Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-07 / 55. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. MÁRCIUS 7., HÉTFŐ Kormányalakítási gondok Szerbiában A VMDK távol marad Szlobodan Milosevics, Szerbia elnöke Mirko Marjano- vics gazdasági szakembert bízta meg az új kormány összeállításával, de ahogy múlik az idő, mind valószínűbbé válik, hogy nemzeti egységkormány megalakulásáról szó sincs. A szocialisták elérték, hogy soraikból válasszák meg a képviselőházi elnököt, s a kormányalakító is ebből a pártból való. Marjanovics ugyan váltig bizonygatja, hogy csapata nem tisztviselőkből, hanem szakértőkből fog állni, ám a Seselj-ve. zette radikálisok a kezdet kezdetén bejelentették, nem kívánnak jelöltet adni a kormányba, később a Szerb Demokrata Párt és a Depos (a Vük Draskovics nevével fémjelzett ellenzéki tömörülés) szintén elállt ettől, a minap pedig a Zoran Djindjics vezényelte Demokrata Párt is nemet mondott. A demokraták pedig feltételezett koalíciós partnerei voltak a szocialistáknak, de végülis meggondolták magukat, arra való hivatkozással, hogy az új kormány szemmel láthatólag az Avramo- vics-féle terv megvalósítására lesz kényszerítve (Avramovics professzor volt az év legelején az úgynevezett szuper- dinár elindítója), ők viszont ezt nem tartják megvalósítható programnak. Szombaton ülésezett Adán a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének vezetősége, s döntésükről levélben értesítették a kormányalakítási gondokat magára vállaló Marjanovicsot: „Tekintettel arra, hogy a nagyobb szerbiai pártok közvetlenül nem vesznek részt a kormányalakításban, a VMDK tanácsa úgy határozott, hogy egyelőre távol tartja magát a kormányalakításban való részvételtől. A tanács nem határolja el magát az együttes kiútkereséstől, és ha szükség mutatkozik rá, a VMDK köztársasági parlamenti képviselői készek arra, hogy hozzájáruljanak a válság áthidalásához.” A VDMK magatartása teljesen logikus: a legjelentősebb ellenzéki pártok (Depos, DP) távolmaradásával disszonánsként hatott volna, ha a VMDK — szinte magára maradva — mégis jelöltet állít. Sinkovits Péter Újvidék A legszomorúbb emberi üzenetváltás az a rövid gyászkeretes lapocska, amely legtöbbször váratlanul hozza hírül, hogy valaki nincs többé, ebben az életben már nem találkozhatunk. A költő gyönyörű megfogalmazásában: Valaki útra-vált belőlünk. Igen, mert él bennünk a másik ember, és annál gazdagabbak vagyunk, mennél több ember sorsát hordozzuk magunkban. Kisgyerek korom idéződik emlékezetembe először, amikor halálhírt hoz a posta, vagy akár a szomorúsággal csörrenő telefon, mert azon a tájon, ahol nőttem, régi szokás volt iskolás kórussal elmenni a gyászolók közé, s énekelni a halottnak is. Hozzátartozott a vég- tisztességadáshoz. Messziből az elmaradhatatlan Pál apostoli üzenetet is hallom: ha csak ebben az életben reménykedünk, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lön azoknak, akik elaludtak... Halál, hol a te fullánkod, koporsó, hol a te diadal mad!? Nyáron meghalni sem ér rá az ember —■ mondogatták öregjeink —, aztán meg az élet igazi próbája a tél, akkor búcsúzunk el legtöbben. Mégis, kíméletlenségében ez a mostani évszak több szomorúságot jelentett más esztendőbeli teleknél, egyhónapos fordulása során három ízben is végig kellett gondolni mások életét, akik nemcsak magamnak, másoknak, sokaknak, az egész nemzetnek példái voltak. Vince Bátyám! Mészáros Vince nyugalmazott múzeumi főigazgató, akinek emberi szolgálatából számos-magammal részesülhettem. Menekült diákok voltunk, négyen Erdélyből. Sors és emberi gondoskodás Kaposváron egyengette útjainkat, de lesz-e kenyéradónk valaki is, abban az idegenségben-sze- génységben, hiszen 1947 őszét mutatta a naptár? Akkor éppen a MÁV-internátus igazgatója volt és szállásra módja nem teremtődött, de ebéddel, vacsorával segített jó fél esztendőn át, amiért róni rótták, dicsérni elfelejtették az akkor éppen színüket váltó felettesek. Kapcsolatunk nem szakadt meg többé. Tudtuk, mert nekünk elmondta, hogy a Közlekedési Múzeumban, ahol később főigazgató volt, sok-sok üldözött, papi hivatásából felfüggesztett Isten-szolgálójának adott kenyeret és menedéket, amit 1956 után azzal tetézett, hogy a forradalom ülözötteit is befogadta. Megelégelték. Hiába volt mellette Európa-hírű eredménye, a romokból felépített múzeum! A jegyet-bélyeget ráütötték: ellenforradalmárokkal tart kapcsolatot. — Tudod, ezt az ostoba szót, hogy ellenforradalom, Mégis megy az erősítés Boszniába? Tüzet nyitottak két gyermekre Nagy-Britania 1200 katonát készül küldeni Boszniába az ENSZ-csapatok megerősítésére, és a brit kormány tárgyalásokat folytat más szövetséges kormányokkal, hogy két héten belül megkezdhessék az erősítést összesen legalább 10 500 katonával — jelentette tegnap a The Sunday Times című brit lap. A boszniai szerb erők ismét tűz alá vették Maglajt, s támadták Zenicát is — közölte Uj miniszterek Bukarestben Négy tárcát érintő kormányátalakításra került sor tegnap Bukarestben. Ion Iliescu elnök Nicolae Vacaroiu miniszterelnök javaslatára felmentette tisztségéből Petre Ninosu igazságügy-, Nicolae Spiroiu nemzetvédelmi-, Dan loan Danes- cu belügy- és Paul Teodoru közlekedési minisztert. Az új miniszterek, ugyanebben a sorrendben: Iosif Gavril Chiuzlai- an, Gheroghe Tinea, loan Doru Taracila és Aurel Novae. a.szarajevói rádió. Mindkét városban többen életüket vesztették. A szarajevói sajtó szerint a muzulmán—horvát megállapodást a szerbek tüzérségi akcióikkal bosszulják meg, s így akarják megmutatni, hogy nélkülük nem lehet tűzszünetet létrehozni. Maglajt korábban a szerbek és a horvátok közösen támadták. Egy albán határőr megsebesült szombaton az ország északkeleti részén egy inciKözös gazdasági és politikai dokumentum elfogadásával zárult szombaton Triesztben a Közép-európai Kezdeményezés (KeK) soros, tavaszi, miniszteri értekezlete. A kétnapos, összesen hét órán át tartó, kötetlen formában zajló tanácskozáson a gazdasági kérdésekben született könnyebben egyetértés, a politikai kérdések — elsősorban a kisebbségek védelmének ügye — hevesebb vitát densben. Jugoszláv határőrök tüzet nyitottak két gyermekre, akik a határvonaltól mintegy száz méterre egy tehenet terelgettek. A közelben lévő albán határőrposztról azonnal katonák siettek a gyermekek segítségére és a lövöldözésben egy albán határőr megsebesült. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a hét végén elfogadta azokat a terveket, amelyeket a bosnyák fővárosban a létfeltételek helyreállítását célozzák. kavart. A kisebbségek védelméről szóló dokumentum szövegébe nem is tudtak megegyezni. Abban állapodtak meg, hogy a kisebbségekkel foglalkozó munkacsoport a héten Londonban vitatja meg az újonnan felmerült javaslatokat, s a kisebbségek védelmét szolgáló konkrét intézkedésekről majd egy Magyarországon megrendezésre kerülő rendkívüli miniszteri tanácskozáson fognak dönteni. A nagyvilág hírei * A készülő' szlovák katonai doktrína tervezete szerint Szlovákia semmilyen körülmények között nem lehet egy másik ország ellen irányuló katonai konfliktus kezdeményezője — szögezi le a szlovák kormány által elfogadott dokumentum. ¥ Moszkva nem kapcsolja közvetlenül össze a baltikumi csapatkivonást az ott élő orosz kisebbség helyzetével, mondta tegnap Vita- lij Csurkin orosz külügyminiszter-helyettes. A Vatikán és a Dél-afrikai Köztársaság szombaton teljes körű diplomáciai kapcsolatot létesített egymással — jelentették be Vatikánvárosban. % Jelcin elnök nacionalista és kommunista ellenzéke továbbra is hallatni kívánja hangját és nem hajlandó térdre ereszkedni a jelenlegi hatalom előtt. Ez volt a vezérszólama a szombat esti moszkvai ellenzéki politikai nagygyűlésen elhangzott felszólalásoknak. Közép-Európáról Triesztben Londonban folytatják VÉLEMÉNY Gyászjelentés soha nem szenvedhettem. Ilyen csak szovjet gondolkozásban születhetett. A forradalom ellenlábasa a terror. Csakhogy ezt kimondani főbenjáró bűn. Tehát nem ellenforradalom, hanem forradalom 1956 minden kenyszerengedmé- nye ellenére is, ezt követte a Kádár-terror. Forradalom; a teljes idegen leigázás és megszállás ellenében egyszerre az elnyomó hatalom és kiszolgálóik ellen. Ezt követi a forradalom leverése, az újabb megszállás. A fent idézett pár mondatot egy erdélyi barátomnak magyarázta Vince bátyám, már állás nélkül, alkotóbirodalmából, a múzeumból kirekesztetten. Azután újra találkoztunk. A Magyar Vízügyi Múzeum igazgatója voltam és messze a belső városi élettől a Duna-soron (szomszédságunkban rabok dolgoztak), ott találtam kiállítási munkák kellős közepében, Széchenyi István vízgazdálkodási tevékenységének kutatásába mélyedve. A szűkagyú, dunai (bősi) erőműben gondolkodó és tervező, a Dunát, az ős Isztert hadiútnak tekintő OVH (Országos Vízügyi Hivatal) Moszkvából vezényelt különítményesei gazdag múzeumteremtésünket felszámolták, a kis csapatot szétszórták. Akkoriban voltunk naponként együtt, az egyik legnagyobb múzeumi gyakorlattal megáldott Vince bácsival, aki megbecsülést attól a kortól nem is várt, nem is kapott, megszomorítást-megalázást annál többet. Leírhatom róla: mindenki munkáját, minden írását a nemzet gyarapodására szánta, s először mindig magyar volt, anélkül, hogy más népet sértett volna természetes önbecsülésével. Oláh Bandi! Egyetemi hallgató koromtól ismertem, szerettem Oláh Andort. Közös volt életünkben, hogy ő is Karácsony Sándor tanítványa volt, s mesterünktől kapott, s még Felsőbb küldetéstől vezérelten teljes életén át igyekezett betölteni: beteg voltam és meglátogattatok, tanítványi hivatását. Mindenkit meghökkentő életváltásokat tudott végbevinni, némelyeket megbotránkoztatva, másokat csak elcsodálkoztat- va. Az ötvenes években kórházból, biztos megélhetésből — akkor az ilyen beosztást tekintették orvosi körökben a legelőkelőbbnek — elmentek a Békés megyei kis faluba, Dobozra. Hosszú esztendőket töltött a doktor úr feleségével, a füvesasszonyok, a csontkovácsok, a népi gyógyászok társaságában, tanulták tőlük az évszázadok megfigyeléséből összerakott „tudományt”. Diplomáját kockáztatta a doktor úr, amikor a Rákosi-féle törvénykezés előtt védelmezte a pitvarosi, majd más községbeli „gyógyítókat”, akikről kimondották az ítéletet: kuruzslók, tehát üldözen- dők. Oláh Andor alapozta itthon a természetgyógyászat kiterjedt, ma az egész világot mindenfelé hódító igazát. Könyvei messze megelőzték a nyugaton felkapott, szenzációt kiszolgáló „felfedezéseket” az ő tudománya mögött a népismeret volt a biztos alap, melyet hűséggel, alázattal tanult meg az „avatottaktól”. Búcsúztatásakor mondta a lelkipásztor: nem szerzett gazdagságot! Más, több volt orvostársainál, mert tudását a szolgálatnak, életét a példaadásnak áldozta. Nem mérhető a veszteség eltávozásával szavakban, sorokban, hiszen befejezetlen maradt alkotása, s mi, a vesztesek ilyenkor mindig ezt érezzük legfájóbbnak. Szathmáry Lajos bátyám! Utoljára az utcán találkoztunk. Túl kilencvenedik esztendején, megbeszélésről útban hazafelé, kérdezősködé- semre azt mondta: ahová hívnak, oda el kell menni! Nem én akarom a magyar cserkészmozgalmat újjáéleszteni, de ott voltam, mert hívtak és megszólalhattam. Tudod, Sándor bátyámtól (Karácsony Sándor) sokszor hallottam: az alkalmat áron is megvegyétek! Én most már csak annyit mondok: ha még valahol használhatok, hát használok. Ismerték Hódmezővásárhelyen. Németh László tanári társaságában (írásaiban is megformálta őt az író!), de ugyanúgy ismerték tanár- és tanítójelöltek, akiket a pedagógia tudományába és főleg gyakorlatában igazgatott a hivatásra. A két világháború között és után, míg őt is félre nem szorították, a keresztyén ifjúsági munka, a'cserkészet, a szabad művelődés minden szolgálható helyén ott volt; ahol hatni lehetett, ahol nevelésre nyílott mód és alkalom, ahol bizonyságot tehetett. Nem magáról, hanem az örökkévaló minden földi tudománynál magasabb rendű igazságáról. Szathmáry Lajos igazi tudós tanár volt. Olyan, akikkel egy-egy században csak ritkán és olykor találkozhat az ifjúság, akik teljes életüket tették a tanításra. Mindhárman úgy voltak európaiak, hogy először magyarok voltak. Mindhárman hűséges tanítványok voltak, akik a részükre bőségesebben osztott tálentumokat forgatták, gyümölcsöztették, mindig a másik ember javára. Utolsó útjukra történt kísérésük alkalmából nemcsak Budapest, Szentendre vagy Hódmezővásárhely búcsúzkodott, de ott volt Magyarország. Szolgálatban fáradt tanítóinkat temettük szomorúsággal, fájdalommal. A vigasztaló számunkra az lehet: ők a jobbik részt föntről már elnyerték. (Fábián Gyula)
