Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-01 / 50. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. MÁRCIUS 1.. KEDD Japán egyetemi zenekar a Vigadóban Az együttmuzsikálás öröme A tokiói Keio Egyetem ifjú­sági zenekara, a Wagner Társaság Zenekara vette bir­tokba szombaton délután a Pesti Vigadó nagytermét. Vasárnap esti fellépésükre próbálták Saint-Saéns Daph- nis és Chloe című művét, Ravel hegedűversenyét. Be­ethoven V. szimfóniáját és Brahms Magyar táncok cí­mű, ráadásnak szánt darab­ját, a Tokiói Filharmoniku­sok koncertmesterének, Ot- hani Yasukónak és karmeste­rének, Totsuka Naohirónak a közreműködésével. Érkeztemkor a 200 tagú zenekar egy része a ráadást próbálta, míg társaik a kö­zönség soraiban figyelték előadásukat. Amatőr zene­karhoz képest rendkívül tisz­tán és az összjáték biztonsá­gával muzsikáltak, noha a tánc feszes ritmusa nem lük­tetett gördülékenyen és a dallamok virtuozitását hang­súlyozó előadásmódban. Megkértem Teuro Taguchit, az együttes koncertszervező­jét és ifjúsági felelősüket, lesihara Humitakát, mutas­sák be lapunk olvasóinak ze­nekarukat. A Keio Egyetem Japán egyik legrégibb és legdrá­gább egyeteme — tudtam meg —, melynek a hozzá tartozó ágazati iskolákkal együtt 300 ezer diákja van. A Wagner Társaságot 1901-ben (!) alapították, egy férfi-, majd egy női kó­rus, valamint egy hangsze­res részleg tartozott hozzá. A Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszerveze­te szeretné, ha a különböző szimfonikus zenekarok tagjai között 100-150 százalékos bér­differenciát kiegyenlítenék — tájékoztatta a szakszervezet ja­vaslatairól Gyimesi László tit­kár tegnap az újságírókat a küldöttértekezlet szünetében. Mint elmondta: nem tart­ják igazságosnak, hogy az azonos végzettséggel rendel­kezők csak azért kapjanak ke­Nagyzenekaruk a második világháború óta működik. Együttesük 230 tagja nem zene szakos, a diákok kedv­telésből muzsikálnak tanul­mányi idejük alatt. így az együttes tagjai négyévente kicserélődnek. Heti három (!) alkalom­mal tartanak háromórás pró­bákat: két szólampróbát (hi­vatásos zenekarok tagjainak az irányításával) és egy összpróbát segédkarmeste­rük, illetve főzeneigazgató­juk, Totsuka Naohiro ve­zényletével. A rendszeres próbák elle­nére viszonylag kevés kon­vesebb fizetést, mert vidéken dolgoznak. Úgy gondolják: a béreket a zenekarok létszámá­hoz kellene igazítani, hiszen a többfős zenekarok nagyobb feladatokat látnak el. A szak- szervezet szerint az önkor­mányzati nagyzenekarokat is támogatnia kellene a költség- vetésnek. A szórakoztató ze­nészek tömeges munkanélkü­liségével kapcsolatban el­mondta: a jogi helyzet tisztá­zásával is enyhíteni lehetne certet adnak: évente három­szor lépnek fel Tokió nagy hangversenytermeiben, illet­ve néhány más városban. E fellépések során műsorszá­monként váltják a zenekar tagjait, hogy mindenki szere­pelhessen. Nem a koncerte­zés, hanem az együttmuzsi- kálás és az együttlét öröme vonzza a fiatalokat az együt­tesbe, ami az egyetem egyik klubjaként működik. A zene­kart az évi 3000 jenes tagsá­gi díjból tartják fenn. Utazá­saikat (ahogy a mostani eu­rópai turnét is) szüleik fize­tik — hallottam néhány megfontolandó' adalékot, gondjaikon. El kellene érni, hogy a szórakozóhelyeken hi­vatásos zenészeket alkalmaz­zanak, mert ma nem ez a jel­lemző. Tiltakoznak az ellen, hogy a művészeti munkakö­rökben foglalkoztatottak szá­mára a tervezett, határozott időre szóló közalkalmazotti jogviszonyt korlátozás nélkül bevezessék, hiszen elsősor­ban a zenekari vagy tánckari művészek számára az nem minden esetben előnyös. amit a magasabb támogatás hiányát állandóan számon kérő magyar együttesek bi­zony megszívlelhetnének. A négy év során általában hat darabot tanulnak be a nagy európai klasszikusok­tól. Beethoven, Mozart, Wagner, Mahler művei mel­lett Bartók Concertóját is műsorukon tartják. Európába szintén négy­évente jönnek, főként látó­körüket tágítandó. 1985-ös, első magyarországi látogatá­suk után most másodszor koncerteznek Budapesten. S hogy miért egyedül hazánk szerepel európai turnéik ál­lomásai között? A nagy ma­gyar muzsikusok és a Ja- pán-szerte híres magyar ze­nészképzés az, ami idevonz- za őket. És valami otthonos­ság- és rokonságérzet is, mely utóbbit lesihara Humi- taka a budai Várban is ta­pasztalta: európainak, de ázsiainak — és velük rokon­nak — éreztem a hangula­tot, amit a történelmi falak árasztottak — mondta. A szombat esti próba után lakhelyükön, a Hélia Szállóban látták vendégül vacsorával egybekötött be­szélgetésre a Semmelweis Orvostudományi Egyetem zenekarának tagjait, illetve a budapesti Piarista Gimná­zium diákjait. A vasárnapi koncertet követően Bécsben a Musikvereinben és Mün­chenben, a Herkulessaalban lépnek majd fel. (veszelszky) Kossuth-év külföldön Kossuth Lajos halálának 100. évfordulója alkalmából március 17. és augusztus 30. között kiállítássorozatot ren­deznek Bulgáriában. A buda­pesti Hadtörténeti Múzeum műtárgyaiból és fényképei­ből rendezett tárlatot a Kos- suth-emigráció egykori útvo­nalán fekvő városokban: Su- menban, Szófiában, Vidin- ben, Lomban, Plevenben, Lovecsben, Velikóban, Tar- novban (valamint a romá­niai Targovistében) és Vár­nában is kiállíják. A kiállí­tással egy időben Sumenben szavalóversenyt rendeznek. Vidinben felújítják a Kos- suth-emlékszoba ereklyéit; a fotókiállítás anyagát az em­lékszobának ajándékozzák. Szófiában október 17-tól 19-ig nemzetközi tudomá­nyos konferencia lesz, ezzel párhuzamosan a Nemzeti Könyvtárban kiállítás nyílik a korábbi törökországi tárlat anyagából. * Kossuth Lajos halálának cen­tenáriumára március 10-én ki­állítás nyílik Párizsban, a Ma­gyar Intézetben. A budapesti Hadtörténeti Múzeum műtár­gyaiból, az intézet munkatár­sai által rendezett tárlat a hó­nap végéig látogatható. A József Attila-verseny megyei válogatója A vers és lélek csöndje A ceglédi Kossuth Művelődési Központ ' kamaratermében va­sárnap rendezték meg a József Attila országos vers-, énekeltvers- és próza­mondóverseny megyei válo­gatóját. (Tizenöten álltak a pódiumra és két-két verset adak elő.) Bella István költő, a zsűri elnöke — aki Jancsó Sarolta színművész és Kiss László, az Országos Versmondó Egyesület elnöke társaságá­ban bírálta el a teljesítménye­ket — értékelése elején meg­jegyezte a ceglédi szervezés méltó volt József Attilához, a költészethez. Véleménye sze­rint a válogató versenyen egy-két nagyszerű produkció született. Időnként a közön­ség hallhatta, milyen csend van a teremben. Ez a vers és a lélek csöndje volt. A biztos jele annak, hogy aki a dobo­gón állt, valami többet adott a hallgatóságnak, mint amit egy-egy versről korábban tu­dott. A szavalok közül jó né- hányan azonban nem találtak rá az egyéniségükhöz illő mű­re. — Nem voltak elég éret­tek, felnőttek ahhoz, amit tol­mácsoltak. Hiányzott náluk a tapasztalat, a művészi előkép­zettség. Jóllehet akadtak, akik ugyan helyesen értel­mezték a költeményt, ám a beszédhibájuk — „elloptak” egy-egy hangot, rosszul ejtet­ték ki némelyik betűt — meg­zavarta az előadás élvezetét. Egyeseknél pedig éppen a vers kiválasztását lehetett di­csérni. Első lett Kovács Henriette (Inárcs). A zsűri javasolta a két második helyezett, Dar- nyik Ágnes (Galgahévíz) és Dirigens Judit (Túra) tovább­jutását is. Sajnos, Farkas Her­mina (Abony), aki harmadik helyen végzett, és mellette a legjobb ceglédi szavaló — Sárközy Bence — nem lehet ott az áprilisi tatabányai dön­tőn. F. F. A zenészek és táncosok bérgondjairól Ex libris — egy kiállítás margójára A Gödi Művelődési Ház az idén szeretne szemet-lelket gyö­nyörködtető műalkotásokat be­mutatni a látogatóknak. Ezek közül az első igazi különleges­ség, valódi gyöngyszem volt dr. Horvát Károly kisgrafikai gyűjteményének néhány darab­ja. A kiállítás témája aktuáli­sabb nem is lehetne így év ele­jén: Az újév köszöntése a kisg- rafikában — ex libris. Művészeti alkotásokat ottho­nunkba hozni minden idők ki­művelt ' emberfőinek vágya volt. Ez a vágy vezette a Medi- cieket, Esterházyakat, de ez ösztönzi napjaink kisgrafika- gyűjtőit is. A kisgrafika valamilyen sok­szorosítási eljárással készített, rendszerint papírra nyomott műalkotás. Ha a sokszorosítás­ra szolgáló nyomóformát maga a művész készíti, eredeti grafi­káról beszélünk, ám illik tudni, hogy nem a nyomóforma a mű­alkotás, hanem a róla készült nyomat, legyen azok száma száz vagy ezer. A kisgrafika a klasszikus meghatározás szerint az ex lib­riseket és az alkalmi grafikákat (üdvözlőlapokat, értékesítése­ket, emléklapokat) foglalja ma­gába. A kis méret csak egy kül­ső jellemző. Fontosabb a sze­mélyhez kötöttség. Ez a sze­mély a könyv tulajdonosa, az újévi jókívánságok küldője.- Az ex libris magyarul könyv­jegy (de írták már könyvcímer­nek is). A könyv tulajdonosát megjelölő, gyakran művészi ki­vitelű kisméretű grafika, ame­lyet rendszerint a könyv táblájá­nak belső oldalára ragasztanak. Elődjének tekinthetők a könyv tulajdonosát bármilyen formá­ban megjelölő eljárások és a kéziratos kódexekben a festett Nagy Sándor: A Szentgyörgy Czéh könyve (ex libris) címerek. Mai értelemben vett ex librisekről csak a könyv- nyomtatás feltalálása utáni időkben beszélhetünk. A műfaj egyik első és mindmáig legna­gyobb művelője Dürer volt. Az ex libris gyűjtésének je­lentős múltja van. A szép gra­fikákat már évszázadokkal ez­előtt gyűjtötték. így Széché­nyi Ferenc, akinek a könyvek mellett tekintélyes , grafikai gyűjteménye volt, melybe számos ex libris bekerült. A múlt század végén már egye­sületek alakultak, kiállításo­kat is rendeztek a gyűjtemé­nyekből. A Pest Megyei Közművelő­dési Információs Központ kiadványa nyomán. PMH-Galéria * PMH-Galéria * PMH-GaJéria Domokos Béla: Petőfi Sándor Domokos Bélát, az Érden élő és alkotó szobrászművészt február 24-i számunkban köszöntöttük 60. születésnapján. Ezúttal — a PMH-Galéria „vendégeként” mutatjuk be ol­vasóinknak egyik legsikeresebb szobra, az 1973-ban ké­szült Petőfi révén. Domokos Petőfi-szobra azoknak a kép­zőművészeti munkáknak a sorát gazdagítja, melyekben a vívódó, tépelődő, a „problémás” Petőfit ábrázolják. Lorenzo Costa (1460—1535): A koncert

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents