Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-05 / 54. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. MÁRCIUS 5.. SZOMBAT Színház Godot-ra várva Csaknem harminc esztendővel a magyar bemutató után is­mét színpadra került a Nobel-díjas Sámuel Beckett Godot-ra várva című drámája. A darabot ezúttal a Művész Színház állí­totta színpadra Darvas Iván rendezésében. A Nagymező utcai premier szereplői: Garas Dezső (Estragon), Darvas Iván (Vla­dimir), Bubik István (Pozzo) és Iglódi István (Lucky). Az elő­adás díszlet- és jelmeztervezője Gyémánt László festőművész. A dráma jellegzetesen a cselek­vés és cselekmény műfaja. A mozdulatlanságról, a cselek­vés hiányáról nehéz drámát ír­ni, de Csehov óta tudjuk, hogy nem lehetetlen. És ezt igazolja Beckett drámája is, ha ugyan nem tűnik blaszfémiának az ösz- szehasonlítás. De hát kicsoda ez a század elején, jómódú ír polgári csa­ládban született író? Megkerül­hetetlen, hogy fel ne idézzük a jellemzésére csaknem mindig felhozott példát egyik híressé vált interjúrészletéből: „■— Ön angol, Beckett űr? — Épp el­lenkezőleg.” Sajátosan becketti válasz — kicsit nyegle, kicsit cinikus, s benne az abszurd fintora... Nos, ez az ember írja meg min­den eddigi különösebben emlí­tésre méltó irodalmi előélet nélkül, 42 éves korában, önma­ga céltalan és hiábavaló vára­kozását. Hogy mire, kire? Hát Godot-ra. Hogy kicsoda is a soha meg nem érkező Godot, azzal maga Beckett sincs teljes­séggel tisztában. Egyik ameri­kai rendezője meg is kérdezte tőle, mit jelképez ez a titokza­tos alak? — Ha tudnám,-meg- mondtam volna magának a da­rabban — hangzott a válasz. Godot-t felismerni tehát a mindenkori rendező joga és szabadsága. A Godot-ra várva elbeszél­hető cselekménye ' röviden a következő: egy valószínűtlen tájon (Darvas Iván felfogásá­ban a magunk szemétdomb­ján) egy kiszáradni látszó fa tö­vében két csavargó, Estragon és Vladimir vár Godot érkezé­sére. Azonban hiába várnak rá reggeltől estig, helyette egy furcsa páros, a földi élet hívsá- gaival kérkedő Pozzo és meg­alázott szolgája, Lucky érke­zik, majd késő este egy kisfiú hozza Godot üzenetét: ma nem tudott, de holnap biztosan el­jön. A komédia második részé­ben nagyjából megismétlőd­nek az események, de Pozzo időközben megvakult, szolgá­ja pedig megnémult. Késő este pedig ismét megjelenik a fiúcs­ka Godot hasonló tartalmú üze­netével: ma nem tudott, de hol­nap biztosán eljön. S bár ezzel a darabnak vé­ge, tudjuk, hogy ez a komédia soha nem fejeződik be. Min­den és mindig ugyanúgy követ­kezik be. Akiben reményke­dünk, aki változást hozhat, soha nem érkezik meg, az em­ber pedig önmaga erejéből kép­telen segíteni magán. Nem is tartja érdemesnek megkísérel­ni, hiszen minden tette hiába­való. Csupán a megszokás len­díti előre napjait. Az ember mi­tikus hite és reménye pesszi­mizmusba fullad. Négy csodálatos kvalitású színész emeli feledhetetlenné a Művész Színház produkció­ját, amelynek filozófiája vi­szont alighanem a legteljesebb feledésre méltó. Paizs Tibor Tavaszi fesztivál Az idei Budapesti Tavaszi Fesztivált — amely az Euró­pai Kulturális Hónap prog­ramjaival bővült — március 11 -e és április 2-a között ren­dezik meg. Az Európai Kö­zösség 1991-ben ajánlotta fel Budapestnek, hogy legyen az. 1994-es Európai Kulturális Hónap házigazdája. A nyitó hangversenyen, melyet a Magyar Állami Hangversenyzenekar ad, már­cius 11-én lesz a Budapest Kongresszusi Központban. A fesztivál keretében koncerte­zik — többek között — a Liszt Ferenc Kamarazenekar, a Componensemble, a De­bussy Vonósnégyes és a Kije­vi Fiúkórus. Több budapesti színház új bemutatóval jelent­kezik. Lesznek külföldi fellé­pők, például Berlinből a Heb- bel-Theater. Érdekesnek ígér­kezik a III. Nemzetközi Főis­kolás Színházi Találkozó, ahol bemutatkozik például a londoni, a pozsonyi valamint a marosvásárhelyi színművé­szeti főiskola. Külföldi sztá­rok is érkeznek: Anatolij Va- sziljev orosz és Andrzej Waj­da lengyel rendező. A több mint harminc képzőművésze­ti kiállítás közül legérdeke­sebb a Magyar Nemzeti Galé­riában (március 11-én) nyíló Csontváry műveit bemutató tárlat, valamint a Budapesti Történeti Múzeumban meg­rendezendő Hundertwasser- kiállítás ígérkezik. A progra­mokban egyébként húsz or­szág mintegy ezer művésze vesz részt. A fesztivál vendé­ge Lisszabon, amely idén Eu­rópa „kulturális fővárosa”. A Budapesten folyó események­kel párhuzamosan néhány vi­déki városban — így például a Pest megyei Gödöllőn és Szentendrén — is gazdag fesztiválprogram várja az ér­deklődőket. (juhász) Szalay Etelka ikonjai Érden Elszakadás a mindennapitól Az Érdi Polgárok Népfőisko­lája fontosnak tartja, hogy ne csupán tanfolyamokat, elő­adásokat szervezzenek, ha­nem olyan közéleti rendezvé­nyeket is, amelyek egy időre elfeledtetik az emberekkel mindennapi gondjaikat. Külö­nösen most nagyböjt idején fontos, hogy együtt legyünk, választ keressünk a magánéle­ti és társadalmi problémáink­ra. E szavakkal köszöntötte az egybegyűlteket Szedlacsek Emília az Érdi Polgárok Nép­főiskolájának titkára, Szalay Etelka üvegképfestő, népi iparművész kiállításának megnyitóján Érden, a Polgá­rok Házában. A bevezető után rövid zenés, verses mű­sor tette a megnyitót ünnepé­lyessé, majd dr. Szacsvay Éva muzeológus megnyitotta a kiállítást. — Amit a kiállításon látha­tunk — mondotta —, Szalay Etelka saját művészi prog­ramjának üvegképi megvaló­sítása; kutatások eredménye és megbízható (naiv-) előz­Anya gyermekével (üvegfestmény) mények megközelítési kísér­lete. Ez a kísérlet az üvegkép egyszerű és teljesen megkö­tött képi anyagából kiindul­va, saját autonóm alkotás lét­rehozására irányul, amelynek lépcsőfokait a kiállítás képe­in követelhetjük nyomon. A kötött szerkezetek és színvi­lág felbontásának kezdő lépé­sei a színekre és az ábrázo­lást körülvevő dekorációra irányulnak. Az egyházi üveg­festésre jellemző színszimbó- lika átalakítása, illetve az at­tól történő elszakadás már új érzelmek, szimbólumok meg­jelenését eredményezi. A vi­rágdíszítmények saját stílu­suk bemutatásásra — szolgál­tatják Szalay Etelka számára is az első lépéseket a hagyo­mányos formavilág felbontá­sára. A dekorációs hagyomány arzenáljából a finom, szecesz- szióra emlékeztető vonalveze­tés és növény-ornamentikát választva az egész mű képes teljes stílusváltozáson keresz­tülmenni. Az ikonológiai választások­nak személyre vonatkoztatá­sa valószínűleg szintén stílust teremtő erő. Ez azonban még erősen kapcsolódik a kapott, kész ikonhoz, és ez természe­tes, út az egyéni, személyes, vallásos érzés egyszerű kifeje­zéséhez. (A kiállítás 1994. március 14-ig tekinthető meg Érden a Polgárok Házában.) Juhász Klára Kiadvány a muzsikáló faluról Húsz év Solymár kórusaival A 80 éves Szokolay Bálint és az ünneplésére felsorakozó 150 tagú solymári összkar Szokolay Bálint „Húsz évem Solymáron a zene és a termé­szet tükrében ” című szép kiál­lítású füzete valójában egy muzsikáló falu krónikája, amely az Apáczai Csere Já­nos Művelődési Ház kiadásá­ban jelent meg. A fotókkal és dokumentumokkal illusztrált kiadvány gerincét a ma 86 esztendős zenepedagógus és karnagy naplórészletei adják, melyekben Solymár nagy múltú kórusairól, valamint az általa alapított kórusok tevé­kenységéről és sikereiről szá­mol be. Szokolay Bálint (Szokolay Sándor zeneszerző édesapja) 1977-ben költözött a Buda­pest környéki településre. Vá­lasztásában döntő szerepet ját­szott, hogy Solymáron akkori­ban három kórus működött, így a nagyhírű orosházi kó­rus karnagyának nem kellett attól félnie, hogy az életének értelmet adó kórusélettel megszakad a kapcsolata. A solymáriHagyományőrzőAsz- szonykórus, a Férfikar és az Ifjúsági énekkar mellé Szoko­lay Bálint már 1978-ban meg­alapította saját gyermekkóru­sát Kempelen Tünde, a műve­lődési ház akkori igazgatónő­je kérésére és segítségével. A mintegy ötven tagú együttest négy éven át vezette. É kor­szakról beszámoló naplórész- let egy repertoárját folyama­tosan gazdagító, sikeres fellé­pésekben, kitüntetésekben gazdag, és az ország gyer­mekkórusaival kapcsolatait kiépítő együttes tevékenysé­gének krónikája. Miután a virágjában lévő gyermekkart a helyi iskola át­vette, Szokolay Bálint 1983-ban az iskoláskorból ki­nőtt egykori kórustagokból saját női kart alapított és vitt sikerre. Egyházzenei reperto­árjuk kifejlesztésével új szín­folttal gazdagítva Solymár ze­nei életét. S közben Blazsek Andrea segédkarnagy szemé­lyében kinevelte utódját a női kar élén. így tavaly, mikor a 10 éves fennállását ünneplő kórus éléről visszavonult (bár azóta is részt vesz mun­kájukban) nyugodt lehetett, hiszen a példájából hitet, ki­tartást, meg nem alkuvást és lelkesedést megtanuló soly­mári muzsikusok is maguké­nak vallják Szokolay Bálint ars poeticáját: „A tüzet nem hagyjuk kialudni!” (veszelszky) Beszélgetés Gelencsér Katalinnal A társadalom a családdal kezdődik A Művelődési Intézetben idén adták át első ízben a Novák József-emlékérmet, melyet eddigi kiemelkedő munkájáért Gelencsér Katalinnak, az ÉLTE Tanár­képző Főiskola tanárának ítéltek oda. Novák József a magyar nép­művelés egyik legmeghatá­rozóbb alakja volt. Bár or­vosként kezdte tanulmánya­it, mindig a történelem, a ré­gészet és a tanítás volt a szenvedélye. Tudományos munkái és az oktatás mellett ő indította el a népművelő­képzést a magyar tanítókép­zőkben. A Népművelési Intézet­ben 1957 óta foglalkozott to­vábbképzésekkel, és létre­hozta a kiegészítő szakmai vizsgát. Nevéhez fűződik az oktatók-kutatók tanácskozá­sainak megrendezése. Nyug­díjba vonulása után is segí­tette az intézet munkáját. Számára a népművelés a szó szoros értelmében véve hivatás volt. A Népművelé­si Intézet emlékének adózva hozta létre a róla elnevezett díjat, amellyel minden év­ben azoknak a munkáját is­merik el, akik kiváló teljesít­ménnyel szolgálják a köz- művelődés és a népművelés ügyét. A szakkuratórium úgy döntött, hogy az emlékér­met először dr. Gelencsér Katalin kapja meg; ő vette át Novák Józseftől az egye­temen a népművelés tanítá­sát is. Gelencsér Katalin tizen­egy évvel ezelőtt létrehozott egy családpedagógiai tá­bort, amelynek tagjai meg­próbáltak segíteni a hozzá­juk forduló szülőknek. E Az emlékérem Novák Jó­zsef arcmásával Művelődési Központ igazga­tó-helyettese voltam. Ezek után látom, hogy mi az, amit eddig nem tanítottunk meg, pedig kellett volna. El­készítettem egy tantervet műveló'désszervezó' szakra, amely egyszakos, háromé­ves képzést igényel. Idén már a harmadik évfolyam ta­nulja sikeresen... Nem igaz, hogy nincs szükség népmű­velőkre, igenis nagy szük­ség van, de jó népművelők­re, Magyarországon.. Maród Andor, a kuratóri­um tagja az ünnepélyes díj­átadáson elmondta, hogy Novák József is, ha élne, bi­zonyára Gelencsér Katalin­nak ítélné oda a díjat. Foly­tatásként tervezik egy pályá­zat kiírását, amelyen fiatal népművelők és egyetemi, fő­iskolai hallgatók vehetné­nek részt népművelési tár­gyú pályamunkákkal. így a kezdeményezés teljes lehet­ne, és Novák József életmű­ve beépülhetne a magyar közművelődés legjobb ha­gyományai közé. * S.A. csapatban ugyanúgy dolgo­zott gyermekorvos, mint lel­kész, tanító vagy polgármes­ter: Mindegyikük más-más oldalról ismerte a családot mint intézményt-. A táborok­ból hamarosan Nyári Egye­tem lett, mely ma már nem­zetközi, hiszen külföldi elő­adók is részt vesznek a mun­kájában. E tábornak a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem ad otthont, az idén immár hato­dik alkalommal. Központ­ban Az ember és a család áll, s olyan fontos kérdések­re keresik a választ, melyek szinte minden családot érin­tenek. (Pl. Hogyan nő az anya szerepe a családban? Hová lettek a nagymamák? Van-e a gyermekeknek gyer­mekkoruk? Mivé legyenek a mai serdülők? stb.) — Fontosnak tartom ezt a Nyári Egyetemet — mon­dotta Gelencsér Katalin —, hiszen olyan emberek vesz­nek benne részt, akik napon­ta tartják a kapcsolatot a csa­ládokkal. Az ő tőkéjük a bi­zalom. A szabad tanulási fó­rumok szervezéséért kap­tam a díjat, amit én egy ki­csit emberségdíjnak is gon­dolok. Ez az „élni és tudni öröm” díja. Arra á kérdésemre, hogy hogyan jutott el idáig a pá­lyán ezt válaszolta: —Tizen­hét évig az Eötvös Loránd Tudományegyetemen taní­tottam, majd Gödöllőn a

Next

/
Thumbnails
Contents