Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-04 / 53. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994: MÁRCIUS 4., PÉNTEK Észt aggodalom Maradnak az oroszok Nincs már érvényben az az ajánlat, hogy Oroszország ez év augusztus 31-éig ki­vonja mintegy két és fél ezer, még Észtországban ál­lomásozó katonáját — de­rült ki az észt—orosz állam­közi tárgyalások szerdán késő este véget ért forduló­ján. Vaszilij Szvirin orosz kül­döttségvezető szerint Moszk­va azért visszakozott január­ban tett ajánlatához képest, mert Észtország nem tartotta be korábbi ígéreteit. Orosz részről arra hivatkoznak, hogy Tallinn korábban már jelezte, kész megállapodást kötni az Észtországban élő nyugalmazott orosz katonák szociális ellátásáról, tartós lakhatásuk biztosításáról és hozzájárul a kivonandó kato­nák lakásainak építési költsé­geihez is. Észt részről ezeket a kérdéseket a most véget ért tárgyalási fordulón nem kí­vánták megvitatni. Vaino Reinart észt küldött­ségvezető a sikertelen tárgya­lási forduló után közölte, hogy Észtország küldöttsége rangjának lejjebb szállítását fontolgatja, s arra is sor ke­rülhet, hogy Tallinn ered­ménytelenségük miatt félbe­szakítja a tárgyalásokat. Ukrán cáfolat Tartoznak Moszkvának, de nem lopnak Ukrajna nem nyúlt hozzá a Nyugat-Európába tartó orosz exportföldgázhoz — közölte tegnap Vaszilij Roz- gonyuk, az Ukrgazprom uk­rán gázügyi vállalat főmérnö­ke. Az illetékes ezzel cáfolta Oroszország azon vádjait, hogy Kijev sorozatosan meg­csapolja a Nyugat-Európába orosz gázzal futó vezetéke­ket. Ukrajna 1200 milliárd ru­bellel tartozik Moszkvának a földgázszállításokért. Emiatt Oroszország szerdán jócskán csökkentette exportját volt testvérköztársasága felé. Az Ukrgazprom illetékesei el­mondták, hogy megkezdték az adósság törlesztését. Emel­lett azonban felkészültek ar­ra, hogy Oroszország tartó­san és jelentős mértékben csökkenti exportját. Emiatt a gázfogyasztó ulaán vállala­tok egyötöde már most nem működik, és Kijevben a leál­lók arányának további növe­kedésével számolnak. A szölőfalum, Mezőkeresztes hatá­rában, a Csincse-patak mellett, va­lamikori tanyánkat leborotválta a föld színéről a buldózer; a csalá­dunkban felért ez egy Moháccsal. Indokolt a hasonlat, hiszen 1596-ban a „Borsodi Mohács” szín­helye volt ez a föld: a császári— magyar sereg részéről tizenötezer, török részről húszezer halott — jó­val több, mint ama „hősvértől piro­suk gyásztéren”. Száz ágyú és a szultáni sátor elfoglalása után, a tö­rök hadak véres, megsemmisítő legázolása után, a már győ­zelmes császári—magyar sereg belemerült a zsákmányolás­ba — nyilván a zsákmány fölötti marakodásba is —, kóbor, kis létszámú janicsárhad verte szét a győzteseket. Ha a történelem az élet tanítómestere, ideje volna már ab­bahagynunk a bliccelést. A bukott forradalmak, a vesztett háborúk népe vagyunk — szokás mondani, s valóban hiányozhat valami belőlünk. Valami nagyon fontos tulajdonság. 1848—49... A szabadságra áhítozó Európa ránk csodál­kozik, s volt miért ránk csodálkoznia. Ismét magyar lett a magyar, A síkra állt vitézül, És a világ, a nagyvilág Csodákat látni készül... De elbukott a nagy kísérlet — elbuktatták. 1918—19... Annyit emlegettük, annyit hozsannáztunk róla az elmúlt évtizedekben, már csupán emiatt is gyanúba keveredett, pedig valóban megvolt akkor is a nagy felbuzdu­lás. Befulladt. Befullasztották. 1945.. . Az elpusztított, megtizedelt, agyonvert ország tü­neményesen rövid idő alatt olyan csodálatos élni akarással támadt föl, úgy megpezsdült az élet minden kis zugában, a közvetlen demokrácia olyan feledhetetlen mézesheteit-hó- napjait élte a legkisebb Isten háta mögötti falu is, olyan sok ígéretes eredmény biztatott: végre, végre! Hamvába holt. 1956.. . Nem is lehet kérdés, miért nem sikerült, sikerül­hetett, amikor pedig társadalmi széltében-hosszában feliz­zott a remény, hogy sikerülni fog. Megsértették a tűzszünetet Szarajevóban Nehézfegyverek párbaja A boszniai fővárosban teg­nap hajnalban első alkalom­mal sértették meg nehézfegy­verekkel a két hete érvény­ben lévő tűzszüneti megálla­podást. Szemtanúk állítása szerint az aknavetők és auto­mata fegyverek zaja a bosz­niai főváros központjában fekvő Vrbana-híd környéké­ről hallatszott. Az összecsapásban légvé­delmi ágyúkat is bevetettek. A lövöldözés egyetlen tüzér­ségi lövedék felrobbanásával kezdődött. A boszniai rádió heves har­Japán figyelmeztetés Washingtonnak Hoszokava Morihiro japán kormányfő tegnap önmérsék­letre intette Washingtont a Ja­pán elleni kereskedelmi szank­ciók bevezetésének ügyében. A japán parlamenti felsőház képviselőit tájékoztatva Ho­szokava reményét fejezte ki, hogy Washington „józan ér­tékítéleten nyugvó józan akci­óba kezd”. Az amerikai lapok szerint a Clinton-kormányzat a kereskedelmi törvény Super 301 névre keresztelt módosítá­sának felújítására készül, lehe­tővé téve, hogy az elnök Wa­shington nevében szankciókat vessen ki Japánra. cokról számolt be a kelet­boszniai muzulmán enklávé, Maglaj környékéről is. Az ösz- szecsapásokban egy ember meghalt és négyen megsebe­sültek. A zágrábi rádió szerint a szerbek minden eddiginél na­gyobb offenzívát indítottak a Bosznia északnyugati részén fekvő Bihac ellen. A táma­dás február 6-án kezdődött és azóta változatlan hevesség­gel folyik. A szerb és a muzulmán csapatok ugyancsak heves harcokat vívtak egymással Borisz Jelcin — korábbi nyilatkozatainál lényegesen élesebb hangon — tegnap tudtára adta egykori politi­kai ellenfeleinek, azaz a ta­valy októberi lázadás bör­tönből közkegyelemmel ki­szabadult részvevőinek, hogy rögtön letartóztatják őket, ha az ország biztonsá­gát veszélyeztető politikai tevékenységbe kezdenek. Közben Jelcin Szergej Sztyepasint nevezte ki a hét elején menesztett Nyikolaj Golusko helyére az orosz kémelhárítás vezetőjének. Tuzla környékén, Észak- Boszniában. Vitézben állomá­sozó nyugati katonai forrá­sok szerint a szerbek tüzér­séggel lőtték a muzulmán ál­lásokat. A legsúlyosabb ösz- szecsapások Tuzlától észak­ra, Gradacac és Brcko térsé­gében voltak, itt 250 lövedék csapódott be. A közép-boszniai muzul­mán—horvát tűzszünetet álta­lában megtartják a felek, bár Mostar muzulmánok lakta ke­leti felére öt gránátot lőttek ki — írja az AFP a vitézi for­rásokra hivatkozva. Jelcin a nemzetbiztonsági ta­nács tegnapi ülésén elhang­zott felszólalásában külön figyelmet szentelt a súlyos bűnözési helyzetnek. Sza­vai szerint az orosz bűnö­zők mindinkább kiterjesztik kapcsolataikat a szovjet utódállamokra, mi több, a külföldre is. Megfigyelők szerint mindez azt mutatja, hogy az államfő keményen fel fog lépni kiszabadult po­litikai ellenfelei ellen, ha azok tavasszal megpróbál­nák ismét megingatni a helyzetet. A nagyvilág hírei Jk Tízszázalékos behoza­tali vámpótlékot kell fi­zetni tegnap óta a Szlová­kiába importált áruk érté­ke után. A behozatali vámpótlék minden impor­takcióra vonatkozik, és semmilyen késztermék importja nem mentesíthe­tő a rendelkezés hatálya alól. * Nemzetközi szem­pontból is jelentősnek minősülő' kőolajmező­ket fedeztek fel Brazíliá­ban. A négy új olajme- zőre a Rio de Janeiro melletti Campos Basin- nál leltek, s kincsüket egymilliárd hordóra be­csülik. * A Vatikán és Jordánia tegnap diplomáciai kap­csolatot létesített egymás­sal. A nagyköveti szintű kapcsolatfelvétel hírét egyidejűleg jelentették be Vatikánvárosban és Ammanban. ¥ Kína sohasem fogja megérteni és elfogadni, hogy az amerikai veze­tés összekapcsolja a leg­nagyobb kereskedelmi kedvezmény megadását az emberi jogok kérdés­körével — mondta teg­napi sajtótájékoztató­ján a kínai külügymi­nisztérium szóvivője. Jelcin a bűnüldözésről Kinevezte az új kémfónököt VÉLEMÉNY A második félidő" derekán Itt a pillanat, hogy azzal az eséllyel tekintsünk végig ezen a baljós múlton: hátha okulhatnának belőle az elkövet­kezőkre? Mert tudunk róla vagy sem, felfogjuk vagy sem, olyan döntések, olyan elhatározások, olyan politikai cselek­vések sorozatában élünk, melyek évtizedekre szabják ki a társadalmi fejlődés-formálódás menetrendjét; olyan épület alapjait rakjuk le most, amelyre nemzedékek építkeznek to­vább, de minthogy csak a rájuk hagyományozottakra épít­hetnek. sokáig fognak az utódok emlegetni — tisztelni vagy szidni — érte. Mi hát a tanulság? A másfél század óta elfulladt forradal­mak, a hamvába hullt nagy történelmi kísérletek, az elbi- csaklott, inszakasztó nekibuzdulások mire figyelmeztetnek mai — s holnapi — érvénnyel is? Emlegettem egy társaságban ezt a gondomat, mond­ván: úgy látszik, csak az első félidőt bírjuk. Az első fél­idő gyönyörű, a huszáros roham, a mindent elsöprő len­dület — nincs többé lehetetlen, csodálatos erők szabadul­nak föl, történelemteremtő erők —, az első félidő kész diadal. Annál súlyosabb a második félidő immár végzet­szerű veresége. Amikor semmi sem sikerül. Amikor a biztosnak látszó győzelem megsemmisítő vereségbe for­dul... Nem volt jó az alapozás — mondta valaki. — Ha a má­sodik félidőre sorozatban kifullad a csapat, biztosra lehet venni, hogy az alapozás elégtelen. Megszívlelendő figyelmeztetés, bár sokra már nem me­hetnénk vele. Ha egyszer a mérkőzés elkezdődött, ilyen­kor már nem lehet pótolni azt, amit az alapozásnál elmu­lasztottunk. (Paktum.) Mármost — ha a hasonlatnál mara­dok —: mivel is lehet még elrontani azt a mérkőzést, mely az első félidőben nyerésre áll? O, a drukkerek nagyon jól tudják, mi mindennel el lehet még rontani! Ilyenkor szoktak például könnyelműsködni a játékosok. Hiszen már érzik a diadalt minden idegszálukkal — nem is csak érzik, már el is könyvelték magukban —, hát mi­nek összpontosítsanak minden idegszálukkal a győzelem­re? Kiengednek, lazsálnak egy kicsit, lazítanak — pedig azon a pályán, melynek történelem a valódi neve, az oda nem figyelésnek, a könnyelműsködésnek irtózatos ára van. Meglehet százezrek, milliók élete rámegy. Eladhatja a második félidőt még nagyon sok minden: az összjáték hiánya, az önzés, az egyénieskedés. Amikor az il­lető csatár már csak azzal törődik, hogy a saját kiválóságát domborítsa a közönségnek... Nem merülök bele az alkalmi hasonlatba, elég ebből eny- nyi tanulságnak: végig kell a mérkőzést küzdeni. Végig?........Ha a vége jó, minden jó”?... (Több joggal mondhatnám: ha a vége rossz, minden rossz.) — De van egyáltalán a társadalomban valaminek vége? Valamikor még azt hittem: mindent a helyére lehet tenni a világon. Tudom most már, hogy ilyen világ nincs és nem is lehet soha; az élet természetes alapformája a mozgás, az örökös átmeneti állapot, a ziláltság, a befejezetlenség, a soha végső győzelmet nem hozó küzdelem. S hogy ennek a küzdelemnek mindenki részese, az is, aki szeretné kivonni magát, meglehet épp ezzel vállalja a legnagyobb kockáza­tot; az is, aki élete fogytáig sem ébred rá, hogy részese volt. Meg az is, aki túlságosan sok sikerélményt vár tőle, tehát csalódik, gerince roppan, elfásul, belefárad. Akkor már a legtisztább dolog, ha az ember az elkerülhetetlen küzdel­met tudatosan vállalja. S éppen örökös lényegét vállalja: a forradalmat. Kitelje­sítve, ami ötvenhatban fogant. No igen, annak, hogy a második félidő rendre nem sikerült, korántsem csak belső okai voltak. Civil a pályán! — mondhat­nám, de éppenséggel nem civilek törtek be a hazai pályára, ha­nem — minden esetben — sokszoros, fegyveres túlerő. Most kétségkívül nem tartózkodik idegen fegyveres a ha­zai pályán, valahogy mégsem igazán a miénk. Tankok he­lyett bankok portyáznak ma rajta? — meglehet, de ez sem­miképp sem mentség, ha a javában zajló, csatakiáltásoktól hangos második félidőt most is elveszítjük. Soha ennyire, mint ma, rajtunk áll vagy bukik, sikerül-e a soron lévő nagy történelmi kísérlet. Soha ennyire, mint ma: minket illet minden felelősség. (Fekete Gyula)

Next

/
Thumbnails
Contents