Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-04 / 53. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994: MÁRCIUS 4., PÉNTEK Észt aggodalom Maradnak az oroszok Nincs már érvényben az az ajánlat, hogy Oroszország ez év augusztus 31-éig kivonja mintegy két és fél ezer, még Észtországban állomásozó katonáját — derült ki az észt—orosz államközi tárgyalások szerdán késő este véget ért fordulóján. Vaszilij Szvirin orosz küldöttségvezető szerint Moszkva azért visszakozott januárban tett ajánlatához képest, mert Észtország nem tartotta be korábbi ígéreteit. Orosz részről arra hivatkoznak, hogy Tallinn korábban már jelezte, kész megállapodást kötni az Észtországban élő nyugalmazott orosz katonák szociális ellátásáról, tartós lakhatásuk biztosításáról és hozzájárul a kivonandó katonák lakásainak építési költségeihez is. Észt részről ezeket a kérdéseket a most véget ért tárgyalási fordulón nem kívánták megvitatni. Vaino Reinart észt küldöttségvezető a sikertelen tárgyalási forduló után közölte, hogy Észtország küldöttsége rangjának lejjebb szállítását fontolgatja, s arra is sor kerülhet, hogy Tallinn eredménytelenségük miatt félbeszakítja a tárgyalásokat. Ukrán cáfolat Tartoznak Moszkvának, de nem lopnak Ukrajna nem nyúlt hozzá a Nyugat-Európába tartó orosz exportföldgázhoz — közölte tegnap Vaszilij Roz- gonyuk, az Ukrgazprom ukrán gázügyi vállalat főmérnöke. Az illetékes ezzel cáfolta Oroszország azon vádjait, hogy Kijev sorozatosan megcsapolja a Nyugat-Európába orosz gázzal futó vezetékeket. Ukrajna 1200 milliárd rubellel tartozik Moszkvának a földgázszállításokért. Emiatt Oroszország szerdán jócskán csökkentette exportját volt testvérköztársasága felé. Az Ukrgazprom illetékesei elmondták, hogy megkezdték az adósság törlesztését. Emellett azonban felkészültek arra, hogy Oroszország tartósan és jelentős mértékben csökkenti exportját. Emiatt a gázfogyasztó ulaán vállalatok egyötöde már most nem működik, és Kijevben a leállók arányának további növekedésével számolnak. A szölőfalum, Mezőkeresztes határában, a Csincse-patak mellett, valamikori tanyánkat leborotválta a föld színéről a buldózer; a családunkban felért ez egy Moháccsal. Indokolt a hasonlat, hiszen 1596-ban a „Borsodi Mohács” színhelye volt ez a föld: a császári— magyar sereg részéről tizenötezer, török részről húszezer halott — jóval több, mint ama „hősvértől pirosuk gyásztéren”. Száz ágyú és a szultáni sátor elfoglalása után, a török hadak véres, megsemmisítő legázolása után, a már győzelmes császári—magyar sereg belemerült a zsákmányolásba — nyilván a zsákmány fölötti marakodásba is —, kóbor, kis létszámú janicsárhad verte szét a győzteseket. Ha a történelem az élet tanítómestere, ideje volna már abbahagynunk a bliccelést. A bukott forradalmak, a vesztett háborúk népe vagyunk — szokás mondani, s valóban hiányozhat valami belőlünk. Valami nagyon fontos tulajdonság. 1848—49... A szabadságra áhítozó Európa ránk csodálkozik, s volt miért ránk csodálkoznia. Ismét magyar lett a magyar, A síkra állt vitézül, És a világ, a nagyvilág Csodákat látni készül... De elbukott a nagy kísérlet — elbuktatták. 1918—19... Annyit emlegettük, annyit hozsannáztunk róla az elmúlt évtizedekben, már csupán emiatt is gyanúba keveredett, pedig valóban megvolt akkor is a nagy felbuzdulás. Befulladt. Befullasztották. 1945.. . Az elpusztított, megtizedelt, agyonvert ország tüneményesen rövid idő alatt olyan csodálatos élni akarással támadt föl, úgy megpezsdült az élet minden kis zugában, a közvetlen demokrácia olyan feledhetetlen mézesheteit-hó- napjait élte a legkisebb Isten háta mögötti falu is, olyan sok ígéretes eredmény biztatott: végre, végre! Hamvába holt. 1956.. . Nem is lehet kérdés, miért nem sikerült, sikerülhetett, amikor pedig társadalmi széltében-hosszában felizzott a remény, hogy sikerülni fog. Megsértették a tűzszünetet Szarajevóban Nehézfegyverek párbaja A boszniai fővárosban tegnap hajnalban első alkalommal sértették meg nehézfegyverekkel a két hete érvényben lévő tűzszüneti megállapodást. Szemtanúk állítása szerint az aknavetők és automata fegyverek zaja a boszniai főváros központjában fekvő Vrbana-híd környékéről hallatszott. Az összecsapásban légvédelmi ágyúkat is bevetettek. A lövöldözés egyetlen tüzérségi lövedék felrobbanásával kezdődött. A boszniai rádió heves harJapán figyelmeztetés Washingtonnak Hoszokava Morihiro japán kormányfő tegnap önmérsékletre intette Washingtont a Japán elleni kereskedelmi szankciók bevezetésének ügyében. A japán parlamenti felsőház képviselőit tájékoztatva Hoszokava reményét fejezte ki, hogy Washington „józan értékítéleten nyugvó józan akcióba kezd”. Az amerikai lapok szerint a Clinton-kormányzat a kereskedelmi törvény Super 301 névre keresztelt módosításának felújítására készül, lehetővé téve, hogy az elnök Washington nevében szankciókat vessen ki Japánra. cokról számolt be a keletboszniai muzulmán enklávé, Maglaj környékéről is. Az ösz- szecsapásokban egy ember meghalt és négyen megsebesültek. A zágrábi rádió szerint a szerbek minden eddiginél nagyobb offenzívát indítottak a Bosznia északnyugati részén fekvő Bihac ellen. A támadás február 6-án kezdődött és azóta változatlan hevességgel folyik. A szerb és a muzulmán csapatok ugyancsak heves harcokat vívtak egymással Borisz Jelcin — korábbi nyilatkozatainál lényegesen élesebb hangon — tegnap tudtára adta egykori politikai ellenfeleinek, azaz a tavaly októberi lázadás börtönből közkegyelemmel kiszabadult részvevőinek, hogy rögtön letartóztatják őket, ha az ország biztonságát veszélyeztető politikai tevékenységbe kezdenek. Közben Jelcin Szergej Sztyepasint nevezte ki a hét elején menesztett Nyikolaj Golusko helyére az orosz kémelhárítás vezetőjének. Tuzla környékén, Észak- Boszniában. Vitézben állomásozó nyugati katonai források szerint a szerbek tüzérséggel lőtték a muzulmán állásokat. A legsúlyosabb ösz- szecsapások Tuzlától északra, Gradacac és Brcko térségében voltak, itt 250 lövedék csapódott be. A közép-boszniai muzulmán—horvát tűzszünetet általában megtartják a felek, bár Mostar muzulmánok lakta keleti felére öt gránátot lőttek ki — írja az AFP a vitézi forrásokra hivatkozva. Jelcin a nemzetbiztonsági tanács tegnapi ülésén elhangzott felszólalásában külön figyelmet szentelt a súlyos bűnözési helyzetnek. Szavai szerint az orosz bűnözők mindinkább kiterjesztik kapcsolataikat a szovjet utódállamokra, mi több, a külföldre is. Megfigyelők szerint mindez azt mutatja, hogy az államfő keményen fel fog lépni kiszabadult politikai ellenfelei ellen, ha azok tavasszal megpróbálnák ismét megingatni a helyzetet. A nagyvilág hírei Jk Tízszázalékos behozatali vámpótlékot kell fizetni tegnap óta a Szlovákiába importált áruk értéke után. A behozatali vámpótlék minden importakcióra vonatkozik, és semmilyen késztermék importja nem mentesíthető a rendelkezés hatálya alól. * Nemzetközi szempontból is jelentősnek minősülő' kőolajmezőket fedeztek fel Brazíliában. A négy új olajme- zőre a Rio de Janeiro melletti Campos Basin- nál leltek, s kincsüket egymilliárd hordóra becsülik. * A Vatikán és Jordánia tegnap diplomáciai kapcsolatot létesített egymással. A nagyköveti szintű kapcsolatfelvétel hírét egyidejűleg jelentették be Vatikánvárosban és Ammanban. ¥ Kína sohasem fogja megérteni és elfogadni, hogy az amerikai vezetés összekapcsolja a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény megadását az emberi jogok kérdéskörével — mondta tegnapi sajtótájékoztatóján a kínai külügyminisztérium szóvivője. Jelcin a bűnüldözésről Kinevezte az új kémfónököt VÉLEMÉNY A második félidő" derekán Itt a pillanat, hogy azzal az eséllyel tekintsünk végig ezen a baljós múlton: hátha okulhatnának belőle az elkövetkezőkre? Mert tudunk róla vagy sem, felfogjuk vagy sem, olyan döntések, olyan elhatározások, olyan politikai cselekvések sorozatában élünk, melyek évtizedekre szabják ki a társadalmi fejlődés-formálódás menetrendjét; olyan épület alapjait rakjuk le most, amelyre nemzedékek építkeznek tovább, de minthogy csak a rájuk hagyományozottakra építhetnek. sokáig fognak az utódok emlegetni — tisztelni vagy szidni — érte. Mi hát a tanulság? A másfél század óta elfulladt forradalmak, a hamvába hullt nagy történelmi kísérletek, az elbi- csaklott, inszakasztó nekibuzdulások mire figyelmeztetnek mai — s holnapi — érvénnyel is? Emlegettem egy társaságban ezt a gondomat, mondván: úgy látszik, csak az első félidőt bírjuk. Az első félidő gyönyörű, a huszáros roham, a mindent elsöprő lendület — nincs többé lehetetlen, csodálatos erők szabadulnak föl, történelemteremtő erők —, az első félidő kész diadal. Annál súlyosabb a második félidő immár végzetszerű veresége. Amikor semmi sem sikerül. Amikor a biztosnak látszó győzelem megsemmisítő vereségbe fordul... Nem volt jó az alapozás — mondta valaki. — Ha a második félidőre sorozatban kifullad a csapat, biztosra lehet venni, hogy az alapozás elégtelen. Megszívlelendő figyelmeztetés, bár sokra már nem mehetnénk vele. Ha egyszer a mérkőzés elkezdődött, ilyenkor már nem lehet pótolni azt, amit az alapozásnál elmulasztottunk. (Paktum.) Mármost — ha a hasonlatnál maradok —: mivel is lehet még elrontani azt a mérkőzést, mely az első félidőben nyerésre áll? O, a drukkerek nagyon jól tudják, mi mindennel el lehet még rontani! Ilyenkor szoktak például könnyelműsködni a játékosok. Hiszen már érzik a diadalt minden idegszálukkal — nem is csak érzik, már el is könyvelték magukban —, hát minek összpontosítsanak minden idegszálukkal a győzelemre? Kiengednek, lazsálnak egy kicsit, lazítanak — pedig azon a pályán, melynek történelem a valódi neve, az oda nem figyelésnek, a könnyelműsködésnek irtózatos ára van. Meglehet százezrek, milliók élete rámegy. Eladhatja a második félidőt még nagyon sok minden: az összjáték hiánya, az önzés, az egyénieskedés. Amikor az illető csatár már csak azzal törődik, hogy a saját kiválóságát domborítsa a közönségnek... Nem merülök bele az alkalmi hasonlatba, elég ebből eny- nyi tanulságnak: végig kell a mérkőzést küzdeni. Végig?........Ha a vége jó, minden jó”?... (Több joggal mondhatnám: ha a vége rossz, minden rossz.) — De van egyáltalán a társadalomban valaminek vége? Valamikor még azt hittem: mindent a helyére lehet tenni a világon. Tudom most már, hogy ilyen világ nincs és nem is lehet soha; az élet természetes alapformája a mozgás, az örökös átmeneti állapot, a ziláltság, a befejezetlenség, a soha végső győzelmet nem hozó küzdelem. S hogy ennek a küzdelemnek mindenki részese, az is, aki szeretné kivonni magát, meglehet épp ezzel vállalja a legnagyobb kockázatot; az is, aki élete fogytáig sem ébred rá, hogy részese volt. Meg az is, aki túlságosan sok sikerélményt vár tőle, tehát csalódik, gerince roppan, elfásul, belefárad. Akkor már a legtisztább dolog, ha az ember az elkerülhetetlen küzdelmet tudatosan vállalja. S éppen örökös lényegét vállalja: a forradalmat. Kiteljesítve, ami ötvenhatban fogant. No igen, annak, hogy a második félidő rendre nem sikerült, korántsem csak belső okai voltak. Civil a pályán! — mondhatnám, de éppenséggel nem civilek törtek be a hazai pályára, hanem — minden esetben — sokszoros, fegyveres túlerő. Most kétségkívül nem tartózkodik idegen fegyveres a hazai pályán, valahogy mégsem igazán a miénk. Tankok helyett bankok portyáznak ma rajta? — meglehet, de ez semmiképp sem mentség, ha a javában zajló, csatakiáltásoktól hangos második félidőt most is elveszítjük. Soha ennyire, mint ma, rajtunk áll vagy bukik, sikerül-e a soron lévő nagy történelmi kísérlet. Soha ennyire, mint ma: minket illet minden felelősség. (Fekete Gyula)
