Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-31 / 75. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. MÁRCIUS 31., CSÜTÖRTÖK Tuzszüneti egyezmény Lépések a békéért Horvátország és a horvátor­szági szerb Krajina képvi­selői tegnap reggel tűzszü- neti egyezményt írtak alá Zágrábban, Oroszország nagykövetségén. Az orosz, amerikai, ENSZ- és EU- képviselők közvetítésével és nyomására létrejött egyezmény április 4-én lép életbe. A megállapodás értelmé­ben a szembenálló felek azonnal beszüntetnek min­denféle fegyveres harcot, április 5-ig visszavonják nehézfegyvereiket a front­vonalról: az aknavetőket a frontvonaltól legalább 10 kilométer távolságra, a tü­zérséget és a harckocsikat pedig legalább 20 kilomé­terre kell elszállítaniok. A felek kötelezték magukat arra is, hogy kivonják csa­pataikat: a frontvonaltól 1-1 kilométer távolságra kell visszavonulniuk. Az AFP és a Reuter je­lentése szerint a csaknem 1600 kilométeres frontvo­nalra ENSZ-csapatokat te­lepítenek, amelyek ütköző­zónát hoznak létre, s az Eu­rópai Unió megfigyelőivel együtt ellenőrzik majd a tűzszünet megtartását. Vitalij Csurkin, Jelcin el­nök különmegbízottja a 18 órás eredményes tárgyalás után kijelentette, hogy az egyezményt úgy tekintik, mint a konfliktus teljes meg­oldásának és a szerb-horvát kapcsolatok normalizálásá­nak útján tett első lépést. Román észrevétel Entz Géza Marosvásárhelyen Az RMDSZ meghívására Marosvásárhelyen tett láto­gatást kedden és szerdán Entz Géza címzetes állam­titkár, a Határontúli Ma­gyarok Hivatalának elnö­ke. Kedden délután felke­reste Sütő András írót, szerdán az RMDSZ Maros megyei választmányának tagjaival, illetve Csató Béla marosvásárhelyi főes­peressel, érseki helynökkel találkozott. Temesváron és Gyulafe­hérváron, útjának korábbi állomásain Entz Géza — Göncz Árpád köztársasági elnök nevében — kitünteté­seket adott át romániai ma­V gyár katolikus egyházi sze­mélyiségeknek, és találko­zott egyházi vezetőkkel. Si­mona Miculescu asszony, külügyi szóvivő azt közöl­te: a bukaresti magyar nagy- követség pénteken magánlá­togatásként jelentette be azt, hozzátéve, hogy a köz- társasági elnök nevében egyházi személyiségeknek ad át kitüntetést. A külügy­minisztérium — mondotta Miculescu asszony — föl­kérte a magyar felet a láto­gatás jellegének további tisztázására, mivel a beje­lentett cél nem felel meg a látogatás magánjellegére vo­natkozó közlésnek. A minap elmélyült erkölcsiségű cikket olvashattunk egy köztisz­teletnek örvendő református lel­kész-publicista tollából, mely­ben a cikkíró óyott attól, hogy politikai ellenfeleinket démo­nokká dimenzionáljuk és fél­jünk, rettegjünk más politikai programok (természetesen parla­menten belüli pártok programja­it értve) esetleges megvalósulá­sától. Nos, valóban fiatal, újsüte­tű demokráciánk egyik legsajá­tosabb paradoxona, hogy felütöt­te fejét a félelem és ami ezzel együtt jár; a politikai el­lenfél félelmetesként való feltüntetése. Mit bizonyít ez? Mindenekelőtt azt, hogy demokráciánk ingatag, de azt is: polgáraink még nem szokták meg, hogy másoknak más, az övékével esetleg homlokegyenest ellenkező vé­leményük van. Nos, mindez természetes, de azért nem ennyire egyszerű. Demokráciánkat ugyanis nem a fel­kelt, felséges Nép vívta ki, hanem egy gyarmatbiroda­lom spontán összeomlása következtében, akaratunktól — és főleg tetteinktől — függetlenül lettünk szabadok. Márpedig éppen ennek következtében születtek meg dé­monaink és lettek felnagyítottá félelmeink. De nézzünk szembe velük. Fél a Múlt és fél a Jövő. Ami a közelmúlt félelmét il­leti: egzisztenciális félelem, (lásd: rádiócirkusz), féle­lem az igazságtételtől, félelem a 45 esztendőt felölelő „összmű” nyomán a szégyentől. Az ilyen típusú félelem szlogenjei: a feudális múlt kísérleteinek feltámadása; XIX. századi politikai filozófia érvényesülése; a Horthy Miklós nevével fémjelzett, úgynevezett „úri” Magyaror­szág visszakívánása; a klerikális hatalom visszatérése; a szélsőjobboldali elemek biztatása és működtetése, és így tovább. Kérdés: léteznek-e valójában ezek a démo­nok; illetve olyanok-e, mint amilyennek a tőlük való ret­tegés leírja őket? Szűkös kereteink sajnos csak annak megállapítására Göncz Árpád Krakkóban Látogatás az egyetemen Göncz Árpád köztársasági elnök lengyelországi látoga­tása utolsó napján, szerdán reggel Krakkóban lengyel üzletemberekkel találkozott. Göncz Árpád a közvetlen vállalati kapcsolatok kiépíté­sének fontosságát hangsú­lyozta e beszélgetésen, ki­emelve e téren is a folyama­tosság jelentőségét, vala- tnint méltatta a Kárpátok Eu- rorégio adta lehetőséget. Délelőtt a magyar állam­fő látogatást tett a krakkói egyetemen, ahol az ősi Col­legium Maius aulájában részt vett a szenátus ülésén. A 630 éves iskola nevében Aleksander Koj, a Jagelló egyetem rektora köszöntöt­te, emlékeztetve arra, hogy a századok során magyarok ezrei tanultak itt. a XV. szá­Hebroni rendőrség Megállapodás A PFSZ és Izrael tárgyaló- küldöttsége Kairóban meg­állapodott a hebroni pa­lesztin rendőrség létszámá­ról. Eszerint összesen száz palesztin rendőr csat­lakozhat a ciszjordániai várost ellenőrző izraeli rendfenntartókhoz — kö­zölték szerdán a palesztin illetékesek. Az AP emlékeztet rá, hogy a Palesztinái Felsza- badítási Szervezet feltétel­ként szabta meg a meg­szállt területeken élő pa­lesztinok védelmét a béke­tárgyalások folytatásához. zadban például az egyetem hallgatóinak 17 százaléka volt magyar. Göncz Árpád válaszbeszé­dében tisztelgett az egyetem előtt, ahol nem csak kiváló tudósok és tanárok nevelked­tek, de formálódott a len­gyel és jelentős részben a magyar szellemiség is. Visz- szaemlékezve a közös törté­nelmi múltra kifejtette: Ke­let- és Közép-Európában a nemzetek „közös sorsuk és egymásrautaltságuk ellenére keveset tudnak egymásról, és olykor még azt a keveset is rosszul, előítéletekre és gyanakvásokra alapozzák.” Ezt követően került sor Göncz Árpád sajtóértekezle­tére, amelyen renkívül pozi­tívan értékelte lengyelorszá­gi látogatásának eredménye­„A jobboldal a baloldal hi­báinak köszönheti győzel­mét, s emellett Achille Ohet- to nem tudott az Új Ember szerepében megjelenni: ő a kommunista párt apparátu­sából jött. Ugyanakkor a de­mokráciát semmilyen ve­szély nem fenyegeti Olasz­országban” — jelentette ki Norberto Bobbio olasz filo­zófus-politológus, akit a leg­többen Itália legnagyobb élő morális-tudományos te­kintélyének tartanak. Norberto Bobbio nem tit­kolja baloldali érzelmeit, ő fogalmazta meg a „Hala­it. Arra a kérdésre válaszol­va, hogy a politikai eredmé­nyeken túl milyen szemé­lyes érzésekkel utazik haza, Göncz Árpád elmondta: — Jó, meleg érzésekkel, és eb­ben nyilván szerepe van an­nak is, hogy éppen Krakkó útjának utolsó állomása, mi­vel „Krakkó magyar város”. Mindig irigységet érzek itt, mert Krakkóban látom, mi­lyen volna Buda, ha nincs a török megszállás. De török volt, úgyhogy meg kell elé­gedni Krakkóval — mondot­ta a helyi újságírók nagy tet­szését fogadva a magyar köztársasági elnök. Göncz Árpád ezután rö­vid városnéző sétával fejez­te be lengyelországi látogatá­sát, majd hazautazott Buda­pestre. dók”, „Gondold meg, Olasz­ország” választási jelszavát. Ám ő volt az is, aki kijelen­tette, hogy ezt a szavazást csak a jobboldal nyerheti meg. „Meggyőződéses demok­rata lévén, mindig azt han­goztattam, hogy az alternatí­vákat a középre tartó jobb- és a középre tartó balol­dalnak kell jelenteniük. Meg kell haladni a fasiz­mus és a kommunizmus el­lentétét. El kell ismerni, hogy ez a tévedés most ki­sebb mértékben fordult elő, mint a múltban. A nagyvilág hírei 41 II. János Pál pápa ez év októberében az Egye­sült Államokba látogat. A római katolikus egy­házfő' előreláthatólag ok­tóber 20-án beszédet mond az ENSZ közgyűlé­sének ülésszakán —jelen­tette be John O’Connor, New York érseke a CBS tévétársaságnak adott nyilatkozatában. # Kárpátalján a megyei ha­tóságok úgy határoztak, hogy a határátkelőhelyek zsúfoltsága miatt soron kí­vül be-, illetve kilépésre feljogosító engedélyt ad­nak a gépkocsival utazó külföldi vállalkozóknak. # Az amerikai védelmi minisztérium bejelentet­te, hogy útnak indították a Dél-Koreának szánt Patriot-rakéták elsó' cso­portját. A rakétákat vo­naton szállítják a kalifor­niai Oaklandbe, onnan pedig hajóval viszik to­vább őket. 4:- New York — Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár Willi­am Eagleton amerikai dip­lomata személyében külön­leges ENSZ-megbízottat nevezett ki, akinek felada­ta a szarajevói közszolgál­tatások helyreállítása. # Ernesto Zedillo Ponce de Leónt választotta ked­den új elnökjelöltjévé a kormányzó mexikói In­tézményes Forradalmi Párt. A politikus a márci­us 23-án meggyilkolt Luis Donaldo Colosio kampányfőnöke volt. Olaszországi választások Nincs veszélyben a demokrácia VÉLEMÉNY Félelmeink és a démonok elegendőek, hogy e démonok nevei, meghatározásai va­lójában kódolt üzenetek. Aki érti a kódrendszert, az tud­ja: a XIX. századi politikai filozófián haza- és nemzet­központú gondolatrendszer értendő, ami a félelmet ger­jesztők számára azért nem kívánatos, mert esetleg kívül- maradást jelenthet valamely nemzetközi — és számunk­ra üdvös — kapcsolatrendszerből. A Horthy-mumus lé­nyegében ugyanezt fedi, megfejelve persze az „úri Ma­gyarország” betéttel, mivelhogy ez remekül hasznosítha­tó radikális munkás- és parasztszervezeteknél és belvá­rosi klubok (majdnem azt írtam, hogy kávéházak) radi­kálisainál. A feudális nosztalgiák emlegetése, összefüg­gésben a két világháború közötti időszak kormányaival, meghatározó személyiségeivel (Teleky, Bethlen, Kál- lay), ugyancsak a keresztény-nemzeti politikai mentali­tás által a liberális és szocialista szürkeállományban ki­váltott hisztériás rohamot jelzi, mert hiszen ad 1.) az a bizonyos Horthy-kor — minden társadalmi terhével és feszültségével együtt — nem volt még csak félfeudális sem, ad 2.) függetlenül minőségétől — senki nem akar­ja visszaállítani. Éppen itt van a liberális-szocialista csúsztatás: úgy tesz, mintha attól félne, holott nem at­tól, hanem az onnan mindmáig jogosan és szükségszerű­en — minden kommunista tudatreparálás ellenére — lé­tező keresztény-nemzeti alapértékektől, ettől a szelle­mi-morális kincstártól fél! Ezért van szükség a „feudá­lis” démonra. De ugyanezen klisé szerint épül a fasiszta veszélyről szóló démonológia is, amihez aztán már ele­gendő egy utcai incidens is. Száz szónak is egy a vége: ez a politikai társulat nem valóságos ellenfeleinek politikai profilját, tényleges szellemi, erkölcsi arzenálját méri föl, hanem az általa annak tulajdonított kárhozatosságát hirdeti. Miként mutatkoznak a démonok az ellenkező olda­lon, azaz a mi „térfelünkön”? Nos, e tekintetben nem ki­egyensúlyozott a helyzet. Ugyanis a nemzeti oldal félel­mei időben hozzánk közelebb álló démonokra utalnak. Elég csupán arra hivatkozni, hogy a mindössze négyé­ves szabadság fölé 45 esztendő szinte felmérhetetlen és évszázados kihatású rombolása magasodik, ami majd­hogynem a Kárpát-medencei magyarság végét jelentet­te. Ézért hát a félelmi reflex — ezen az oldalon — nem „történelmi”, hanem nagyon is aktuális, mondhatnók: a zsigereinkben élő. Hiszen még mindig arról az oldalról érkezik a mind bátrabb és arrogánsabb fenyegetés, ahol főleg kis közösségekben — falvakban, vállalati belte­nyészetekben, intézményi berkekben stb. — elképesztő a „démon” valóságossága. Szinte hallani: „Vigyázza­tok! Visszajövünk!” Levert 56-os és II. világháborús emlékművek, kopjafák figyelmeztetnek: a démonnak erős a karja. Ha nem így volna, nem titkolnák el oly so­kan politikai nézeteiket, nem dugdosnák az általuk olva­sott lapokat és nem lennének félszegek, valahányszor hi­tükről vagy hazaszeretetükről merészelnek megnyilat­kozni. Ezért nem tudunk maradéktalanul egyetérteni a mély erkölcsfilozófiájú lelkész-publicista fejtegetéseivel. Ugyanis nem bizonyos, hogy ma Magyarországon két ember különböző irányultságú, de azonos súlyú félelme matematikai módon kezelhető — azaz egyenlő mércé­vel mérhető. Elvileg persze nem szabad ördögöt látni, ott ahol az nincs, csupán egy másként politizáló ember van. A félelem rossz tanácsadó, a múlt viszont roppant óvatosságra inti a magyart. Manapság — és az eljöven­dő választások idején — nem csupán gondolatok és poli­tikai iskolák mérkőznek. Az ütközet ennél hevesebb, és a tét nyomasztóan nagy. Van tehát éppen elég okunk ag­gódni, félni, szorongani. n < n De reménykedni is. r úr «_ —~J Kajetán Endre

Next

/
Thumbnails
Contents