Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-30 / 74. szám
$ . PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. MÁRCIUS 30., SZERDA J3 Becsületében sértették meg a lap olvasóit a Kedves Főszerkesz- imk tő Úr! ri'Sj;1 Megdöbbenéssel •'S—olvastam a Pest Megyei Hírlapban az abo- nyi gimnáziumi igazgató levelét. Túl azon, hogy a Pest Megyei Hírlap sok ezer olvasóját a becsületsértésig megbántotta, félelmetes belegondolni, hogy ilyen ember gimnáziumi igazgató lehet. Az ilyen igazgatókat el kell távolítani, mert óriási veszélyt jelentenek a tanuló fiatalok számára. Abony lakói a szégyentől lesütött, szemmel kell hogy járjanak, amíg ez az igazgató a városukban működhet. Úgy gondolom, joggal kérhetem, hogy ha az abo- nyi gimnázium igazgatója nem kér nyílt levélben bocsánatot a Pest Megyei Hírlap olvasóitól, úgy indítsanak pert ellene, amiért sok ezer olvasót becsületében megsértett. Ki merem jelenteni, hogy a Pest Megyei Hírlap az az újság, amely az erkölcs és a tisztesség határain belül, mindig az erkölcsi normákat figyelembe véve ír. Az elmúlt 45 év alatt soha egy példányát se vásároltam meg a Népszabadságnak. De azért soha nem neveztem „szenny”-lapnak. Máté János Budapest A fenyegetőzői igazi arca Újra kongatják a vészharangokat. Ezúttal is a sajtószabadság védelmezőiként verik félre őket a magyar sajtómaffia nemzetközileg is támogatott irányítói, önmaguk és vazallusaik védelmében. Azok riadóztatnak, akik a pártállam hangadói, lelkes szószólói és gátlástalan kiszolgálói voltak. Időközben sok minden megváltozott, de néhány dolog sajnos változatlan maradt. A régi pártoligarchia gazdasági hatalma — a gyors ütemű vagyonármentéssel — csak tovább növekedett. A tömegtájékoztatás, az addig is birtokolt sajtó, s évekig a rádió meg a televízió is az irányításuk alatt maradt. A legmagasabb közjogi méltóságunk védelmében Hankiss és Gombár szervezte meg a helyükön maradt egykori elvtársak tájékoztatási egyeduralmát, amelyhez a riem- zetközi pénzarisztokrácia bizonyos képviselői, a Max- well-féle kétes múltú sajtómágnások adták, adják a külföldi támogatást. Vajon mitől és miért lettek volna egyszerre semleCsúcs László védelmében Tervszerű kulturális népirtás Közéleti személyiségeket, olvasóinkat kértük, hogy mondjanak véleményt Csúcs László és családja üldöztetéséről. A Magyar Rádió teljes elnöki jogkörrel felruházott alelnöke, felesége és gyermekei, valamint idős édesapja védelmében folytatjuk a vélemények közlését. Az öttagú Hörömpő család — a családfő Hörömpő Gergely rendszeresen jelentkezik írásaival lapunkban — ezt a jól ismert idézetet küldte el Csúcs László védelmében: „Bújt az üldözött, s felé kard nyúlt barlangjában, szertenézett, s nem leié honját a hazában”. (Vác, Althahn u. 9.) * Csúcs Lászlónak üzenem, hogy ne álljon meg félúton, mert a 168 óra szerepét ágyútüzes dühvei vette át a korábban jó színvonalú Gondolatjel, amelyik már teljesen gyűlölködő stílusban foglalkozik a népneveléssel. Győrffi Miklós leplezetlen gyűlölködéssel küzd a gyűlölet ellen, ami végtelenül sajnálatos, hiszen a legtehetségesebbek közé sorolom, ráadásul még úsztességesen beszél magyarul is. Baloghné Pogány Vanda (Budapest) * Magyarországon hosszúhosszú évtizedek óta egyetlen pillanatra sem volt szabad a sajtó. A pártállamban gondosan kiépített sajtómonopólium diktatúrája a mai napig érvényben maradt, s az utóbbi négy évben még az Aczél-korszakhoz képest is szigorodott. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy kerül két-három olyan fórum — a teljes nyilvánosságnak talán ezrelékét sem képviseli —, ahol egymás közt győzködhetünk arról, amiről anélkül is meg vagyunk már győződve — ez csak karikatúrája a sajtószabadságnak. Az Aczél-stáb négyéves sajtódiktatúrájából a naplómban ez áll: „...A paktum-monopólium birtokában sikerült eltaposniuk a népszuverenitást, vereségre fordítaniuk a koalíció választási győzelmét, megtorpedózniuk a rendszerváltást, trónra emelniük a közéletben a Hazugságok Sikerült azt a csodával határos történelmi esélyt agyagba döngölniük, mely a század első és páratlan ajándéka volt a magyarságnak, egy lehetséges sorsfordításra.” A rádió hatásmezeje a legszélesebb a sajtóban, naponta eléri a társadalom egészét, befolyásolja, programozza, vezérli a közgondolkozást, a közvéleményt Ide öszponto- sította erőit a sajtódiktatára, innen minden olyan hangot, mely a totális hatalmi restaugesek, függetlenek ezek a pártállamból itt maradt sajtóhiénáink? Judrpvalo, hogy ezek a sztárriporterek és vezető szerkesztők több százezres havi fizetést vágtak zsebre, s milliós külön- jövedelmet élveztek. Jövedelmük a Kádár-éra alattinak a sokszorosára növekedett! Forró Tamásnak például négy lap tartozik „az érdekeltségi körébe”. Mester Ákos is csinos kastélyt „spórolt össze” magának a Szabadság-hegyen, melyet ma a rendőrség őriz. S ezek a milliomos urak, akik szinte forrnak a kormányzattal szembeni gyűlölettől, farizeus módon akciót szerveznek a gyűlölet ellen. Közben pedig kígyót- békát kiáltanak azokra, akik nem értenek velük egyet, akik az érdekeiket sértik. Egyben sztrájkokkal fenyegetőznek, bojkottot hirdetnek a rádió ellen. Tüntetéseket, felvonulásokat, tiltakozó gyűléseket szerveznek. És ezek nevezik magukat függetlennek, holott csak a kormánytól, az ellenségeiktől függetlenek. Harci eszközeik a sztálinizmus fegyvertárából származnak: hivatali főnökük életveszélyes megfenyegetése, hisztériakeltés, hazudozás, üvöltözés az intézmény folyosóin, az alelnök székének, íróasztalának trágyával való bemocs- kolása, rágalmazás, Magyar- ország tekintélyének a külföld előtti lejáratása. És még ők nevezik magukat a sajtószabadság védelmezőinek. Miközben a szabadságában „veszélyeztetett” sajtó 85 százaléka az ő kezükben van! Ebben az országban több mint 600 ezer munkanélküli van. Ha most a legpazar- lóbb közintézményünknél a már elodázhatatlan karcsúsítás során egy tucatnyi olyan munkatársat is kiszűrtek, akiknek igazi demokráciában már évek óta semmi keresnivalójuk nem lett volna a rádiónál, az csak helyeselhető! A diktatúrát legyőzni csak határozott, kemény demokratikus eszközökkel lehet! Taál Márton Budapest A sajtószabadság 1848-ban és ma Most, hogy a március 15-ei szónokok egy része a sajtó- szabadsággal foglalkozott, mégpedig hangsúlyosan, tisztázni kell, mit is jelentett 1848-ban ez a fogalom. Bizony nem azt jelentette, hogy most már bárki bármit leírhat, ami eszébe jut, s főleg nem azt, hogy pocskondiázza saját hazáját. S any- nyi rágalmat írhat már a kormányról, a magyar nemzetről, amennyi neki tetszik. Azt jelentette a sajtószabadság 1848-ban, hogy az újságírók, írók immár az idegen hátalom cenzúrája nélkül, szabadon szolgálhatták a magyar érdekeket. Amit leírtak, az tehát'únár nem Ausztria, hanem Magyarország érdekeit szolgálta. Ez nem jelentett teljes kritikátlanságot, de ez a kritika nem lehetett ártó, Magyarország érdekeit sértő. Bizony itt volna az ideje, hogy minden újságíró, szerkesztő, tv- és rádióriporter, műsorfelelős így fogná fel a sajtószabadság kérdését! Szenes Lászlóné Göd Nem a zászló hiányzott... Pest Megyei Hírlap Szerkesztősége Névery Judit levélíró részére Tisztelt hölgyem! A Pest Megyei Hírlap 1994. március 21-i számában olvastam az ön „Hitet, tetteket várunk” című levelét, amellyel teljes mértékben azonosulok. Felhívására örömmel tájékoztatom arról, hogy a Trikolor Kft. immár több mint három éve foglalkozik azzal, hogy egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk méltó megünneplésére szép zászlókkal látja el az intézményeket, vállalatokat, valamint az egyéne-, két is. Kft.-nk a különböző méretű, kivitelű és minőségű magyar nemzeti színű zászlókon kívül más nemzetek zászlóit is készíti, mind asztali-, mind nagyobb méretű oszlop-, illetve árboczászló formájában. Mi a március 15-ei ünnepre felkészültünk megfelelő mennyiségű és választékú zászlóval és erre felhívtuk a polgármesteri hivatalok és más közintézmények figyelmét is. A zászlóvásárlási igény azonban — mint ahogyan ön a cikkében helyesen megállapította — elmaradt a korábbi évek meny- nyiségétől, amit nem csak az üzleti forgalom szempontjából sajnálok. Mi most azt reméljük, hogy a városok, községek az országgyűlési választások alkalmából bizonyosan ünnepélyessé kívánják tenni lakókörnyezetüket oly módon, hogy középületeiket és a lakóházakat szép zászlókkal díszítik. Ezzel is kinyilvánítják a második szabad választás jelentőségéTisztelt hölgyem! Örülnék, ha felhívására tájékoztatásommal segíthetném a cikkében felvetett nemes cél elérését. Megtiszteltetésnek vennénk, ha arra alkalmas időben személyesen is bemutathatnánk szerény tevékenységünket. Tisztelettel: Kecskeméti Lajos üzemvezető Budapest VÉLEMÉNY rációt veszélyeztetné, könyörtelenül kiirtottak a sajtószabadság nevében a sajtószabadság kékszalagos gyilkosai: Oly mértékben tömény az aczéli politika, kultúra, szemlélet, ízlés diktatúrája a rádiónál, meg sem ingott — naponta tapasztalhatjuk — az elbocsátások után. A nemzetundor, a tervszerű kulturális népirtás évtizedek óta érvényesített programjához is mindmáig szigorúan ragaszkodnak; ma sem mondhatnék erről mást, mint Szárszón: „Meggyőződésem, hogy háborús főbűnöst ítéltek el, olyat, teljes joggal, megérdemelten, aki sokat ártott ennek a népnek, de any- nyit nem ártott, mint — a rádiónál s egyebütt — egyikmásik kulturális népirtó.” A rádió négyéves totális sajtódiktatúrája a koalíció gyalázata. Megtetézi a gyalázatot az, hogy magára hagyták a farkasveremben Csúcs Lászlót, s kiszolgáltatták a tízmilliókat bezsebelő sajtódiktátorok mocskos hajszájának (amelybe betársult, íme, az Országgyűlés sajtóbizottsága is). Csúcs László túlzás nélkül történelmi szerepet vállalt; védelmével nemcsak az emberi jogoknak, a történelemnek is tartozunk. S ehhez a védelemhez nem elsősorban — a nagyon tiszteletre méltó, önkéntes — testőrök kellenek, hanem annyicska első' lépés a rendszerváltáshoz a rádiónál, hogy a Csúcs László ellen uszító, az étert teleha- zudozó munkatársak mellett szót kapjon — szükség esetén Csúcs László védelmében is — az igazságnak elkötelezett, tisztességes tájékoztatás. Felényi műsoridőben legalább. Első lépésnek elég is ennyi; vérszegény igazság volna az, amely nem bír meg a hamisságok kétszeres túlerejével. FEKETE GYULA * Érezve az üldöztetést amely a jelenben minden igaz rendszer- változtatónak sajnos kötelezően kijár, amely magam és családom irányába több éve folytatódik, 1992-ben közzétett kiáltványom záró soraival állok védelmébe nemzetben, hazában gondolkodó magyar hazafiaknak, Csúcs László és családja üldözöttéinek: Azt akartuk, hogy megszűnjön a félelem, mert demokrácia annyit is jelent, hogy nem félni, kiszolgáltatottnak lenni, bizalmatlannak lenni, megvesztegetni! Akik a félelmet osztogatják, a demokrácia ellenségei — nincs helyük közöttünk! Demokratának lenni azt is jelenti, bátornak lenni — bátran a félelmet keltők elé állni. Az érvek fegyverével a jóaka- ratú emberekkel, a világ népfensége szolgálióval, ß világon szétszórt magyarsággal együtt kiáltani: A jövőben ne féljen a magyar! Ne félhessen, ne legyenek közöttünk a félelemkeltők! Polgármesteri esküm után a Szentírás egyszerű, de örök igazságait idéztem, amelynek utolsó mondata így hangzott, bővítve: ,Jő pásztor akarok lenni, ki ha kell életét adja embertársaiért, a hazáért!” Bátran és elszántan a jóakaraté emberek segítségét kérve tartani akarom a szavam. Kummer János polgármester. (Sóskút) * A Közakarat Egyesület mély megdöbbenéssel értesült arról, hogy egyesek — néhány önmagát politikussá kinevezett újságíró elbocsátása miatt /— Csúcs László és családja megfenyegetésére vetemednek. Tiltakozunk mind a hazai bandi- tizmus, mind a hiányos tájékozottságon, illetve egyoldalú helyzetértékelésen alapuló külföldi beavatkozások ellen! Közakarat Egyesület dr. Kovács Attila helyettes elnök (Budapest, Pf. 689) (Holnap folytatjuk) História Bessenyei György Bugyi községben Bugyi község a 18. században Beleznay Miklós Duna melléki református főgondnok birtoka volt. Beleznay tábornok pártfogoltja volt a fiatal Bessenyei György. A testőrtiszt írót az ő kívánságára — és a királynő, Mária Terézia elképzelésének megfelelően — a Bugyi községben 1773-ban megtartott református konferencia az akkor megszervezett főkonzisztórium titkárává választotta. Az újonnan létrehozott testület feladata az volt, hogy az egyházi ügyeket a református egyházkerületek ne külön, hanem egységesen terjesszék fel Bécsbe. Elnöke Bc- leznay Miklós lett, így Bessenyei főnöke volt néhány évig. Bessenyei 1765 és 1782 között számtalan alkalommal megfordult a faluban. Beleznay kastélyában tisztelték és becsülték az írót. Kazinczy Ferenc jegyezte fel, hogy fiatalon az a megtiszteltetés érte, hogy pataki diákként 1773-ban, Mikiós-napkor a kollégium névnapi köszöntését ő adhatta át Beleznaynak. „Bugyiban mulattunkban szó esék Bessenyei György felól, aki ekkor nagy kegyeiben állott mind a generálisnak, mind báró Grátzné áltat a császárnénak, s így alkalmasnak tartaték arra, hogy a protestánsok neveikben készült esedezéseket benyújtsa”— írta. Itt kapta Kazinczy az első Bessenyei-kö- tetet ajándékba: „Bugyiban engem, nem tudom már kicsoda, megajándékoza Bessenyeinek Eszterházi Vigassá- gai-val s Agis-ával, s én ezeket elragadtatással olvastam.” Pogány György
