Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-21 / 66. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. MÁRCIUS 21., HÉTFŐ J3 A képviseli) megjegyzése egy tévévitához Kedves Brezovich Úr! Csaknem egyetértéssel olvastam a Pest Megyei Hírlap március 9-i számában írott „Furcsa koreográfia” címmel közölt olvasói levelét. Helyesen állapította meg, hogy a Napkelte műsorának műsorvezetése a köztem és Eörsi Mátyás képviselő közti vitában nem mutatott teljes tárgyilagosságot. Valóban, oda nem illő módon, hatást keltő és az ügynöktörvény tárgyilagos megítélését rontó megjegyzés hangzott el Eörsi Mátyás szájából Csurka Istvánnal kapcsolatban. Ebben az időpontban már többszöri jelzést kapott a műsorvezető az idő lejártára, s Eörsi Mátyás végszava után a beszélgetést berekesztette. „A máskor oly harcias Zétényi doktor” tehát azért nem emlékeztethette képviselőtársát számos dologra, mert egyszerűen nem kapott szót. A méltánytalan beállítást a műsor után szóvá tettem a műsorvezetőnek, aki szótlanul fogadta megjegyzésemet. Az ilyen stílusú vitapartneri megnyilatkozást akkor is visszautasítottam volna, ha Csurka Istvánt nem tartanám korunk egyik meghatározó, jelentős személyiségének, akihez nemcsak régi ismeretség, hanem talán valamivel több is fűz. Megbecsüléssel köszönti: dr. Zétényi Zsolt országgyűlési képviselő Hitet, tetteket várunk Március 15-én zászló nélküli házak, kokárda nélküli fiatalok látványa miatt háborgott — úgy tűnik — sokunk lelke. Ezt elkerülendő, kérjük, jelentkezzenek azok a kis vállalkozások, melyek nemzeti színű zászlót készítenek, árusítanak! Reméljük, hogy nemcsak a közöny akadályozta meg az utcák ünnepi díszbe borulását, hanem a tájékozatlanság is, hiszen annyi az új ház, ingatlan, „magánosí- tott’VIKV-tulajdon... Ember legyen a talpán, aki nyakába tudja venni a várost, hogy ismeretlen céllal keresse azt az üzletet, ahol ilyesmit árulnak! Volt év, amikor munkahelyemen a faliújságra tucatszámra tűztem ki az ünnep előtt kokárdákat „elvihető!” felirattal. Sok ifjú kolléga élt e beszerzési lehetőséggel! Most ezt elmulasztottam, de megfogadom, jövőre ellátom egy ' pár tucat munkatársam e kötelező ünnepi rekvizí- tummal! Remélem, követőkre is találok! Kérem, jelentkezzenek azok a férfiszabók is, akik felkészültek a szép magyaros, fekete vagy szürke színű szövetből varrott, fekete zsinórmintás díszítésű zakóhelyettesítő kiskabát elkészítésére. Felkeresnénk őket biztosan sokan, akik tiszteljük a hagyományt és azt újra megkívánjuk jelentetni öltözetünkben is! Vödrös úr kitüntetéséhez ezúttal gratulálok! Csak így tovább, nem megalkudni, nem meghunyászkodni! Sokan vagyunk, ha nem is jelenünk meg ..., lásd Pollack Mihály tér! Reméljük, Isten megvilágosítja az elméket május 8-án... De akad tennivaló a tisztességes sajtónak is. Töretlen hitet és tetteket várunk továbbra is! ■ Névery Judit Budapest HISTÓRIA Katonaorvosok híven esküjükhöz (1956) I Ezerkilencszázötvenhat . „történéseiről” sokan írtak, írnak és írni fognak a jövőben is. Minden bizonynyal szenzációt keltő felfedezések láthatnak napvilágot egy-egy esemény vizsgálatának kapcsán. A történések, történelmi esemény- nyé válnak, váltak azzal, hogy a végrehajtott feladatok miként igazolták, igazolják szükségszerűségüket. Köztudott a GÚLAELMÉLET alapján, hogy az intézkedések, utasítások, fegyveres erőknél a parancsok "meghatározóak. Az események során nem volt intézkedés, utasítás, parancs. A hadseregben a gúla csúcsától mindent át- hidalóan érkezett parancs, miszerint „cselekedjék legjobb belátása szerint”. Az orvosok cselekedtek! Sokat olvashattunk az eseményekről, végrehajtóikról, de annál kevesebbet sebesültjeik megmentőiről, a fegyvertelen résztvevők munkálatairól. Orvosok közreműködése mindenkor szükségeltetik egy forradalom, netán ellenforradalom sérültjeinek, sebesültjeinek védelmében. így történt ez 1956 októberében is, hiszen tényszerűen igazolják a korabeli dokumentumok pró-kontra írott vallomásai. Minden bizonnyal soksok fehér-folt van az eseményekkel összefüggésben. Vizsgálatuk akár orvosi eset is lehet, amikor az öntudat lehet zavart, de teljesen tiszta is. A sokk (shock) voltaképpen összeütközést, heves, hirtelen rázkódtatást jelent, orvosi gyakorlatban több értelemben használják. A tünetek a kiváltó okoktól függetlenül messzemenő hasonlóságot mutatnak. Harcoltak, lőttek a barikád mindkét oldalán, de amikor az élet megmentésére került sor, az orvosok nem kérdezték ki — hová tartozik, a véradók nem nyilatkoztak arról, hogy vérüket kinek (kiknek) adják. A Központi Katonai Kórház (KKK) emberségből jelesre vizsgázott. A jóemlékű Takács Lászó orvos alezredes jelentésében így fogalmazott: „... a valóságnak mindenben megfelelő adatok, nem értéktelen indítékai lesznek az októbernovemberi események hadtörténelmének.” A csaknem négy évtizede fogalmazott megállapítás helytállóan igazolja valódiságát, egyben sajnos a mindeddig mellőzött valóságát, a mindeddig mellőzött életmentők ténykedésének vizsgálatát, elismerését. Lássuk a tényeket kronológiai sorrendben: Október 23. A Gólyavárban rendezett ifjúsági gyűlésen ott tartózkodott több kórházi dolgozó, így számos információ jutott a szolgálatot teljesítő orvosok tudomására. A keddi ügyelet lépett szolgálatba, amikor is a KKK sebészeti osztályai a fővárosi mentőügyeletet adják. A Baleseti osztályon 3 orvos, 3 műtős és 3 ápolónő teljesített szolgálatot. A nagylétszámú tömegdemonstrációra utaló hírek arra az elhatározásra késztették a sebészeti ügyeletes dr. Kurimai orvos őrnagyot, hogy visszatartsa azt a 4 ápolónőt akiknek a szolgálatuk 20 órakor lejárt. A sebesültek áramlása 21.30-kor kezdődött. A kórházügyeletes, dr. Hermann alezredes öntevékenyen megkezdte a sebészek riasztását. Ennek eredményeképpen éjfélre 14 sebész és 2 belgyógyász érkezett az " osztályra. Éjfélig minden tennivalót a Baleseti osztály végzett, ahol 1 át- vevő-osztályozó, 2 shockta- lanító, 1 kötöző-gipszelő- röntgenező és 2 műtőbrigád dolgozott. Éjfél után megkezdte munkáját az Általános Sebészeti és- az Idegsebészeti osztály is, amelyek bizonyos mértékig tehermentesítették a Baleseti osztályt. Még az éjszaka során belső kiürítést hajtottak végre a sebészeti osztályokról — helyelőkészítés címén — a belgyógyászati és a bőrgyógyászati osztályokra. A járóképes betegekből megszervezték a beteghordó, irányító és adminisztrációt végző munkacsoportokat. Valamennyiük sok jóakarattal de kevés hozzáértéssel segített a kezdeti nehézségeken. Az éj folyamán beérkező belgyógyászok konziliá- riusi tevékenységet végeztek és a shocktalanításban működtek közre. Éjfél körül beérkezett a röntgen — telefonügyéletes orvos is, aki a vizsgálatokat és a reá háruló feladatokat nagy szorgalommal végezte. Egészségügyi anyagban az első napon nem mutatkozott hiány, ellenben nagy hiány volt a transfusi- ókhoz szükséges vérben és plasmában. Ennek oka, hogy kevéssel előbb, a sokadik átszervezés következtében, megszüntette működését a kórház területén elhelyezett Honvéd Vérellátó Állomás. Az osztályokon tárolt csekély mennyiségű vér, nem fedezhette a hirtelen megnövekedett szükségletet. Ez annál is inkább fontos szempont, mert a sebesültek többsége súlyosan kivérzett állapotban került ellátásra. Előtérbe került a vérellátás felállításának gondolata. Október 24. Erre a napra esett a sebesültek beáramlásának zöme (127 szentély.) Jelentős esemény, hogy a KKK parancsnoka elrendelte a Vérellátó újraszervezését, amely a rendelkezésre álló felszereléssel és csökkent létszámmal még ezen a napon 9 liter vért „termelt”. Mivel ez kevésnek bizonyult, a szükséglethez igazodó mennyiséget az Országos Vérellátó Központtól szerezték be. Megkezdődött a véradók toborzása. A környék lakossága önzetlenül jelentkezett véradásra, többségük a felajánlott ellenszolgáltatást nem fogadta el. A sebtében felállított Vérellátó 25-én már 24 liter. 27-én több mint ÍJ liter vért termelt. Az eredményes toborzás során, november végéig 551 személytől 167 liter vér biztosította a gyógyítást. Ennek a mennyiségnek egy része polgári kórházakba került (I. sz. Sebészeti Klinika, Róbert K. körúti Fővárosi Kórház, Nőgyógyászati Klinika stb.) miután a Vérellátó ezeket nem tudta ellátni. A Vérellátó eredményes munkájának köszönhető, hogy a halálozási arányszám a sérültek kivérzett állapota ellenére is alacsony (5,9%) volt a KKK- ban. Ide kívánkozik a Vérellátó megteremtőinek neve: dr. Bernáth Iván orvos alezredes és dr. Kovács Máté orvos századot. Nevezettek fáradhatatlanul végzett munkája, nagymértékben hozzájárult életek megmentéséhez. A gyógyító részlegek, de az egész kórház munkájára is rányomta bélyegét a városszerte mutatkozó közlekedési nehézség, az elrendelt kijárási tilalom és a fő- városszerte tomboló lövöldözések. Ezekből adódott, hogy a kórház dolgozóinak többsége (adminisztratív, technikai dolgozók) nem tudott megjelenni munkahelyén. Mindezek ellenére működőképessé vált a laboratórium. A mai napon 141 sebesültet kellett ellátni és elhelyezni. Reggeltől a Baleseti, az Általános es az Idegsebészeti osztályokon már 3-3*’ sebészbrigád működött. A Szájsebészeti — Szemészeti — Gégészeti osztályokon 1-1 brigád dolgozott. Ä műtéti sorrendet a műtők közelében berendezett kórtermekben végrehajtott helyi osztályozással állapították meg. A nagyszámú műtét miatt a sebészek pihentetése nem volt megoldható, azt csak a következő napon sikerült megvalósítani. A sebészeti osztályok állandó belgyógyász konziliáriuso- kat kaptak ami nagyban segítette a gyógyítómunka további javulását. Miután a hadtápszolgálat- nák csupán 10 napi tartalék- készlet állott rendelkezésére, a hajnali órákban megkezdte készleteinek további növelését az 1. sz. Élelmezési Raktárból, a szállítási vállalatok és a vágóhidak raktáraiból. Ez a szállítás 25-én estig folyamatos volt. A fogyó élelmiszer későbbi pótlása ugyanezekről a helyekről történt, kiegészítve a svájci Vöröskereszt két autórakományból álló szállítmányával, valamint a bu- dapest környéki és távolabbi községek termelőszövetkezeteinek jelentős mennyiségű adományaival. A harcok folyamán polgári személy- és tehergépkocsik is resztvettek a sebesültek KKK-ba történő beszállításában. A KKK egészségügy anyagi szolgálatán keresztül történt az egyes harci gócokban — 3-4 nagy polgári segélyhely — gyógyszer és kötözőanyaggal való ellátása. Október 25. Tovább folyik a közel 100 sebesült áramlása. A némileg csendesedő harcok tehetővé tették a kórház személyi állományának nagyobb számban való megjelenését. A megnövekedett személyi állomány részére szükséges éjszakai fekvőhelyek mégin- kább apasztották a rendelkezésre álló ágylétszámot. A sebészeti osztályok szervezettebb munkát végezhettek, miután a fürdőhelyiségben átvevő-elosztópont kezdett működni adminisztrációs- és statisztikai munkákat végezve. Minden olyan beteget elbocsátottak, aki nem szorult feltétlenül kórházi ápolásra. Többeket a kórház kocsijai szállították lakásukra. A szomszédos Mátyáslaktanyában lábadozó részleg létesült 50 ággyal a még fel nem gyógyult, elsősorban vidéken szolgálatot teljesítők részére. (27-én a részleg létszáma 100-ra növekedett.) A kórház mozihelyiségében kiürítő részleg működött. Miután a fenti rendszabályok sem enyhítettek számottevően a férőhelyhiányon, a parancsnok az éjjeli órákban arra az elhatározásra jutott, hogy a közelben egy nagyobb ágylétSzámú kisegítőkórházat kell létesíteni. (Folytatjuk) Csendes László hadtörténész A vezérmegye „közbá- torsági választmánya” Pest vármegye 1848. március 21-én tartotta rendes közgyűlését. Az ülésen fontos határozatokat hoztak a megye urai: elhatározták, hogy a nemzetőrség felállításának szervezésével, illetve „a törvényes rend és csend fenntartására ügyeléssel” új szervezetet, a „megye közbátorságra ügyelő állandó válaszjtmány’-t bíznak meg. Az országban sorra alakultak azokban a napokban a különböző megyei, városi bizottságok, országos jelentősége azonban csak kettőnek lett: a középponti választmánynak, amely nem volt más, mint Pest város forradalmi szerve, valamint a Pest megyében működő. A választmány tagjául 21-én 47 személyt választottak meg, két nap múlva még tíz érdemes férfiú került a testületbe. Immár nemcsak nemesek voltak a bizottságban, mintegy harmada a tagoknak polgári állású volt. Elnöke a megye híres alispánja, Nyáry Pál lett, a két alclnök pedig Pa- tay József és Klauzál Gábor. A „közbátorsági választmány” eredeti felhatalmazása csupán a megye területére korlátozódott, de figyelmét kezdettől kiterjesztette az országos ügyekre is. Mtegala- kulását követően véleményezte a pozsonyi országgyűlés munkáját, elsőként a készülő sajtótörvényről mondott kritikát, nem éppen hízelgő, mivel úgy jellemezte, hogy változatlan formában történő életbeléptetése „a szellemi kifejezésre köz csa- pás”lenne. Joggal írta a Pesti Divatlap a márciusi napokban a két pesti — megyei és városi — választmányáról: úgy lehet őket tekinteni, mint az ország népének „nemzeti conventjét". Pogány György
