Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-21 / 66. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1994. MÁRCIUS 21., HÉTFŐ Folytatás két részletben Magyar Kupa megyeiekkel Alpesi síbajnokság, Rozmaringos sikerekkel Bónis és Keszthelyi az élen A labdarúgó Magyar Kupa me­gyei viadalán előselejtezőt tar­tottak. Az alacsonyabb osztályú­ak magasabb osztályú ellenfelet fogadtak, s döntetlen esetén ők jutottak tovább. Eredmények: Diósd—Biatorbágy 0-0, Gyál—Üllő 2-2, Dánszentmik- lós—Hemád 1 -2, Dány—Isa- szeg 0-2, Kiskunlacházi Me- dosz—Vecsés 4-0, Tápiósző- lős—Tápiószele találkozóról a hazaiak ellenfél nélkül léptek előre. A folytatást 72 csapattal két részletben bonyolítják le. A mű­sor: Április 6. (16.30): Nyáregy­háza—Kakucs, Kiskunlachá­za—Taksony, Szigetbecse-—Ha­lásztelek, Diósd—Ráckeve, Du- nabogdány—Pilisvörösvár, Zsámbék—Piliscsaba, Viseg- rád—Pomáz, Tápiószőlős— Abony, Szentmártonkáta—Far­Tokió elővárosában, Chiba Ma- kuhariban tegnap a férfiselejte­zőkkel kezdődött a műkorcso­lya- és jégtánc-világbajnokság. Az EB-vel és az olimpiával el­lentétben ennek az eseménynek biztosan nem lesz annyi sztárja, mint amennyit előzetesen vár­tak, hiszen a lillehammeri olim­pia után sorra láttak napvilágot a visszalépések és lemondások. A foghíjas mezőny ugyanak­kor jó lehetőséget biztosít a közvetlen élvonal mögöttiek­nek a kiugrásra. Ezek közé a versenyzők közé tartozik példá­ul Czakó Krisztina is, akinek mos, Gyál-»-Bugyi, Tatárszent- györgy—Örkény, Wilkef FC, Liget SE—GEAC, Letkés— Fót, Vácduka—Nagymaros, Isa- szeg—Pilis, Hemád—Dabas­Sári FC, Hévízgyörk—Gödöl­lői LC, Törökbálint—Maglód. Április 13. (17 órakor): Váci Reménység vagy Göd— Dunakeszi VSE, Aszód—Kis- tarcsa, Kerepes—Péteri, Buda­örs—SZTK, Dunaharaszti— Dömsöd, Tököl—Dunavarsány, Szokolya—Szentendrei Petőfi Honvéd, Perbál—Érd, Budaka­lász—Gyömrő, Dabas SE—Mo- nor, Vácszentlászló—Nagyká- ta, Újhartyán—Tápiószentmár- ton, Inárcs—Nagykőrös, Tábor­falva—Ceglédi Kossuth Hon­véd, Túra—Kartal, Sülysáp— Bag, Rád—Iklad, Délegyhá­za—Százhalombattai FC. Április 27-én és május 11-én lesz az újabb forduló. reális esélye van arra, hogy Téglássy Tamara 1988-as és 1989-es világbajnoki 11. helye­zése óta a legjobb magyar női eredményt érje el. A BKE 15 éves junior VB-ezüstérmese a legutóbbi két Európa-bajnoksá- gon pontszerző, hatodik lett, a tavalyi VB-n 15. volt, a lille­hammeri olimpián pedig nem egészen hibátlan teljesítmény­nyel is a 11. helyen végzett. Chibában joggal Várható el tő­le, hogy „bőven” a tízen belül végezzen, főleg, hogy a vilá­gon szinte egyedülálló tripla­tripla ugráskombinációra képes. Valamelyest javuló időjárási kö­rülmények között rendezték az országos alpesi síbajnokság mű- lesikló számának küzdelmeit. A javuló időjárás ezúttal a lehű­lést jelenti, hiszen az eddigi 25 fokról 10 fokra csökkent a hő­mérséklet a karintiai Annenhe- imben, sőt, az 1500 méter fe­letti csúcsokon az éjjel még ha­vazott is. A nőknél Keszthelyi Szvetlá­na az óriás-műlesiklás után má­sodszor is nyert, így az övé az AGFA Kupa az összetett ver­senyben. A második nap azon­ban nagyobb küzdelmet hozott, hiszen Litter Agnes csak 0,31 másodperccel csúszott a két fu­tam alapján a második helyre. A 450 méter hosszú, 150 méter szintkülönbségű, 45 kapuval ne­hezített pályán a 20 női verseny­ző közül 12-en értek célba. Az 1994. évi országos felnőtt magyar bajnokok műlesiklás­ban: nők: 1. Keszthelyi Szvetlána (Roz­maring SE) 1:10,15 p. (36,82; 33,33 mp), 2. Litter Ágnes (Roz­maring SE) 1:10,46 (37,54; 32,92), 3. Koch Éva (Soproni MAFC) 1:13,20 (38,98; 34,22), 4. Barsi Kinga (Rozmaring SE) 1:14,46 (39,72; 34,74), 5. Küt- tel Andrea (OSC) 1:17,76 (40,97; 36,79), 6. Gönczi Judit (BBTE) 1:19,36 (41,81; 37,55). A férfiaknál ugyanazt a pá­lyát teljesítették, Bónis Attila ez­úttal is meggyőző volt. Az 54 indulóból 32-en értek célba. Eredmények: férfiak: 1. Bónis Attila (Rozmaring SE) 1:08,63 p. (36,40; 32,23 mp), 2. Szöllős Péter (Rozma­ring SE) 1:10,26 (37,65; 32,61), 3. Csiba György (Kékesi Sas) 1:12,03 (38,43; 33,60), 4. öllé Zsolt (Soproni MAFC) 1:12,16 (38,20; 33,96), 5. Barsi István (BBTE) 1:14,34 (40,20; 34,14), 6. Vincze Péter (BBTE) 1:14,49 (39,65; 34,84). Az összetett győzelemért járó AGFA Kupát Bónis Attila nyerte. Csapatverseny: nők: 1. Rozmaring SE 3:35,07 p., 2. OSC 4:09,77. Több értékelhe­tő csapat nem volt. Férfiak: 1. Rozmaring SE 3:35,65 p„ 2. BBTE 3:43,63, 3. Soproni MAFC 3:45,63. Teszt a játékvezetőknek Magas mércét támasztott a Nemzetközi Labdarúgó Szövet­ség (FIFA) a világbajnokságon részt vevő' sípmesterekkel és segítőikkel kapcsolatban. Dallasban komoly fizikai és pszichikai vizsgálatoknak vetik alá azt a 30 játékvezetőt és a 25 partjelzőt (köztük a magyar PuhI Sándort), akik közül kiválasztják a VB-n bíráskodókat. így az 50 méteres futás­nál 7,5 mp, 200 méternél 32 mp a szintidő, az úgynevezett Cooper-teszt (12 perces futás) mércéje pedig 2700 méter. A bírók többsége természetesen európai és latin-amerikai, de érkeztek jelöltek Gabonhól, Mauritiusről és Szíriából is. A világbajnokságon közreműködő játékvezetők ’ névsorát a jövő héten Zürichben hozza nyilvánosságra a FIFA. Megkezdődött a műkorcsolya VB Czakó újra a jégen A sakkozóknál elkelt az aranyérem A Dunakeszi nyerte a rangadót A XIV. megyei általános isko­lai és 1. középfokú egyéni és csapatbajnokság ötödik forduló­ját Gödön, a Huzella T. iskolá­ban rendezték meg, amelyen közel száz versenyző vett részt. Eredmények: Alsó leány: 1. Medvegy Ju­dit (Statisztika) 6, 2. Babér Melinda (Veresegyház) 4, 3. Kiss Emese (Barcza-BEAC) 3.5, fiú: 1. Török Sándor (Gö­döllő) 7, 2. Kiss Ákos (Barcza- BEAC) 5, 3. Szabó Csaba (Sta­tisztika) 5. Csapat (fiú): 1. Gö­döllő Erkel 15,5, 2. Statisztika 15, 3. Barcza-BEAC II. 13,5. Összesítve 1—5 forduló vég­eredménye: leány: 1. Kiss Emese 24,5, 2. Benkő Noémi (Zsámbék) 14, 3. Babér 9,5, 4. Szabó Katalin (Veresegyház) 9, 5. Demendi Ilona (Veresegy­ház) 7, 6. Füri Hajnalka (Gom­ba) 7, fiú: 1. Kiss Ákos 25, 2. Kanczer József (Barcza-BE­AC) 24,5, 3. Király Bence (Ve­resegyház) 22, 4. Kiss Péter (Veresegyház) 21,5, 5. Ádám György (Barcza-BEAC) 18,5, 6. Gál János (Göd) 18. Csapat: 1. Veresegyház I. 65 (Király, Kiss, Pásztor, Pet- rik), 2. Gödöllő Erkel 48, 3. Ve­resegyház II. 47, 4. Zsámbék 44.5, 5. Isaszeg 30, 6. Veres­egyház III. 29. Felső leány: I. Rapcsák Andrea (Barcza-BEAC) 6,5, 2. Katona Erzsébet (Statisztika) 5.5, 3. Ádám Olga (Barcza-BE­AC) 5. fiú: 1. Hugyecz András 7, 2. Bója Bence (Barcza-BE­AC) 5,5, 3. Biró József (Alagi DSK) 5. Csapat: 1. Barcza-BE­AC I. 18,5, 2. Statisztika I. 13, 3. Alagi DSK 12,5. Összesítve 1—5 forduló vég­eredménye: leány: 1. Rapcsák 13.5, 2. Ádám 11, 3. Bója 9,5, 4. Szőke Karola (Veresegyház) 8.5, 5. Guba Judit (Szentendre) 7.5, 6. Karkus Anna (Fót) 5,5, fiú: 1. Elek Gábor (Gomba) 24.5, 2. Harmati István (Isa­szeg) 23, 3. Márta Kálmán (Alagi DSK) 21,5, 4. Varga Ádám (Veresegyház) 19, 5. Hu­gyecz András 18,5, 6. Hadházi Sándor (Visegrád) 13,5, csapat (fiú): 1. Gomba 66,5 (Elek, Maczák, Soós), 2. Alagi DSK 61.5, 3. Isaszeg 57, 4. Perbál 46, 5. Zsámbék 41,5, 6. Gödöl­lő 1. 39,5. Középfokú fiú: 1. Rácz Ro­land (Dunaharaszti) 4,5, 2. Kal­la Tibor (Szentendre) 3, 3. Solymosi László (Alagi DSK) 2, Csapat: I. Dunaharaszti 6,5, 2. Alagi DSK 3,5. Összesítve 1—5 forduló vég­eredménye, fiú: 1. Bagyánszki Attila (Dunaharaszti) 24,5, 2. Szoukup Helga (Barcza-BE­AC) 15, 3. Szabó Szilárd (Ala­gi DSK) 14,5, 4. Veréb Gábor (Gödöllő) 14,5, 5. Csonka Atti­la (Gomba) 14, 6. Solymosi László (Alagi DSK) 13,5. Csa­pat: 1. Alagi DSK (Solymosi, Szabó), 2. Nagykáta 20,5, 3. Gomba 17. A következő megyei általá­nos és középfokú sakkverseny március 26-án lesz Dunakeszin. * Az 1/A-csoportos sakkcsapat­bajnokság 10. fordulójában a listavezető Gödöllő biztosan nyert és ezzel az utolsó forduló lejátszása előtt már bajnoknak tekinthető. A második és har­madik helyen állók rangadóját a Dunakeszi együttese nyerte. Meglepő az Aszód nagyarányú győzelme. A kieső a Gyömrő csapata. Eredmények: Dunaharasz­ti—Aszód 2:8, Érd—Vác 5:5, Nagykáta—Göd 5:5, Rácke­ve—Tököl 6:4, Gödöllő— Gyömrő 9:1, Fót II.—Dunake­szi 4,5:5,5. Az állás a 10. forduló után: 1. Gödöllő 68,5, 2. Dunakeszi 56.5, 3. Fót II. 56,5, 4. Vác 55, 5. Aszód 53,5, 6. Tököl 48, 7. Dunaharaszti 47,5, 8. Érd 47, 9. Ráckeve 47, 10—11. Göd, Nagykáta 43,5, 12. Gyömrő 33.5. Az I/B-csoportos bajnokság 7. fordulójának eredményei: Zsámbék—Alagi DSK 7:3, Vác II.—Törökbálint 5:5, Aszód II.—Isaszeg 3:7. S. L. Bostoni tervek Boston szívesen megrendezné a 2008-as nyári olimpiai játéko­kat — jelentették be az egyesült államokbeli városban. A bosto­ni, erre a „kampányra” szerző­dő bizottság tanulmányt készí­tett és megállapította: minden feltétel adott ahhoz, hogy a vá­ros benyújtsa pályázatát. Az idő­pont megfelelő, a szükséges pénz rendelkezésre áll, s a vá­ros befolyásos gazdasági veze­tői is támogatják az ötletet. Mike Moran, az Egyesült Álla­mok Olimpiai Bizottságának szóvivője örömmel vette a bos­toniak érdeklődését, de hozzátet­te, még nem döntötték el, me­lyik amerikai város jelentkezé­sét támogassák. Az olimpia megrendezéséhez természetesen Bostonban is ha­talmas méretű városfejlesztésre lenne szükség, amelynek költsé­geit 3,4 milliárd dollárra becsü­lik. Több mint húsz sportág ver­senyeinek megrendezéséhez már most adottak a létesítmé­nyek, igaz, közülük kilenc jelen­tős felújításra szorul. A legna­gyobb költséget alighanem egy új olimpiai stadion felépítése je­lenti majd, ami várhatóan 100—130 millió dollárt emészt fel. A játékok lebonyolításának költségeit 1,2 milliárd dollárra becsülik, a nyereséget pedig 200 millióra. Nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni azt a tényt sem. hogy az előkészüle­tek 52 ezer embernek biztosíta­nak munkát, ami szintén nyo­mós érv lehet Boston pályázata mellett. Csak Palicskó bírálja Détárit Tényleg, kinek kell? Érdeklődéssel olvastam a Sport Plusz Foci legújabb szá­mában a „Kell-e Détári a válogatottnak?" kérdésre adott válaszokat. Nem kevesebb, mint tizennyolc, a véleményfor­málásra ilyen-olyan alapon rászolgált szakembert, volt labdarúgót kérdeztek meg, s természetesen a válaszok is nagyon széles skálán mozogtak. Akik nem bírálták Détá­rit, azok leginkább mellébeszéltek. Ezeket a semlegesség­re törekvő megnyilatkozásokat legjobban az az egymonda­tos összegzés jeleníti meg, amelyet Vass István Zoltán rá­dióriporter adott. Ő ezt mondta: „Attól függ, mikori Détá- riról van szó. ” Erről sok minden eszébe jut az embernek, de a végkö­vetkeztetés nem lehet más, mint az, hogy az emlékekből nem lehet megélni. Márpedig Détári Lajos már évek óta hamis húrokon játszik, hiszen a tőle jogosan elvárható produkciónak csak a tört részét nyújtja. Persze ez a „le- eresztősdi” nem mehet a végtelenségig, előbb-utóbb az önkíméletnek nagy ára lesz. Ez esetben az, hogy Détári mindinkább kikerül a játékból, kispadra szorul, azután ki­sebb csapathoz eladják és így tovább. Történik mindez egy olyan labdarúgóval, aki 6-7 évvel ezelőtt a legna­gyobb reményekkel indult a profi világba. Az azóta eltelt időszakban a számlájára került, feltehe­tően hatalmas összegek is valószínűleg szerepet játszottak abban, hogy Détári elkényelmesedett, s ma már képtelen komoly produkcióra. Láthatta ezt mindenki tavaly ősszel a Ferencváros mérkőzésein is, azóta a Genoában sokkal markánsabb események következtek. Amit pedig a ma­gyar—svájci barátságos meccsen mutatott, azt a legjobb mihamarabb elfelejteni. Az viszont ilyen „harmatos" elő­adás után teljességgel érthetetlen, hogy legtöbben milyen finoman fogalmaznak vele kapcsolatosan. Itt van például Puskás Ferenc, aki tavalyi kapitánysága négy meccse al­kalmával meghúzta azt a merésznek tűnő, amúgy szimpati­kus lépést, hogy Détárit nem vitte el Írországba. Ugyanez a Puskás most azt mondja, hogy „azt is figyelembe kell venni, hogy Détári már harmincéves, és ez is számít. ” Jó­magam még nagyon élénken emlékszem arra, amikor Pus­kás majdnem harmincéves korában nem jött haza az 1956-os forradalmat követően, hogy azután itthoni csinos kis pocakjától megszabadulva, csaknem további tíz éven át szerepeljen a világ egyik legjobb klubcsapatában, a Real Madridban. Szóval Puskás mentegetését éppen Puskás példájával lehet cáfolni. Ezzel azonban nem megyünk messzire. Sok­kal inkább azzal, amit Palicskó Tibor, a korábbi sikeres labdarúgó, majd szakvezető mondott. Ő volt az egyetlen a tizennyolc megkérdezett közül, akinek volt mersze kerek perec kijelenteni, hogy „ véleményem szerint ő egy alibijá­tékos. Abban a pillanatban, ahogy eljött Németországból, és Görögországba ment, megszűnt az lenni, aki volt. Ezek után már más nem is érdekelte, csak az, hogy minél több pénzt keressen. Ha ő valójában fejlődni akart volna, és ténylegesen kihozta volna magából azt a tehetséget, ami megvolt benne, nem ment volna el a görög bajnokságba focizni. ” Kérem, ezzel a véleménnyel jómagam maximálisan egyetértek, s nagyon bízom benne, nem vagyok egyedül. Mint ahogy azt is biztosra veszem, a megkérdezettek kö­zül is voltak jó néhányon, akiknek ilyen, vagy nagyon ha­sonló a véleményük egy mára már jelentősen a produkció­ja fölé értékelt játékossal, Détárival kapcsolatosan. Am ezek az urak ezúttal is megmaradtak diplomatikusnak. Ugyanígy tett a kérdést látszólag lezárni igyekvő szakíró, Bocsák Miklós is, aki a „Miért dédelgettük Détárit?" cí­mű, költői kérdéssel bevezetett dolgozatában hosszasan mesélt a semmiről úgy, hogy közben állandóan megkerül­te a lényeget: miért nem merte évek óta a magyar sportúj­ságírók legtöbbje bírálni Détárit? Azt a Détárit, aki a szerző szerint móresre tanította az őt megkritizáló újság­írókat. Erről csak annyit, hogy mindezt csak azokkal tehet­te meg, akik éveken át képesek voltak mindent elkövetni azért, hogy a „hatalmas Döme” udvaráig eljuthassanak, netán néhány, semmitmondó mondatot kikunyeráljanak tő­le... Szerencsére e sorok írója igazoltan kívül áll az ilyesfaj­ta kegyek után futkosok csapatából, s már évekkel ezelőtt is le merte írni a közönséget szerinte is sok év óta alibifut- ballal szórakoztató Détáriról a véleményét. Alighanem egyértelmű: Csak úgy tarthatja meg bárki a tárgyilagos véleményformálás erkölcsi alapját, ha nem váltja önma­gát aprópénzre, azaz néhány mondatos nyilatkozatocská- kért nem kerül függőségbe igaz vagy vélt világnagyságok­tól. Ehhez persze következetesség és tárgyilagosság szük­ségeltetik. Az ilyen hangnemű írásokat pedig legalább any- nyira szeretik az olvasók, mint a langyos, jellegtelen mel­lébeszélő hangneműeket. íródjanak bár Détáriról vagy bárki másról. Jocha Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents