Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-18 / 64. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDAKOROK 1994. MÁRCIUS 18.. PENTEK Kilencvenéves a monori gazdakör Lesz vevő az uborkára A kezdet nem túl biztató, hat óra előtt tíz perccel még csak ketten ülünk a monori gazda­kör irodájában. Borzsák Aj­tony megnyugtat, nem jöttem hiába. „Legkésőbb negyed hét­re telt ház lesz” — mondja ma­gabiztosan, aztán hogy addig se unatkozzak, megmutatja a gazdakör zászlóját. Viharvert relikvia, többnek látszik a koránál. Mint megtu­dom, az 1904-ben alakult mo­nori gazdakör harmincéves ju­bileumára csináltatták 1934- ben. Hogy mitől olyan szakadt és foltos? Ajtony mondja az okát. — 1948-ban Rákosiék betil­tották a gazdaköröket, s velük együtt a szimbólumokat is el kellett tüntetni. Ezt a zászlót év­tizedekig dugdosták egy fészer­ben, s csak 1991-ben került elő, amikor újra egységbe tö­mörültek a monori gazdák. Az induláskor 70 fő iratkozott be — gyakorló földművesek, állat­tartók, agronómusok, állatorvo­sok, tantárggyal kötődő taná­rok. Ma viszont már 120 tagot számolunk. A gazdakörnek van néhány olyan tagja, akik már 1934-ben ott voltak a zászlószentelő ün­nepségen, méghozzá nem is pendelyes gyerekként. Közü­lük a legidősebb Király Lajos, Oláh Gyula és Fekete Mihály. Korukkal és fizikumukkal iga­zolják, nincs az az elnyomó rendszer, amely a magyar pa­raszt szívósságát és erejét meg tudná tömi. Ajtonynak igaza van, mind gyakrabban nyílik az ajtó, egy­re többen érkeznek. Elsőnek két hölgy, kendőbe kötött fris­sen sült pogácsával és boros- flaskákkal. Egyikük felvilágo­sít: ez itt így szokás. — Ki le­het bírni, ettől senki nem lesz szegényebb. Annyian va­gyunk, hogy egyszer, maxi­mum kétszer kerül évente a sor az emberre. Tudja, más a han­gulat, ha beszélgetés közben ha­rapunk valamit és iszunk rá egy pohár bort. A másik hölgy azzal „kérke­dik”, neki már a nagyanyja is hordta a pogácsát, lévén, hogy a „grószfater” az alapító tagok közé tartozott. — Ebben nincs semmi különös — szól közbe valaki. — Aligha lelsz itt közü­lünk egyet is, akinek a felme­női ne lettek volna tagok már 1934 előtt. A pogácsa fogy, a létszám nő, bevezetőként Bodor Jánost „vallatják” arról, mit lehet kap­ni a boltjában. A válasz tömör: mindent. Van kiváló minőségű tavaszi árpája, áfával együtt 2100 forint mázsája. A lucerna- mag is első osztályú, tízkilós ki­szerelésben 2500 forintért. De ami a leglényegesebb, megérke­zett a FAO 400-as kukorica-ve­tőmag. Merthogy a tisztelt gaz­dakörtagok ezt kérték. így tu­dom meg, hogy a monori gaz­dáknak van saját „házi szállító­juk”, Bodor János termény- és vetőmagkereskedői minőségé­ben tagja a társaságnak. A vetőmagokkal végezvén rátérnek a fő napirendi pontra, nevezetesen az uborkatermesz­tés rejtelmeibe próbálnak bete­kinteni szakértők segítségével. Elsőként Vig Sándomé számol be az ötéves tapasztalatairól. A monori uborkatermelő nem tag­ja a gazdakörnek, vendégelő­adói minőségben hívták meg. A Víg család 1600 négyszögö­lön gazdálkodik támrendszeres módszerrel. Jelenleg ez a leg­gazdaságosabb módja az ubor- kázásnak, bár az is igaz, ez a legdrágább. A támrendszer ki­alakítása — oszlopok, huzal, háló és feszítők — olyan nagy­ságrendű beruházást igényel­nek, ami jó ha két év alatt meg­térül. Vígné nyíltan megmond­ja: csupán a harmadik szezon­ban lettek nyereségesek. Az őt követő szentesi vendég csak­megerősíti a kolléga állításait: a beruházásra és értékesítésre vonatkozó tapasztalatok majd­hogynem megegyeznek. Meg­gondolandó, hogy egy újsütetű kisgazda indulásnak az uborka­termelést vállalja. Csakhogy! — és most kez­dem kapisgálni a jelen összejö­vetel miértjét — Lukácsy György elnök beszámol az álta­la szerzett információkról. — Nagyobb beruházás esetén a Nagykőrösi Konzervgyár haj­landó átvállalni a támrendszer kiépítését és szerződésben le­kötni a mindenkori tárgyév ter­mését. Ennek ismeretében már lehet tárgyalni az uborkaterme- lő-szövetkezet szervezéséről, melybe a gazdakör tagjai tet­szés szerinti létszámmal belép­hetnek. _ Ami számomra nem volt vi­lágos — s gondolom mások­nak úgyszintén —, hogy a megelőlegezett beruházásért hány éves szerződéskötésre kö­telezik magukat a termelők. Mert mint kiderült, egyazon te­rületen csak öt évig lehet ubor­kát termelni, utána minimum egy évre vetésforgót kell köz­beiktatni. Mi történik ez idő alatt a támrendszerrel, vagy mit lehet termelni a támrend­szer jelenlétében? Továbbá: az előszerződés biztonságot je­lent, dömping esetén a gyár a szerződéses gazdák termékét veszi át. Viszont ha kevés az uborka, a termelők nem élhet­nek a szabadpiac kedvezőbb áraival, a gyár az előre kialku­dott összeget fizeti. Az nem vitás, aki kevés tőké­vel — vagy anélkül — indul, az kénytelen felvállalni a komp­romisszumot. A minapi mono­ri gazdakörgyűlésen nem szüle­tett döntés az uborkatermelés ügyében. Viszont több olyan, másokat is érintő értékesítési gond elhangzott, aminek meg­próbálunk utánajárni a konzerv­gyárakban. Matula Gy. Oszkár Közelebb a forrásokhoz A piacra jutás feltételei A tulajdonviszonyok gyökeres át­alakulása következtében, a köz- gazdasági körülmények bonyo­lulttá válása miatt a termelés el­engedhetetlen feltétele lett a meg­felelő és naprakész tájékozottság a szakmákban és kint a piacon. Változik az információforgalom természete és tartalma, egyre költségesebb és körülményesebb az igazán fontos és hasznos isme­retekhez és adatokhoz hozzájut­ni, még az általános pénzügyi és államigazgatási szinteken is. Nem beszélve az örökösen friss információkat igénylő ágazati be­szerzésekről és értékesítésről. A nagykőrösi 1. számú gazdakör 40 tagja is tisztában van azzal, hogy eredményes tevékenységet csak akkor képesek hosszabb tá­von folytatni, ha rendszeresen meríthetnek azokból az informá­ciós forrásokból, amelyeket a Pest Megyei Gazdakörök Szövet­sége részéről kapnak. Számolni kell továbbá azzal is, hogy a piacgazdaságban sok új és szokatlan követelményt szükséges teljesíteni ahhoz, hogy tartósan a piacon maradhassa­nak. Az új feltételekhez hozzá kell szokni, meg jcell azokat ta­nulni alkalmazni. Már jelenleg is több olyan gazdasági szempont szabja feltételét a termelésnek, amelyek bár nem ismeretlenek a gazdálkodók előtt, de teljesítésük híján ma már végképp nem lehet biztonságos piacról beszélni. Egyfelől megnőtt a kötelmi jog gyakorlati szerepe, tehát a felvá­sárlókkal, feldolgozókkal köten­dő szerződések sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak, s kapnak még inkább a jövőben. A szerződések kötése elsődleges feltétele a ter­melés biztonságának. A másik, legalább ennyire fon­tos tényező a környezet- és egész­ségvédelem, amellyel összefüg­gésben több jogszabály jelent meg már az elmúlt években is. A növényvédelemnek, a vegyszere­zésnek az állandó kontrolija érde­kében írták elő kötelezően a per­metezési napló vezetését. Szinte bizonyos, hogy rövid idő múlva ez az okmány a piacra lépés egyik kritériuma lesz. Nem ok nélkül született a rendelkezés to­vábbá az egyes szerek, szercso­portok használatának vizsgákhoz való kötéséről. E néhány kiemelt konkrétum is elegendő ahhoz, hogy levon­juk a következtetést: A gazdasá­gok fejlesztéséhez, az intenzív mezőgazdasági termelés megva­lósításához elengedhetetlen a tu­lajdonosok, vagy pontosabban a termelők szakmai önképzése. Noha a gazdaköröknek nem az iskolázás elsődlegesen a felada­ta, de vélhetően sokat tudnak majd tagjaiknak akár kurzusok szervezésével is segíteni. Napjainkban a magángazdasá­gok technikai-pénzügyi megala­pozásához nyújthatnak komoly segítséget a tájékoztatással e szer­vezetek. Miként a mostani gazda­köri találkozón is tapasztalhattuk, bizony elkél e segítség. A külön­böző támogatások, hitelfelvételi lehetőségek, előnyös gépvásárlá­sok szerepelnek mostanában a kö­rösi gazdák érdeklődésének kö­zéppontjában. Figyelemre érde­mes hír, miszerint a helyi gaz- dász közreműködésével Kőrösön is rövidesen megkezdik a hitelfel­vételek bonyolítását. A gazdakör hozzálátott továbbá a terménytá­rolás és -értékesítés szervezésé­hez — ezt Kovács György, a kör elnöke jelentette be a mostani közgyűlésen. M. J. Keresett termék a libamáj Mit, miért, hová, hogyan? — e négy kérdésre próbáltak vá­laszolni a Pest Megyei Gazda­körök Szövetségének éves közgyűlésére meghívott szak­értők. A Glóbusz Konzervipa­ri Rt. képviselője elmondta, az éves össztermelésüknek, 33 ezer tonna konzervféleség- nek egynegyede megy export­ra, a többi a hazai fogyasztást szolgálja. Nyersanyagként csak hazai zöldséget, illetve húst használnak. Valótlan az az állítás, hogy a gyár elzár­kózik a szerződéskötéstől. Ed­dig az éves nyersanyagszük­ségletük 90 százalékát már le­kötötték a termelőknél. A Bábolna Rt. igazgatója — idézzük a szavait — kitö­rési pontokat javasolt, ahol a tőkeszegény új vállalkozók is meglelik a rést az érvényesü­lés felé. Szerinte az egyik leg­járhatóbb út a baromfineve­lés. A csirke, liba és kacsa tartása nem igényel különö­sebb beruházást. Ugyanakkor a részvénytársaság naposcsi­bét és takarmányt biztosít, be­leértve a szállítást is, vala­mint kötelezettséget vállal a megtermelt áru átvételére. Az általuk biztosított napos­csibe és takarmány minősége garantált. Nagy a kereslet a májra hizlalt libára is. A Bábolna Rt. készséggel nyújt szak­mai tanácsadást a nevelés iránt érdeklődő gazdáknak; csoportos érdeklődés esetén a Pest Megyei Gazdakörök Szövetsége utazást szervez egy-egy jól prosperáló farm­ra, tapasztalatszerzés céljá­ból. A libatartás nem igényel nagy beruházást Erdősi Agnes felvétele Szőlészeti-borászati továbbképzés A gazdák érdeklődése szerinti program A Magyarországi Német Gaz­daszövetség szőlészeti-borá­szati továbbképzést tart már­cius 26-án, amelynek kereté­ben előadások hangzanak el a termesztés, az értékesítés té­makörében, emellett fajtais­mertetés és metszésbemutató is lesz. A rendezvény szerve­zője az Etyeki MNGSZ Gaz­dakör, e községbe várják az érdeklődőket. Lassan egy éve alakult meg a Magyarországi Német Gazdaszövetség, amit har­minc település gazdaközössé­gei hívtak életre. Napjaink­ban már több mint ötven gaz­dakör működik szerveződésé­ben, Pest megyében vagy ti­zenöt. Nemcsak német nem­zetiségű szövetségről van szó, tagja lehet bárki, hovatar­tozástól függetlenül. A tag­ság egyetlen feltétele az alap­szabály elfogadása. A szövet­ség célja, tagjai érdekérvénye­sítése mellett, a Nyugat-Euró- pában, Németországban már bevált módszerek átültetése a hazai mezőgazdasági gyakor­latba. Ahogy Kitzinger János­tól, az MNGSZ elnökétől megtudtuk, a konzultációk té­máját a gazdák igényei alap­ján választják ki. Szervezé­sükben hazánk történelmi borvidékein is működnek a gazdakörök, például Sopron, Villány környékén, a Bala- ton-felvidéken. Ezért is fogal­mazódott meg sokakban az, hogy érdemes lenne a szőlé- szettel-borászattal foglalkoz­ni egy továbbképzésén. Az Etyeki MNGSZ Gazdakör vállalta el a házigazda szere­pét e márciusi programon. Ugyanígy foglalkoznak majd a jövőben a gyümölcster­mesztéssel, metszéssel, táro­lással, a zöldségtermesztés­sel. E két témával a Kertésze­ti Egyetem Szaktanácsadó Szolgálatával együtt tartanak majd előadásokat. A szövetség tagjait, de más érdeklődőket is szívesen látnak az etyeki rendezvé­nyen. Ebéd, borkóstoló is sze­repel a programban, ezért a részvételi díj 400 forint, amit postai feladóvevényen kell megküldeni Katira Imre, Etyeki MNGSZ Gazdakör, 2091 Etyek, Honvéd út 3. cí­mére. Telefonon is érdeklőd­hetnek a részletek felől a (22)-353-655 számon. A je­lentkezéseket legkésőbb már­cius 22-ig lehet elküldeni. A találkozó színhelye a Gom­bai—Staudinger Borászat (Etyek, Kossuth Lajos utca 19.), ezt követi majd az elő­adás, az ebéd, a helyi borgaz­daságok megtekintése s a bor­kóstoló. Folyamat nyitánya lesz a március 26-i rendezvény: sok hasonló követi majd, mindig olyan témában, ami a gazdák szerint a legfontosabb. A ter­vek szerint nyáron marketing­gel foglalkozó összejövetele­ket tartanának. A szövetség számít a gazdák érdeklődésé­re, segítségére a jövőben is a továbbképzések szervezésénél. (j. sz. i.) KERES — Bor-, sör- és üdítőipari feldol­gozó, töltő, csomagoló, pa­lackozó, címkéző berendezé­sek a farmgazdasági nagyság­rendtől a nagyüzemi mérté­kig. Túl ezen kínálunk fla­kongyártó és -töltő, valamint hordótöltő berendezéseket is. * Szeszfőzdék komplett, me­lyekben a főzőüstök 270 liter­től 2000 literig, míg a finomí­tóüstök 100 litertől 1000 lite­rig változnak. * Szemestermény-szárító 4,3 t/órától. Zöldség-, gyümölcs-, fűszer-, gyógynövény-, gom­ba-, tökmag- és virágszárítók 200-300 kg/nap, vagy 1500-2500 kg/nap teljesítmé­nyig. * Tételes szárítóberendezések elsősorban kis tételekben ter­mesztett termelvények mag­yarnak kíméletes szárítására, mint például vető- és gyógy­növénymagvak, valamint fű­szerféleségek. A legkisebb feltölthető mennyiség 1,6 tonna. * Takarmánykeverő, farmgaz­dasági, 300, 400, 700, 1000 és 1200 kg/óra, vagy nagy­üzemi teljesítménnyel 3000 t/óráig. * Állattenyésztési létesítmé­nyek és berendezései farm­gazdasági és nagyüzemi mér­tékben. Sertés-, juh-, baromfi-, szarvasmarha- és nyúltenyésztés, valamint kel­tető üzem és annak berende­zései. E témakörben megter­vezzük az istálló, fejőház-tej- ház, feldolgozó épületeket, s a berendezések beszerzésé­ben, kivitelezésében és üzem­be helyezésében is közremű­ködünk. * Hulladékhasznosítás: szalma-, fűrészpor- brikettá- ló berendezések, szalmatüze­lő berendezések és azok tele­pítése, vágóhidak, húsfeldol­gozók, nagykonyhák hulladé­kainak feldolgozása, ehhez való berendezések szállítása telepítéssel együtt. — KÍNÁL Pest Megyei Gazdakörök Szövetsége 1052 Budapest, Város­ház u. 7. 11. em. 244. Tel.: 118-0111/367 Fáy András Alapítvány 219-98007 OTP Rt. Pest Megyei Igazgatósága, 760-000960 TÁMOGASD A MAGYAR IPART! Vásárolj hazai terméket!

Next

/
Thumbnails
Contents