Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-10 / 58. szám
I PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. MÁRCIUS 10., CSÜTÖRTÖK 5 Hamarosan költözik a mozgássérültek óvodája Új helyre — jobb körülmények közé A Szarka név jól cseng a szakmában Akiben van kitartás, az idővel révbe ér _ Egy tíz szobás Erkel Ferenc utcai családi házat vehet é y f hamarosan birtokba a szigetszentmiklósi Konduktív / i, .-f \ Mozgásfejlesztő' Bölcsőde és Óvoda — közölté öröm- ' mel Király Miklós, a Városi Szociális Intézmény vezetője. ■— A rendőrfőkapitányság ugyanis az időközben megüresedett Csepel Autógyár munkásszállójába költözött, így felszabadult a HÉV-hez és az autóbuszmegállóhoz is közeli, központi helyen fekvő kertes épület. A nevelési tanácsadóval osztozunk rajta: ők négy, mi pedig hat szobát kapunk majd meg-, újságolta. Szarka Balázst három évvel ezelőtt ismertem meg, amikor országos hírnévre tett szert azáltal, hogy időt és törvényalkotást megelőzve földkiosztásba kezdett a némedi határban. Az önkényeskedésnek minősülő tett sok vitát váltott ki, a vélemények pro- és. kontra megosztottak voltak. Az viszont tagadhatatlan, hogy tovább növelte az amúgy sem csekély tekintélyét és hírnevét. Mert Balázs nemcsak a térség, de az egész megye egyik legnagyobb szabadföldi zöldségtermelője, s tudása alapján is a legjobbak közt jegyzik. A mozgásfejlesztő óvoda története három évvel ezelőttre nyúlik vissza. Király Miklós, akkor még mint a szigetszentmiklósi Családsegítő Központ vezetője, 1991-ben került először közeli kapcsolatba mozgássérült emberekkel. Egy alkalommal sérült felnőttekhez kapott meghívást, s a jó hangulatban eltöltött néhány órás beszélgetést követően döbbent rá: Szigetszentmikló- son több mozgássérült óvodáskorú él. Vajon nekik ki segít, ki karolja fel őket? Pályázatot nyertek — Nyomban felvettem velük a kapcsolatot,-magam sem értem, hogyan téveszthettük őket szem elől — folytatta Király Miklós. — Kiderült: öt mozgássérült gyermekről kell valamilyen formában gondoskodnunk, megoldást keresve a családok problémáira. A szülőktől megtudtam: igen nehéz helyzetben vannak. A távolság és az utazási költségek miatt nem tudnak bekapcsolódni a budapesti Pető Intézet konduktív mozgásfejlesztő munkájába. Elmondták azt is: hasznosnak tartanák, ha településünkön létesülne egy olyan intézmény, ahol legalább a délelőtt folyamán szakszerű ellátást, felügyeletet biztosíthatnánk a kicsiknek. Sokuknak egy bevásárlás, hivatali ügyintézés szinte megoldhatatlan gondot jelent: kire bízzák addig a gyereket? Nem beszélve arról, hogy volt olyan család, ahol nagyon kevés pénzből éltek, jóformán az egyik napról a másikra. Az édesanya szívesen vállalt volna pár órás délelőtti munkát, mely javíthatott helyzetükön. Maguk a szülők adták az ötletet az óvoda létrehozásához. A szociális intézmény épületében üresen álló szoba pedig a helyet. A polgármesteri hivatal első szóra beleegyezett abba, hogy Király Miklós egy fővel megemelje bérkeretüket. A Du- naliarasztiban élő Somogyi Sándomé személyében talált konduktor szakemberre, aki éppen gyesének utolsó heteit töltötte: szívesen és örömmel vállalta a feladatot. A Pető Intézet támogatásával időközben különböző eszközöket, játékokat szereztek be. Minden úgy ment, mint a mesében: elnyerték a társadalombiztosító 200 ezer forintos pályázatát. Az összegből videokamerát vásároltak, mely- lyel megörökítik a gyerekek fejlődését. De jutott segédeszközökre, padok, székek beszerzésére is. — Hét gyermekkel, úgynevezett ambulánscsoporttal kezdtük el a munkát 1991. július 1-jén, heti háromszor két órában — mesélte tovább az intézményvezető. — Hamarosan elterjedt a híre a környező községekben az óvoda megnyitásának: sokan érdeklődtek, jöhetnek-e hozzánk, vállaljuk-e gyermekük fejlesztését. Annak ellenére igent mondtunk, hogy akkor még nem dőlt el a normatív finanszírozás kérdése. Októberre még négy serdülőkorú leánnyal bővült csoportunk, akikkel heti két alkalommal másfél órában foglalkozott Somogyi Sándomé. A koncert bevételéből A mozgássérült-óvoda életében a következő mérföldkövet 1993. március 16-a jelentette. Ekkor nyitotta meg kapuját a volt Posta közi bölcsőde emeleti szintjén a jelenlegi Konduktív Mozgásfejlesztő Bölcsőde és Óvoda. Az előzményekről feltétlenül tudni kell, hogy 1992. novemberében egy jótékonysági koncert bevétele teremtett alapot arra, hogy megvalósulhasson álmuk: felújíthassák a Posta közi épület emeleti részét, s elköltözhessenek az időközben kicsinek bizonyuló egyetlen szobából. A koncert mellett anyagi fedezetet biztosított még a Városi Szociális Intézmény által életre hívott Családsegítő Alapítvány is, amely nem csak a mozgássérülteket támogatja, hanem szerényen, de segítséget ad a munkát keresőknek, az elesetteknek: mindazoknak, akik átestek az amúgy is ritkásan szőtt szociális hálón. — Húsz gyerekkel három konduktorunk foglalkozik — beszélt a jelenről Király Miklós. A szomszédos helységekből, így Szigetbecséről, Taksonyból és Lórévről is érkeznek hozzánk mozgássérült fiúk és lányok. Rendeződött végre egy számunkra igen fontos kérdés, a normatív támogatás ügye is. Csak akkor részesülhet egy intézmény ebben, ha szakértőkből álló bizottság állapítja meg: a gyerekek mozgássérültek: ilyen és ilyen kezelést kell kapniuk. Nos ez megtörtént, a közelmúltban hivatalosan is mozgássérült bölcsődének óvodának minősítettek bennünket, így járt a költségvetési támogatás. A nem szigetszentmiklósi érdekeltségű gyermekek szülei és az adott önkormányzat az ellátásért éppen ezért egy fillért sem fizet. Király Miklós jelenleg kivitelezőkkel tárgyal az Erkel utcai ingatlan átalakításának ügyében. Az átadásig, melyet a nyár elejére terveznek, csupán néhány apróság várat magára: falakat helyeznek át, konnektorokat szerelnek magasabbra, tisztasági meszelést végeznek, s jöhetnek a gyerekek, hogy birtokba vegyék új birodalmukat. Holland támogató — Támogatóink az önkormányzat, vállalkozók és nem feledkezhetek meg holland barátunkról Hans Reckersről sem, aki hazájában vezet egy hasonló intézményt — mondotta végezetül. — Egyik gyermekünk szülei által ismertük meg őt, akinek sokat köszönhetünk. Nemrég utánfutó- nyi, számunkra nélkülözhetetlen segédeszközökkel lepett meg minket, tavaly karácsonykor pedig ajándékkal kedveskedett. Klug Miklós Világéletében keményen dolgozott, amit a családjától is megkövetel. Jellemző eset: amikor a fia nősülni készült, a lagzi előtt a menyasszonynak le kellett vizsgáznia B és C kategóriában gépjárművezetésből. Igaz, vele egy időben a felesége és a lánya is vizsgáztak, a három hölgy egyszerre szerezte meg a személy- és tehergépkocsira a hajtási engedélyt. Balázs ebben is jól kalkulált. A férfinép mentesült a piacozástól, több idejük maradt a gazdálkodásra. Az idén hagymadömping lesz A két Szarka harminc hektár földet művel meg, húszat az apa, tízet a fia. Kiki a maga gazdája, de a nagy dologidőben besegítenek egymásnak. A talaj művelést maguk végzik, nem bízzák másra. Egyrészt mert féltik a traktort, másrészt mert úgy tartják, igazi jó mélyszántást csak maga végez a gazda. A nagy portát, gépszínt s az egyéb javakat látva, a vendég joggal hinné, hogy Balázs elégedett, van mit a tejbe aprítson. Csakhogy Balázs ebben is „más fajta”, ő a dolgok megítélésében nem csupán a maga helyzetét tekinti mértékadónak. Amolyan vezérkos, mások szószólója is. Ezért is választotta tavaly elnöknek a Parasztszövetség alsó- némedi szervezetének 52 tagja. Balázs nem beszél csődről, válságról, csupán any- nyit mond; nem mennek rendben a mezőgazdaság dolgai. — Az rendjén van, hogy az állam szabad kezet Ahogy Gyurkó János miniszter vázolta, a környezetpolitika új elem a kormányzati politikában, a közéletben. A rendszerváltozást követően a környezetvédelem is új körülmények közé került. Napjainkban a gazdaság, az önkormányzatiság területein, a társadalmi szerveződéseken keresztül kell — a nyilvánosság adott a parasztnak. Mindazonáltal hiányzik a meny- nyiségi és a fajtánkénti szabályozás. Példa rá a tavalyi káposztadömping. A fél ország azt termelt, s a végén az önköltség is álig térült meg. Az idén a hagymával lesz így. A magkereskedőktől tudom, eddig tízszer any- nyi hagymamagot adtak el, mint más évben. Tudja hová fog ez vezetni? A ráfordítási költség és az áruért kapott ellenérték közti különbség olyan kevés lesz, hogy jövőre a kutya sem fog hagymát termelni. — Eddig nem volt aki ösz- szefogja a gazdákat. Most viszont már van falugazdászuk. Túl ezen — zokon ne vegye —, de úgy hallottam, a Parasztszövetségbe tömörülés nem eredményezett kézzelfogható eredményt. Meg kéne próbálkozni a gazdakörrel. A gazdakörök megyei szövetsége bármilyen kérdésben segítséget nyújt és tanácsot. A tárolás súlyos gondjai Balázst nem könnyű eltéríteni a témától. A falugazdászok szerepét vagy a gazdakörök hasznát nem vitatja, viszont kétli, hogy ezáltal rendeződik a tárolás ügye, vagy változik a konzervipar helyzete, mely szerinte már-már katasztrofális. — Az állam kibújt a tárolás felelőssége alól, a milli- árdokért megépített hűtőházakat raktárnak használják. Ennek egyik oka a tetemes villanydíj. A hűtőházak üzemeltetését a paraszt nem tudja megfizetni, arra pedig még kevésbé van pénze, hogy maga építsen tárolót. mellett — a megfelelő irányba terelni a környezetpolitikát: a hagyományosan értelmezett, követő környezetvédelmet felváltja az aktív, megelőző környezetpolitika. A tartós fentarthatóság elveit be kell építeni a közgazdaságba. A helyes környezetpolitika összefonódik a gazdaságpolitikával — mondotta. Nyugaton ez úgy van, hogy a tároló berendezéseit — konténereket, mozgatógépeket, hűtőt, mosó-, szárító-, válogatógépet — az állam biztosítja kedvezményes áron és hosszú lejáratú hitelre. Ami pedig a készáru konzervipari értékesítését illeti, az utóbbi két évben sok volt a gond. A konzervgyárak nem kötnek előszerződést, s így a termelőnek nincs semmi biztosítéka, hogy vevőt találjon az árura. Az államnak sincs garanciája — Gondolom, hallott az állami támogatásról. Félmillió forint nem nagy összeg, de mégis valami. Ha öten, tízen összeállnak, már lehet egy közös tárolót építeni. Balázs legyint. — Egyesek még azt a 20-30 ezer forintot is nehezen kaparnák össze, ami egy pályázat elkészítéséhez szükséges. És mi a garancia, hogy megkapják? Bár az is igaz, az államnak sincs arra garanciája, hogy a támogatásra szánt pénzt kamatozó beruházásra fordítják. Szerintem nem pénz formájában kellene kiadni, hanem vetőmagban, tenyészállatban, vagy gépekben. — Azt hiszem egyetért abban, hogy minden kezdet nehéz. Maga sem húsz hektárral indult, s nem állt a színben annyi gép, mint manapság. Ma mégis megsüvege- lik az emberek, a Szarka név jól cseng a szakmában. Akiben van kitartás és szereti a földet, az idővel révbe ér. — Van ebben is igazság — bólint rá a gazda —. Annál is inkább, mert ebben a községben az emberek nagy többsége valóban szereti a földet. Én szívemből annak örülnék, ha nem mindig engem emlegetnének példaképként. Az igazi jó világ akkor lesz, amikor a gazdaságok zöme az enyémmel azonos szinten működik. Természetesen a fórumon sok szó esett a dunakeszieket leginkább foglalkoztató kérdésről, a homokbányába hordott hulladékok elhelyezéséről. A minisztérium — hangsúlyozta Gyurkó János — igyekszik a fővárosi önkormányzattal együttműködve megoldást találni a kialakult helyzetben. Folynak már tárgyalások arról, hogy Pilis- borosjenóh, Pusztazámoron létesülne hulladéklerakó, ezzel tehermentesíthetnék a dunakeszi bányát. Mindemellett szükség lesz arra, hogy a szelektív gyűjtés mellett növeljék a főváros hulladékégető kapacitását. (j. sz. i.) Az összpontosítás nélkülözhetetlen eleme a konstruktív mozgásfejlesztésnek Erdősi Ágnes felvétele Matula Gy. Oszkár Környezetvédelmi fórum Dunakeszin Nagy kérdés a hulladékelhelyezés A mai gazdaság alapjait olyan időszakban vetették meg, amikor még nem gondoltak arra, hogy a környezet nem terhelhető' a végletekig — mondotta Gyurkó János miniszter a Dunakeszin, kedden megrendezett környezetvédelmi fórumon, ahol a hallgatóság eló'tt az MDF környezetpolitikai alapelveiról tartott előadást. A rendezvényt házigazdája Salamon László, az Országgyűlés alkotmányügyi törvény-előkészítő és igazságügyi bizottságának elnöke, a térség országgyűlési képviselőjelöltje volt.
