Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-01 / 50. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. MÁRCIUS KEDD J3 Tiszta múlt... * A közelmúltban ült i össze a szabad „ma- S dárröptetők” szövet- sége. A nagy liberális összejövetel két vezéregyénisége természetesen Pető Iván és Kuncze Gábor volt. E két .jeles” személyiség mellé pártjuk az ismert jogászt, Dombaeh Alajost rendelte ki kötelékvédőül, ők tudják, miért... Dornbach Alajos nem is vesztegette idejét holmi formaságokra, nemes egyszerűséggel bejelentette: az SZDSZ a szavahihetőség és a tiszta múlt pártjaként kíván részt venni a választásokon. A nemes egyszerűséghez méltó a nemes célkitűzés... D. A. kihangsúlyozta, hogy a szabaddemokratákra mindig is jellemző volt a szavahihetőség, és semmit sem kell takargatniuk múltjukból. Ergo: múltjuk — patyolattiszta. Kár, hogy nem mondta ki a kötelékvédő úr, hogy mindez csak globális vágy személyekre lebontott formában érvényes-e?! Mert tényleg nem szeretnék az ominózus, az 1990-es választások előtt megjelent, „Apák és fiúk” című életrajzmontázs nyomdokain járni, mégsem mehetünk el szó nélkül Pető Iván pártelnök apjának — igazolt! — ávós múltja mellett, mint ahogy nem hallgathatjuk el Eörsi István ’50-es évekbeli „irodalmi munkásságát” sem, amikor is bolsevista tömeggyilkosok (J. V. Sztálin és Rákosi Mátyás) legnagyobb dicsőségére ódákat zengett. És Vásárhelyi Miklós „reformkommunista” hírlapíró förmedvényeit sem felejthetjük el, melyeket a „Szabad Nép”-ben írt az ’50-es „arany” években, Pócspetri és a Mindszenty-per idején! Ezeket — ugyan — ,jó” libe- rálbolsevista szokásjog alapján, meg kell bocsájtani... (A farizeusán értelmezett keresz- tény-szellemiság” jegyében — feltétlenül.) Lehet, de elfelejteni mindezt semmiképpen sem tanácsos! További adalékok a szabaddemokrata „szavahihetőségről: Király Béla, a magyar történelem legmarkánsabb „keméleonja” is az ő soraikat gyarapítja. Milyen katona, s végső soron milyen ember, az, akit éppúgy kitüntetett Szálasi, Hitler, Vorosilov és Rákosi katonai érdemeiért? Aki Beregffy Károlynak ugyanolyan kedves törzstisztje volt, mint Farkas Mihálynak? E kiválasztott „chartás- különítmény” reprezentánsa volt a legutóbbi időkig Gadó György, az ’50-es évek hírhedt bírójának csemetéje is! És akkor itt vannak még a legújabb évek „pozitív” személyiségei! A legnagyobbnak kikiáltott kozmopolita író, az „esemyőnyitogató” Konrád György, aki e „díszes kompánia” krémjéből tetemre hívta a „Demokrata Chartát” mely hazug jelszava ellenére („Tégy a gyűlölet ellen!”) a gyűlöletkeltés és a „kirekesztés” valóságos bázisát hozta létre. Nem válogatva „természetes szövetségeseikben”, hiszen elvbarátaik között tudhatják az ultrabalos Munkáspártot, a „Münnich Ferenc-rendieket” is. Ha e díszes névsoron végigfutunk, valóban beláthatjuk, hogy ők a „szavahihetőség” és a „tiszta múlt” élcsapata. E „makulátlanság” szalonképesítéséhez kellett a közelmúltban a rozmárbaj szú piarista öregdiák charmos bája, és pónemje, hátha az ő széles vállain be lehet kapaszkodni a hatalomba?! Hátha a „mu- csai” nép is elhiszi, amit el szeretnének velük hitetni, hogy szebb a menyasszony, mint a valóságban. Ébresztő, keresztény Magyarország! Ne feledjük: azt akarják meglovagolni, hogy ők egy fokkal szebbek az ördögnél — a bolsevistáknál. Pedig egy fészekaljban születtek! Ez volna hát a „tiszta múlt”? Brezovich Károly Vác Felnőttek az ifjúságért ■Üpalíj Nagy szükség van ar- ra. hogy legfőbb kin- csünkért, keinkért egyre többet tegyünk. Felismerte ezt Herceghalom lakossága is. Már 1992-ben alapítványt létesítettek az ifjúság javára. Az áldozatkész adakozók jóvoltából a számlán a pénzösz- szeg egyre gyarapodott. Most az alapítvány kuratóriuma jótékonysági bálra invitálta a falu lakosságát. A hívó szó nem volt hatástalan. A közösség vállalkozói termékeiket ajánlották fel — sok kicsi sokra megy alapon. Az adakozó lakosság kitett magáért. A jó hangulatú bál bevétele lehetővé teszi, hogy a kuratórium újabb és újabb pályázatok kiírásával színesítse, gazdagítsa a helyi ifjúság lehetőségeit. Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért című versében így fohászkodik: „Fák, csillagok, állatok és kövek, szeressétek a gyermekeimet.” A költő fohásza Herceghalomban meghallgatásra talált. Patakiné Bitay Adél Herceghalom Veszélyes játék B. K. barátomnak és eszmetársamnak — bár más-más párt szimpatizánsai vagyunk — nemcsak horogkeresztet festettek az ablakára holmi idióták, hanem — fülem hallatára — azt ígérték neki, hogy a választások után — midőn visszatérnek a „népboldogítók” — falhoz állítják és főbe lövik. Nekem azt mondták: én leszek az első ember Vácon, akit felakasztanak. Stupid emberek idétlenkedései? Lehet. Ám vigyáznunk kell, mert nagy a hangjuk. Veszélyes játékot űznek. A bohóc Hitlert annak idején senki nem vette komolyan — hány millió halott lett az ára!? Azt se gondolta senki, hogy a kis postarabló Kobából valamikor „dicsőséges acélember” lesz (hány millió halott lett az ára!?). Most (még) szabadon beszélhetek. Egyes „népboldogítók” és kollaboránsaik azonban visszacsapásra készülnek a nemzet ellen. A Nemzet: Én vagyok, Te meg Ő, meg a Többiek. Hát csak vigyázzunk magunkra és egymásra! Hörömpő György István Vác HISTÓRIA Antalffy Gyula A magyar kocsi V A könyvtártól dél felé •nézvést boltozatos terem van, melyen az egész égbolt látható. Olyan palotákat emelt, melyek nem maradnak el a rómaiak pompája mögött. Tágas ebédlők, remekbe készült hálókamrák vannak itt; változatos díszítésű, aranyozott mennyezetük különbözteti meg egymástól a szobákat. Az ajtók kerete berakott művű. A díszes kandallók tetején négyes fogatok és egyéb római ízlésű ékességek vannak. Lent van a kincstár, és egyéb tárházak és a fegyvertár. Az épület keleti szárnyában a különféle háló és étkező palotarészeken kívül tanácstermek és dúsan aranyozott fogadótermek vannak. A nyugati szárny még átépítetlen. E régi ház közepén levő udvart kétemeletes, folyosós oszlopcsarnok veszi körül. A felső emeleten levő ebédlőpalotába vezető feljáratnál az égbolt tizenkét csillagképe látható remekmívű faragványban. A padló mindenütt mozaiksze- rűen berakott vagy égetett kőből van összeillesztve. Hideg- és melegvizű fürdőszobák szolgálják a kényelmet. Az ebédlőtermek kályháinak a csempéi középen kidudorodó szemekkel ékesek, szép színezésű allegorikus állatábrázolások vannak rajtuk. Mátyás megkezdte a Zsig- mondkori épület négyszögletű udvarának a közepén levő „régi palota” újjáépítését. „Ha tervét megvalósíthatta volna — írja Bonfini — bizony a dicső régiekre emlékeztetnének. Érckandeláberekkel ékesített, vörösmárványból készült kettős lépcső vezetett fel a palotához. Vörösmárvány volt a két- számyú kapu kerete is. A kapuszárnyak ércből készültek, kívül-belül művészi alkotás, Herkules tizenkét híres munkáját ábrázolta. A mennyezetek pazar költséggel épültek: az égen keringő bolygókat mutatták, és pályájukat csodálatos pontossággal ábrázolták. Zsig- mond folyosója csaknem körülérte a várat; Mátyás ezt folytatta. Hosszú, széles teraszt épített hozzá, sok üvegablakkal. A várfal tetejére kis faépületet rakatott: ebédlő, háló és fürdőszoba volt benne, s hátrafelé nappali, dolgozó, írószoba. Mindez közvetlenül ’ a Duna fölött emelkedett. A vár alatt kellemes ligetek vannak.” A villa ebédlőjének tükörfala van, s kellemesebbet, szebbet képzelni sem lehet. Tetőzetét ezüstlapok fedik. Megemlékezik Bonfini — ha nem is ilyen részletességgel — Mátyás tatai, komáromi, székesfehérvári és visegrádi építkezéseiről is. Véleménye szerint Tata a legnagyszerűbb vár. „Ronthatat- lan hatalmas töltés fogja fel a völgy vizeit, megállítja s hétezer lépés kerületű tóvá alakítja. A víz lefolyásánál gabonaőrlő malmok vannak, sorjában kilenc. A várat kettős bástyafal és sáncárok védi. Az épületekben dúsan aranyozott ebédlők, pompás hálótermek sorakoznak; ge- rendázatos mennyezetüket gazdag aranyozás és faragvá- nyok ékesítik. A tóból lefolyó vizet több helyütt felfogják, s így számtalan halastavat képeznek ki. Sok bennük a csuka és a ponty. Kétféléi egy-egy szép falu s templom. Kiterjedt erdők környékezik nagyszámú vaddal.” A Vértes erdeje ez, a Szép Ilonka-kaland színhelye. A hegyvidéki-és mocsári erdők eme sűrű szövevénye olyan vadparadicsom, amely méltán vonzza magához a királyi udvart. A Vértes belsejében megbúvó Gerencsérvár Nagy Lajos kedvenc vadásztanyája, Gesztes várában Zsigmond mulat gyakorta, Mátyás pedig tatai gótikus várkastélyából száll ki szívesen vadászni a Vértes vadonába. Tata vára — legtöbb részletében ugyan alaposan átépítve — ma is őrzi Mátyás korabeli csúcsíves ablakait, boltozatait, kőkeretes ajtóit, de a Vértes belső várai ma már mind romok. Némelyiknek nyomát is alig lelni a rengetegben. A fehérvári Boldogságos Szűz főegyházat, hol a szent királyok sírjai vannak, Mátyás megújíttatja, de szándékában áll tovább építeni, még pompásabbá tenni. „Korai halála azonban meggátolta ebben a dicső fejedelmet” —‘ sajnálkozik a félben maradt mű fölött Bonfini. — „Először is igen nagy méretű, az előbbit jóval felülmúló oltárt kezdett rakatni, hogy szüleinek, bátyjának és magának közös síremléket létesítsen. Faragott kockakövekből, csúcsíves stílusban épült a kápolna. Tetejéig el is készült, és csúcsában annyi bolthajtás fut össze, hogy váltig csodálni kell.” Visegrád fellegvárát Tu- róczi János, Mátyás udvari kancelláriájának a jegyzője, a Duna-parti nyaralopalotát pedig Bonfini írta le a szemtanú hitelességével. „Ez a vár — olvassuk Turóczi krónikájában — természettől fogva biztonságos, méltó mesterséggel rakott falaival, magas hegyen a Duna mentén épült. Gyönyörű látvány, legfenti falai a híg levegőeget s az ég alján bolyongó felhőket érik, míg alsó bástyái az említett folyam vizéig nyúlnak alá. A hajdani régi magyar királyok ezért választották ezt a várat a korona biztonságos őrzőhelyéül.” Bonfini a fellegvár alatti új építkezésekről ezeket jegyzi föl: „Viseg- rádon a régi királyoknak a hegycsúcson fekvő vár alatt épült udvarát Mátyás úgy kiépítette kertekkel, vadasokkal és halastavakkal, úgy felszerelte, hogy az épületek kiválósága másokét felülmúlni látszik. Láthatók itt fejedelmi díszek, tág termek, hófehér burkolatú tornácok és gyönyörű ablakok. Van itt függőkért és csobogókút, amelyeket vörösmárvány és bronzmedence ékesít.” A Vi- segrádra látogató hazai és külföldi humanisták — költők, főpapok, tudósok — elragadtatással szólnak „a magyar napkirály” udvarának szépségéről, nagyszerűségéről. Castelli pápai követ földi paradicsomnak nevezi, Bonfini följegyzi, hogy a párizsi parlament épületét kivéve nincs még egy olyan fényes palota Európában, mint a visegrádi. Az 1300-as években a fellegvár lovagi tornák, „jeles öklelé- sek” színhelye, az 1400-as évek derekán a Duna-parti palota viszont már káprázatos fényű reneszánsz rezidencia. Oláh Miklós esztergomi érsek, aki még teljes épségben látta, ezt a leírást hagyta róla ránk 1527-ből: „Mátyás új palotája mind gyönyörű fekvésével, mind pompás mivoltával, kimondhatatlanul nagyszerű királyi lak, lévén benne háromszázötvennél több terem. Kapuja a mintegy kétszáz ölnyire folyó Dunára nyílik. Belépve a kapun zöldellő rétvirágokkal elbontott tér nyílik szemünk előtt. Benn száz és néhány lépésnyire a kaputól kezdődik a lépcsőzet, négyszögű kövekből, hat vagy nyolc ölnyi széles s mintegy negyven lépésnyi magas. Itt a királyi udvar részére szintén négyszögű kövekkel borított, négy oldálról íveken nyugvó tér van, beültetve tavasszal kellemesen illatozó hársfákkal. E helyt szokott maga a király .is sétálni, a szabadban szellőzni, néha követeket is kihallgatni, és nekik választ adni. Ez udvar közepén vörösmárványból bámulatos művészettel faragott szökőkút lövell ki, a múzsák képszobraival, melyek tetején Cupido alakja márvány tömbön ülve préseli a szintoly ízletes, mint hideg vizet, mely a közeli hegy forrásából csatornán vezetve kellemes morajjal fut a csövön át egy márvány csészébe s ebből egy medencébe. (Folytatjuk) A megyegyúlés Nagykátán 1706. március 1-jén Nagykátán tartotta a vármegye gyűlését. Pest megye urai itt ismerkedhettek meg Rákóczi Ferenc pénzügyi rendeletével, melyben szabályozta a rézpénz és az ezüstpénz árfolyamát. A fejedelem az év elején Miskolcon tartott gyűlést szenátusa tagjaival és gazdasági kérdésekről tanácskoztak. A gazdasági tanács három tagja, Bulyovszky Dániel, Spáczay Gábor és Platthy Sándor jelentős javaslattal járult elé. Azt indítványozták, hogy vonják be az országban a rézpénzt és nemesfémből (ezüstből) veressenek új, jó pénzt, valamint felvetették az általános adókötelezettség kimondásának szükségességét. „Hadakozás adózás nélkül nem mehet”— mondta Platthy. Az indítvány megtételére azért volt szükség, mert a rézpénz értéke folyamatosan csökkent, az országban rohamosan emelkedtek az árak. A rézpénzt a kereskedők nem fogadták el, sőt már az adósság törlesztésére sem lehetett kiadni. A reform elengedhetetlen volt a szabadság- harc folytatásához. A legnagyobb vitát értelemszerűen az általános adózás váltotta ki. Rákóczi elfogadta a javaslatot, ilyen jelentős változáshoz — vagyis a nemesi adómentesség felszámolásához — azonban idő kellett. Ezért egyelőre csak a forgalomban lévő pénz értéke további romlásának megakadályozására hoztak rendeletet, ezt ismerhette meg március 1-jén Pest vármegye is: a rézpénzt mindenki köteles elfogadni, szigorú büntetést helyezett kilátásba az árdrágítókra ás azokra, akik ezüstben kérték az ellenszolgáltatást. Pogány György
