Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-09 / 57. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. MÁRCIUS 9.. SZERDA Level Butrosz Gálihoz Szarajevóba készül a pápa II. János Pál határozott szán­déka az, hogy még az idén el­látogat a volt Jugoszláviába: Horvátországba, a boszniai fővárosba és Szerbiába. Ezt erősítette meg Vaclav Havel cseh köztársasági elnök, aki a hétfőn tett vatikáni hivatalos látogatásán találkozott a kato­likus egyházfővel. Vatikáni források szerint már május végére el kell ké­szülnie a horvátországi láto­gatás programjának: az úttal a pápa eredetileg a zágrábi fő­egyházmegye megalakításá­nak szeptemberben sorra ke­rülő évfordulós ünnepségeit kívánta megtisztelni. II. János Pál mindenkép­pen szeretné felkeresni a há­ború sújtotta Boszniát, jólle­het az események szinte ki­számíthatatlan alakulása na­gyon nehézzé teszi az út elő­készítését. Nem egészen egy hónappal ezelőtt Francesco Monterisi, a boszniai pápai nuncius még arról beszélt, hogy az utazással kapcsolat­Az izraeli hadsereg tegnap be­ismerte, hogy mulasztást kö­vetett el, nem gondoskodott február 25-én a Pátriárkák sír­jánál a megfelelő biztonság­ról, amely megakadályozhat­ta volna mintegy 40 palesztin legyilkolását az Ibrahim me­csetben. A hebroni vérengzés kivizs­gálására felállított állami vizs­gálóbizottság előtt Danny Ja- tom, a handsereg Ciszjordá- niáért (is) felelős körzeti pa­rancsnoka elmondta: öt biz­tonsági ember hiányzott he­lyéről, amikor Baruch Qolds- tein belépett a mecsetbe, és golyózáport zúdított az imád­kozó palesztinokra. Hozzátet­te; hogy a biztonsági terv — ha végrehajtják — megadá- lyozta volna a mészárlást. ban felmerülő súlyos nehézsé­gek miatt egyelőre felesleges lenne konkrét időpontokról beszélni. A római SanEEgidio val­lási közösség — mely az utóbbi években egyre jelen­tősebb nemzetközi diplomá­ciai tevékenységet folytat a Vatikán hallgatólagos jóvá­hagyásával — megszerezte a pápai látogatáshoz a szerb, a horvát és a bosnyák állam­fő jóváhagyását. Slobodan Milosevic szerb elnök azt kérte a pápától, hogy útja so­rán tegyen gesztust a szerb ortodox egyház irányába és ne csak a szenvedő boszniai nép, hanem az embargó súj­totta szerbiai és monteneg­rói lakosság érdekében is emelje fel szavát. Olasz saj­tóértesülések szerint II. Já­nos Pál a közelmúltban leve­let intézett Butrosz Gáli ENSZ-titkárához, s ebben ki­zárólag a volt Jugoszláviá­ban dúló konfliktussal fog­lalkozott. Meir Samgar, a legfelsőbb bí­róság elnöke a bizottság ked­di első ülésén bejelentette, hogy az általa vezetett ötfős testület szerdán megtekinti az Ibrahim mecsetet. A vizsgáló- bizottság feladata, hogy eset­leges ajánlásokat tegyen a kormánynak azon katonatisz­tek és politikusok elleni intéz­kedések meghozatalára, akik­nek felelőssége kimutatható. A mészárlással kapcsolatos kérdések a következők: Goldstein magányosan követ- te-e el tettét vagy más telepe­sekkel együtt, mint ahogy szemtanúk állítják? Az izraeli katonák miért nem akadályoz­ták meg Goldstein belépését a mecsetbe, vagy miért nem avatkoztak közbe, amikor tü­zet nyitott? Újsághír: A Kereszténydemokra­ta Néppárt közleményben kéri a pártokat, hogy március 15-én já­ruljanak hozzá a nemzet ünneplé­séhez, és ezt a napot, mindannyi­unk közös ünnepét ne használják' fel — a szükségszerűen megosz­tottságra vezető — választási kampány céljaira. Mostanság, egyre közelebb kerülve mítosszá vált nemzeti ünnepünkhöz sok-sok ürügyün­nep tapasztalatával magam mögött, szorongva kérdem: ebből mi lesz már megint? Vajon az éppen aktuális po­litikai pragmatizmus szutykos hétköznapjává silányul ismét a lélek emelkedettsége? Vajon ismét hámba fog­ják-e a politikusok a magasztos gondolatot, mint Stei- er-lovat önös érdekkel terhelt súlyos szekerük elé. Be- bizonyosodik-e újfent igazi ünnepet ülni képtelen pöt- tömségünk? Megismétlődhet-e újra, hogy alacsonysá- gunkban nem tudjuk felmérni, milyen magas is a lélek, s így csupán csak jelszavak léggömbjeit eregetjük a ma­gasba, amely aztán valahol a félúton nagyot pukkan? Vajon ez az ünnep változatlanul csak arra lesz alka­lom, hogy nem magamagát, hanem az ünneplőt ünne­peljük? Hogy ünneplőink, mint eddig annyiszor, most Lengyel helyeslés A médiaháború története Egyértelműen helyeselte a Magyar Rádióban történt el- bocsájtásokat a Slowo len­gyel katolikus napilap tegna­pi számában Jerzy Robert Nowak. A magyar történe­lem szakértője, aki egy kis radikális jobboldali párt ve­zetője, cikkében áttekintette a médiaháború történetét. Mint írta, a rendszervál­tás után a magyar jobboldal is elkövette a térségre jel­lemző végzetes hibát, hogy nem értékelte eléggé a tö­megkommunikációs eszkö­zök jelentőségét. Antall Jó­zsef miniszterelnök 1990-ben kissé elsietve fo­gadta el a rádió és a televí­zió új elnökeinek szemé­lyét, akik — mint később ki­derült — gyakorlatilag test- ben-lélekben a baloldali el­lenzék mellett kötelezték el magukat. Az idő múlásával mind vi­lágosabbá vált, hogy a két elnök nem kíván jelentő­sebb változtatásokat végre­hajtani intézményeikben, és a régi kádári propagandisták­ra támaszkodnak. Mi több, a két elnök még az objektivi­Hétfőről keddre virradóan eredménytelenül ért véget a Vladimir Meciar vezette kor­mányzó mozgalom és a szlo­vák baloldal első-hivatalos megbeszélése. Ez a keddi Új Szó kommentárja szerint „szegről-végről a koalíciós megbeszélések nyitányának is minősíthető”. „Önmagát tagadná meg Vladimír Meciar, ha nem tenne kísérletet legalább a Demokratikus Baloldal Párt­jának (SDL) szétbomlasztá­sára is” — írja a pozsonyi magyar napilap, és arra em­lékeztet, hogy a kormányfő tás látszatának megőrzését is feladta, lépten-nyomon előnybe részesítve a balolda­li ellenzéknek a jobbközép kormánykoalíció elleni tá­madásait. „Olaj volt a tűzre Hankiss- nak, a televízió elnökének szélsőséges tevékenysége, aki az ellenzék céljait való­sítva meg lecsapott a kor­mánykoalícióhoz közel álló személyek utolsó fontos posztjaira... Mindezek kö­vetkezményeként a magyar jobboldal észbe kapott, és végre valódi határozottságot tanúsított.” Az elnökök „látványos” lemondása után eddigi he­lyetteseik „inkább hajlottak a kormánnyal való párbe­szédre”, s mindkét intéz­ményben megkezdték a számtalanszor elhalasztott változások végrehajtását, például felszámolták „az el­lenzéki újságok ingyenrek­lámját, a rádióban és a tele­vízióban kezdett megerősöd­ni a keresztény és hazafias értékeket védelmezők befo­lyása”. Ami a médiaháború­val kapcsolatos nyugati bírá­lóbban ismeri az országban működő más pártok belső vi­szonyait, gyenge pontjait, mint e pártok legfelső veze­tői.” „Az adott körülmények között Meciamak elsőrendű érdeke, hogy a kormányzás­ban olyan viszonyokat ala­kítson ki, amelyek között vakvágányra tudná állítani az ámokfutó zsolnai polgár- mestert és ambiciózus párt­ját” — hangoztatja a lap a kormánykoalícióban részt vevő Szlovák Nemzeti Párt­ra (SNS) utalva. A baloldal hajlik arra, hogy egy időre latokat illeti, a szerző sze­rint a lengyelek a saját ta­pasztalatukból tudhatják, mennyire elfogultak azok az européerek javára. Nowak összefoglalójá­ban hangsúlyozta, hogy ép­pen a jelenlegi kormány­erők azok Magyarországon, amelyek a legtöbb szimpáti­át érzik a lengyelek és Len­gyelország iránt. Ezzel el­lentétben a posztkommunis­ta és a „rózsaszín” ellenzék körében voltak a leglátha­tóbbak az ellenszenv tüne­tei az „állítólag nacionalista és antiszemita Lengyelor­szág iránt”. A szerző emlékeztetett ar­ra, hogy a nyolcvanas évek­ben a kádárista propaganda sokat tett azért, hogy a Szo­lidaritás lengyeléitől elfor­dítsa a magyarokat, negatív előítéletek elültetésével. „Nagy szerepet játszottak ebben az újságírók — a rá­dió és a televízió »europée­rei« és úgy vélem, hogy ép­pen Lengyelországban nem kell megsiratnunk néhány személy lecserélését ezen intézményekben.” Meciarral közösen kormá­nyozzon, de ragaszkodik ah­hoz, hogy a radikális zsol­nai városatya, Jan Slota még a közelébe se kerüljön a hatalomnak. Olyan hírek is elterjedtek, hogy Meciar nélküli kormányzás alterna­tívája sem idegen a balol­daltól. A szlovák politikai színté­ren várható fontos esemé­nyeket az Új Szó így kom­mentálja: „Reméljük, nem életre-halálra szóló frigy lesz ebből a legfeljebb csak őszig tartó próbaházasság­nak ígérkező kapcsolatból.” A nagyvilág hírei Fegyveresek megöltek egy rendőrt hétfő este a dél-egyiptomi Aszjut tar­tományban — jelentette be az AFP szerint az egyiptomi belügyminisz­térium. A tettesek feltehe­tőleg muzulmán szélsősé­gesek voltak. * Az alkotmánybíróság­gal akarja érvénytelenít- tetni az idei költségve­tés honvédelmi fejezetét Piotr Kolodziejczyk len­gyel nemzetvédelmi mi­niszter. Kolodziejczyk elsősorban a költségveté­si törvény azon cikke­lyét bírálta, amelynek értelmében a beruházás­ra fordítható teljes ösz- szeget hazai gyártású cikkek beszerzésére kell fordítani. Az ENSZ által létesí­tett légihídhoz tartozó re­pülőgépek kedden virra­dóra Kelet-Bosznia had­színterei fölött 83,6 tonna élelmiszert, gyógyszert és ruházati cikkeket dob­tak le a szükséget szenve­dő lakosság számára. Sújtólégrobbanás volt a donyecki szénme­dence keleti részének egyik bányájában. A va­sárnap esti bányaszeren­csétlenség áldozatainak számát illetőleg eltérés mutatkozik az ITAR- TASZSZ és az Interfax értesülése között. Az előbbi 13 halottról és nyolc súlyos sebesültről, az utóbbi pedig 11 halá­los áldozatról, öt sérült­ről és két eltűnt személy­ről adott hírt. ♦ Kína nehezményezte, hogy Bili Clinton ameri­kai elnök Pekingtől a nem­rég őrizetbe vett ellenzéki személyek szabadon bo­csátását kérte. Peking sze­rint ez felelőtlen beavatko­zás Kína ügyeibe. Meciar taktikázik Háztuznézóben a baloldalnál VÉLEMÉNY Nem ürügyünnep is jogot formálnak majd arra, hogy'ők váljanak az ese­mények központi alakjává? Vajon alapvető gyöngesé- günk, a hívság, s ösztönös vágyunk a hatalom és az erő, valóban alkalmatlanná tesznek bennünket bár­mely, személyünktől független nagyság és erő magasz- talására? Létezik-e, hogy igaz ünnepet ülni csak akkor vagyunk képesek, ha szolgává alacsonyodunk? Kép­telenek vagyunk magunkból előhívni az alázat méltósá­gát? Ha mindez a számtalan kérdés nem nyer cáfolatot, ha változatlanul kevélyek, s a figyelmet szántszándékkal magunkra irányító ünneplők maradunk, úgy ismételten csak kudarcot vallunk. A változó időben 1848. március 15. jelentőségét so­kan és sokszor lebecsülték, megmosolyogták, vállonve­regették, mondván, ez csak afféle játszadozás volt, ifjú hóbort, kávéházi törzsasztalok politikája, színház. Lehet. Lehet, hogy színház volt, de azon a színpa­don akkor a magyar történelem drámáját játszották. Lehet, hogy színpad volt, de nagy művet, monumentá­lis darabot mutattak be emlékezetes előadásban. Drá­mát, amelyben a színpad szabályaihoz igazodva órák alatt bontakoztak ki a jellemek, de éppúgy kibontakoz­tak a jellemtelenségek is. Ezt a drámát, ezt a nagy sikerű előadást idézzük fel, tap­soljuk vissza valahány március 15-én. S a magunk színpa­dán újra és újra, a dramaturgia szabályait követve kiala­kulnak ma is a jellemek, s a jellemtelenségek. Mi ezt a forradalmat soha nem tudtuk megünnepelni. Az ünneplés ürügye alatt mindig újrajátszottuk. Változó színpadképpel újabb és újabb szereposztásban, amelyben mindenki vonakodik attól, hogy a halvány és rettegett helytartótanács tagjait alakítsa, mindenki csak Bérczy, Obemyik, Degré, Pálffy, Petőfi, Lisznyay, Jókai, Pákh, Tompa, Kerényi szeretne lenni. Mind csupa jellem. A jel- lemtelenséget nem vállalja senki. Ne is áltassuk magunkat, hogy épp ezúttal lesz más­ként. Épp most, amikor e sorokat tudó és sokat tapasztalt magyar lélek a kétféle jövő törésvonalán, ilyen sorsválasz­tó döntés előtt áll. (Paizs Tibor) Hebroni mészárlás A hadsereg mulasztása

Next

/
Thumbnails
Contents