Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-09 / 57. szám
Él PEST MEGYEI'HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. MÁRCIUS 9.. SZERDA 3 A katolikus egyház állami támogatása Szabó Iván püspököknél Parlamenti napló Az Akadémia köztestület A katolikus egyház állami támogatása volt a fő téma Szabó Iván pénzügyminiszter és a katolikus egyház vezetőinek tegnap Budapesten tartott megbeszélésén. Az eszmecserét követő sajtótájékoztatóján Szabó Iván elmondta, hogy a legfontosabb kérdésekben nem sikerült egyetértésre jutniuk, de nem is ez volt a találkozó célja. A pénzügyi kormányzat tisztában van azzal, hogy az egyházak költségvetési támogatása nagyon alacsony összegű és esetleges. Az ezzel kapcsolatos gondok megoldása azonban hosz- szú távú feladat. Ugyancsak ebbe a körbe tartozik az egyházi iskolák normatív támogatása is. Seregély István egri érsek, a katolikus püspöki kar elnöke azt hangsúlyozta, hogy az adózási és pénzügyi kérdéseknél szem előtt kell tartani, az egyházak sajátos kategóriát képviselnek. Ez abból adóA Magyar Rádió szombaton újjáalakult sztrájkbizottsága petíciót fogadott el, amelyben felszólítják Csúcs László alel- nököt: függessze fel a létszám- csökkentésnek álcázott politikai tisztogatásokat, s a szükséges ésszerűsítéseket a Közalkalmazotti Tanács, illetve a sztrájkbizottság és a rádiós szakszervezetek bevonásával dolgozza ki — jelentették be a rádiós Közalkalmazotti Tanács, a Független Rádiós Szakszervezet és a Magyar Rádiós Dolgozók Szakszervezete keddi gyűlésén. A rádiósok csütörtökön reggel 9 órakor ülődemonstrációt tartanak a Pollack Mihály téren, amelyre a hallgatókat is várják. Borenich Péter, a KT elnöke kijelentette, mivel a 129 rádiós dolgozó múlt heti elbo(Folytatás az I. oldalról) — A magyar felsőoktatás reformja szempontjából meghatározó a mai nap — hangsúlyozta beszédében Bisz- terczky Elemér, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium közigazgatási államtitkára. — A reform törvényi keretei tavaly, a parlament jóváhagyása során létrejöttek. A megújhodás lehetőségét, a feltételek, az infrastruktúra kiépítésének támogatását jelen esetben az expó kapcsán nyeri el a felsőoktatás. Barsiné Pataky Etelka utalt arra, hogy a millennium idején is sikerrel mutatkozott be a magyar közoktatás — tehát, a világkiállítás és az oktatás kapcsolata nem újdonság —, akárcsak a későbbiekben, Párizsban. Ez példa ledik, hogy nem profitorientáltak, jelentős részben segélyekből élnek. Az érsek meglehetősen furcsának mondta, hogy a jelenlegi jogszabályok miatt az állam megadóztatja a külföldi segélyeket. Ugyancsak indokolatlannak ítélte azt a megkülönböztetést, amely szerint az egyházi iskolák költségvetési támogatása lényegesen elmarad az államiakétól. Szabó Iván kifejtette, hogy nem a költségvetés keretében kell megoldani az egyházak támogatását. E tekintetben az állami vagyon juttatása.sem jöhet szóba, annak ugyanis meglehetősen bizonytalan a hozadéka. A legvalószínűbb megoldás az lesz, hogy az egyházak garantált kamatozású államkötvényeket kapnak. Az iskolák normatív támogatásának felülvizsgálatára pedig leghamarabb csak a jövő évi költségvetés előkészítésekor kerülhet sor. csátása nyilvánvalóan törvénytelen, meggyőződése, hogy valamennyien vissza fognak kerülni munkahelyükre. Borenich közölte: a Legfőbb Ügyészséghez fordultak, mivel a törvény nem teszi lehetővé, hogy a közalkalmazottat a felmondási idő alatt felmentsék a munkavégzés alól. az elbocsátottakkal viszont ez történt. Ugyancsak megkeresik az Országgyűlés kulturális bizottságát, amelytől azt kérik, hogy foglalkozzon a rádióban kialakult helyzettel. A gyűlésen a jelenlevők szolidaritásukról biztosították a sztrájkoló mecseki szénbányászokat. Az is elhangzott, hogy egy vidéki vállalkozójelezte: mind a 129 elbo- csájtott embert alkalmazná. hét napjainkban is. Arra is büszkék lehetünk, hogy Eötvös Loránd halálakor Einstein azt mondta, a fizika fejedelme távozott el személyében. Remélhető talán, hogy az új egyetemi épületekben is sok kiváló tudós nevelkedik majd föl. Szabó Miklós, az ELTE rektora elmondta, jelenleg közel 120 épületben, elszórtan működik az intézmény, a Múzeum körúti az összeomlás határán áll. Az alapkőletétel az újrakezdés mérföldköve — húzta alá —, az új épületek lehetőséget kínálnak arra, hogy terveink szerint növelhessük a hallgatók létszámát. Az expó- sikere egyben saját reményeink megvalósulását is jelenti. (j. SZ. i.) Az Országgyűlés Prepeliczay István (EKGP) rövid megemlékezésével kezdte meg keddi munkanapját. A kisgazda képviselő arra hívta fel a parlament figyelmét, hogy a közelmúltban hunyt el Futó Dezső újságíró, a Nemzetgyűlés egykori tagja. Prepeliczay István felszólalásában méltatta Futó Dezsőt, aki a tisztességes újságírás híve volt, és azok közé tartozott, akik bátran támadták a nagy hatalmú belügyminisztert, Rajk Lászlót. Az Országgyűlés kedden délelőtt megkezdte, majd le is zárta a részletes vitát a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvénytervezetről. Mile Lajos MDF-es képviselő az Országgyűlés kulturális bizottságának álláspontját ismertetve elmondta: a testület több mint 100 munkaórát szánt a törvényjavaslat megtárgyalására, és a kialakított konszenzus nyomán egy teljesen új előterjesztést készített. A bizottság határozottan kiállt amellett, hogy az Akadémiának nem szűk körű tudóstestületnek, hanem köztestületnek kell lennie, amelynek tagjai nemcsak az akadémikusok, haAki a rádióbeli elbocsátásokból azt a következtetést vonja le, hogy Magyarországon a kormány és a kormánypártok a tömegtájékoztatás monopoli- zálására, a közszolgálati eszközök elfoglalására készülnek, az többszörösen téved. Egyebek között ezt szögezi le a Miniszterelnök Hivatal Nemzeti Tájékoztatási Irodájának elemzése, amelyet tegnap juttatott el az MTI-hez Varga Domokos György irodavezető. A „Mi történt a Magyar Rádióban?” című dokumentum szerint a magyar kormánynak nincs lehetősége arra, hogy közvetlenül beleszóljon a Magyar Rádió vezetésébe. Éppen a kitűzött választások miatt a kormánypártoknak inkább az lett volna az érdekük, hogy a szükséges létszámleépítés a választások utánra halasztódjék. A Rádió alelnökét gazdasági és etikai szempontok vezették, amelyek ésszerűségét egyébként a kormányzatnak is be kellett látnia. Ezek érvényesítését megkönnyítette volna, ha a jelenlegi helyzet nem állt volna elő: ha Göncz Árpád "köztársasági elnök korábban teljesítette volna az Alkotmánybíróság előírását a személyi döntésekre vonatkozóan, vagy ha az ellenzéki pártok magatartása nem akadályozta volna meg a médiatörvény megszületését. Az elemzés utal arra is: a kormányzat pontosan tudja, hogy az ellenzék elhallgattatásának kísérlete saját koalíciós pártjainak választási esélyeit csökkentené. Sőt, azt is tudja, hogy az elfogulatlan és indokolatlan mértékben kormánypárti műsorok is az ő esélyeiket rontnem a tudományos élet fokozattal rendelkező tagjai is. Szentágothai János (MDF) pártja vezérszónokaként bírálta a MIÉP egyik sajtótájékoztatóján elhangzottakat, vagyis azt a felfogást, miszerint nincs szükség a kutatóintézeti hálózatra, a professzorok „szovjet típusú kövületek”, s a tudomány nem produkál semmit. Az akadémikus egy 200 évvel ezelőtti jakobinus vésztörvényszéki halálos ítéletre utalva közölte: szerencse, hogy nem abban a korban él, amikor egy tudósnak guillotine jár. Javasolta, hogy vádaskodások helyett az Ország- gyűlés végre szavazza meg a törvényjavaslatot. Az SZDSZ álláspontját ismertető Rab Károly szerint jellemző a kormány tudomány- politikájára, hogy csak a parlamenti ciklus végén kerül sor e törvényjavaslat megtárgyalására. Ä kulturális bizottságban kialakult kompromisszumokkal kapcsolatban a szabad demokratáknak vannak szakmai fenntartásaik, de egészében megítélésük szerint az akadémiai törvény biztosítja a tudomány autonómiáját. Da- róczy Zoltán (MSZP) attól ják, ezért legutóbb Juhász Judit, a kormány szóvivője kifogást is emelt az egyik ilyen műsor, a Parabola ellen. A kormánynak egyébként sem állnak rendelkezésére olyan újságírók, szerkesztők, akik esetleg felválthatnák a médiában tevékenykedőket, akiknek döntő többsége már a Kádár-rendszerben is ott dolgozott. A dokumentum megállapítja: Magyarországon a kormánytényezők csupán néhány újságban és műsorban szólalhatnak meg annak tudatában, hogy velük szemben bizonyosan nem élnek a szándékos torzítás, egyoldalú beállítás eszközével. Miután az országos lapok többsége mellett a vidéki sajtó vezetőinek, munkatársainak nagyobb része szintén megőrizte régi pozícióját, a lapok 80-85 százaléka ellenzéki (általában baloldali) beállítottságú. Az elemzés ugyanakkor elismeri. hogy akár a Szocialista Párt jó néhány jeles vezetőjének, a sajtó munkatársainak is kiemelkedő szerepe volt a rendszerváltozás előkészítésében. beindításában. Azt azonban világosan látni kell, hogy a rendszerváltoztatás számukra is a hatalom átmentésének egyetlen lehetősége volt. Az újságírók, szerkesztők felosztották a terepet a Magyar Rádióban és Magyar Televízióban, sokan közülük jól fizető gazdálkodásba fogtak. Közben a közszolgálati média működését súlyos kapun belüli munkanélküliség veszélyeztette. A milliókra rúgó keresetekkel szemben olyan alacsony bérek álltak, amelyek a megélhetést is nehézzé tették. Az óvott, hogy a kormány a végszavazáskor felülvizsgálja a kulturális bizottságban kialakult csomagot, és az a több mint 200 visszavont képviselői indítvány újra aktuálissá válhat. Az ülés délelőtti szakaszának utolsó fél órájában a szövetkezeti törvény mósodításá- nak általános vitáját folytatták a képviselők. Az Országgyűlés kedden este nagy többséggel elfogadta az államháztartási törvény módosítását. A bizottsági javaslatok alapján jelentősen megváltozott és a parlament által elfogadott változat kimondja: a költségvetési szervek csak egy évnél rövidebb lejáratú állampapírokba fektethetik szabad pénzeiket. Szintén módosították — mégpedig ellenszavazat és tartózkodás nélkül — a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényt. A szavazás előtt Kónya Imre belügyminiszter elmondta: a lényegi pontokon sikerült teljes egyetértésre jutni a javaslat parlamenti vitája során. elemzés ezzel összefüggésben megállapítja, hogy a leépítés hamarabb is megtörténhetett volna, ha a Magyar Rádió korábbi elnöke, Gombár Csaba végrehajtja azt. A rádióbeli változások kapcsán a kormányzatot ért kritikára reagálva az elemzés leszögezi: nagyon jó lenne, ha minden külföldi kételkedő csak egyetlenegyszer meghallgatná a Magyar Rádió napi műsorát, és így döntené el, hogy kormánypárti-e, avagy sem. A mostani események — létszámleépítés — rádióbeli tálalása egyébként azt bizonyítja: ahogy ez várható volt, semmit nem változott a stílus, nem csökkent a kiegyensúlyozatlanság. A Nemzeti Tájékoztatási Iroda ezért célszerűnek ítéli, hogy az elkövetkező hónap műsoráról bármelyik — akár ellenzéki beállítottságú — médiacég készítsen felmérést. A magyarországi média- helyzetet — ezen belül a Magyar Rádióét — ismerve kizárt, hogy a kormány kárára fennálló egyensúlyhiány megszűnne, megszűnhetne — szögezi le a dokumentum. Az elemzés végül utal a Magyar Rádió felügyelőbizottságának napokban elkészült jelentésére, amely szerint: „a médiavitáról továbbra is fontosságánál és érdeménél jóval nagyobb mértékben esik szó a Magyar Rádióban, ugyanakkor egyetlen tényt mindig szemérmesen elhallgatnak. Jórészt nem politikai és médiaszabadság vitája ez, hanem nagy pénzekért, juttatásokért, illetményekért folyik a marakodás. Ennek elhallgatásával folyik a gyűlöletkeltés”. Karhatalom, bánya és virág A 168 óra című lapban olvasom Petó' Iván bölcs kijelentését, mely szerint: „A sámánisztikus hatalmat Lezsák Sándor valósítja meg.” Mindehhez csak annyit kívánok hozzáfűzni, hogy a kijelentést tevőnek hihetünk, hiszen olyan hatalmat megszemélyesítő családból származik, amelyik egy időben, ha nem is sámánisztikus hatalmat gyakorolt, de karhatalmat. * Láttam a parlamenti tévéközvetítésben, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének országgyűlési képviselői zakójuk hajtókáján az elbocsátott rádiósokkal való szolidaritásuk jeléül kék szalagocskát viseltek. Nagyon szeretném, ha holnaptól már két kék szalagocskát viselnének, egyet a rádiósokért, egyet pedig — ez lehet egy kicsit kisebb is — azokért a vasa- si bányászokért, akik hétfőn föld alatti sztrájkot kezdtek. Sajnos az ő nevük nem olyan ismert, mint Mester Ákosé, Bölcs Istváné és a többi hangoskodóé, de ennek ellenére nagy tisztelettel kérem a bányászokat, jöjjenek föl a mélyből, s adják át helyüket az egykori 168 óra jeles munkatársainak... * Egyes verziók szerint nem olyan nagy bűn, ha valakinek a hivatali székét jól trágyázott virágfölddel piszkítják be. Éppen ezért jelezte nálam egy kedves telefonáló. Csúcs László se „nagyon ugráljon” emiatt Sietve hozzáteszem, a magam információi szerint Csúcs László eleddig nem is nagyon ugrált. Sőt, ebben a dologban meg sem szólalt. Nyilván természetesnek vette, hogy ezek a „hölgyek és urak” egyszerűen ilyenek, ez tartozik lelki világukhoz, stílusukhoz. De a kedves telefonálónak üzenem, hogy tudjuk, az sem baj, ha valakire virágeső hullik. A baj akkor kezdődik, ha ezek a virágok cserepesek. Értsd, ha Csúcs László székét melyben ül, valaki cserepes tulipánnal célozza meg, az az ember — gyanítom — nem azok közé tartozik, kikre azt szoktuk mondani, nem rosszak, mert a virágot szeretik. * Debreczeni József független képviselő kijelentése a 168 óra című újságból: „A publicista legyőzte bennem a politikust” Megjegyzésünk: a küzdelem a pehelysúlyban játszódott le. (Vödrös) A sztrájkbizottság petíciója • • A Legfőbb ügyészséghez fordulnak Ünnepélyes alapkőletétel Az újrakezdés mérföldköve A Nemzeti Tájékoztatási Iroda elemzése Mi történt a Magyar Rádióban?
