Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-05 / 30. szám

1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. FEBRUÁR 5., SZOMBAT 5 Présház, pince, tájház Diósdon Új fogászati rendeld» épült Sokat fejlődött az utóbbi négy évben Diósd község közműellá­tottsága. Utak épültek, csatorna- hálózat készült el, és bevezették a földgázt is. Minilabor létesült tavaly az orvosi rendelőben, s azóta helyben elvégezhetik az alapvizsgálatokat, nem kell ami-- att Érdre utazni a betegeknek. A falu vezetői azonban még így sem elégedettek: újabb és újabb beruházásokba fogtak, már a belsőépítészeti munkát végzik a kilenc és fél millió fo­rintért megépített új fogászati rendelőn, amelyet a betegek elő­re láthatóan ez év második felé­ben kereshetnek fel. Diósd test­vértelepülése, Alsbach-Höhnle- in is jelezte, hogy segíteni kí­ván: húszezer márkát küldenek a fogorvosi szék megvásárlásá­ra. További tervek Diósdon: az önkormányzat vett egy régi présházat, pincével, amelyben tájházat szeretnének kialakítani. Most fejezik be a tetőszerkeze­tet és a homlokzatot. Egyelőre az állagmegóvás, a céljuk, mert még nem tudják, mikor jut pénz a hasznosításra. Nemsokára el­készülnek a belsőépítészeti ter­vek. Elképzeléseik szerint ott kapna helyet a helyi művészek alkotásaiból összeállított állan­dó kiállítás. A tájházban pedig a falu századunkbeli kultúrájára (szőlőművelés, háztartásban használatos tárgyak, régi festmé­nyek stb.) jellemző tárgyakat he­lyeznék el. A helybéliek odaál­modtak még egy kis pinceszín­házat pici presszóval. Mikor valósulhat meg mind­ez? Még nem tudják Diósdon, mert a présházért kifizették a megközelítőleg egymillió forin­tot, sőt ugyanannyit a rendbeho­zataláért is. Az már most látha­tó, hogy idén már nem tudnak a tájházra többet áldozni. Egy megoldás van: alapítványt lehet­ne létrehozni erre a célra, s ha a község lakói ehhez kellő mér­tékben hozzájárulnak, talán még idén elkezdhetik a további munkálatokat. ' Árpási Mária Ceglédről Kárpátaljára Ha baj van, mindenki segít Gyakran hallani, hogy egyre több a szegény ember Ma- I gyarországon. Mégis, amikor honfitársaink valahol — 1 határainkon belül vagy túl — bajba kerülnek, mindig vannak, akik segítőén kinyújtják a kezüket. A romá­niai forradalom idején Cegléd volt az első település, amely meg­mozdult erdélyi testvéreinkért. Az elmúlt napokban a Máltai Szeretetszolgálat felkérésére az MDF ceglédi szervezete ruhane­mű- és tartós élelmiszer-gyűjté­si akciót indított, a kárpátaljai ár­vízkárosultak javára. Vajon most is bebizonyosodott-e, hogy sose hagyjuk magukra a bajban a rászorulókat? kérdez­tük dr. Csáky Andrást, a Ma­gyar Demokrata Fórum ceglédi elnökét, az országos választ­mány tagját.-— Sajnos, valóban sok a sze­gény — mondta. — Ám amikor értelmes célért kell adakozni, s ezzel elesett honfitársainkon se­gítünk, akkor az emberek össze­fognak. Nagyon szép példája en­nek ez az egyhetes gyűjtés. Ceg­léd város és Ceglédbercel köz­ség polgárai igen bőkezűek vol­tak. Ki-ki hozta a fiataloktól az idősekig amit tudott: téli ruhane­műt, cipőt, tartós élelmiszert. Az is előfordult, hogy egy-egy háztömb lakói fogtak össze, mi pedig külön gépkocsival kimen­tünk az adományokért. Termé­szetesen a szervezeten kívüli személyek is részt vettek a teen­dőkben. Folyamatosan ügyele­tet tartottak, segítettek nekünk a gyűjtésben, rendezésben, csoma­golásban. Végül is mindenki tet­te a dolgát. Cegléd és Ceglédbercel ado­mányát egy pótkocsis kamionon a tervek szerint tegnap indítot­ták útnak Pestlőrincen, a Máltai Szeretetszolgálat depójánál. A karitatív szervezet mindent meg­tesz azért, hogy a szállítmány minél hamarabb eljusson a kár­pátaljai rászorulókhoz. F. F. Balesetveszélyesek a vasúti csomópontok Megújulnak a Galga menti átjárók Eleget hallottunk már vasúti át­járóknál történt tragédiákról. A minapi galgagyörgyi falugyűlé­sen is az iránt érdeklődött a község egyik polgára: — Mi­kor akar intézkedni a MÁV, ugyanis a falu mellett húzódó vasútvonal átjárójánál 30-40 centiméteres mély kátyúkba zökken az autó kereke. Fennáll tehát a műszaki meghibásodás veszélye, aminek következté­ben baleset is lehet. A MÁV Váci Pályafenntartási Főnök­ség szakmérnökétől. Bállá Ár­pádtól kértünk választ a falu­gyűlésen felvetett kérdésre. — Éppen a napokban küld­jük ki levelünket a polgármeste­ri hivatalnak — hangzott a vá­lasz. — Február 19-én lesz a helyszíni bejárás, ahová az ön- kormányzat vezetőjét is meg­hívtuk. A további tennivalóink­ról ezen a szemlén határozunk. Elkerülhetetlen lesz, hogy rend­behozzuk az aszfaltot, meg­szüntessük az ilyen kátyúkat. Galgagyörknél feltételezem, na­gyobb munkát is el kell végez­nünk. Az egész rámpát át akar­juk építeni, vágányt is kell cse­rélni. Addig is kérjük azok tü­relmét, akik arrafelé közleked­nek. Egyúttal felhívjuk a figyel­met, hogy ne hajtsanak a so­rompók közé akkor, amikor a forgalmisták éppen lefelé enge­dik a rudat. Á türelmetlenség­ből, a kapkodásból balesetve­szély következhet. Ahogyan az idő engedi, márciusra-áprilisra minden munkát befejezünk az említett kritikus átjárónál — ígérték a szakemberek. K. T. I. A keleti piac meghódítása a cél Nem féltek a létszámleépítéstől A nyolcvanas évtized végén úgy látszott, hogy a nagy- | körösi Transzformátor- és Hegesztőgépgyártó Szö- i vetkezetet elsodorja a gazdasági reform szele. Tal- ponmaradására még az 1991-es évben sem látszott sok remény, amikor a szövetkezet vagyonát szétosztották a dolgozók között, s a cég kft.-vé alakult. Áz újdonsült gazdasá­gi társaságnak több mint 230 tulajdonosa 18 millió forint veszteséggel zárta akkor az esztendőt. Tavaly viszont már 5 millió forint nyereségre tettek szert, a ’93-as év „nyersmérle­ge” pedig 8 millió forint eredményt jelez a kft.-nél. Csoda történt? Aligha. A gazdaságban nincsenek cso­dák. A Trakisnál mindenek­előtt a személyi változások­kal hozható összefüggésbe a fordulat. Szűcs János a kft. új igazgatója meglehetősen kemény, de a jelek szerint eredményes intézkedésekkel mutatkozott be. A hitelektől megszabadulni — Tulajdonképpen mi volt a cég legfőbb baja? — Az óriási hitelállo­mány és a túlméretezett lét­szám. Ezek a tényezők rop­pant megnehezítették a kft. első évét, főleg, hogy az in­gatlanokon és a gépeken kí­vül semmi más vagyont nem kapott a társaság. Saját for­góeszköz híján 30 százalé­kos kamatozású banki hite­lekkel tudtuk folytatni a ter­melést. Csak a kamatokra ak­kor 38 millió forintot fizet­tünk ki. Ez a lehetetlen álla­pot elkerülhetetlenné tette a kft. gazdálkodásának gyöke­res átalakítását, amelynek döntő mozzanata a létszám felére való csökkentése, vala­mint a szigorú költséggazdál­kodás bevezetése volt. A 164 milliós raktárkész­letet sikerült viszonylag gyorsan, csaknem kétharma­dára apasztani. Aki valame­lyest ismeri a pénzügyi fo­lyamatokat, annak nem kell magyarázni, hogy ez a az ir­datlan nyersanyagtömeg mekkora hitel- és kamatter­hektől szabadította meg a cé­get. Közben létrehoztunk egy külkereskedelmi csopor­tot, amely elvégzi ugyanazt a feladatot mint a korábbi külkereskedelmi partnercég. Csupán ezzel az önállósodás­sal legalább 10 millió forin­tot sikerült megtakarítani. Nagykőrösről Európába Summázva az eredményeket elmondhatjuk, hogy az inflá­ció ellenére is javult a Tra- kis gazdálkodása, nőtt a nye­resége. * — Kijelenthetjük azt, hogy az elmúlt két évben vég­leg eldőlt a Trakis sorsa, a talponmaradása már nem kérdés többé? — Minden okunk megvan arra, hogy a gazdálkodás to­vábbi javulásával számol­junk, hiszen a piacon nem romlott a helyzetünk. Sőt, éppen az ellenkezője történt. Európának szinte mindegyik országába szállítunk, de a tengerentúlra is. Az. éves ár­bevételünknek csaknem 80 százaléka a külkereskede­lemből származik, tehát élet­bevágó, hogy a külpiacokon tartósan megmaradjunk. Azt hiszem, ez nem lesz nehéz, hiszen a Trakis neve, kiváló minőségű hegesztőgépeinek köszönhetően, márkát jelent bármely nyugati országban. Roppant fontosnak tartom a korrekt és közvetlen üzleti kapcsolatokat, mert piacot csakis a legjobb ajánlóleve­lekkel lehet bővíteni. — A Trakisnak is nyugati országok voltak fontosabb partnerei. A „Kelet kapuja” eddig zárva volt előtte. Va­jon az elkövetkező években sikerül-e kinyitni azt a körö­si trafók előtt? — A keleti piac, gondo­lok akár Ukrajnára vagy a ba/fiál lantokra ma még na­gyon bonyolult és kiszámít­hatatlan. Sokszor azt sem tudni, hol és kivel lehet ér­demben tárgyalni, és sajnos Regionális hulladékfeldolgozás a Csepel-szigeten Néíiv év múlva bezár a telep Újabb térségi összefogásra készülnek a Csepel-szigeti önkormányzatok. Ezúttal a hulladékfeldolgozásra, -el­helyezésre társulnának a te­lepülések. A napokban Szi­getújfalun megtartott ta­nácskozáson, amelyen Apor- ka, Dunaharaszti, Dunavar- sány, Szigetbecse, Sziget- csép, Szigetszentmárton, Tö­köl, Ráckeve polgármeste­rei, illetve képviselői, vala­mint a Borro Co. Ltd. mene­dzserei vettek részt —, az a megállapodás született, hogy a közeljövőben az olasz cég tájékoztatót küld a polgármesteri hivatalok­hoz, és benne részletesen le­írják ajánlatukat. A képvise­lő-testületekkel történt egyeztetéseket követően dől majd el, hogy megrende­lik-e a cégtől a térség hulla­dékfeldolgozásáról szóló ta­nulmánytervet. A tanácskozáson az az ál­láspont alakult ki, hogy a szervezett hulladékelhelye­zés ügyében mihamarabb lépni kell, e gondok min­denkit érintenek. Kulcsár István, Ráckeve polgármestere elmondta, őket különösen szorítja az idő: egy tisztiorvosi határo­zat szerint négy éven belül­iéi kell számolniuk a sze­méttelepet. Ebből pedig egy esztendő már letelt. Ne­kik, s az önkormányzati vá­lasztások után megalakult testületnek e problémával, valamint a környezetvédel­mi törvénnyel is (ami úgy­szintén szabályozza a hulla­dékkezelést); számolniuk kell. Bíró Katalin, az olasz cég képviseletében vázolta, mit kínálnak a térség telepü­léseinek: egyrészt a tanul­mányterv elkészítését, amely munkába bevonnák a polgármestereket is, utóbbi­aknak szükségük lesz helyi információkra, a talaj és más témájú vizsgálatok mel­lett. A terv nemcsak műsza­ki, hanem anyagi vonatkozá­sú megoldásokat is tartal­mazna. Másrészről ha a ter­vet elfogadják a polgármes­terek, közös vállalati formá­ban vállalnák a kivitelezést. A térség hulladékelhelyezé­si gondjait harminc évre megoldanák a másutt már bevált technológiával. Egyébként, Nyugat-Európá- ban is az a gyakorlat, hogy regionálissan építik ki a hul­ladékfeldolgozókat. Természetesen számos kérdés vetődött fel a beruhá­zással kapcsolatban: a vár­ható költségek, megtérülé­sük és így tovább. Majd a részvevők megállapodtak abban, hogy tájékoztatót kérnek a cégtől, és egy újabb megbeszélés után döntenek abban, megrende­lik-e a tanulmányterv elké­szítését. A térség tizenki­nem mindig tisztességes esz­közökkel dolgoznak az oda­való esetleges üzleti partne­rek. Még a jogszabályokat is nehéz náluk nyomon követ­ni. Természetesen mindent elkövetünk, hogy kijussunk ezekre a piacokra is, de szá­munkra ma még mindenkép­pen a nyugati, s főleg a né­met piac a legfontosabb. On­nan származik az import döntő része, a hitelek, tehát lényeges, hogy az árbevétel elsősorban stabil német már­kában jöjjön. Németországi leányvállalat Tudomásul kell venni, hogy lassanként megszűnik az az előnyünk, amely a ma­gyar és a nyugati munkaerő árának különbségéből szár­mazik. Ez pedig előbb- utóbb oda vezet, hogy lemor­zsolódnak a vevők, tehát közvetlenül nekünk kell je­len lennünk a piacon. Ennek érdekében megtettük az első lépéseket egy németországi leányvállalat alapítására. A kinti vállalkozásnak döntően az lesz a feladata, hogy ku­tassa az olcsó importot, s közvetlenül értékesítsen. A leányvállalat révén a Trakis abba a kedvező helyzetbe jut, hogy közvetlen résztve­vője lesz az Európai Közös­ség országaiba irányuló ke­reskedelemnek. .. T Buszmegállói csendélet; pe­dig a szemétnek nem itt len­ne a helye lene települése közül ugyan­is a vendéglátó Szigetújfalu­val együttesen csak kilen­cen jöttek el e tanácskozás­ra. így nem kötelezhették el magukat mások nevében. Az érdemi döntést elhalasz­tották az ügyben. Várható­an egy hónap múlva ismét tárgyalóasztalhoz ülnek az érintettek. (j. sz. i.) Jó lenne, ha ilyen látvány nem zavarná a kirándulókat Hancsovszki János felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents