Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-04 / 29. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. FEBRUÁR 4.. PÉNTEK Jelcin Tbilisziben Az orosz—grúz barátsági és együttműködési szerződés mellett tíz másik, kétoldalú egyezmény aláírásával zárultak tegnap Borisz Jelcin és Eduard Sevardnadze grúz államfő tbiliszi tárgyalásai. A két politikus kézjegyével ellátott megállapodás szerint Moszkva és Tbiliszi kötelezettséget vállalt, hogy baráti államokként alakítják kapcsolataikat. így nem vesznek részt semmiféle olyan tömbben vagy szövetségben, amely a másik fél ellen irányulna. A két ország közötti konzultációkról is szó van a dokumentumban, amely egyebek közt lehetővé teszi, hogy lépéseket tegyenek, ha két fél valamelyikének érdekeit vagy biztonságát veszély fenyegetné. A megállapodás abház, illetve észak-oszétiai ellenzőit, illetve az orosz parlamenti ellenzéket mindenekelőtt az nyugtalanítja, hogy a megállapodás lehetővé teszi Oroszország hozzájárulását a grúz fegyveres erők létrehozásához, illetve azok felszereléséhez. Jobban, mit Gorbacsov gondolta Zsugorodik a Bundeswehr részesedik a több mint 400 milliárdos költségvetési összkiadásokból. A megszorításokat tételes lebontásban szerdán ismertette Volker Rühe miniszter a Bundestag védelmi bizottságával. Rühe közölte, hogy a Bundeswehr a takarékoskodás ellenére is bevethető marad, de kevesebb embert soroznak majd be. A Bundeswehr az idén már nem tud esetleges nemzetközi bevetésekben részt venni, s az év második felében elmaradnak a tartalékosok gyakorlatai is. Fölfedeztem végre a boldogság titkát is. Bár ne használjak ilyen nagy szavakat: „boldogság”, nevezem inkább jó közérzetnek. Egyszóval fölfedeztem a titkát, s az első dolgom, hogy mindenkinek elmondjam. Kezdem azon: az ember folyton hasonlítgat. Magamagát másokhoz; önnön helyzetét, körülményeit, lehetőségeit mások helyzetéhez, körülményeihez hasonlítgatja, és e hasonlítgatások eredményeként hol szembeszökően megjavul a kedélyállapota, hol pedig látványosan romlik. Ha Robinson szigetén élne az illető, természetesen akkor is elfognák jó és rossz hangulatok, legkivált aszerint, hogy éhes-e vagy jóllakott már, didereg-e vagy a barlangjában melegszik, közeleg-e vagy távolodik az a bizonyos hajó a tengeren. Ámde azon a lakatlan szigeten nem lévén társadalmi összehasonlítási alap, sok örömnek és sok bánkódásnak a forrása is hiányoznék, sokféle büszkeségnek vagy bosszankodásnak az indítéka is. Sem a hajviselet, sem a ruházkodás divatjának változásai, sem az autómárkák versengése nem okozna gondot, persze örömet sem ott, ahol nincs alkalmas közönség az összehasonlításra. Ha belegondolok, a modern társadalomban élő embert korántsem teszi boldoggá annyi, hogy van mit ennie, van mit magára öltenie és fedél van a feje fölött. Sem étellel, sem itallal, sem ruházattal, sem lakással nem elégszik meg akármilyennel a mai ember; új és mindig újabb keletű igényei és „elvárásai” szerint igyekszik eme létszükségleteit kielégíteni. Tehát hasonlítgat. A korszerű igények kielégítésében már rég nem a szükségleteké a főszerep, hanem a szokásé, a divaté, a hasonlítgatásoké. Öltözködésünket korántsem az időjárás diktálja. Eszünk-iszunk, de nem magáért a kalóriáért, olykor még csak nem is kívánságunk szerint. Egy pohár friss hideg víz esnék jól, de állott sört kortyolgatunk, egy bögre tej esnék jól, de — természetesen — rundó konyakot rendelünk helyette; jófajta hazai barack esnék jól, de rágcsáljuk az előkelőbb, kínnal érett banánt; aszpikot tálalunk a vendégnek, holott titkon vele együtt jobban szeretjük a fokhagymás pirítóst, és bizonyos terített asztalokon közbotrányt okozna az abárolt paprikás szalonna. Szlovákiai magyar képviselők nyilatkozata Meciar: aki akar, mehet Több mint fél évvel Szlovákia Európa tanácsi felvétele után még mindig nem teljesítettek egyet sem a kisebbségi jogokkal kapcsolatos feltételek közül — panaszolták azok a szlovákiai magyar parlamenti képviselők, akik az Osztrák Néppárt Politikai Akadémiájának meghívására tartózkodtak Bécsben. Az öt képviselő a Die Press című bécsi lap munkatársával beszélgetve elmondta azt is, hogy a szlovák kormány nincs eléggé tudatában a konfliktus veszélyének. Csáky Pál, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom frakcióvezetője elmondta, Magyarország igen kedvező feltételekkel egy kétszázötven férőhelyes katonai kórházat fog kapni az Európából kivonuló amerikai csapatoktól: a kórház leszállítására várhatóan valamikor a tavasz folyamán kerül majd sor — közölte Joó Rudolf, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára szerdán Washingtonban, aki részt vett hogy ha a szlovák parlament elfogadja a nyelvhasználatról szóló, korlátozó jellegű törvényt és annak értelmében erőszakkal felállítják a kétnyelvű helyett szlovákosított helységnévtáblákat, az helyi konfliktusokat válthat ki. A közigazgatási reformról a mozgalom alelnöke, Farkas Pál a Die Press-nek elmondta, hogy a kormány törvényes alap nélkül máris megtette a reform előkészítő lépését, amikor kormányzókat állított hét körzet és a főváros élére. Bugár Béla, a mozgalom elnöke arról beszélt, hogy az ellenzék soraiban is van szövetségesük a helyi önazon a kerekasztal-beszélgeté- sen, amelyet a Potomac Alapítvány és a magyar nagykövetség rendezett az Országos Sajtóklubban a békepartnerségről. Jack Merritt, az Amerikai Szárazföldi Erők Szövetségének elnöke kifejtette, hogy meggyőződése: a Visegrádi Csoport tagjainak politikai, kulturális és gazdasági kötőkormányzatok erősítését célzó törekvéseikhez. Vladimír Meciar a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) pozsonyi nagygyűlésén szerdán este kijelentette: „Semmi esetre sem fogunk a Magyar Köztársaság egyes politikai köreinek megfelelő politikát folytatni.” Hozzátette, hogy Szlovákiában „teljes szabadság van, így aki akar, bármikor elmehet.” Jozef Moravcík szlovák külügyminiszter tegnap arról nyilatkozott, hogy a szlovák-magyar viszonyban akkor várható jelentősebb előrelépés, ha Jeszenszky Géza Pozsonyba látogat. déseik okán is a NATO-ban volna a helyük. Joó Rudolf aláhúzta, hogy Magyarország valóban többet akart, ám végül megértette a helyzetet és elfogadta a NATO ajánlatát: a békepartnerséget azonban nem a tagságot helyettesítő programnak, hanem a csatlakozáshoz való felkészülés keretének, a cél gyakorlati megközelítésének tartja. A nagyvilág hírei * A kétoldalú tolonc- egyezmény aláírása az elsődleges célja Kónya Imre belügyminiszter ma kezdődő hivatalos svájci látogatásának. * Lövészárokásásra kényszerítik az egykori Jugoszlávia területén fogságba ejtett gyermekeket a frontvonalon — közölte tegnap az ENSZ gyermekalapjának szóvivője. * Butrosz Gáli ENSZ- főtitkár levélben tájékoztatta a Biztonsági Tanácsot arról, hogy 3000-5000 fős létszámú horvát reguláris alakulatok harcolnak Boszniában. Lengyelországot, Litvániát és Romániát követően Észtország is csatlakozott a békepartnerséghez. Az erről szóló dokumentumot Juri Luik külügyminiszter írta alá tegnap Brüsszelben. Az észt diplomácia vezetője egyúttal hangsúlyozta, hogy a többi kelet-európai országhoz hasonlóan Észtország is teljes NA- TO-tagságra törekszik. Katonai kórházat kapunk VÉLEMÉNY Boldogtalanságunk titka És mindez amiatt, mert valakikhez szeretnénk, másvalakikhez meg nem szeretnénk hasonlítani? Főszerephez jutott a modern társadalmakban a hason- lítgatás, a presztízs, az eltucatosodás, a nyájszellem, tessék megfigyelni: a mai ember kedélyállapota leginkább a hasonlítgatások miatt hullámzik. Olyannyira emiatt hullámzik, hogy ma már itt kell keresnünk a jó közérzet, az elégedettség, a boldogság kulcsát, és persze a rossz közérzet, az elégedetlenség, a boldogtalanság kulcsát úgyszintén; legalábbis én itt találtam meg. Röviden szólva: attól függ a kedélyállapot, kihez hasonlítja magát az ember. Ha, teszem azt, betétkönyvét a lottónyerteséhez, jövedelmét egy elnök vezérigazgatóéhoz, népszerűségét a tévé sztárokéhoz, hatáskörét a főnökééhez, felelősségét a beosztottjaiéhoz, az általános életszínvonalat a leggazdagabb országokéhoz, javakorú asszonya küllemét a szépségversenyre nekivetkőzött lányokéhoz, saját biciklijét a szomszéd Mercijéhez hasonlítgatja, nyomasztó hangulatok fogják el, s nyugtalanítja az elégedetlenség. Ha tehát folyton fölfelé hasonlítgat. Ha viszont lefelé figyel az ember, olyanokra, akik nála nehezebben élnek — kimeríthetetlen alkalom kínálkozik az ilyen irányú hasonlítgatásokra is! — nos, akkor kezdi jobban érezni magát, elfogja a bizakodás jó közérzete. És mert ki-ki szabadon választja meg a hasonlítgatás irányát fölfelé vagy lefelé, így mindenkinek kézre esik a jó közérzet kulcsa. Ámbár nem hallgathatom el aggályaimat e fölfedezés kapcsán. Mert mi is lenne akkor, ha mindenki a jó kedélynek ezzel a receptjével élne, és csak lefelé hasonlít- gatna? Vajon az elégedettség amiatt, hogy hány és hány emberrel nem cserélne sorsot, jövedelmet, életkort, családi helyzetet, becsületet, egészséget vagy akár betegséget sem — vajon ez az elégedettség nem vezetne toronyiránt az önelégültséghez, a tunyasághoz? S nem vetné vissza magát a társadalmat is? Hiszen ezzel szemben a fölfelé hasonlítgatásnak kétségkívül megvan az a jó oldala, hogy elégedetlenség önmagunkkal, helyzetünkkel, tettekre sarkallja-ösztönzi az embereket, a társadalmakat. Nehéz ebben okosnak lenni. Veszem példának most nem az anyagiakat, hanem a szellemieket. Tessék körülnézni: hát nincs igazuk azoknak, akik — olykor az anyagiak rovására is — a szellemi értékek fontosságát hangsúlyozzák? Hiszen sehol annyi elégedett ember, annyi boldog ember, mint a szellem beláthatatlan téréin! Itt is hasonlítgatunk, persze, de itt a hasonlítgatások rendre annak a javára ütnek ki, aki hasonlítgat. Itt folyton lefelé kell néznie, mert minduntalan arra a következtetésre jut, hogy a mások műveltsége, tudása, szellemi képessége, ízlése, életfelfogása jóval szerényebb, elmaradottabb az övénél. Nos, az önbizalomnak, a jó kedélynek szinte kimeríthetetlen forrásait kínálja ez a fajta hasonlítgatás. A szó szoros értelmében korlátlanok a lehetőségei. Rendkívüli terep ez, rendkívüli domborzati viszonyokkal. Itt minden létező csúcs a — legmagasabb csúcs, külön-külön mind szembeszökően magasabb az összes többinél, és jut belőlük legmagasabb a Fradi-drukkernek is, a Vasas-drukkernek is, a beat rajongójának éppúgy, mint a magyar nóta szerelmesének, a Mercedes hívének éppúgy, mint a Suzuki pártolójának, és persze minden félreismert vagy fel sem ismert tehetségnek is. S az benne a nagyszerű, hogy mindegyiküknek a legmagasabb csúcs jut, és erről bármikor személyesen meggyőződhetnek, ha letekintve a mélybe a saját magaslati háromszögelési pontjukat a többiekéhez hasonlítják... Végezetül a legkedvezőbb helyzet után vessünk egy pillantást a legkedvezőtlenebbre is. Képzeljük el, hogy az öttusa futószámában a verseny- bíróság számba sem venné, kit, mikor indítottak, csupán azt: ki, mikor ér be a célba. Nem nehéz elképzelnünk, hiszen botcsinálta „verseny- bíráinknak” évek óta ez a módszere: sosem azokhoz ha- sonlítgatnak, akikkel egy bolyban indultunk, rendre azokhoz, akik már indulásunk pillanatában leköröztek, több évtizedes, netán egy-két évszázados előnyük birtokában. Életszínvonal, bérszínvonal, politikai érettség, demokratizmus. Vajon a hasonlítgató „versenybíráink” eleve tudták, hogy a hasonlítások iránya a jó vagy a rossz kedély kulcsa? Előre megfontolt szándékaik szerint lettünk a térség legpesszimistább népe? J) (FeketeHiyula) A bonni kormány takarékos- sági intézkedéseinek következtében az év végén 370 ezer helyett már csak 345 ezer főből áll majd a német hadsereg, a Bundeswehr. A 370 ezres „plafonban” még Helmut Kohl állapodott meg 1990-ben Mihail Gorbacsov- val, szovjet részről ez volt a német újraegyesülésbe való beleegyzés egyik feltétele. A védelmi minisztérium költségvetését legutóbb 1,25 milliárd márkával csökkentették, jelenleg a tárca kevesebb, mint ötvenmilliárd márkával
