Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-28 / 49. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1994. FEBRUÁR 28., HÉTFŐ Beszélgetés Goldschmidt Béla főorvossal Egymilliárd a támogatásra A mindennapi gyermekgyógyászatban kamatozik a tudományos kutatás Amennyiben jól megszervezzük az orvosok kórházon belüli munkáját, illetve ösztönözzük őket arra, hogy eredeti szakvizsgájuk mellé egy másik vagy akár egy harmadik szakképesítést megszerezzenek, több gyógyító területen is elláthatják a járó, illetve a fekvő' betegeket — mondja a Szent Rókus Kórház gyermekgyógyász főorvosa, Goldschmidt Béla, aki tapasztalatát nem utolsósorban mint megyei szakreferens is megfogalmazta lapunk kérdéseire. — 1985 óta vágyok a kórház dolgozója. Ezt megelő- zen a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. Számú Gyermekklinikáján voltam adjunktus. Mindemellett nem esett nehezemre a váltás: korábban is már sokat gondolkoztam azon, hogy önálló, gyakorlati munkát kellene vállalnom. Ezenkívül az is ösztönzött a munkahelycserére, hogy a klinikán már nem éreztem biztosítottnak szakmai előmenetelem... A Rókus Kórházban, s itt Pest megyében jól érzem magam. A fővárosban is ritkaság — Korábbi munkahelyén alapvetően tudományos tevékenységet folytatott. Megszakadt-e ez a munkahely illetve az elfoglaltság megváltoztatásával? — Gyakorlati szakembernek tartom magam, ám emellett büszke vagyok arra is, hogy mintegy 90 tudományos dolgozatom jelent már meg Magyarországon illetve külföldön. Örömmel tapasztaltam azt is, hogy a korábban megkezdett tudományos-kísérleti munkát új munkahelyemen sem kellett abbahagynom. Folytatom a Rókusbán és a gyermek- és csecsemőkori véralvadásos megbetegedések kutatását. — Gondolom, a tíz évvel ezelőtti feltételek és adottságok láttán még egyáltalán nem bízott ebben a sikerben ? — Vitathatatlan, hogy az évtizeddel ezelőtt megörökölt szakosztály mind tárgyi, mind személyi felkészültségét és adottságait tekintve nem állt készen a klinikán kikísérletezett, s azt már gyakorlattá vált ismeretek átültetéséhez. Ugyanakkor olyan pozitívan fogadták szakmai elképzelésemet ebben a kórházban, hogy már érkezésem pillanatában sejtettem: e gyakorlati területen is meg tudjuk valósítani a csecsemő- és gyermekkori megbetegedések vizsgálatának és gyógyításának a módszereit. Magunk építettük ki a vizsgálatokhoz nélkülözhetetlen laboratóriumot, s ké- peztettük ki a hozzá szükséges asszisztenciát is. Átugorva néhány évet, ma már büszkén említhetem, hogy sehol a megyében nincs ilyen orvosi gyakorlat. — Mint megyei szakfőorvos. milyennek látja osztályát? — Itteni elődöm, a kórházba való invitálásom után szinte azonnal felkért, hogy vállaljam el a megyei szak- főorvosságot is. Nos, ennek birtokában nem csak az adott térségről, de a kollégák közötti gyakori szakmai és emberi érintkezések révén, szinte az ország valamennyi hasonló profilú osztályáról vannak tapasztalataim. Ezek alapján állíthatom, hogy munkehelyem- nek nincs mit szégyenkeznie: ezt itt a főváros egyik legszebb, legjobban felszerelt gyermekgyógyászati osztálya. Negyvenöt csecsemőágyunk, 15 intenzív csecsemőújszülött- és normálúj- szülött-férőhelyünk van. Erre a kilencvenöt ágyra velem együtt tíz gyógyító kolléga jut. Természetesen az orvosok nem csak a fekvő-, hanem a járóbeteg-ellátáson is dolgoznak. Egy kollégánk például teljes munkaidőben végzi a megyei, s egyben a megyében egyedülálló színvonalú gyermek- pulmonológiai járóbetegrendelést. A legkorszerőbb európai szntű számítógépes vizsgálati módszerekkel folyik a vizit. Hasonlóan jó a gyermekkardiológiai szak- rendelésünk is, ahol a hagyományos EKG- és az egyre általánosabbá váló Ergo- metr-készülékek mellett egy szívultrahang-vizsgáló műszer is megkönnyíti a vizsgálatot. Speciális, a véralvadást figyelő laboratóriumunk megyei szinten páratlanul jól felszerelt. Még pár éve is a sor végén — Manapság szokatlannak tűnőén elégedett... — Lehetne azon vitatkozni, hogy e felszerelések mennyire teljesek. Elsősorban az újszülött-patológiás részlegünket szeretnénk bővíteni. Ez ugyanis a hiányterület Magyarországon, s ennek felszerelésével egyértelműen a hazai népegészségügyi mutatók javításához járulhatnánk hozzá. Fő célunk ugyanis, s ez indokolta valamennyi eddigi fejlesztési elképzelésünket is, hogy javítsuk a kórház illetve a megye csecsemőhalandósági mutatóit. Szégyellem kimondani, hogy Pest megye az újszülött-halálozás terén még mintegy öt esztendővel ezelőtt is az országos átlag alján kullogott, sőt, Európában is az egyik legrosszabb statisztikát „produkáltuk”. Nos, a negatív adatokat összegezve elődömmel az alábbi stratégiát dolgoztuk ki: tervbe vettük, hogy a megyei újszülöttek kerüljenek ki a szülészetről. Azt a gyakorlatot szerettük volna felszámolni, hogy a gyermek- orvosok mintegy ambuláns rendelésre, napi néhány órára le/átjártak a szülészetre... Nem kis fáradság eredményeképpen a megyében sikerült azt elérnünk, hogy — Vác kivételével, ahol alapvetően jól megoldott ez a kérdés —, minden újszülöttosztályt a gyerekgyógyászathoz kapcsoltak. Azt is megszerveztük, hogy legyen patológiás részleg is, ahol a beteg csecsemők ellátását végezhetik a szakemberek. Ilyen részlegeket szerveztünk például a mi kórházunkon kívül, Cegléden, Vácott és Kerepestarcsán. Ezeknek az intézkedéseknek az eredményeképpen Pest megye e téren az országos statisztika középmezőnyébe jutott. — A pozitív történések sorát hallva csodálkozva idézem a gyakran hangoztatott adatot, mely szerint „panga- nak" a kórházi gyermekosztályok. — A pangás alapjában véve nem rossz dolog. Ami pedig a számokat illeti: az adott osztályokon az ideális ágykihasználtság 70 százalékos lenne. Ez a tavalyi év adatait összegezve Pest megyében 50 százalékra jött ki. Ugyanakkor ezek a számok senkit ne tévesszenek meg: a gyermekosztályokon mindig is százszázalékos a feltöltöttség a szakemberekből. Hogy is lehetne másképp, hiszen pédául a szezonális megbetegedések idején telt házzal dolgozunk; nyaranta jellemzi csak ezeket az intézményeket a „pangás”?! Alkalmanként pedig nem lehet felvenni, illetve elbocsátani kollégákat. Más megoldást találtunk e kérdés rendezésére, mely az első hallásra némiképpen ellentmond a fentieknek. Nemhogy leépítésen, de sokkal inkább fejlesztésen törjük a fejünket. Adott osztályunkon egy speciális gyógyító részleget — jelen esetben a beteg újszülöttek kezelését végzőt — szeretnénk kialakítani. — Fejlesztés, bővítés, leépítés... A hallottak lényege egy más típusú orvosi gyakorlat kialakításában rejlik? — A dolog lényegéhez messzebre kell visszanyúlnunk. Amikor az egészségügy átszervezése beindult, akkor nagy örömmel fogadtuk, hogy kicsit szabadabb légkör alakulhat kj az orvosi ellátásban. Azt gondoltuk, hogy ez majd megoldja a problémák nagy részét. Abban bíztunk, hogy a helyi igények szabják majd meg az orvosok vállalkozási kedvét... Utóbbi csökkenését nem utolsósorban a társadalombiztosító renyhe- sége idézte elő. A következmény pedig lesújtó: nem egy esetben tapasztaltam, hogy legfőképpen anyagi érdekből, felnőttorvosok is elvállalnak gyermekgyógyászati teendőket. Ez egyértelműen szakmai minőségromlást idéz elő. Éppen ezt a rossz tendenciát látva támogatom — egyéb megfontolások ellenére is — hogy mind több településen foglalkoztassanak gyermekorvost. A jövőt azonban nem ebben látom: sokkal ésszerűbb lenne, ha a gyermeket és a felnőtteket egy és ugyanazon jól felkészült családorvos látogatná. Gyerekorvoshoz pedig csak akkor forduljon a szülő, ha komoly baj van a kicsivel. Gyermekorvosok harmaddiplomával Ami pedig az ágykihasználtságot illeti, a két dolog nem független egymástól. A szakmai presztízs csökkenése elérte a kórházakat is. A Szent Rókusbán ezen úgy próbálunk segíteni, hogy valamennyi orvosunk egy másod-, sőt alkalmanként harmaddiplomát szerez magának. így nálunk gyermek- pulmanológus, -kardiológus, -bőrgyógyász, -nefroló- gus, -gasztroenterológus, -hematológus, -neumatoló- gus is dolgozik. Ezt nemcsak elvárásként, de a bent- maradás feltételéül is szabtuk kórházunkban. Szigorúságunkat az is indokolja, hogy hittel valljuk: ezáltal magasabb orvosi ellátásban tudjuk részesíteni a betegeinket. Mailár Éva Goldschmidt főorvos: A szabadabb légkör jót tett a gyermekgyógyászatnak is Erdősi Agnes felvétele Csökken a munkanélküliek száma # Munkanélküliség. Ez a szó, pontosabban ennek tartalma évek óta súlyos teherként nehezedik társadalmunkra. Az állásban lévők többsége fél, hogy kikerül munkaerő-piaci pozíciójából, aki pedig már belekóstolt a munkanélküliek korántsem könnyű életébe, megpróbál mihamarabb visszajutni oda. Hónapról hónapra járja a munkaügyi kirendeltségeket, közvetítőirodákat, miközben gyakran pillant félve a naptárra: vészesen közeledik az a nap, amikor lejár a segély, s felváltja a semmire sem elegendő jövedelempótló támogatás. De mi lesz utána...? A kérdésre Vass István, a Pest Megyei Munkaügyi Központ igazgatóhelyettese sem tud megnyugtatóan válaszolni, azonban biztatásul elmondja: Pest megyében ebben az évben egymilliárd forintot használhatnak fel, hogy segítséget nyújtsanak az állást keresőknek abban, mihamarabb visszakerüljenek a munkaerőpiacra. Persze azt még igen nehéz megjósolni ebben a pillanatban, hogy ebből hány embert, milyen módon képesek majd támogatni, hiszen csak január és február folyamán 85 ezren fordultak meg a Pest megyei munkaügyi ki- rendeltségeken. Vass István, amikor a megye munkanélküliségi helyzetét vázolja, elmondja: jelenleg, s ezek a legfrissebb, február 21-ei adatok, 43 ezer 750 regisztrált munkanélkülit tartanak nyilván. Ha ezt a számot összehasonlítjuk a tavaly márciusival, akkor 55 ezer 300-an kerestek munkát, látható: csökkenő tendencia van kialakulóban. Sajnos a pályakezdő fiatalok közül igen sokan, pontosan 4 ezer 207-en nem tudtak elhelyezkedni iskolai tanulmányaik befejeztével. Munkanélküli-segélyt 27 ezer ember számára folyósítottunk, jövedelempótló támogatást pedig 8 ezer 500-an kaptak az önkormányzatoktól az elmúlt harminc napban — sorolja az igazgatóhelyettes. — Ez utóbbiban 700-zal többen részesültek, mint egy hónappal korábban. Ez jelzi: sokan kerülnek ki a segélyezettek köréből, s kénytelenek a polgármesteri hivatalokhoz fordulni segítségért. A statisztikából az is kiderül: a munkanélküliek 44 százaléka nő, 56 százaléka férfi. A pályakezdőknél ez az arány a nők javára kedvez, 39 százalékuk nő, 61 százalékuk férfi. A különbségben februárban az is közrejátszik, hogy ilyenkor szerelnek le a honvédségtől a kiskatonák, s szép számmal akadnak olyanok, akik munkanélküliként térnek vissza a civil életbe. Ők a napokban regisztráltatták magukat. Amikor a közhasznú munkáról esik szó elhangzik: közel 2 ezren végeznek ilyen tevékenységet Pest megye 191 foglalkoztatójánál. Elsősorban iskolákban, egészségügyi intézményeknél, valamint alapítványoknál. A fent említett létszám háromnegyede kommunális feladatokat lát el. A gazdasági szakterület széles skáláján mintegy 2 ezer 500-an vesznek részt csoportos és egyéni átképzésben. Ez utóbbit 780-an választották, melynek költségeihez 1994.-ben a Pest Megyei Munkaügyi Központ maximum 60 ezer forinttal járult hozzá. Pest megyében februárban a munkáltatók 2 ezer 800 üres álláshelyet jelentettek be — mondja végezetül az igazgatóhelyettes. — Ebből 2 ezer 400 fizikai, 400' pedig szellemi munkakör. Örvendetes, hogy 800-zal növekedett a betöltetlen munkahelyek száma, mivel vizsgálatainkból az derül ki, hogy az előző időszakban csak 2 ezer között válogathattak a munka- nélküliek. (klug) Helyszíni bírság Az aluljáróban zajlik az élet, Demszky úr rendcsiná- lási akciója rég hanyatt esett az alkalmi árusok ko- nokságának banánhéján. Van itt minden, mint a karácsonyfán. Ukrajnából „importált” flanelköntös, szabadkai tiszta szesz, pozsonyi eszcájg és lengyel rókabunda. A melegházi paradicsomról, uborkáról már nem is beszélve. A perzsavásár hirtelen megbolydul, négy rendőr tűnik fel a láthatáron. A portékákat behajigálják a táskákba, aztán irány a kijárat. Egy bizonytalan korú asszony — nyilván mert járatlan az aluljárók világában — nem mozdul. A ruhájáról és a portékájáról ítélve Körösfőről vagy Kalota- szegről érkezett. A rangidős altiszt nézi a holmit: varrottas, hímzett ingváll. mázas cseréptál. — Kérem az iratait! — mordul az asz- szonyra. Román passeport, Kós Károly városában, Bánfihunyadon állították ki. — A magamét árulom, rendőr úr, ez tán csak nem bűn? Odaát nincs rá vevő, de ha van is, a pénzünkért nem kapunk semmit az üzletben. Az altiszt nyel, mondja a szöveget: az aluljárókban tilos az árusítás, a szabálysértőknek helyszíni bírságot kell fizetni! Az asszony szeme könnybe lábad, reszkető kezekkel nyúl a zsebéhez. Az altiszt körülnéz, majd halkan odaszól: mi most átmegyünk a másik oldalra. Maga addig fogja a holmiját, és tűnjön el. Ja! Hogy el ne felejtsem. A Corvinban árleszállítás van. Oda menjen majd vásárolni. (gyé)
