Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-28 / 49. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP INTERJÚ 1994. FEBRUÁR 28., HÉTFŐ 7 A magyar nemzet célja az európai integráció Dunaszerdahelyi beszélgetés Surján Lászlóval, a KDNP elnökével Surján Lászlót, a KDNP elnökét, az Európai Kereszténydemokrata Unió alelnökét Dunaszerdahelyen, a szlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom kongresszusának szünetében beszélgetésre kértük. Magyarlakta szlovákiai település helységnévtáblája magyar felirat nélkül A szerző felvételei — Elnök úr, Ön itt az Európai Kereszténydemokrata Uniót is képviseli. Ebből a szemszögből hogyan látja, miként értékeli ezt a kongresszust? — Úgy érzem, hogy egy erőt sugárzó kongresszuson veszünk részt. Szembetűnő a résztvevők fegyelmezettsége. Ez a KDNP gödöllői kongresz- szusára is jellemző volt. A nyugati megfigyelők meglepődtek, hogy nem uralkodik az a nyugati típusú fesztiválhangulat, ami jövés-menéssel, beszélgetéssel jár együtt. Itt is, az ülésteremben mindenki fegyelmezetten, érdeklődéssel hallgatja a beszédeket. Mintha Közép-Európa nehéz sorsú emberei komolyan vennék a közéleti tevékenységet. Az elnöki beszámolót végighallgatva érződik, hogy a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, amely parlamenti erejét tekintve ugyan nem meghatározó, de a mérleg szerepében döntő lehet a szlovák belpolitika alakításában, képes átlátni mind az európai politikai vonatkozásokat, mind a belpolitikát, vagyis egy érett politikai erő. A konferencia súlyát jelzi, hogy jelen van Michal Kovac, a szlovák államelnök. Ez egy nemzetiségi alapon szervezett párt számára nagyon komoly elismerés. Magának a kisebbségi kérdésnek a jelentőségét jelzi, hogy a környező államok nagy- követségei is képviseltetik magukat. Itt van Vaclav Benda, a cseh kereszténydemokrata párt elnöke is, aki egyben miniszterelnök-helyettes. A kongresszusnak tehát komoly politikai súlya van és erre az egész szlovák » politikának oda kell figyelnie. Ez a súly előbbre viheti Szlovákia nemzetközi megítélését, de természetesen fékezheti is. Fékezheti, mert jelzője lehet annak, hogy európai folyamatok zajlanak-e ebben az országban, vagy sem. Közép-európai öntudat — Tárgyalt e kérdésekről Kovac elnök úrral? — Háttérbeszélgetések során az elnök úr határozottan kifejezte tetszését az általam itt elmondottakkal kapcsolatban, nevezetesen, amit az európai integrációról kifejtettem. Ebben benne van, hogy ez az egyetlen út, amin érdemes haladni, ugyanakkor egy kis közép-európai öntudatot is megfogalmaztam. Utaltam arra, hogy mi nem üres kézzel, koldusként kopogtatunk Európa ajtaján, hanem bizonyos értékeket is viszünk oda. Ahogyan ez a térség kikínlódja a kisebbségekkel való bánásmód, a kisebbségi jog érvényesülése, a területi elv, a regionalizmus minden kínját-baját, az kicsit előbbre is viszi a nyugat-európai gondolatot. Éppen Pozsonyban, az Európai Kereszténydemokrata Unió kongresszusán fejtettem ki annak idején, hogy ha a kisebbségi sorsról beszél valaki Nyugat-Európából többségi nemzetként, akkor saját magáról is beszél, mivel az európai integráció folyamatában előbb-utóbb minden nagy nemzet a közös Európa kisebbségévé válik. Ezt a gondolatot most ismét felvetettem és örülök, hogy alkalmam nyílt erre, mert változatlanul aktuálisnak érzem. — A szlovák államelnök beszédében a névhasználattal kapcsolatban figyelemre méltó kijelentéseket tett. Erről mi a véleménye? — Nagyra értékelem azt a megnyilvánulását, amelyben elismerte és támogatta a magyarok azon természetes követelését, hogy a keresztnévhasználatban, névhasználatban a maguk nemzeti hagyományait követhessék. Hasonlóképpen pozitívan értékelhetjük a köztársasági elnök úrnak azt a gondolatát, hogy egyfajta kompromisszumkészséggel Szlovákia területén a hivatalos helységnévnek a szlovákot, de alternatív használatban a helyben lakó által megszokott névhasználatot tartja reálisnak. — Ezt vajon hogy értette? — Itt nagyon figyelni kell a fogalmazásra, mert bizonyos szlovák politikai erőkben hajlandóság volt arra, hogy a magyar névhasználatnak olyan különleges módját fogadják el, amely szerint csak abban az esetben használhatnák a magyarok a saját hagyományos helyneveiket, ha a szlovák és a magyar helynév egymásnak tükör- fordítása. Ellenkező esetben a szlovák név tükörfordítását kellene Használni és nem a hagyományos magyar nevet. Ez az esetek egy részében nem jelentene problémát, más részében viszont a régi magyar nevek gyökeres megváltoztatásával járna. Jó szándékú gesztus — Az elnök úr tehát ettől eltérő véleményt hangoztatott? — Azt mondta, hogy azt a nevet kellene alkalmazni, amit az ott élők használnak. Ez lényeges különbség, és azt jelenti, hogy a magyar álláspontot képviselte...-— Ez azt is jelenti, hogy érdemi változás várható a szlovák politikában abban az értelemben, hogy megjelenhetnek olyan politikai erők, amelyekkel lehetővé válik a magyar kisebbségekkel kapcsolatos korrekt párbeszéd? — Ezt nagyon nehéz most fölmérni. Az államelnök mostani megnyilvánulása azt hiszem, hogy a szlovák viszonyok között alkotmányos és iránymutató, de hogy a szlovák pártok e mögé fölsorakoznak-e, az még a jövő kérdése. Nyilvánvaló, hogy egy államelnöknek minden állampolgár érdekeit képviselnie kell. Ügy tűnik, hogy az elnök úr, aki a nevével ellentétben nem magyar, hanem elkötelezett szlovák, vagyis nem arról van szó, hogy személyében a magyarság becsempészett volna egy elnököt Szlovákia élére, aki ezért mondja azt, amit mond, hanem arról, hogy ő a magyarok nyelvhasználati és helységnév-használati igényét nem ítéli a szlovákság érdekeivel ellentétesnek. Hiszen ha annak ítélné, azzal a többségi érdek mellé állna, s államelnökként nem tudna megfelelni az összes állampolgár iránti kötelezettségeinek. Ezt ő felismerte, s tudja, hogy az itt élő magyarok legtermészetesebb jogairól van szó, amelyeknek megadása nemzetközi viszonylatban erősíti Szlovákia helyzetét. Ha a szlovákok kitartanának az ismert túlzások mellett, ezzel kifejeznék, hogy politikájuk célja az itteni magyarság fölszámolása. Ezt persze senki nem mondhatja ki az ő oldalukról, hiszen ez azonnal elzárná előlük az európai integrációs lehetőségek útját. Kovac elnök űr egyszerűen túllépett ezen a problémán és egy európai magatartásformát vett fel, amit nekem, az EUCD alelnökeként komolyan kellett üdvözölnöm. Ezt meg is tettem, mert a magyarokkal kapcsolatos lépését pozitívnak tartom. Ez azonban akkor lesz igazán pozitív, ha majd törvényben is testet ölt, mert addig csupán egy jó szándékú gesztus. Pestről nem lehet eldönteni — A kisebbségi ügyek rendeződésére jótékonyan hatna-e, ha a kereszténydemokrácia megerősödne a térségünkben? — Elvileg természetesen igen, bár ez a szóban forgó országoktól is függ. Nagyra értékelem például a román parasztpártnak a politikáját, és az erdélyi magyarsággal kapcsolatos tevékenységét. Ők ugyancsak az európai kereszténydemokrata családhoz tartoznak. Azt kell mondanom, hogy a szlovák kereszténydemokrata mozgalom, amíg kormányon volt, nem vitte annyira előre az ügyeket, mint amennyire elvártuk volna. Camogurski úr idejében ugyan elképzelhetetlen lett volna egy ilyen hatalmas harc a helységnévtáblák ügyében, mivel ez a párt jó nyugat-európai kapcsolatokkal rendelkezik és tudja, mi engedhető meg ebben a folyamatban és mi nem, de ugyanakkor nem mentek el addig a határig, ameddig Szlovákia és a szlovákság érdekében elmehettek volna. Nyilván minden párt értékeli a maga tevékenységét és lehetőségeit — ez a párt jelenleg ellenzékben van —, és reméljük ez is úgy értékeli a kormánypárti periódusát, hogy egy új fölállásban megerősödve, a hatalomba való visszatéréskor a megfelelő irányba mozduljon el. A magam részéről igyekszem elősegíteni a kapcsolatok erősödését a szlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és Camogurski úr pártja között. Egy éve Léván tartottunk egy hármas pártelnöki találkozót és próbáltuk körvonalazni a szükséges közös lépéseket. Kapcsolatrendszerünk alkalmas a jószolgálati tevékenységre. Arra azonban nagyon vigyázni kell, hogy a pártok közötti együttműködés ne jelentsen beavatkozást az államok belügyeibe. El kellett zárkóznunk az olyan kérések teljesítése elől, amelyek a szlovák kereszténydemokratáktól érkeztek és azt szorgalmazták, hogy a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom önállósága helyett a kereszténydemokrata egység irányába tegyünk lépéseket. Egyrészt egy másik ország pártalakítási ügyeibe kívülről nem lehet beleszólni, másrészt, ha az itt élő magyarság úgy érzi, hogy számára a legfontosabb probléma abból adódik, hogy történetesen magyarnak és nem szlováknak született, akkor politikai védelmet is e keretek között keres. Ha pedig a szlovák kereszténydemokraták nem tudnak egy olyan programmal előállni, amely garantált biztonságot jelent az oda integrált magyar kereszténydemokraták számára, akkor bizony érthető, ha önálló politikai arculatot keresnek, és mi azt gondoljuk, hogy Budapestről nem lehet eldönteni: kell-e ez, vagy sem. Ezt csakis Szlovákiában lehet eldönteni. A kereszténydemokrata elvek alapján minden döntést ott kell meghozni, ahol az a megoldás szempontjából a legésszerűbb. Mi nem kívánjuk manipulálni a szlovák belpolitikai viszonyokat. Téves szlovák következtetések — Mi a véleménye a szlovákiai magyarság autonómiatörekvéseiről? — Azt gondolom, hogy nagyon lényeges törekvés, amelynek körvonalait a révkomáromi találkozó elég világosan lefektette. Ez a találkozó az együttműködés kritériuma. Aki a találkozót, annak állásfoglalásait elveti, az valójában kiesik az együttműködés lehetőségéből. Kétségtelen, hogy az autonómia gondolata feszültségeket kelt. Egyes szlovák politikusok azt mondják, hogy Szlovákiának is volt egyfajta autonómiája Csehszlovákián belül, ami mintegy előkészítette az elszakadást, következésképpen a magyar határ mentén kialakuló magyar autonóm terület ugyancsak elszakadást készítene elő. Érdekes módon nem veszik figyelembe, hogy az autonómiára törekvő magyar politikai erők egyike, amelynek Együttélés a neve, a társnemzet fogalmára épülő koncepcióval állt elő, ami nem az elszakadást fejezi ki, hanem éppen ellenkezőleg a tartós együttműködést, az együttélést. Mégis érezhető a szlovákokban egy hatalmas félelem mindenfajta autonómiától, és nagy félelmükben abnormális közigazgatási terveket szőnek. Ezek a magyarság politikai, közéleti lehetőségeit veszélyeztetik és érthetően kiváltják részükről az ellenkezést, illetve a még erősebb törekvést az autonómiára. Arra a vádra, hogy mi valamilyen határrevíziós gondolatkörben élünk, a válaszunk a következő: mi sosem állítottuk, hogy a trianoni határok korrektek, és nem is kívánjuk állítani. Azt viszont állítottuk, hogy a huszadik század végén nem foglalkozunk ezzel a kérdéssel, mert egy olyan Európa felé menetelünk, ahol ennek a kérdésnek nincs értelme. A szlovákság ezáltal döbbenhet rá, hogy bízhat bennünk. Nem a nagy deklarációk, a szövetkezések kérdése ez, hiszen a történelem számtalanszor megmutatta, hogy a legcsodálatosabb paktumok is papírhulladékká válhatnak. A magyar nemzet hosz- szú távú célja az európai integráció. Tehát sem az autonómia, sem a regionalizmus vonatkozásában nem sérthetünk jelenlegi nemzetállami érdekeket, mert egészen más dimenzióban gondolkodunk és tevékenykedünk. Bánó Attila A magyar nyelvű tábla magánterületen
