Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-28 / 49. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. FEBRUÁR 28.. HÉTFŐ Vajdasági magyar értelmiségi fórum Egy asztalnál szót értve Értelmiségi találkozó volt a hét végén a Kanizsa mel­letti Tótfaluban: félszáz vajdasági magyar írástudó — tudós, egyetemi tanár, művész, közéleti ember, új­ságíró — gyűlt egybe, hogy elmondják vélemé­nyüket a megsokasodott kérdésekről. A háborús kö­rülmények, a magyar né­pesség megfogyatkozása, valamint a Vajdasági Ma­gyarok Demokratikus Kö­zössége által felkínált hár­mas autonómiakoncepció a nézetek azonosítására kényszerítette az itt élő ér­telmiséget, amely — külö­nösen a VMDK fellépése óta — egy leegyszerűsített képlet szerint is legalább három irányzatba tagoló­dott. Jelentős részük az egyetlen magyar érdekvé­delmi mozgalomhoz kötő­dött, egy réteg ez ellen so­rakozott fel, a középhad pe­dig lényegében mozdulat­lan maradt. A vajdasági magyarság időközben rend­kívül súlyos helyzetbe ke­rült, így parancsoló szük­ségletté vált a cselekvési tér kibővítése. A talán szerénynek tűnő célkitűzés — végveszély­ben közös dolgainkról együtt, egy asztalnál tud­junk szót érteni — teljes­séggel megvalósult. A két­napos tanácskozást mindvé­gig a tolerancia szelleme jellemezte, s mint kiderült, a súrlódási felületet nem is annyira a nemzeti vagy li­berális szemléletmód kö­zötti különbözőség okoz­za, a felvázolt autonómia- képlet sem szembesült lé­nyegesen eltérő alternatí­vákkal (csak módozataiban és megvalósításának lehet­séges ütemtervében), s az is egyértelműen nyilvánva­lóvá vált, hogy csúcsértel­miségünk nem maradhat az események puszta szem­lélője. Továbbra is terhet jelent viszont a régebbi időkbe visszanyúló sérel­mek tömkelegé, a vélt elő­jogok és valós pozíciók megtartásának szándéka. Ezek a fenntartások jelen voltak és megmaradtak, de nem gátolták a tanácsko­zás menetét. Az értelmiségi fórum résztvevői megegyeztek ab­ban, hogy az elkövetkező hetekben szekcióüléseken kell megvitatni a legfonto­sabbnak megítélt kérdéskö­röket, nevezetesen a vajda­sági magyarság gazdasági helyzetét, kisebbségi politi­kai rendszerét, a demográ­fiai problémakört, a más nemzetekkel és kisebbsé­gekkel való együttélés mo­delljeit, az intézményrend­szerünkkel kapcsolatos gondokat, továbbá az ifjú­ság, a lelki élet (vallás) és a szórványmagyarság kér­déseit. Ezután kerülhet sor a vajdasági magyar értelmi­ség nagyszabású összejöve­telére május elején. Sinkovits Péter Újvidék Nagykáta környékén él egy öreg ember, aki évtizedeken át mint állami ítélet-végrehajtó ténykedett. Hóhér vagy bakó az ismertebb megnevezése ennek a mesterségnek... Néhány év­vel ezelőtt egy újságírónak eszé­be jutott, hogy riportot készít­sen a mesterről, a kiveszőben lévő szakma régen nyugalomba vonult képviselőjéről, de félresi­került a próbálkozása. Az egykori bakó nem akart emlékezni mestersége morbid kulisszatitkaira, de mégis megjelent a cikk, amely ráirányította a figyelmet. Miután sokan felis­merték, hogy róla van szó, fenyegetések érkeztek a cí­mére, a környékbeliek pedig rossz néven vették, hogy ott él közöttük. Az öregember önkényeskedéstől tart­va védelmet kért, amit meg is kapott. A helyi rendőr­ök rajta tartották a szemüket, amíg lecsillapodtak az indulatok. Ez a história azért jutott eszembe, mert manapság so­kan emlegetik, hogy vissza kellene állítani a halálbün­tetést, amit az Alkotmánybíróság 1990 októberében el­törölt. Meggyőző érvek szóltak a döntés mellett. A de­mokratikus gondolkodásmód, a humánus életszemlélet nehezen fogadja el a büntetési formák között az embe­ri élet kioltását még akkor is, ha a legsúlyosabb bűn- cselekmény elkövetőjéről van szó. S a fejlett európai országokban, melyekhez felzárkózni akarunk, már jó­val korábban eltörölték a halálbüntetést. Az érvek természetesen továbbra sem vesztettek a hitelükből, de a nálunk új bűnözési formák: a leszámo­lás, a bérgyilkosság, a családirtás, érthetően sokkolják a közvéleményt. Elsősorban természetesen azokat, akik az áldozatok közelében éltek, a hozzátartozói vol­tak, vagy ismerték őket, de a tragédiák hallatán má­sok is elborzadnak. S túl a sajnálaton, a döbbenetén, sokunkban feltámad a rémítő gondolat: hiszen ez ve­lem is megtörténhet... Terrorhullám a Közel-Keleten Hebron: közös tragédia (Folytatás az L oldalról) Az izraeli és az arab tár­gyalófelek közös tragédiája az, ami Hebronban történt, de bízom benne, hogy — ha ez a bűntény megrázza is a békefolyamatot — nem fog­ja megakasztani vagy eltérí­teni a jó irányból — jelentet­te ki Szabad György. Az Or­szággyűlés elnöke, aki teg­nap délben ötnapos látoga­tásra Izraelbe érkezett, a Ben Gurion repülőtéren kommentálta a péntek hajna­li merényletet, 52 palesztin muszlim hívő lemészárlását egy vagy több izraeli tele­pes által. Izrael tegnap hajnalban Maglaj lángokban Sok ember lelte halálát teg­nap a Bosznia északi és nyu­gati övezeteiben folyó har­cokban. A DPA-nak a bos- nyák rádió híradásaira hivat­kozó jelentése szerint szerb katonai alakulatok indítottak támadást az említett területe­ken, s ennek következtében öldöklő küzdelem robbant ki. Az észak-boszniai Maglaj körzetéből, amelyért a szem­ben álló felek napok óta he­ves harcokat vívnak, súlyos ütközetekről és tüzérségi tá­madásokról érkeztek jelenté­sek. Amatőr rádiósok szerint tűz pusztítja a belvárost. meghatározatlan időre lezár­ta a megszállt Ciszjordánia területét, a másfél napja tör­tént hebroni tömegmészár­lás nyomán kirobbant arab erőszakhullám mihtt. Az intézkedés következté­ben a Ciszjordániából na­ponta ingázó arab munka- vállalók nem juthatnak el iz­raeli munkahelyeikre. Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa szombaton másod­szor is elhalasztotta a hebro­ni merénylet elítélését, mi­vel a testületben továbbra sincs egyetértés az elítélő határozat szövege körül. Diplomaták szerint a BT legközelebb ma próbálko­Gyalázatos tettnek minősítet­te Borisz Jelcin orosz elnök szóvivője, Vjacseszlav Kosz- tyikov a tavaly októberi pucs- csisták szabadon engedését, amelyért a dumát, de minde­nekelőtt az amnesztiát kezde­ményező pártokat tette fele­lőssé rendkívül kemény hang­vételű késő esti nyilatkozatá­ban. Kosztyikov azzal vádolta a parlamentet, hogy a törvény- hozás — példátlan módon visz- szaélve a választók bizalmá­val — olyan bűnözők oldalára állt, akiknek lelkén vérontás szárad, s akik polgárháborúba zik meg a határozat szövegé­nek megfogalmazásával. Bili Clinton amerikai el­nök szombaton telefonon tárgyalt Hoszni Mubarak egyiptomi elnökkel és Ji- chak Rabin izraeli kormány­fővel, hogy megpróbálja to­vábblendíteni a közel-keleti békefolyamatot. Clinton felkérte Rabint és Jasszer Arafatot, a Paleszti­nái Felszabadítási Szerve­zet-vezetőjét, hogy a béke­tárgyalások folytatása érde­kében a lehető leghamarabb küldjék el képviselőiket az amerikai fővárosba. A két államférfi elfogadta a meg­hívást. akarták taszítani az országot. Elment a kedve a politizálás­tól Ruszlan Haszbulatovnak, aki a duma hét közepi közke­gyelmi határozata alapján szombaton délután szabadult ki a lefortovói vizsgálati fog­ságból. Tegnap közölte: „erős undort érez a jelenlegi orosz politikusok iránt”. A Jelcin által tavaly szep­temberben feloszlatott előző parlament elnöke szerint nin­csenek manapság Oroszor­szágban igazi politikusok, akikkel meg lehetne egyezni bármiről is és tartanák adott szavukat. A nagyvilág hírei Y Moldova történelmé­ben először tegnap több párt részvételével kez­dődtek parlamenti vá­lasztások. A választási kampány a volt szovjet köztársaság függetlensé­ge vagy a Romániával való egyesítése körül for­gott. * John Major brit minisz­terelnök tegnap Washing­tonba utazott, csúcstalál­kozót tartani Bili Clinton amerikai elnökkel. Brit kommentátorok szerint megvizsgálják, miként le­hetne kiterjeszteni a NATO ultimátumpolitiká­ját Szarajevó után más boszniai városokra is. Jé Tadeusz Rákóczi bi- elskói lengyel megyés püspök látogatásra hív­ta meg II. János Pált. A pápa újabb lengyelorszá­gi útjára jövőre kerülne sor, közvetlenül azután, hogy Csehországban részt vesz egy szentté avatási ünnepségen. Franciaországban meg­gyilkolták péntek este a nemzetgyűlés egyik kép­viselőnőjét, a kormánypár­ti táborba tartozó Yann Piát asszonyt, aki politizá­lását Le Pen pártjában kezdte, de mert később több kérdésben a Nemzeti Front álláspontjával ellen­tétesen szavazott, a párt néhány hónap múlva ki­zárta soraiból. Haszbulatovnak elment a kedve Lázadók szabadlábon VÉLEMÉNY A hóhér kötele Elképzelem, hogy az ajtót rámtörve meglepnek ál­momban, mint azt a dédmamakorú asszonyt Csemőn, akit megkötözött, összevert és kirabolt három álarcos. S az időközben rendőrkézre került bűnözőről kiderült, hogy hónapokkal a csemői rémtett elkövetése előtt Al- bertirsán meggyilkolt és kirabolt egy másik öregasz- szonyt. A most harminchat éves gyilkos várhatóan egy éven belül bíróság elé kerül és elítélik. Számolni kez­dek... ha húsz évre fegyházba kerül, ötvenhat évesen szabadul. Esetleg, hajói viseli magát, valamivel hama­rabb. Tudom róla, hogy családja már régen kitagadta, lakása nincs, és amíg büntetését tölti, aligha javul a helyzete. Kiszabadulása után ugyan mihez kezd? Nem szívesen kerülnék majd akkor az útjába... Igazuk van-e azoknak, akik indokoltnak tartanák a halálbüntetés visszaállítását? Neves kriminológusok szerint a legelvetemültebb bűnözőket az sem tartaná vissza, ha tudják, hogy akasztófa vár rájuk az út vé­gén. Véres háború dúl határainktól nem messze, s ott az emberek nap mint nap a saját szemükkel látják, a zsigereikben érzik, hogy olcsó az emberélet. A határok nyitottak, s egy nap jöhet valaki, aki kialkudott össze­gért gyilkosságot vállal, s el is végzi precízen, mint hozzáértő szakember az előre megbeszélt feladatot. Magda Marinkéra, a bérgyilkosra gondolok, akinek megtanultuk a nevét, s áldozataira, a négytagú szegedi cukrászfamíliára. Figyelemmel kísérve a fejleménye­ket, látszik, hogy a rendőrség sokféle módját igyekszik találni a legsúlyosabb bűncselekmények megelőzésé­nek. így például razziáznak azokon a piacokon, ahol gyanús egyének árulnak valutát, lopott holmit, egyebe­ket. Köztük vannak, lehetnek azok is, akiknek a szemé­ben olcsó az emberélet... Hiszen alapvető az lenne, ha nem jutnánk el odáig, hogy gyilkosok után kelljen nyo­mozni, ítélkezni a bűnösök felett. S talán a bűnügyek sokkoló hatására a politikusok is könnyebben meg­egyeznének a részletekben, és megszületik az eredmé­nyesebb bűnüldözést elősegítő rendőrségi törvény. Jó lenne hinni abban, hogy félelem nélkül élhetünk, és sötétedés után nem kell saját árnyékunktól is rémül­dözni a néptelen utcákon. Tavaly 38 ezer bűncselek­mény történt Pest megyében. Szédületes ebbe belegon­dolni ... Úgy vélem, nem túlzás ilyen körülmények között a halálbüntetés visszaállítását fontolóra venni még akkor sem, ha sokan elítélik a humánus gondolkodásmód ne­vében. De tény az is, hogy változik az emberek szemlé­lete a körülmények hatására. Egy kis településen — kö­zel ahhoz a faluhoz, ahol a helybeliek néhány éve lin- cseléssel fenyegették a hóhért — tavaly két emberölés történt családi veszekedés közben. Mindkét gyanúsí­tott szabadlábon van a tárgyalásig, abból a megfonto­lásból, hogy szökésüktől, elrejtőzésüktől nem kell tar­tani. De olyan levelek érkeznek a rendőrségre, melyek a gyanúsítottak letartóztatását hiányolják. A törvény szigorát sürgetik az emberek, köztük talán azok is, akik néhány éve még borzongtak az ítélet-végrehajtó szomszédságától. Visszaemlékezve régebbi tárgyalásokra, két halálos ítélet kihirdetését hallottam a nyolcvanas években a Pest Megyei Bíróságon. Az egyik ügyben a vádlott — többszörös visszaesőként — megerőszakolt egy fiatal nőt, majd különös kegyetlenséggel meggyilkolta (vas­szöget szúrt áldozatának a szívébe). A másik vádlott szerelmi bosszúból elevenen elégetett egy kisgyerme­ket. Egyik halálraítéltet sem tudtam sajnálni.

Next

/
Thumbnails
Contents