Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-26 / 48. szám
/ s 6 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. FEBRUÁR 26., SZOMBAT S Két pályázat — és ami mögötte van Támogatás a nagy tárcsái könyvtárnak Nagy tárcsára bemenet nem győztem csodálkozni. Csodálkozni és lelkesedni. Ezt a sokrétűséget! Népviseletes asszonyok! Hosszúkás, oszlopos tomácú házak. Sok köztük lakatlan. Mellettük új, emeletes villacsodák. Alig néhány kilométerre van Pesttől. Mégis szinte megközelíthetetlen... A nagyméretű, impozáns templom mögött egyszer csak lakóteleppel találkozik a látogató. Már-már azt hinné, város kezdetét jelenti, de nem, néhány háztömb után végetér. A szélső két tömb lakatlan, szinte kísérteties, betört, sötét ablakaival, üres erkélyeivel, málló vakolatával. Szemben velük földszintes, fehér épület. Helyőrségi klub — mondja a felírás a homlokzatán. Könyves Gusztávné, Erzsi a klubigazgató a legújabb eredményekkel ismertet meg. Két levelet mutat, mindkettő a Művészeti és Szabadművelődési Alapítványtól érkezett. Az egyik értesítés arról, hogy ötvenezer forint támogatást nyert tőlük a klub képzőművész köre, másik hogy kilenc- venezret a klub könyvtára. — Nem kellett bezárni a könyvtárunkat! A tavalyi évig fenntartónk, a honvédség 400 ezer forintot tudott adni az állományon kívüli dolgozók foglalkoztatására, fizetésére. Idén már csak 100 ezret. Ez arra elég, hogy a takarítónőt és a fűtőt fél évig fizessem. A könyvtáros megbízási díjára már nem jut belőle. Tavaly december 31-ig mindennap három óra hosz- szat nyitva tartott a könyvtár. A kilencvenezer forintból meg tudjuk oldani, hogy ha nem is mindennap, de hetente háromszor továbbra is várja az olvasókat. Nagytarcsa kétezerötszáz főnyi lakosságának mintegy egyharmada a lakótelepen él, honvédségi szolgálati lakásokban. Elsősorban az ő igéA nagy tárcsái Falumúzeum nyeiket szolgálja a Helyőrségi klub. — A lakótelepi családoknak fontos, hogy legyen ilyen közösségi ház — mondja Könyves Gusztávné. — Ők sokkal gyökértelenebbek itt, mint a faluban élők. Régen rengeteg program volt nálunk, az emberek megszokták, hogy nagy a választék. Most az is óriási dolog, hogy áll még az épület. Ha már egyáltalán nem lesz a működtetésére pénz, biztos, hogy akkor is találunk valamilyen megoldást, hogy fenntartsuk. Amíg az épület maga megvan, nincs veszve semmi. Figyelem a pályázatokat — és pályázom. Nem vagyok elkeseredve, mert érdemes keresni a lehetőségeket. Aki keres, az talál. Éppen összejövetele van a képzőművész körnek, éppen nyitva a könyvtár. A nagyteremben néhányan csendéletet rajzolnak, körbeülik rajztábláikkal az asztalt, melyre a lerajzolandó almát, vázát, vágódeszkát kirakták. Három Pestről, illetve Csömörről idejáró képzőművész — Olejnyik Agnes, Pável Zoltán, C. Kis József — önzetlenül vezeti a kört. A könyvtár működtetője Dudás Andrásné, a nagy- tarcsai általános iskola tanára. Szereti a könyvtárosi munkát, manapság mindent, ami a művelődést szolgálja, csupán lelkesedéssel lehet csinálni — ehhez a megállapításhoz jutunk el a beszélgetés végén. Körülbelül 3800 kötetes a könyvtár — dehát nem olyan kevés ez, ha mindenki ennyi könyvet elolvasna életében...! Évi harmincezer forintjuk van új könyvek, lapok vásárlására... Mit nyújt még a klub? Népszerű a gyerekek körében a ju-jitsu edzés. Ju-jitsu — egyfajta önvédelmi sport. Most hétfőn, 28-án este hat órától tartanak belőle nyilvános bemutatót a gyerekek. Minden szerdán van Junior táncklub. A társastáncokat tanulja itt hat pár fiatal. — Őket is olyan öröm látni, bejöttek ide, csetlettek- botlottak, most meg úgy táncolnak, mint az álom! — jegyzi meg Könyves Gusztávné. Hiába, a Junior táncklub számára nem kaptak támogatást a közművelődési pályázaton. Ugyancsak elutasították a Vadvirág irodalmi színpad pályázatát — így ez most szünetel. Öngyógyító közösség szervezését tervezte Könyves Gusztávné a krízishelyzetbe került emberek számára, de egyelőre ennek megvalósításához sem érkezett segítség. De helyet adhatnak továbbra is a honvédségi alakulatok rendezvényeinek, a nyugdíjasklubnak, sőt, lakodalmaknak is, előadásokat, műsoros esteket — vagy a gyerekeknek délutánokat —, kiállításokat rendezhetnek. Jön a jó idő, jön a szabadtéri programok ideje, a majálisé, a kirándulásoké. Kétszer egy évben augusztusban és októberben, a múzeumi hónapban közös kiállításokra kerül sor a Falumúzeummal... Könyves Gusztávné elkísér a buszhoz. Már besötétedett. Csendes Nagytarcsa. Várunk. És a klubigazgató arról beszél: sokkal jobb most mint régebben, amikor dőlt a pénz, amikor nem okozott gondot, miből is teremtsék elő hozzá az anyagiakat, ha valamit csinálni akarnak. Most nem csak a lehetőséget keresik, egymást is. Sokkal közelebb kerülnek így az emberek egymáshoz. Nádudvari Anna Együtt könnyebb Kedves idős néni fogadott Dabason, a Kossuth Művelődési Házban ő Erdélyi Lajosné, Marika néni a dabasi „együtt könnyebb" elnevezési Vakok és Csökkentlátók Klubjának vezetője. Maga is csökkentlátó, így elég nehéz lehet a sorstársait összefogó klub irányítása. Erről beszélgettünk. — Nem is tudom, hogy kezdjem. Erőn felülinek érzem a feladatot, de mégis csinálom, mert úgy gondolom, nagy szükség van erre a klubra. Már régóta szerettem volna, hogy létrejöjjön, most végre megvalósult ez az álmom.-— Kik voltak, akik segítették? — kérdezem. — Sokat köszönhetek Baranyiné Miks Máriának, aki mint a Vakok és Gyengénlátók Szövetsége szolnoki szervezetének megyei titkára, sokat segített nekem és segítőtársamnak, Nagy Istvánnak a szervezésében. Tíz község tartozik Dabas vonzáskörzetébe, ami azt jelenti, hogy kilométereket kellett megtennem. hogy sorstársaimmal felvegyem a személyes kapcsolatot. Mindenütt örömmel fogadták az ötletet, így 1993. november 12-én megalakult a klub. — Mik a céljaik? — A városban és a környéken élő vakok és gyengénlátók részére összejövetelek, baráti találkozók szervezése. Különböző programokat rendezünk. Például járt már nálunk Turkó Vin- cétié természetgyógyász, aki a szembetegségek „természetes” úton történő kezeléséről tartott előadást.-— Hol tartják ezeket az összejöveteleket? — Itt, Dabason, a Kossuth Művelődési Központban, ahol — Tapodi Katalin igazgatónőnek köszönhetően — teljesen ingyen bocsát rendelkezésünkre egy termet. Minden hónap első keddjén itt találkozunk. Nagyon jó. hogy egyre többen jönnek. Ebben nagy szerepe van annak is, hogy Kakucs, Hemád és Táborfalva polgármestere vállalta az ott élő sorstársak személyautón való szállítását a dabasi klubba. — Mit tervez a jövőre? — A legközelebbi összejövetelünkre szeretnénk meghívni Balázsovics Agnes szemorvost, aki különböző szemtomagyakorlatokat fog nekünk tanítani. Szeretnénk elmenni kirándulni, amihez próbáljuk mi magunk előteremteni a pénzt — tombolajátékokat szervezünk, de ez sajnos nem elég. Április 16-án szavalóversenyt rendezünk a tagok között. De amit leginkább szeretnénk, az lenne, ha minél többen összejönnénk, hiszen a közös sors, a gondok és az örömök közelebb hozzák egymáshoz az embereket. Hiszen: „Együtt könnyebb” (juhász) Szlovák festő szarvasi tárlata Szarvason a Tessedik Sámuel Múzeumban tegnap megnyílt Milos Alexander Ba- zovsky (1899—1968) szlovákiai festőművész tárlata. A szlovákok által is lakott Körös-parti városban most bemutatott mintegy harminc olaj- és temperakép a tren- cséni galéria gyűjteményéből való. Házimuzsika a Zeneiskolában Ví/ Zongoraversenyt ad ■ február 28-án, kedden este fél hétkor Bodrogi Zita a gödöllői Frederic Chopin Zeneiskolában. Műsorán szerepel Beethoven: c-moll szonáta, Chopin: f-moll fantázia, Schumann: Szimfőnikus etűdök, Debussy: Tűzijáték. Ismeretterjesztők tájékoztatója Teleki László szellemében A Tudományos Ismereterjesztő Társulat Pest megyei egyesülete nemrég úgy döntött, hogy Teleki László nevét veszi föl, annak a nemzeti politikusnak (és írónak) a szellemiségével azonosul, akire az 1848-as márciusi események alakulásában fontos szerep hárult. A TIT Teleki László ismeretterjesztő egyesület minap megjelentette saját lapját is, a Teleki Híradót. Az első szám beköszöntójében dr. Vígh Károly történész, a megyei fórum elnöke, ezeket írja: TELEKI HÍRADÓ A TIT Teleki László Ismeretterjesztő' Egyesület tájékoztatója 1994. I. negyedév______________________________________________I. évfolyam 1, szám „Mindig öröm egy új lap útnak indítása. Ilyenkor a szerkesztők — s a kiadó — tele vannak reménységgel és abban bíznak, hogy az a sajtóorgánum, amelynek első száma megjelenik, megtalálja olvasótáborát. így vagyunk most a Teleki László Ismeretterjesztő Társulat egyesületének híradójával, amikor azt közrebocsátjuk. Abban reménykedünk ugyanis, hogy mivel hiányt pótol, Pest megye értelmisége „felfedezi” és egyetért majd velünk abban, szükség van egy olyan kiadványra, amely nem csupán a tudományos ismeretteijesztés megyei eseményeiről nyújt tájékoztatást, hanem ezen túlmenően az ország közepének kulturális életéről is. A Pest megyében élő értelmiség, és annak főleg a tudományos ismeretterjesztéssel foglalkozó rétege már évtizedek óta áhítozik egy folyóirat iránt. Jómagam emlékszem arra, hogy több alkalommal vetődött fel ennek az igénye a TIT életében is. így 1953. és 1956. között, majd a forradalom és szabadságharc leverését követően, a 60-as és a 70-es években. Kérésünk teljesítését megnehezítette az az objektív — és különleges — nehézség, hogy egyedül Pest megye nem rendelkezik igazi megyeszékhellyel, amelyben — más megyei centrumokhoz hasonlóan — egy lokál- patrióta értelmiségi tömb él. Óhajunkat azonban főleg anyagiakra hivatkozva utasították vissza akkor a megyei illetékesek... Most mi szerényebb igényekkel lépünk fel. Nem tudományos vagy irodalmi folyóirat kívánunk lenni, csak a TIT megyei közlönye, amelyből nem csupán a tagságunk, hanem az értelmiség széles rétegei is rendszeres tájékoztatást kapnának szellemi életünkről. Úgy véljük: a hatalomváltás utáni években a TIT életében bekövetkezett mélyreható változásoktól, a Teleki László nevét felvevő egyesületünk „hétköznapjairól” szóló híradások érdeklődésre tartanak számot. S ha ehhez még hozzá tesz- szük: mindezzel összefüggésben olyan, nem titkolt szándékaink is vannak a lappal, hogy szeretnénk ráirányítani a figyelmet a honismereti feladatokra, a hazafiság előfeltételét képező lokálpatriotizmus fontosságára, a megye eddig még kellően fel nem tárt és közkinccsé nem tette helyi sajátosságaira, akkor talán némiképp pótoljuk egy folyóirat hiányát is (...)” Reméljük, a Teleki Híradó szőkébb hazánk tudományosságának valós állapotát fogja tükrözni, hogy a tájékoztatást — az ismeretek továbbadását — ne befolyásolhassák önös csoportérdekek, csupán egyetlen tényező: az igazság, melyről maga Teleki úgy vélekedett egykoron, hogy annak „mindenhatósága Isten ajándéka, és a nemzet céljaival azonos.” (b. sz. i.) Ferenczy Károly: Nápolyi emlék (1896)
