Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-25 / 47. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. FEBRUAR 25.. PENTEK Francia visszhang Párizs támogat „Magyarország a Nyugat kapuján kopogtat” címmel közölt cikket a magyar miniszterelnök párizsi látogatásáról a Le Quotidien de Paris. Mint a cikk bevezetőjében olvasható, Magyarország még a nyár előtt benyújtja hivatalos csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz. A cikk szerint a magyarok arra számítanak, hogy a következő évezred legelején integrálódhatnak az unióba. Ezt a határidőt egy — a lap által megkérdezett — francia diplomata is „ésszerűnek” tartotta, hozzátéve: Franciaország támogatni fogja a magyar kérést Brüsszelben. Ami a francia nézőpontot illeti, itt Magyarországot a „kelet-európai gazdasági osztály legjobb tanulójának” tartják — idézi a lap Longuet ipari és külkereskedelmi minisztert. Egy másik párizsi lap, a szintén jobboldali Le Figaro kiemeli Alain Juppé külügyminiszter szavait, miszerint Franciaország segíteni akarja Magyarország útját Európa, egy európai család felé, ahol országunknak megvan a maga helye. Ugyanakkor Boross szavaiból azokat idézi, melyek szerint Budapest mind a magyar biztonsági aggodalmak kapcsán, mind a gazdasági közeledés elmélyítése érdekében számít Franciaországra. — Minden jó úton halad — mondta a miniszterelnök, aki — mint a cikkben olvasható — értékelte, hogy a kelet-európai francia beruházások fele a térség lakosságának mindössze 10 százalékát adó Magyarországra irányul. Szlovák belviszályok • # Összehangolt lemondás Roman Kovác, a szlovák kormány első alelnöke a szlovák rádió tegnapi déli hírmagazinjában bejelentette: követi Mo- ravcík külügyminiszter példáját, és pénteken ő is benyújtja lemondását Michal Kovác köztársasági elnöknek. A szlovák kormánypártból, a HZDS-ből Jozef Mo- ravcíkkal együtt kizárt Román Kovác nem titkolta, hogy kettejük lemondási szándékát összehangolták. Hangsúlyozta, hogy elhatározása nem a kormányfő által szemére vetett hibák elismerése akar lenni, hanem a Szlovákiában kialakult politikai helyzet megváltoztatását célozza. Egyébként sem lenne értelme a maradásnak, ha egyszer Vladimír Meciar nem tud együttműködni az első helyettesével. Roman Kovác jelezte: a politikában marad, hiszen felelősséggel tartozik mindazoknak, akik őt választották. Nem titkola: Moravcíkkal közösen új politikai párt léterho- zását fontolgatják. Egy nagyon lényeges törvényt alkotott a közelmúltban a magyar parlament, amikor egyes gazdasági cselekmények büntethetőségéről döntött. Az új törvény alig nyert publicitást a hazai sajtóban, amihez aligha elegendő érv a sokirányú elfoglaltságuk. Szűkszavúságuk inkább letört kedvükre utal. Pontosabban e hallgatag lapok nyílt vagy burkolt támogatóinak letört kedvére. Mert míg egy kifizetetlen szállodai számla, amelyről utóbb ráadásul kiderült, hogy mégiscsak rendezett, nos, míg egy ilyen ügyet napokig tartottak mesterségesen életben, s már csak a sajtó vastüdejével lélegzett, addig egy csaknem négyesztendős bankrablássorozatra, illetve ennek leleplezésére nem voltak hajlandók több papírfelületet áldozni egy-két szűkszavú parlamenti tudósításnál. A csokornyakkendős gengszterizmus megfékezésére hivatott törvény egyébként jócskán megkésett. Hogy ezért ki a felelős, nem ennek az írásnak a feladata kideríteni. Jómagam, belügyminisztériumi tudósítóként már bő két évvel ezelőtt hallottam e törvény megalkotásának sürgetését a tárca hajdani vezetőjétől, attól a férfiútól, aki ma a miniszter- elnöki teendőket látja el. A rendőrség megfelelő törvények híján, képtelen volt ellátni feladatát, a bűnözés felderítését és megakadályozását. Csaknem minden esetben elfogták a tyúktolvajt, leleplezték a piti szélhámost, a kisstílű betörőt, azokkal szemben viszont, akik a törvény hálószemein ügyesen bujkálva esztendők során át óriási vagyonokat lopkodtak össze, az államot, következésképpen valamennyiünk közös kasszáját károsítva, nos ezekkel szemben tehetetlen volt. Bűnük, zsebmetsző voltuk egy-kettőre nyilvánvalóvá vált előttük, hiszen viselt dolgaikból kiordított a vétek, de ezeket csupán tulajdon természetes igazságérzetük ítélhette el, a törvény, illetve annak hiánya felmentést adott számukra. Jelcin programbeszéde Nincs idő1 a belviszályokra Az orosz állam erősítésének gondolata hatotta át Borisz Jelcin éves programbeszédét, amely a törvényhozás két házának tegnapi együttes ülésén hangzott el. Jelcin összefogást és a politikai ellenfelek megbékélését szorgalmazta, együttműködésre szólítva fel a parlamentet. Az elnök beszédében hangsúlyozta: Ororszország- ban nincs már idő a belvi- szályra. Egyórás beszédbe sűrítve a csaknem százoldalas programot egyebek közt átgondoltabb reformokat sürgetett és hangsúlyozta, hogy azok folytatása során ésszerű összhangot kell találni az átalakítás üteme, illetve a társadalom által fizetendő ár között. A pápa útja II. János Pál pápa május 28-án kezdi meg látogatását Bejrutban. A négy napra tervezett látogatás során a pápa találkozik a libanoni elnökkel és a miniszterelnökkel, valamint a helyi politikai és vallási vezetőkkel. II. János Pál pápa lesz az első katolikus egyházfő, aki VI. Pál 1964-ben tett je- ruzsálemi látogatása óta felkeresi a Közel-Keletet. Az olasz sajtó a látogatás bejelentésének kapcsán emlékeztet arra, hogy Vatikán és Izrael kapcsolatainak rendezése után, januárban a Hezbollah síita szélsőségesei arra figyelmeztették a pápát, hogy ne tegyen látogatást Libanonban. Az elnök beszédének elején azt fejtegette, hogy az egyetértés alapja az új alkotmány. A tavalyi év politikai harcai kapcsán azt emelte ki, hogy sikerült elkerülni a polgárháborút. A kormányon belüli — év eleji — helycserék, illetve a reformerek kabinetből való távozásával összefüggő aggodalmakkal kapcsolatban leszögezte: amíg ő az elnök, folytatódnak az 1992-ben kezdett reformok. Jelcin leszögezte, hogy ellenzi a NATO bővítését Oroszország nélkül és határozottan kiáll amellett, hogy Moszkvát tekintsék egyenjogú partnernek. Nagy figyelmet kínál szentelni az ország határain túl élő orosz Jegor Gajdar radikális orosz reformpolitikus egy csütörtökön megjelenő interjújában az orosz nacionalisták és kommunisták hatalomra jutásának szerinte reális veszélyére figyelmeztet. „Tudatosítanunk kell magunkban minden egészségesen gondolkodó összefogásának szükségszerűségét, mert ismét reálisnak tűnik a történelmi veszély” — hangoztatta Jegor Gajdar a Rosszijszkaja Gazeta című orosz lapnak adott interjújában. Szavai szerint ezt „minkisebbségek védelmének. Az orosz nemzeti kisebbségekhez tartozók jogainak megsértése nem az adott ország belügye, hanem Oroszország problémája is — mutatott rá. Megfigyelők szerint az elnök beszédének belpolitikai vonatkozásai azt jelzik, hogy az államfő együtt kíván működni a parlamenttel, noha egyértelműen ellenzi az amnesztiára vonatkozó szerdai döntést. A külpolitikai vonatkozásokban az orosz érdekek és kisebbségek védelmének külön hang- súlyozása moszkvai elemzők szerint a tavalyi választásokon győztes nacionalista erők befolyásának növekedését jelezheti. denki érzi és érti (Oroszországban). Az emberek látják a csillogást a kommunisták szemében, akik semmit sem felejtettek, és semmiről sem mondtak le.” „Látják a nemzeti-szocialisták győzedelmes magabiztosságát is, és ez minden normális, a maga és gyermekei jövőjére gondoló embert félémmel tölt el” — mondta. Az orosz reformpolitikus szerint két alternatíva van: „vagy a pánik, vagy a hősies döntés, hogy szembe kell szállni ezzel a reális és igen komoly fenyegetéssel”. A nagyvilág hírei 4? Az orosz főügyészség közölte, hogy azonnal hozzálát az októberi „fegyveres felkelés” szervezői számára szerdán megszavazott amnesztia érvényesítéséhez. Az Állami Dumában (az orosz törvényhozás alsóházában) szerdán megszavazott amnesztia kötelező érvénnyel bír a főügyész számára, ám a parlament még nem küldte meg a döntésről szóló hivatalos papírokat. Az amnesztiában részesültek egytől egyig Jelcin ellenfelei. Beniamino Andreatta olasz külügyminiszter szerdán visszautasította Borisz Jelcin orosz elnöknek a boszniai rendezésre tett javaslatát, rámutatva, hogy Moszkva az általa elképzelt nagyhatalmi tárgyalásokból nemcsak a közelről érintett Olaszországot, de az Európai Uniót és az Egyesült Nemzetek Szervezetét is kifelejtené. A Szíriában élő összes zsidó kiutazási engedélyt kapott, amellyel szabadon elhagyhatja az arab országot. Äz AFP jelentése szerint Szíriában jelenleg mintegy 1250 zsidó él. A kiutazási engedélyek kiállítását az amerikai hatóságok és Izrael már évek óta kérte Da- maszkusztól. íF Szicíliában letartóztattak öt rendőrt, egy csendőrt és a helyi pénzügyőrség egy alkalmazottját, mert együttműködtek a maffiával. Csillogó szemek Gajdar figyelmeztet VÉLEMÉNY Panamázók alkonya? A gazdasági bűncselekmények újkori sorozata csaknem hat évvel ezelőtt, 1988-ban vette kezdetét, amikor az előző rendszer gazdái számára már teljes mértékben nyilvánvalóvá vált, hogy politikai hatalmuk tarthatatlan. Ekkor az anyagelvűség bűvöletében élők, a rájuk jellemző rafinált- sággal, néhány olyan törvényt alkottak, amely gazdasági hatalmukat volt hivatott megszilárdítani. Rafináltat mondok, mert hiszen e látszólag üdvös, formailag a piacgazdaságra való áttérést sejtető törvények bugyraiban olyan mesterien rejtették el a valóságos célt, a nemzeti vagyon jelentős részének tulajdon nevükre írását, hogy erre csak jóval a politikai rendszerváltoztatás után döbbenhettünk rá. Nagy mulasztás, hogy nem azonnal láttunk hozzá ezek felülvizsgálatához. De nézzük, miben is állt e törvények lényege. A gazdálkodó szervezetek átalakításában a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. és a gazdasági társaságok átalakulásáról rendelkező 1989. évi XIII. törvény volt meghatározó. E két törvény hatálybalépése közötti rövid időszakban (alig fél év) számtalan nagyvállalat szétdarabolódott, társaságokká aprózódott, az addig felhalmozott veszteséget pedig az anyavállalatnál hagyták. A húsos részeket kiszakító apró társaságok magukhoz ragadták az értékeket, majd később a tönkrement, mesterségesen tönkretett anyavállalatot szinte ingyen kebelezték tulajdonukba. Ezzel egy időben, kétségkívül szándékosan, egy csomó idevonatkozó kérdést jogilag szabályozatlanul hagytak. Lehetőséget teremtve a maguk számára a továbbiakban is a szabad rablógazdálkodáshoz. Ne feledjük, 1989-et írunk, ekkor még nem történt meg a politikai rendszerváltozás. A káderek, a ma szocialistákká vált MSZMP-vezetők egymás közt osztozkodtak, pillanatig sem gondolva a munkásságra, amelynek érdekeit oly fennen „védelmezték”. Ezt a magunk megrablását nevezzük mi most hatalomátmentésnek. De térjünk vissza az elemzéshez. Nem szabályozta például a törvény a vagyonértékelés mikéntjét. Valamely épület, felszerelés értékét csaknem tetszőlegesen állapították meg, időlegesen akár korszerű berendezéseket is leselejteztek; vegyes vállalkozás, esetén a nem brancsbéli partner által bevitt nagyértékű eszközöket alulértékelték. Lehetőséget adott arra is a törvény, hogy az értékesítések során történő versenyeztetéseknél a leendő tulajdonosok körét akár egy személyre szűkítsék le, majd az eladást követően a feltételeket visszavonják. Hosszan sorolhatnánk a huncutságok ezernyi módozatát, amelyek révén a rendszer kisebb-nagyobb vezetői pártkönyvüket üzleti főkönyvre, havi fizetésüket többmilliós összegű jutalékokra váltották. A politikai hatalmukat vésztők végkielégítésként csaknem ingyen jutottak hozzá azokhoz a gyárakhoz, üzletekhez, földekhez, amelyeket addig közvagyonként aposztrofáltak. Állami szinten folyt tehát a panama. Ha a politikai rendszerváltozás meg is történt, a gazdaságiról ez aligha mondható el. E gengsztermódszerek vezettek ahhoz a helyzethez, amelyért ma arcátlan cinizmussal az ellenzék, köztük a szocialisták, a gazdaság gyengélkedő állapotát kéri számon a kormánytól. A napokban egy értékes törvény született, amely vélhetően útját állja a további banditizmusnak, megfékezi a gazdasági szédelgőket és lehetővé teszi az egész privatizációs folyamat újbóli felülvizsgálását. Jobb később, mint soha, mondhatjuk véznácska elégtétellel, mert azért a nagy kérdés semmiképpen sem kerülhető meg: miért csak most? Yv (Paizs Tibor)
