Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-24 / 46. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. FEBRUÁR 24.. CSÜTÖRTÖK Tárgyalások EU-tagságunk esélyeiről Boross Péter Párizsban (Folytatás az 1. oldalról) — Ifjabb Antall József személyében egy nagy egyéniséget vesztettünk el; történelmet hagyott ránk, amely megörökíti az emlékét — mondta a magyar miniszterelnök. Boross Péter még az avatás előtt, a magyar nagykövetség épületében megbeszélést folytatott Léotard- dal. Mint a francia miniszter később elmondta: a találkozón csak érintőlegesen foglalkoztak Bosznia problémakörével. Mindenesetre Léotard egy kérdésre válaszolva úgy vélte; az AWACS-felderítő gépek esetleges kitiltásáról hozott döntés Magyarország hatáskörébe tartozik. A kormány élt ezzel a hatáskörrel, s emiatt nem lehet elítélni. Boross Péter miniszterelnök szerda délben munkaebéden yett részt a párizsi külügyminisztériumban, amelyen vendéglátójával, Alain Juppé külügyminiszterrel Magyarország Európa Unió-beli tagságának esélyeiről tárgyaltak. A megbeszélés után Boross Péter az újságíróknak kijelentette: Magyarország számít arra, hogy Fraciaor- szág megérti hazánk biztonságpolitikai aggályait, és a két ország érdekelt a további gazdasági közeledésben is. A magyar miniszterelnök a politikai közeledés számtalan jelét tapasztalta az elmúlt három évben. Alain Juppé a sajtónak azt hangsúlyozta, hogy a két ország közötti kapcsolatokat kitűnőnek ítéli meg. Hozzátette: Franciaország segíteni akarja Magyarország útját Európa, az Európai Unió — mint fogalmazott — az „aurópai család” felé, ahol szerinte Mgyaror- szágnak megvan a maga helye. Jelentősnek nevezte a kétoldalú együttműködést, hozzátéve: úgy gondolja, hogy ez még fejleszthető. Juppé elmondta azt is, hogy szó volt a boszniai helyzetről is, és Franciaország tökéletesen megérti, milyen nehézségeket okoz Magyarországnak az embargó. Utóbbiról szó szerint azt mondta: „Csak egy okkal több, hogy lehető leghamarabb megoldást találjunk.” Ezt követően Boross Péter a Matignon-palotában megbeszélést folytatott Edouard Balladur francia kormányfővel a boszniai helyzetről, valamint az úgynevezett Balladur-tervről. Erről a közép-európai stabilitási programról a francia miniszterelnök rövid nyilatkozatában a sajtónak annyit mondott: Franciaország mindent megtesz annak érdekében, hogy Közép-Európa részesülhessen a stabilitásból, amely segíti majd a rendszerek konszolidálódását. Boross Péter miniszterelnök ezután az Elysée-palotá- ban megkezdte tárgyalásait Francois Mitterrand francia köztársasági elnökkel. Az Elysée-palota udvarán a Köztársasági Gárda díszalakulata fogadta, majd a protokollfőnök kísérte fel őt Mitterrand elnökhöz. Napjainkban — ahogy közeleg május 8-a, a választás napja — egyre inkább felbukkan a baloldali sajtóban a gyanúsítás, hogy a konzervatív nemzeti-keresztény politikai erők (pártok és társadalmi szervezetek egyaránt) meg akarják semmisíteni, de legalábbis korlátozni törekszenek a demokráciát, az emberi jogokat, a szabadság intézményeit és valamiféle avitt, feudális fazonú tekintélyuralmi rendszert iparkodnak teremteni. Erre számos példát hoznak: a koalíció pártjai ráteszik a tenyerüket erre-arra, eloroznak alapítványokat, bankokat, vállalatokat, továbbá kiűzik szegény demokratákat a rádióból, televízióból, az egyházak — főleg a római katolikus! — agresszívek, mivelhogy vissza akarják kapni évszázados oktatási és egészségügyi intézményeiket, ingatlanaikat, azzal a céllal, hogy iskoláikban reakciós tanokat erőszakoljanak ártatlan nebulókra... és így tovább. Negyvenöt esztendei kommunista diktatúra után még mindig azokat vádolják demokrácia- és szabadságellenesség- gel, akik egyáltalán felemelik szavukat és tesznek, amennyit tudnak a kárpát-medencei magyarság és kereszténység még megmenthető szociális, kulturális és erkölcsi pozícióinak védelmében. Ördögi játék ez. Higgadtabban szemlélve a dolgokat, nyomban egy furcsa helyzetre leszünk figyelmesek. A vád tanúi ugyanis ketten vannak: liberálisék és a kemény BAL. Nos, ami a baloldali, a rózsaszíntől a mélyvörösig színpompázó társulatot illeti: az ő esetükben oly nagy a kontraszt, hogy szinte fél az.ember, nehogy rájuk szakadjon a Parlament kupolája, illetve párthelyiségeik mennyezete. Bár — őszintén szólva — ők az egyszerűbb képlet. Számúkra ugyanis — fél évszázados gazdasági tapasztalataik alapján — a demokrácia egyenlő az agyonvert jobboldallal, „klasszikusaik” országos bemagoltatásával, a suk-sük elvtársak korlátlan uralmával, a kollaborációval egy idegen nagyhatalom javára, a javaiktól és jogaiktól megfosztott állampolgárokkal, a kiirtott szegénységgel, megkínzott papokkal és apácákkal, etc. A deKoszorúzás sértődötten Jelcin szerint ki akarták hagyni Oroszországot Borisz Jelcin tegnap elítélte, hogy a Nyugat ki akarja hagyni Oroszországot a fontos világproblémák rendezéséből. Minderről az orosz elnök az ismeretlen katona Sándor-kert- ben lévő sírjánál tartott szerdai koszorúzás után beszélt, amelynek során személyesen jelentette be a végleges boszniai rendezést célzó ötös csúcsra vonatkozó javaslatát. Jelcin újságíróknak nyilatkozva hátrányos megkülönböztetésnek nevezte, hogy egyes nyugati országok vezetői Bosznia kapcsán megkísérelték kihagyni Oroszországot a fontos világproblémák rendezéséből. — Oroszország már most abban a helyzetben van, hogy részt kér, és részt is vesz a fontos világpolitikai kérdések rendezésében — szöKijev barátkozik Ukrajna kedden Havannában megnyitotta első saját latin— amerikai nagykövetségét. Ju- rij Rilacs, az ebből az alkalomból Kubába érkezett ukrán külügyminiszter-helyettes a két ország közötti kölcsönös megértést és tiszteletet, illetve a jövendő kapcsolatokba vetett hitét hangsúlyozta. Az együttműködés első tényleges formája a Havanna és Kijev polgármesterei által ugyancsak kedden aláírt barátsági megállapodás volt. gezte le. Jelcin ezzel összefüggésben említette az ötös csúcsra vonatkozó javaslatát, amely szerint valamelyik európai városban kellene találkozniuk az. öt nagyhatalom vezetőinek a végleges boszniai rendezés ügyében. — Az Oroszország megkérdezése nélkül hozott szarajevói ultimátumra vonatkozó NATO-döntés nemcsak az orosz vezetést, de az ország lakosságát is felháborította — szögezte le a továbbiakban Jelcin. Közölte, hogy a NATO- ultimátum után üzenetet küldött Slobodan Milosevic szerb elnöknek és Oroszország nevében kérte a nehézfegyverzet kivonását. — A lélektanilag pontosan kiszámított üzenet hatott — mondotta. További kulisszatitkokat A kelet-közép-európai országok felvétele a NATO-ba új politikai gátakat emelhetne, ami ellenlépésekre kényszerítené Oroszországot, ha az elszigeteltséghez vezetne — mondotta az orosz külügyminiszter. A munkalátogatáson Lengyelországban tartózkodó Andrej Kozirev kifejtette, hogy a NATO kibővítése helyett összeurópai partnerségre van szükség, amely mind Nyugat-Európa, mind Oroszország részéről biztonsági gafelfedve közölte: Milosevic válaszában ígéretet tett arra, hogy két napon belül kivonják az érintett haditechnikát a körzetből. Kérte viszont, hogy Moszkva csapataival, „élő erővel” ellensúlyozza ezt, mivel Milosevic „kemény muzulmán fellépéstől” tartott. Moszkvai megfigyelőknek feltűnt az elnöki nyilatkozat tartalma mellett annak sértődöttséget tükröző éles hangneme. Jelcin szóvivőjének minapi nyilatkozatához hasonlóan az orosz nagyhatalmi szerep helyreállításáról beszélt. A nyilatkozat ugyanakkor jelzi — vélik megfigyelők —, hogy az elnök az orosz nagyság és nemzeti érdekek szószólójaként próbálja meg kifogni a szelet Zsirinovszkijék vitorlájából. randát jelentene Kelet-Közép-Európa számára. Támogatásáról biztosította a Partnerség a békéért tervet, de hangsúlyozta, hogy annak az egyenjogúságon kell alapulnia. Andrzej Olechowski lengyel külügyminiszter beszédében a lengyel—orosz együttműködés új koncepcióját vázolta fel, amit „partnerség az átalakulásért” névvel jelölt. Ennek lényege a hagyományos kereskedelmi kapcsolatok jobb kihasználása volna. A nagyvilág hírei * Japánba érkezett Kelemen András, a Külügyminisztérium politikai államtitkára, aki ötnapos látogatása során konzultációkat folytat nemzetközi kérdésekről. % Leonyid Kravcsuk ukrán elnök úgy döntött, hogy nem indul újraválasztásáért a tervek szerint júniusban sorra kerülő elnökválasztásokon. A televízió idézte Kravcsuk egy interjúját, melyben elmondta: azért nem kívánja jelöltetni magát, „mert érzése szerint az emberek nem értették meg, hogy nem ő az egyedüli felelős Ukrajna gazdasági válságáért”. * Az amerikai szenátus kedden jóváhagyta Stor- be Talbott külügyminiszter-helyettesi kinevezését. A negyvenhét éves volt újságíró, Bili Clinton elnök személyes barátja Clifton Wharton helyét veszi át. Strobe Talbott éveken át a Time magazinnál dolgozott, egy ideig a hetilap moszkvai tudósítójaként, majd szerkesztőjeként. John Major brit kormányfő szerint az ENSZ-nek újabb ultimátumokkal kell építenie a szarajevói sikerre, és személyesen máris két újabb határidőt nevezett meg kedden, a londoni parlamentben felszólalva. Számos jel azonban arra vall, hogy a szarajevói példát nem lehet egyhamar máshol is követni, habár bonni értekezletükön az Egyesült Államok, az EU és Oroszország képviselői efféle lépésekben egyeztek meg. VÉLEMÉNY Kozirev Krakkóban Partnerség az átalakulásért Kik féltik a demokráciát? mokrácia féltéséhez — elvtárséknál — a dolgozók életszínvonalával kapcsolatos aggodalmak is társulnak, mintha annak idején nem ők akadályozták volna meg, hogy a háború után az amerikai segéllyel integrálódó Európához hazánk is társulhasson, felújítva és modernizálva termelését, termékszerkezetét és világkereskedelmi kapcsolatrendszerét. Ehelyett a téboly gazdaságtanát magoltuk és váltottuk „valóra". Ezért hat olyan furcsán a demokrácia féltése éppen a bíborszínű BAL- tól, mely hasonlatos a farkas aggodalmáéhoz, amikor is a pecsenyéjéül kiszemelt bárányt félti és óvja, nehogy más zsákmánya legyen — hiszen ő azt akarja felfalni. E nyílt arcátlansággal szemben zavaróbb liberális uraimék képlete. Ők ugyanis — amennyiben valódiak, azaz nem psze- udo-liberális quasi-szocik — el kell hogy ismerjék mindazt a jogsérelmet, amit a magyarság 45 éven keresztül individuálisan és kollektive, a diktatúra kemény és puha szakaszában egyaránt elszenvedett, tehát — ebből következően — nem zárkózhatnak el a korrekció — azaz az igazságtétel és a lehetséges kárpótlás — elől sem. Ebből a szempontból teljesen egyre megy, hogy az igazságára váró, megalázott magyar a diktatúrában mint gyáros, mint arisztokrata, mint parasztgazda, kisiparos, kereskedő, katona-, rendőr-, csendőrtiszt, mint író, zenész, politikus, pap, rabbi, püspök, apáca, szerzetes, munkás, diák stb., stb. szenvedett-e. Ä liberális becsületkódex szerint mindegyiküknek vissza kell adni elorzott anyagi és erkölcsi javait. Nem lehet — liberális állampolgárnak — fanyalogni, ha az egyházak kérik vissza iskoláikat, vagy ha — uram bocsá’ — egykori hazafias szervezetek (pl. a Vitézi Rend) a becsületüket. Nem lehet vörösökkel egy gyékényen árulni ezekben a kérdésekben, s ugyanakkor hirdetni a liberális eszméket. Ma sajnos sok esetben mégis azt tapasztaljuk, hogy valahányszor nemzeti érdek, keresztény ügy kerül terítékre (bármilyen kicsiny, helyi, nem nagy szociális kiterjedésű konkrét konfliktusok formájában), a liberális politikai érdekcsoportok ugyanazt a nótát fújják, mint a sarlóval és kalapáccsal hadonászó csillagosok. Miért, milyen logikából eredően? Ha ugyanis megnézzük, hogy liberális oldalról milyen nevetséges eszközökkel igyekeznek felkelteni demokráciánk' jobbról való veszélyeztetettségének képzetét, nyomban rájövünk a műviségre, a „csináltságra”. Ez a jobboldali veszély — liberális hangszerelésben — megrendezett, provokációs célzatú „ügyek” sorozatából áll:-„hordóügy”, üldözési mániás médium bevetése, nemzeti jelképek szándékos félremagyarázása (turul, Árpád-sáv, Bocskai-ruha s lehetne még sorolni). Ugyancsak demokráciánk fenyegetettségét látták egy ken- deresi temetőben és egyáltalán mindenben, amire ráruházható a piros-fehér-zöld trikolór. Érdekes módon a SZABADSÁGOT féltő aggodalmaikban nem kap helyet a magyarság fél évszázados fájdalma, keserve. Mi mégis azt hisszük, hogy ez a nemes aggodalom erkölcsileg és történelmileg egyaránt megalapozottabban azoknak a tulajdona, akik 1945 óta külföldi és belföldi haláltáborok szenvedői, tulajdonukból és jogaikból kivetettek voltak, akiket hitükért megaláztak, akiket megkínoztak, akik ’56 hőseiként még ma is nyomorognak, és mindazoké, akik a sors által rájuk mért szenvedéseket mint magyarok és keresztények tűrték el. Nem segít itt a diktatúra „puha” szakaszának, Kádár János paradicsomának felemlegetése: aki magyar ésszel és szívvel élt az utóbbi három évtizedben, az tudja: a róka ugyan változtatja a bundáját — de a természetét soha! így hát félnünk — és a demokráciát féltenünk — csak nekünk van jogunk. Reméljük, hogy ez a magunk-fél- tése megmutatkozik majd májusi szavazatainkban. (Kajetán Endre)
