Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-22 / 44. szám
11 PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. FEBRUÁR 22., KEDD 13 Kikre adjuk a voksunkat? Egymásnak ellentmondó, naponta változó nyilatkozatok teszik felismerhetetlenné a hazai politikai frontok határvonalait, az egyes pártok lehetséges együttműködésének szándékait. Nem lépünk koalícióra X-szel — halljuk az egyik pártvezértől. Aztán azt olvassuk egy újabb nyilatkozatban, hogy mégis elképzelhető a koalíció, mindenesetre szoros együttműködésre van szükség. Azt is megtudjuk, hogy itt-ott a jelöltállítás még négyoldalú politikai egyeztetések függvénye. Majd a Vasárnapi Hírek azt tudatja velünk, hogy „a liberálisok: se jobbra, se balra!” Azt is megtudjuk, hogy Orbán szerint három politikai blokk létezik. 1. „A bukásra ítélt koalíció”. 2. Az MSZP és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége szocia- lista-szociáldemokata platformja, 3. A liberális tömörülés (SZDSZ, Fidesz), amelynek úgymond, meg kell akadályoznia, hogy az egyiket jobbra, a másikat balra húzva — széjjeltépjék. Ugyanakkor meg sem említi a koalíción kívüli népi erőket, amelyekhez például a Független Kisgazdapárt vagy a magyarság sorskérdéseiben kiálló MIEP is tartozik. Ki érti ezt? Hogyan tájékozódjon így a választópolgár, aki ismét saját sorsának formálója lehetne? A húsosfazék körül tolongó ellenzéki pártok már a kampány kezdetén tudatosan összekeverik a frontokat, és így megfosztják a választópolgárokat a tisztánlátás lehetőségétől. Orbán Viktor nem is tagadja (idézet a Vasárnapi Hírekből): „A liberális pártoknak arra kell törekedniük, hogy a koalícióalkotás kérdései lehetőleg ne szerepeljenek előtérben.” „ A liberális pártvezetők feladata, hogy (...) a koalíciós találgatások elől elzárkózzanak a következő időszakban, s mondják ki, hogy a hídon akkor kell átmenni, ha már tudjuk, hogy milyen parlament van.” A népi-nemzeti szándékok áthúzásának, a politikai erők utódlagos és önkényes átrendezésének szándéka ez! A választás így csupán ördögi paródia lesz. Mi köze ennek a machiavellista módszernek a politikai tisztességhez, vagy a választások tisztaságához, amelyet álszent módon éppen ez az ellenzék sürgetett közös megállapodásban is rögzíteni? A mai hangadók igazi szándékait lehetetlen kiismerni. Öntsünk hát tiszta vizet a pohárba! A pártok nem érdekesek, hiszen úgyis a tömbök határozzák meg leendő sorsunkat! E tömbökből valóban három van, de nem az Orbán szerinti felállásban. Első a baloldali blokk, vagyis a szocialista-kommunista tömb és a vele minden lényeges kérdésben szövetséges liberális- internacionalista konglomerátum. A második a mai koalíció politikai tömbje. A harmadik pedig a koalíción kívüli népi-nemzeti pártok új, most alakuló politikai csoportosulása. Bármelyik pártra szavazunk, e három tömb valamelyikét erősítjük! így máris egyszerűbb a dolog. Tömbök és nem pártok szerint kell tehát orientálódnunk. S mivel idáig csak két tömb formálta a sorsunkat, könnyű eldönteni, hogy mely pártok tartoznak a nemkívánatos, a bizalmat nem érdemlő blokkba. Ama pártokra nem szabad szvazni! A hitelvesztés okainak számbavételében nem törekszem a teljességre. Lássuk hát a tényeket! Mi az, amire a liberális és a kommunista pártok, mint az eddigi ellenzék képviselői annyira büszkék lehetnek? Országos felfordulást szerveztek a taxisblokáddal. Előtte felháborodtak azon, hogy Antall József lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének vallotta magát, s mint ilyen — a 40 éves sunyí- tás után — felelősséget vállal elszakított véreink sorsának javításáért. A régi (új) címert ékítő koronát egy nyegle pártvezér svájcisapkának nevezte. Az Új Hölgyfutár a címert gúnyrajzában két maszturbáló ördög által támogatva ábrázolva. A „semleges” bíróság pedig ezt a művészi szabadság címén megengedhetőnek tartotta. A parlamentben a Himnuszt éneklő képviselők — az ellenzékiségéről ismert riporter szerint — „dalra fakadtak”... Ezt az ízléstelenséget a tévériporter egy Kossuth téri tudósításában megismételte. Az ellenzéki pártok képviselői folyamatosan tiltakoztak a 2. magyar hadsereg tragikus áldozatainak hősi halottként való tisztelete ellen! A magyarországi zsidóságot lehetőségei szerint védelmező Horthyt (jól ismert ellenzéki személyiségek) ugyanakkor antiszemitának nevezték. A hazai zsidóság egyes kéretlen prókátorai pedig többször is erőfeszítéseket tettek az antiszemitizmus gerjesztésére. Például Gadó György és Lan- deszmann főrabbi. Utóbbi szerint nélkülük csak bő gatyánk és fütyülős barackunk lenne. HISTÓRIA Ruffy Péter Tintával, rozsdával, vérrel írva* I Mikes Kelemen Török- . országi leveleit halála után harminchárom esztendővel nyomtatták ki. Nyelvemlékeink, irodalmi kincseink története ennél hosszabb ideig rejtekező kéziratot is ismer. Kazinczy Ferenc (1759—1831), a magyar nyelv megmentésének, a nyelvújításnak a vezéralakja 1828-ban írta meg Fogságom naplója című börtönnaplóját, és halála esztendejében, 1831-ben a kéziratot Toldy Ferencre bízta. A Fogságom naplója csak Kazinczy halálának századik évfordulóján, 1931-ben jelent meg nyomtatásban. Az ország tudta ugyan, hogy Kazinczy Ferenc 1794 és 1801 között hazai és osztrák börtönökben hét és fél éves rabságot szenvedett, fogságban 2387 napot töltve el. Börtönnaplóját kéziratos másolatokban terjesztették, de azt kinyomtatni, hogy a kor legnagyobb magyar irodalom- szervezőjét az osztrák önkényuralom börtönbe vetette, a cenzúra, az osztrák rendőruralom, a Habsburgok miatt nem lehetett. A Habsburg-ház 1918-as trónfosztása, a Habsburgok közel négyszázéves uralmának buká* A Bujdosó nyelvemlékeink című könyból sa után is még tizenhárom év telt el addig, amíg egy magyartanár és irodalom- történész diákjaival lemásoltatta és a budapesti Genius—Lantos magánkönyvkiadó 1931-ben megjelentette a Fogságom naplóját. Milyen kor volt az, amelyben Kazinczy egész élete, pályája azzal telt el, hogy a magyar nyelv mellett... izgatott? Minden irodalomtörténészünk izgatásnak, ösztönző, lelkesítő, szép izgatásnak nevezi munkásságát. Gyulai Pál a róla szóló emlékbeszédében egyenesen azt állította, hogy „hozzá hasonló izga- tót és úttörő vezért alig mutat föl a világirodalom”. Miért izgatott Kazinczy? Hogy kiküzdje: a magyarnyelv Magyarországon országos nyelvvé, tanítási nyelvvé legyen. Egész pályája során azért dolgozott, hogy megújítsa ezt a nyelvet, s ezzel a világszínvonalú nyelvek rangjára emelje. Ma magyarul írunk és beszélünk, a magyarországi iskolák oktatási nyelve a magyar, s az az ország hivatalos nyelve is, magyar nyelven tárgyal a parlament, úgy szövegezik a rendeleteket, magyarul szólnak a színészek a színpadokon, az utcákon, falvakban és városokban a magyar szó az általános. Természetesnek vesszük, hogy ez mindig is így volt Magyarországon. Nem volt így. Nagyon is másként volt. A török uralom alól felszabadult s a Habsburgok jármába kényszerített XVII—XVIII. századi Magyarországnak még mindig a latin volt a hivatalos nyelve. A latin és az uralkodó Ausztria német államnyelve között vergődött a magyar anyanyelvű ország. A magyar főurak nagy része elnémetesedett, főuraink között általánossá vált a német nyelvű társalgás, a német nyelvű levelezés. Köznemeseink egymás közt is latinul beszéltek, s latin nyelven tárgyalt a gyarmati sorba süllyedt ország pozsonyi országgyűlése. Az a Széchenyi István, akit alkotásai alapján később a legnagyobb magyarnak neveztek, csak felnőttkorában tanult meg jól magyarul. A magyar nyelv száműzött volt tulajdon hazájában. Csak a nép ajka őrizte. II. József osztrák császár korszerű törekvései során ki akarta ugyan iktatni a közéletből a latint, de nem a magyart, hanem a németet tette kötelezővé egész Magyarországon. Kazinczy Ferenc remekművének, a Fogságon naplójának egyik méltatója írta azt, hogy Kazinczy és rabtársai a fölöttük őrködő katonákkal is németül beszéltek, még ha azok magyarok voltak is. Az elítéltek, noha magyarok voltak, egymás közt is latinul, németül, néha franciául szóltak. A Kazinczyt és társait elítélő bíróság tagjai magyarok voltak ugyan, de latinul tárgyaltak. Ilyen korban bontakozott ki az a társadalmi mozgalom, amely a nemzeti nyelv uralomra jutását, a magyar nyelv megújulását kívánta kiharcolni. A nyelvújítás korát Bessenyei György (1747—1811) író fellépésétől keltezzük, az ő kezdeményezésére és munkálkodása nyomán terebélyesedett ki az a harc, amely a következő évtizedek során több ezer szóval gazdagította anyanyelvűnket. Ebben a küzdelemben sok író, számos magyar tudós vett részt, s a sikerhez jelentős mértékben járul hozzá az, hogy Kazinczy Ferenc nagy tekintélyével a nyelvújítók mellé állt. A mozgalomban azután felfogása népszerűsítésére folyóiratot szerkesztett, vitairatokat írt — olyan kimagasló szerepet vitt, hogy őt tekintjük a nyelvújítás vezéralakjának. A mozgalmat híres levelezésével is segítette, támogatta. Lakóhelyéről, a kis A Németh-kormány által kezdeményezett pápalátogatás előtt és alatt egyes ellenzéki lapokban a legízléstelenebb sajtókampány folyt a pápa látogatása ellen. A parlamentben az ellenzéki pártok képviselői hisztérikusan tiltakoztak az egyházak elkobzott vagyonának a visszaadása ellen. Máig küzdenek ugyanezek a pártok — a nem létező — „világnézeti semlegességért” az oktatásban és közben mindent elkövetnek, hogy ellehetetlenítsék az egyházi iskolák működését. Szabotálták az oktatási törvény elfogadását is. A sajtóval alig rendelkező kormányt a sajtószabadság veszélyeztetésével vádolták meg, miközben mindenki azt ír, amit akar. Az írók és színészek egy csoportja bojkottot szervezett a Magyar Rádió ellen. Az elektronikus médiumok gátlástalan vezetőinek leváltása ürügyén pedig nemzetközi hisztériát szítottak. Közben gátlástalanul rombolták külföldön a nemzet tekintélyét, a kormány hitelét, kapcsolataik révén a nemzetközi sajtót is felhasználva erre. A kárpótlást minden lehető módon támadták és akadályozták az ellenzéki pártok. A múltban elkövetett súlyos törvénysértések és bűncselekmények elkövetőinek felelősségrevonását is hevesen ellenezték, sőt — túlnyomó- részt — meg is akadályozták. Mindezt a restauráción fáradozó baloldali blokk és liberális fegyvertársak produkálták. Mi lenne itt, ha most ők vennék a gyeplőt a kezükbe?! így tessék választani! De ne a klikkekbe tömörült pártok, hanem a három politikai tömb közül. Mindenkinek van egy szavazata. A mostani választási ígéretek nem sokat számítanak. ígérni mindent lehet, az semmire se kötelez. Az a kérdés, hogy egy-egy párt mit csinált idáig. Egy történelmi párhuzam jut eszembe. István király a nyugati életforma és hitélet átvételével kemény kézzel szabott új rendet, új törvényt, új életszemléletet. E nép a fennmaradás sikerét államalapító, bölcs uralkodójának köszönhette. Ha azonban Istvánt egyetlen olyan uralkodó követte volna a trónon, aki a régi rend híve, ez könnyedén megteremthette volna a restaurációt. De akkor el is vesztünk volna. Most még a mi kezünkben van az elfogadható nemzeti lét — Európára is nyíló — kapujának a kulcsa. Ki ne verjék a kezünkből! Taál Márton Budapest észak-magyarországi Széphalomról levelezve az egész ország közvéleményét befolyásolta. Szegényes udvarháza a kor végvára volt. Levelei nemcsak a nyelvújítás elméletéről, gyakorlatáról, irányításáról szólnak, mert sok bennük az irodalmi, az esztétikai fejtegetés is, Kazinczy levelezése mégis igen jelentős mértékben járult hozzá a nyelvújító mozgalom sikeréhez. 1890 és 1927 között huszonkét kötetben jelentették meg Kazinczy levelez- zését, azt az 5648 levelet, amelyet írt vagy kapott. S ami az utókorra maradt. Ezt az 5648 izgató, vigasztaló és bátorító levél készítette elő a magyar nyelv államnyelvvé válását, segítette megteremteni, kialakítani a megújult, korszerű, minden irodalmi ábrázolásra alkalmas, hajlékony magyar nyelvet. (Folytatjuk) Ráckeve adószáma 1708 februárjában gróf Esterházy Antal, Rákóczi generálisa elrendelte, hogy a Duna Pest megyei szakaszában található szigeteket is katonatartásra kell kötelezni. Rendelete alapján a Fejér megyei illetékességű Farag-század élelmezése és eltartása Ráckeve kötelessége lett. Pest megye az eljárást törvénytelennek tartotta, a február 27-én tanácskozó közgyűlés leszögezte: „Mivel e két sziget (a ráckevei és a tótfalusi) mindig Pest-Pilis-Solt vármegyékhez tartozott, azt tóle csak országos végzés választhatná el A vármegye nem akarja magát a hadiadóból kivonni, de azt megkívánja, hogy amit a szigetek lakóira kivetnek, arról a vármegye is tudjon és Fejérvár vármegye tisztjei gabonánkba sarlójukat be ne bocsássák.”Ráckeve ügyével az országgyűlés is foglalkozott, eszerint a „Dunántúl elpusztult állapota miatt a nevezett szigetet Fejérvár megyéhez csatolják.”Ugyan arról is értesítették Pest megyét, hogy a „vármegye testének épségét a jövőben helyreállítják”, de most ez befejezett tény. Fejér megye ennek megfelelően cselekedett, Pest azonban nem tudta elfogadni a kialakult helyzetet, jogainak csorbítását. Még a következő évben is erélyes hangon figyelmeztette Lossonczi Jánost, Fejér alispánt: szüntesse meg a sziget lakóinak háborgatását és engedje el a letartóztatott ráckevei lakosokat. Ha pedig adót szed be, akkor azt az „alispán birtokain fogják behajtani”. Pogány György
