Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-22 / 44. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. FEBRUAR 22., KEDD Csábító milliók Remegő lábakkal nem lehet ki­sebbségi oktatásügyet irányíta­ni — mondta az Űj Szó tegna­pi számában megjelent interjú­ban Sidó Zoltán, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövet­ségének elnöke. Sidó aggodal­mát fejezte ki amiatt, hogy megtörténhet: egyes szlovákiai magyar iskolaigazgatók csábí­tónak találhatják a szlovák ok­tatásügyi tárca 100 millió koro­náról szóló ígéretét. Ezt az ösz- szeget a tárca az „alternatív ok­tatás” bevezetésére kívánja for­dítani. Mint ismeretes, a peda­gógusok szövetsége és a ma­gyar politikai erők elutasítják az alternatív oktatás intézmé­nyét, mert ezekben az iskolák­ban egyedül a humán tantár­gyakat tanítanák magyar nyel­ven, a többi tantárgyat azon­ban szlovákul oktatnák. A terv elleni tiltakozáshoz tavaly kö­zel félszázezer szlovákiai ma­gyar szülő és pedagógus adta az aláírását. Kárpátalja választásokra készül Már véglegesnek tekinthető, hogy Kárpátalján 154-en pá­lyáznak képviselői mandá­tumra a megyét megillető 10 helyre az ukrán parlament­ben. Mind a 10 választókerü­letben befejeződött a jelöltek bejegyzése. A legtöbben, szám szerint 17-en Ungváron indulnak, míg a Beregszász- központú választókerületben csupán 6-an mérik össze ere­jüket a parlamenti mandátu­mért folyó választási küzde­lemben. A jelöltek zöme —141-en — ukrán nemzetisé­gűek, a magyarok közül 6-an, az oroszok közül pedig 4-en pályáznak képviselői mandátumra, de van közöt­tük egy-egy szlovák és ro­mán nemzetiségű is. Mindösz- sze egy jelölt tüntette fel ma­gát ruszin nemzetiségűnek. A társadalmi szervezetek­nek, így a Kárpátaljai Ma­gyar Kulturális Szövetségnek sem ad lehetőséget a törvény, hogy képviselőt jelöljön az ukrán Legfelsőbb Tanácsba. Ez nem jelenti azt, hogy ezek nem vesznek részt a választá­si kampányban. A legerőtelje­sebben eddig a KMKSZ hal­latja hangját, mely már a jelö­lések előtt megnevezte azt a 4 személyt, akiket támogat. Ezek a személyek négy vá­lasztókerületben jelöltették magukat: Beregszászban, Ungváron, Nagyszőlősön és az ungvári járásban. Reális esélye csak a beregszászi vá­lasztókerületben induló Födő Sándornak, a KMKSZ elnö­kének van, mivel a többiek aligha lesznek képesek meg­szerezni a szavazatok többsé­gét a főként ukránok lakta vi­dékeken. Három híján százötven forintot fi­zettem a minap három liter tejért. Egy pillanatra át is villant rajtam, hogy rákérdezek, nem tévedés-e ez a magas ár. Aztán mégis letet­tem az ötletemről, mert nem ta­pasztaltam, hogy bármikor is be­csapott volna az egyébként rokon­szenves fiatal boltos. Különben is, a tej szabadáras, annyiért adja, amennyiért akarja. Otthon aztán tüzetesebben megnéztem a tejesdobozt, s láttam, hogy az áru a Bácstej Kft. terméke. Ez már némi magyarázatot szolgáltat az árá­ra. Vajon miért van szükség arra, hogy Bács-Kiskun me­gyéből szállítsák a tejet a Budapesttől északra fekvő lakó­helyemre? Nincs közelebb tehén? Kérdésem persze költői, hiszen jól tudom, hogy Pest megyében is számtalan olyan cég van, amely tejjel foglalkozik... De csupán a szállítási költségek emelkedése miatt drága a tej? Eszembe jut az a néhány évvel ezelőtti „tejtüntetés”, amelynek során az értékes nedűt ingyen osztogatták a Par­lament előtt... A tüntetést a tejfeldolgozók tartották arra hivatkozva, hogy a túltermelés következtében már a tejpor­készletük is túl nagy, gazdaságosan már tárolni sem tud­ják. Aztán az egyik honatya gondolt egyet, s elhatározta, hogy a saját szemével is megnézi ezeket az irdatlan nagy­ságú készleteket. Nem tudtak neki ilyeneket mutatni... Az elmúlt hónapban riportot írtam az egyik dánszent- miklósi tanyán dolgozó gazdáról, aki nehezményezte, hogy a Ceglédi Tejipari Rt. emelte a tej árát, ám a terme­lőknek alig ad valamivel többet, mint annak előtte. írásom­nak a „Gazdákon gazdagodó tejipar” címet adtam. A cikk hatására megkeresett egy albertirsai tehéntartó gazda, s ő is elmesélte a tejfelvásárlással kapcsolatos gond­jait. Ugyancsak indulatosan ecsetelte, hogy a néhány esz­tendővel ezelőtt még hetven állatból álló állományát foko­zatosan fölszámolja, ma már csak alig néhány van. Többé­ves tapasztalata szerint ugyanis nem éri meg tehenet tarta­ni. Hogy miért? Például azért, fejtegette, mert úgy érzi, hogy a Ceglédi Tejipari Rt. alacsonyabb zsírtartalmúnak ítéli a tejét, mint amilyen az valójában. Kifogásolta is ezt, ám a cég másképp látta... Most, a téli időszakban egyéb­ként csak 150 liter tejet fej, amit maga visz a mikebudai tejcsarnokba. Kifogásai „eredményeképpen” ugyanis, me­Orosz ellenultimátum Nem hullottak a bombák A belgrádi sajtó érezhető meg­könnyebbüléssel ír arról, hogy elmaradt a légicsapás. A tegna­pi Politika címoldalon hatalmas szalagcímben emeli ki: az ulti­mátum lejárt, a fenyegetés meg­maradt. Tekintélyes belgrádi lap kiemeli azt, hogy orosz— amerikai megállapodás szüle­tett a szerbek elleni bombázás leállításáról, hogy erről Clinton és Jelcin elnök telefonon tár­gyalt, s hogy Gracsov tábornok hadügyminiszter biztosítékot ka­pott amerikai kollégájától, Willi­am Perrytől, hogy nem lesz lé­gicsapás. A független Borba tudósítói jelentést közölt Brüsszelből, a NATO-központból, ahol a belg­rádi lap jelentése szerint megle­hetősen változó volt a légkör. Szombaton óvatos optimizmus volt tapasztalható, mivel akkor úgy tűnt, minden feltételt teljesí­tenek. Vasárnap délután viszont nagyon feszült volt a hangulat, úgy látszott, hogy a NATO 45 évvel megalakítása után átesik a tűzkeresztségen. A Szarajevó­ból érkező ENSZ-jelentések az­tán ismét kérdésessé tették a NATO és az ENSZ érdekeinek azonosságát, s volt olyan nyilat­kozat is Akasi Jaszusi álláspont­jával kapcsolatban, hogy nem fogadnak el semmilyen százalé­kos licitálgatást a leadott fegy­vereknél, csakis a százalékos tel­jesítés számít. Amint Brüsszelben megtud­ták, a NATO-döntéshozók elté­rően viszonyultak az időjárási nehézségekkel kapcsolatos ész­revételekhez, s egyes NATO- tisztségviselők ragaszkodtak ah­hoz, hogy semmilyen magyará­zatot sem lehet elfogadni. Emlé­keztettek arra, hogy a szerbek nyolc napig késhegyen táncol­tak, s azt próbálgatták, milyen messze mehetnek el a NATO „tesztelésében”. A Borba végkö­vetkeztetése az, hogy továbbra is minden a levegőben lóg, s hogy a nyugati szövetségesek elszántak, s a dolog végére akar­nak járni. A zágrábi Vjesnik orosz elle­nultimátumáról cikkezik. A hor- vát kormányhoz közelálló lap szerint a Moszkva—-Athén— Belgrad tengely, a pravoszláv koalíció minden NATO-akciót képes meggátolni. A Vjesnik felhívja a figyelmet, hogy a szerbek távoznak ugyan, de megérkeznek az oroszok. Orosz­ország a volt Jugoszlávia kellős közepében jelent meg mind ka­tonailag, mind politikailag. „A nyugati országok végre közös elhatározásra jutottak a boszniai szerbek elleni ultimátummal, de alig született meg a döntés, máris — az utolsó pillanatban — megkapták az orosz ellenulti- mátumot” — írja a vjesnik. A nagyvilág hírei Komoly reményeket fűz a budapesti expó megrendezéséhez Bog­dán Chojna, a „Most Lengyelország”, a len­gyel áruk legnagyobb promóciós alapítvány­nak elnöke. A Tirgu Jiu-i bíróság teg­nap helyt adott a helyi bá­nyavállalat keresetének és törvényellenesnek nyilvání­totta a Miron Cosma bá­nyászvezér központjához tartozó Lignitül Szakszerve­zet által a múlt héten szer­vezett sztrájkot — jelentet­te délben a bukaresti rádió. A munkabeszüntetés 1 mil­lió dollárnyi kárt okozott a bányavállalatnak. * Warren Christopher amerikai külügyminisz­ter kizárta, hogy Wa­shington — miután Viet­nammal szemben felol­dotta az eddigi korlátozá­sokat — hasonlóan csele­kedjen Kubával szem­ben, és eltörölje a sziget- országot sújtó amerikai kereskedelmi embargót. ¥ Paraguayban 71 eszten­dős korában meghalt Geor­ges Watin, akiről Frede­rick Forsyth a „A sakál napja” című könyvének fő­szereplőjét, Charles de Ga­ulle egykori francia elnök merénylőjét mintázta. A NATO és az ENSZ-megfigyelők mindent megtesznek majd annak érdekében, hogy a Sza­rajevó körzetéből kivont nehézfegyverek ne „szi- vároghssanak vissza” — szögezték le NATO- források a vasárnap éjfélkor lejárt ultimátumot követő időszak további teendői kapcsán. „Nem az volt ezzel a célunk, hogy adjunk két hét sza­badságot a helybélieknek, de aztán az egész kez­dődjön élőről” — jegyezte meg ennek kapcsán Wörner főtitkár egyik munkatársa. Tegnap hajnali órákban Brüsszelben közzé­tett nyilatkozatában maga Wörner is egyértelmű­en leszögezte, hogy a feltételek teljesültével csu­pán a légicsapás maradt el, maga az ultimátum — „a február 9-én kitűzött cél” —változatlanul érvényben van. Azaz, amennyiben a nehézfegy­verek ’’visszatérnek a tiltott (20 kilométeres) övezetbe, avagy akár e körzeten kívülről is tüzér­ségi támadás ér polgári célpontot, mindez azon­nal légi úton való megtorlást von maga után” — figyelmeztetett a szövetség főtitkára. A NATO egyébként az eredményesnek bizo­nyult ultimátum határidejének leteltével egyenlő­re nem tervez semmilyen soron kívüli tanácsko­zást vagy találkozót — tudatta tegnap a szövet­ség szóvivője. így a tagországok nagyköveteiből álló Észak-atlanti Tanács sem tervez külön talál­kozót a heti szokásos szerdai ülés előtt. VÉLEMÉNY Miért drága a tej? sélte, a Ceglédi Tejipari Rt. begyűjtő autója nem tesz kité­rőt ekkora mennyiségért. Majd ha 500 liter tejet fog fejni. A kitérő, amit az rt.-nek meg kellene tennie, mintegy 30 méter... Beszélgetésünk során kiderült, hogy a feleségének van egy élelmiszerüzlete a községben. Árulhatná ott is a tejet, ha nem kellene sűrűn ellenőriztetnie a laborban. Igen, a la­borban, ami Gödöllőn található. Oda-vissza száz kilomé­ter. Egy ellenőrzés pedig ezerháromszáz forint. Ez az, ami meggátolja abban, hogy maga értékesítse a tejet. Mert­hogy az előírás szerint hetente háromszor kell mintát vin­ni. Ha pedig nem ellenőrizteti, s lebukik, akkor mit csinál a tejjel? Az ellenőrzésre persze szükség van, ezt józan ésszel mindenki belátja, hiszen betegségek, járványok előzhetők így meg. De nem lehetne azt olyan formában megoldani, hogy a kistermelőnek is elérhető, elfogadható legyen? Az ellenőrzési nehézségeken kívül azért sem árulja a maga által termelt tejet a gazda, mert akkor nem kapna olyan tejtermékeket, amelyeket maga nem tud előállítani. Úgy érzi, ki Van szolgáltatva a részvénytársaságnak. Vol­na még egy megoldás. Az, ha a dabasi tejeseknek adná el a termékét, ők ugyanis 5 forinttal többet fizetnek érte. Ve­lük próbál majd szerződést kötni, ám nem nagyon bízik az eredményben. Azt mondja, fel van osztva a körzet a külön­böző tejipari részvénytársaságok között... Mintha csak az egyik képviselő napokban elhangzott parlamenti fölszóla- lását hallanám... A dánszentmiklósi tanyán élő gazdával készített ripor­tom után nemcsak az említett albertirsai tehéntartó hívott föl, hanem a Cegléd Tejipari Részvénytársaság főmérnöke is. Elmondta, hogy a dánszentmiklósi tejbegyűjtő munka­társának a fizetése valóban csökken — ahogy írtam —, ám dolgoznia sem kell sokat érte, mert kevés a tej. Persze, hiszen most télen kevesebbet tejelnek a tehenek. Ezért so­kan helyben mérik ki. „Nyáron aztán meg sírnak, hogy ve­gyük át tőlük”, jelentette ki a főmérnök. Azt hiszem evvel az egy szóval — sírnak — pontosan érzékeltette a terme­lők és a feldolgozók közötti kapcsolatot. A főmérnök fölvilágosított arról is, hogy manapság az egyéni gazdák tejének döntő többsége — ahogy kifejezte magát, 99,96 százaléka — osztályon kívüli: igen magas benne a kórokozókat jelölő csíraszám. Már rég nem sza­badna ilyen tejet termelni... A hozzájuk kerülő tejnek egyébként csak 10 százaléka származik kistermelőtől, a többit nagyüzemből kapják. Ez utóbbinak viszont 60 szá­zaléka extra vagy első osztályú minőségű. Ezért 26 forint 50 fillért fizetnek, tehát az elmúlt évi 21 forint 50 filléres felvásárlási árhoz képest 5 forintot emeltek. A kistermelők­től származó gyengébb minőségű tejért viszont csak 18 fo­rintot. Itt az emelés az elmúlt évihez képest csupán 2 fo­rint. A kétféle minőségű tej közötti egyre nagyobb árkülön­bözettel kívánják az egyéni gazdálkodókat a jobb minőség­re szorítani, magyarázta a jelentős eltérés okát. Legfőbb kifogása a főmérnöknek a címmel volt kapcso­latos. Kijelentette, visszautasítja azt, hogy ők a gazdákon gazdagodnak. Azt ugyan elismerte, hogy amíg a kisterme­lők haszon nélküli!) vagy csak minimális haszonnal dol­goznak, addig nekik mindent egybevetve körülbelül 5 szá­zalék nyereségük van. Ezt osztják föl a részvényeseik, a 23 szövetkezet között. A főmérnök természetesen nem árulta el, hogy a bizonyos 5 százalék forintosítva mit je­lent, ez üzleti titok... Szerinte egyébként a tej valójában azért olyan drága, mert a kereskedők sokszor 20-30 száza­lékos árréssel dolgoznak. A napokban beszélgettem a Földművelésügyi Miniszté­rium volt államtitkárával, aki elmondta, hogy a kormány nem verhette szét a monopóliumokat, mert ez veszélyeztet­te volna az ellátást. Sokkal inkább szeretné, ha a kisvállal­kozások „nőnének fel” mellettük, és késztetnék a nagy cé­geket versenyre. Ez a meggondolás valóban ésszerűnek látszik. Gyakorla­ti megvalósulásához azonban egyebek között a vidéki bankhálózat kiépülésére — vagyis könnyebb hitelfeltételi lehetőségre — s az egyéni gazdálkodók teljesebb összefo­gására volna szükség. Amíg mindez nem valósul meg, addig végül is nem cso­dálkozhatunk azon, hogy három liter tej ára három híján 150 forint. £**—‘-'y (Hardi Péter)

Next

/
Thumbnails
Contents