Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-02 / 27. szám

ii PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. FEBRUÁR 2.. SZERDA 13 A farkas és a bárány Mondják, a téma az utcán he­ver, csak le kell érte hajolni. A már örökzölddé lett téma nem hever, hanem tudatosan, időzítve, ide-oda elhelyezve — az írott sajtóban, a rádió­ban, a tévében — elhelyezve éktelenkedik: „Tégy a gyűlö­let ellen!” Nem mondom, jól hangzó felszólító mondat! Élek a fel­kínált lehetőséggel, és a ma­gam módján teszek a gyűlö­let ellen, a „hallgattassák meg a másik fél” elv alapján, ugyanis meg lettem szólítva. Még karácsony előtt a Pe­dagógusok Lapjában gondo­san elhelyezett röpiratot talál­tam. A szerző, Esterházy Pé­ter karácsonyi üzenetként tu­datja velem, mint az említett lap olvasójával: ’’Szabadnak születünk.” (Nagy ötlet!) A Magyar Rádió műsorai­ból önmagát letiltó író dema­góg kérdések bevezetésével kívánja csatlakozásom az egy évvel ezelőtt indult mozga­lomhoz. így szól a pedagógu­sokhoz: „Ki volna az az ütő- dött, aki szavakban a gyűlö­let mellé állna?... Ki volna az, ki volna az az ütődött, aki a háború mellé állna? ... Ma­radj nyugton, ne hörögj, pró­báld megérteni a másik szem­pontjait. .. Próbáld megőrizni az ép eszedet...” Úgy vélem, ennyi elég a nagy alkotásból, a folytatás ehhez hasonló. Nos, én, a „hörgő”, „ütő­dött” pedagógus megőrzőm ép eszemet, és eszem ágában sincs magamévá tenni ezt a karácsonyi üzenetet. Méghogy „újságokon, az is­kolákon, az önkormányzaton és kulturális intézményeken keresztül” juttassam el min­denkihez, esetlegesen a kará­csonyi ünnepségen. Épelméjű- ségem kérdőjelezte volna meg családom, ha a karácsonyfa mellett a gyertyafénynél, a csillagszórók szikrázásakor... no de le sem írom! Nem gyűjtök aláírást, nem írok alá a „chartá(r)sak” mel­lett, de a magam módján te­szek a gyűlölet ellen. A legnagyobb példányszá­mú napilap (1994. január 22.) így „mutatja be” a tévé új jog­tanácsosát: ... dr. Tallós egy ideig az MDF népi-nemzeti körének jogi szószólója, az igazságtételi javaslatok egyik zászlóvivője volt”. Ajaj! Ezt a sok „csúnyasá­got”... „Közreműködött a Csurka István által jegyzett Magyar Fórum megindításában.” Jujj, jujj! Csurka, Magyar Fórum! Igaz, erre mindenki (?) fölkap­ja a fejét!(?) a „legkedvel­tebb” szerint. „... majd egy ideig a Pest Megyei Flírlap főszerkesztője­ként tevékenykedett.” Micso­da előélet... A keresztény, nép-nemzeti szellemiségű PMH is a ,/óvásán” van. „Részese volt a Magyar Új­ságírók Közössége megalaku­lásának.” Kész! Mit lehet még ezek után fölsorolni? Igaz, a fent említettek tények, a PMH pedig Vödrös Attila főszer­kesztő úr vezetésével vált so­kunk számára kedvelt napilap­pá. Én „Szívvel, ésszel, tisztes­séggel” (is) hallgattam a tele­vízióban az SZDSZ vezető egyéniségeinek kinyilatkozta­tásait programjuk meghirdeté­sekor. „Az SZDSZ a megbízható­ság pártja.” „Az SZDSZ a tiszta . szó pártja.” „Az SZDSZ a legkevésbé ellen­szenves párt.”. „Az SZDSZ- szel szemben a tévé gyűlöle­tet kelt nemegyszer.” „Az SZDSZ múltja tiszta.” „Saját pártjuk után az SZDSZ-re szavaznának a legtöbben.” „Kuncze Gábor azt se bánja, ha későbbi korok történészei mostohán bánnak vele.” Most nem találok jobb kifeje­zést: no comment! „Tégy a gyűlölet ellen!” — idézem írásra késztetőmet ismét. Kossuth rádió. Gondo­lat-jel, 1994. január 29. A mű­sorban elhangzott, hogy a ma­gyar történelem nagyjainak szobrai a Hősök terén milyen délceg termetűeknek mutat­ják őseinket, holott alacso­nyak, görbe lábúak voltak. A riportalany (nevét sajnos nem jegyeztem meg) említet­te, hogy a turulmadárral is „valami gond van”, legin­kább keselyűre emlékeztet a fővárosban látható szobro­kon, épületeken. Egy magyar népmese ju­tott az eszembe. A kisbárány megszomjazott, a patak hűs vizéhez ment szomját enyhí­teni. Hamarosan megjelent a farkas, aki a báránytól föl­jebb lefetyelte a vizet. Fájt a farkas foga a bárányhúsra, így sorra mondta érveit, mi­ért is kell fölfalnia őt. Mást nem tudott végül is indok­ként fölhozni, mint hogy a kisbárány apja vagy nagyap­ja egyszer valamivel fölbosz- szantotta farkasunkat. A bá­rányka sorsa megpecsételő­dött. Még csak annyit, a tanulsá­got ki-ki vonja le a maga szá­mára. Baleczky Ivánné Budapest Magyar rádió? Mostanában ritkán adok han­got egy-egy jó vagy rossz véleményemnek, de most HISTÓRIA Kassa megszállása 1918-ban m Ez a megállapí­tás a város szlo- • vák ajkú lakos­ságára is vonatkozott, amely az 1910-es népszám­lálás szerint Kassa lakossá­gának 15%-át adta. Sekác szerint: „Kassa szlovák la­kossága, mentalitását tekint­ve teljesen elmagyarosodva a történelmi eseményekkel szemben apatikusan viselke­dett és — nem lévén nemze­ti öntudata — egyáltalán nem értette meg azok jelen­tőségét.” (i. m. 32. o.) „Kas­sa megszállását csupán át­menetileg tekintették.” (u. o.) Dr. Ján Sakáccsal kapcso­latban érdemes megjegyez­nünk, amit róla a már idé­zett Hosszú Ferenc írt Ján Cisárként szerepeltetve őt regényében: „... dr. Ján Ci- sár egy nagy köpönyegfor­gató (...) a csehek bevonu­lása után lett egyszeriben a város addig közkedvelt Csi­szár Jancsi hadbíró százado­sából a közutált Ján Cisár csupán” (i. m. II. k., 310. o.). A cseh katonai közigaz­gatás a városban statáriu­mot hirdetett ki és hűségfo­gadalmat követelt a hivatal­nokoktól a csehszlovák ál­lam iránt. Ez teljesen jogta­lan eljárás volt, mivel a terü­let hovatartozandósága jó­val később, Trianonban dőlt el húsz évre. ''' A katonák bántalmazták a kassaiakat és mindenkép­pen meg akarták mutatni, ki az úr a városban. Ez termé­szetesen atrocitásokkal járt. Az első áldozat egy 37 éves napszámos, Jámbor József lett január 6-án. Az egyik cseh őrjárat parancsnoka gú­nyos mosolyt vélt feldezni Jámbor arcán, mire ordítoz­ni kezdett vele. A munkás tiltakozott. A katonák agy- ba-főbe verték, majd szuro­nyaikkal nyolc sebet ejtet­tek rajta. Amikor az áldozat megtántorodva leguruló ka­lapja után akart nyúlni, a tiszt tüzet vezényelt és kato­nái teljesítették a parancsot. A véres holttest két órán át feküdt az úttesten, míg a ka­tonai hatóság engedélyt adott elszállítására. Hat árva maradt utána. A felhá­borodott lakosság 15 000 koronát gyűjtött össze szin­te pillanatok alatt a nyomor­ba jutott család számára. A február 8-án zsupánná kinevezett Sekác 13-án az utolsó vonattal érkezett Po­zsonyból Kassára, mert másnap általános sztrájk tört ki a városban a cseh­szlovák megszállás miatt. Először a postások léptek sztrájkba, majd a vasuta­sok, az iskolák, a hivatalok, a munkásság, az üzletek tu­lajdonosai, a városi elektro­mos művek és vízszolgálta­tás. A városra sötétség bo­rult és nem volt ivóvíz. A villany- és vízszolgáltatást később a hadsereg biztosí­totta. Öt napig tartott a sztrájk és közben a város la­kossága a Fő utcán felvonul­va tüntetett. Ahogy Vécsey Zoltán írta a Kassáról szóló regényében: „Népszavazást hirdetett Wilson? Hát akkor rendezünk neki olyan nép­szavazást, hogy itt megáll az élet és a halott város néma tiltakozása legyőzi az élők erőszaktevését.” (A síró város, 3p, é. n., 231. o.) A város lakossága azután a passzív rezisztenciával til­takozott. Március 15-én a fiatalság tüntetett a Mihály- kápolnánál álló Honvéd- szobornál. Kokárda helyett hóvirágot tűztek ki, melyet piros fonállal kötöttek meg. A fiatalokhoz, akik a Szóza­tot kezdték el szavalni egy­re többen csatlakoztak és zúgott a Himnusz és a Kos- suth-nóta. Megtorlásul a kö­vetkező éjjel fegyveres járő­rök leszaggatták és letördel­ték a magyar cégtáblákat és rálőttek arra, aki ki meré­szelt nézni az ablakon a zaj hallatára. Majd 17-én haj­nalban a trencséni 74. gyalo­gezred katonái ledöntötték a 15 tonna súlyú bronz Hon­véd-szobrot, mely a hősie­sen harcolt 48-as vörössip- kásokra emlékeztette az utó­kort. Akik ezt a barbár tet­tet elkövették aligha gondol­tak arra, hogy ezzel saját nemzetüket is megbántot­ták, hiszen a szabadságharc­ban számtalan szlovák kato­na is vitézül küzdött a forra­dalom oldalán. Délelőtt ismét tömeg gyűlt össze a ledöntött szo­bor köré és ismét énekelte a cseheket irritáló énekeket. Az egyik katona rálőtt a tö­megre. Ördög Ilona 37 éves háztartásbelit a golyó a homlokán érte. A 13 éves Hervacsics Aranka újságá­rus nyakán tört utat magá­nak a halál. Ezután a katonai hatóság lezárta a Fő utcát. Sekác csu­pán magyar nyelvű hirdet­ményben intette nyugalomra a magyar közönséget. A két vértanú családja szá­mára a kassai polgárok ismét gyűjtést szerveztek és több mint 11 000 korona gyűlt ösz- sze. (Ne a csehszlovák pénz­nemre gondoljunk!) A temetésre március 18-án került sor, amelyen a még régi tagokból álló városi tanács Kassa halottjának nyil­vánította a két nőt. A házakra gyászlobogók kerültek, az üz­letek bezártak, miközben gép­fegyverek meredtek az utcá­kon és kézigránátokkal (!) fel­fegyverzett katonák cirkáltak a városban. A vértanúk emlé­két 1940. november 11-én le­leplezett emléktáblák voltak hivatottak megőrizni az utó­kornak, de azokat 1945-ben eltávolították. Miután Pesten kitört a proletárdiktatúra és a ma­gyar Vörös Hadsereg csapa­tai közeledni kezdtek Kassa felé, napirenden voltak az in­ternálások és túszszedések. A letartóztatott kassai polgá­rokat Illavára — mely akko­riban kapta a Magyar Ott­hon becenevet — és Tere- zínbe hurcolták. Másokat a kassai katonai fogházba, vagy valamelyik kaszárnyá­ba zárták. Ismét mások szi­gorú rendőri felügyelet alá kerültek. A csehszlovák csapatok még előrenyomultak. Ápri­lis 30-án elfoglalják Sátoral­már nem tudom megállni, hogy ne írjak egy régóta saj­nálattal tapasztalt folyamat­ról. Közel a 80-hoz, gyakran nem alszom át az éjszakát, és bekapcsolom az éjjeli rá­dióadást. Mielőtt a tapasztal­takról szólnék, legyen sza­bad még elmondanom, hogy valaha zongora szakon a konzervatóriumot majdnem elvégeztem, másfelől éve­ken át játszottam tánczene­karokban és hónapokon át a ceglédi Délibáb cukrászdá­ban szólóban. Mindezt csak azért bocsátom előre, hogy valami fogalmam van a ze­nei dolgokról. Hallgatom az éjszakán ját­szott lemezeket és felmerül a kérdés bennem, hogy ha­zánk területén játszik az adó? Mert azt, hogy az éneke­sek csak üvöltő hangerővel képesek a szöveget elénekel­ni (elordítani), már régen megszoktam. De azt nem, hogy szinte kizárólag angol, rendszerint érthetetlen angol szövegeket hallok. Angolt hosszú évek óta tanítok, így némi fogalmam erről a nyelvről is van. Kinek válogatja ki a leme­zeket a zenei vezető? Éjsza­ka a fiatalok alszanak, így nekik serrimi esetre sem. De ha esetleg hallgatják is a szá­mokat, ki érti meg a szöve­get? Köztudott, és országo­san ostorozott tény, hogy elenyészően csekély a nyelv- ismeret és kevés a tanár. Az idősebbek pedig az el­múlt negyven év alatt aligha angoltanulással foglalkoz­tak, különben is elzárják a készüléket, ha a fülsértő, gyakran dallam nélküli, vagy ezt a végletekig ismét­lődő zenét hallják. Engedtessék meg újra megkérdeznem: biztosan a Magyar Rádió éjszakai prog­ramját hallgatom? Dr. Benkő Lajos Cegléd Új autóparkoló, jobb közvilágítás Múlt év májusában megír­tam, hogy Dunakeszin, az SZTK előtt az autók sárban parkolnak, ma örömmel írom meg: már elkészült a bitumenes autóparkoló. Dunakeszi és Dunakeszi alsó között a közúti világí­tás kétharmadát elkészítet­ték, még a közte lévő 400 méteres szakaszt kell befe­jezni. Úgy tudom, a Gyógy­szerkutatótól a hídig is elké­szül a közvilágítás. Solymosi László Dunakeszi magyar zászlódíszben várta őket. De a parancsnok a tri­kolórokat leszedette és csu­pán a vörös zászlókat enge­délyezte. Kassa zaklatott 20. száza­di sorsának egyik drámai fe­jezete ezzel lezárult. Sajnos, erre az időszakra már alig emlékszünk, ezek az esemé­nyek kihulltak tudatunkból, pedig múltunk elidegeníthe­tetlen részét képezik. (Vége) Balassa Zoltán jaújhelyet, egy napra rá Óz- dot, majd május 2-án Mis­kolcot. Ezeket a települése­ket is Csehszlovákiához sze­rették volna csatolni. Leg­alábbis tervezeteikben jóval nagyobb terület szerepelt, mint amilyent végül is meg­kaptak. Május 22-én a cseh­szlovák csapatok kénytele­nek kiüríteni Miskolcot. Megindul a magyar Vörös Hadsereg támadása. Június 6-án a magyar csapatok fel­szabadították Kassát, mely Marsigli grófot kirabolják a megyében Az olasz Marsigli gróf bátor katona volt, 1681-ben ezredesként érkezett az országba és végigküzdötte a török elleni hadjáratokat Nemcsak katona volt, de művelt, nagy tudású tuúr is, akinek sokat köszönhet a magyar művelődéstörténet, ő írta össze elsőként a Duna környékének régészeti emlékeit, növényvilá­gát Buda ostromakor sok könyvet megmentett a lán­gokból, Erdélyben ő találta meg a székely írásbeliség fontos emlékét, az ún. Bolognai Rovásemléket. Azok a martalócok, akik Pest vármegyében, Kecskemét és Pest között utaztában megtámadták és kirabolták, persze nem tudták ezeket a tényeket Az akkor már tábornok Marsigli elleni támadás nagy felzúdulást váltott ki, Becs az eset szigorú kivizsgálását rendelte el. A vármegye több alkalommal kis foglalkozott az üggyel. Mi is történt valójában? Marsigli kíséretével 1699. február 2-án indult el Kecskemétről. Többen figyelmeztették, az út nem biztonságos, de a gróf bí­zott kíséretében és sietős dolgára hivatkozva útnak indult. Az elhagyott vidéken tört rá Vékássy István, a híres bandita öt társával. Marsigli emberei nem jeles­kedtek a támadásnál: a három muskétás szétfútott, csak az inas és ő védekezett. Az inast megölték, Mar- siglit megsebesítették és kirabolták. A vármegye megkezdte a vizsgálatot, és sikerült kinyomozni, hogy Vékássy társaival Nagykőrös környékén buj­kál. A fegyveresek itt törtek rájuk, a rablók a tűz­harcban elestek. Pogány György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents