Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-21 / 43. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. FEBRUÁR 21., HÉTFŐ Az Ipolymente egységes kultúrkör A Szent István király Alapítvány templommentő terveiről Nagybörzsöny ősi templomai közül elsőként a Szent Ist- ván-templommal találkozik a látogató. A falun kívül, az út mentén áll, s megállásra kész­tet, mint intő ujj, mint felkiál­tójel. Sötét, tömör, súlyos. Ez a te hazád, mondja. A szen­tély erezete alá, a kőpárkány íveibe fejeket faragtak. Az 1200-as évek elején. S most is íme, itt vannak a fejek, az ábrázolatok. Mintha semmi sem változott volna... A Bányász-templom bent a faluban van. Későbbi, 1417-es építésű, az idetelepí­tett szász bányászok emelték maguknak. Könnyed és légi­es, mintha az itt nyert arany csengése ütemére dolgoztak volna rajta az építői... Süveg tátong a boltív helyén Mindkét templom veszély­ben. A legutóbbi években ro­hamosan romlott az állapo­tuk. Már a záróköve is ki­esett, mondja Németh Péter Mikola, a Szent István király Alapítvány létrehozója a Szent István-templomról. Zárókő... Fotón mutatja meg, hol is volt az. A szen­tély és a hajó közötti ív köze­pén. Most — látom a fotón — üreg tátong a helyén. Ma­gyarázza, de nem egészen ér­tem, mi is a zárókő szerepe építészetileg. Érzem inkább: ott, abban volt az egyensúly, az összetartó erő. Ha az nincs, szétesik az egész* Mi történt, mi az oka, hogy az oly sok századot át­élő templomok most szinte végveszélybe kerültek? — A Szent István-temp- lóm környezetében megvál­toztak az út- és a talajviszo­nyok — tájékoztat Németh Péter Mikola. — Régebben a bal oldalán ment az út, most a jobb oldalán, de ezenkívül is olyan mesterséges változá­sok történtek körülötte, me­lyek károkozónak bizonyul­tak. A felszíni víz most a fa­lak alá folyik, de a talajvíz is emelkedett. A víz megáll az udvaron, mint egy kis tó, té­len mint egy kis korcsolyapá­lya. Mindezek következtében megmozdultak az épületré­szek. — A Bányász-templom pe­dig — bármilyen meglepő — homokra épült. A mellette lé­vő, s a természet törvényei szerint egyre nagyobbra növő fa gyökerei elszívják azt a nedvességet, amely ed­dig összetartotta a templom alatti talajt. Mindkét épület­nél a legfontosabb a szerke­zet megerősítése. Mielőbb el kell hogy készüljenek a pon­tos helyreállítási munkater­vek. .. Ennek szorgalmazására, se­gítésére jött létre 1993. július 25-én — Vámosmikola védő­szentje, Szent Jakab napján — Németh Péter Mikola kez­deményezésére a Szent Ist­ván király Alapítvány. Aki felhívta figyelmét a nagybör­zsönyi templomok állapotá­ra, Hartung Ferenc, Nagybör­zsöny és Vámosmikola plébá­nosa. Az alapítvány kilencta­gú kuratóriumának elnöke Vágvölgyi Jenőné, vámosmi- kolai nyugdíjas pedagógus, ügyvezető elnöke Köpöczi Rózsa művészettörténész, a zebegényi Szőnyi István-em- lékmúzeum igazgatója. Első eredményük, hogy az 1992-ben szakreferensi véle­mény által életveszélyesnek nyilvánított, lezárásra ítélt Szent István-templom apszi­sát közbenjárásukra 1993 de­cemberében aládúcolták. Kez­dő tőkét — 400 ezer forintot — a Pest Megyei Önkor­mányzattól nyertek. Magánszemélyek is segíthetnek Hogyan tovább? — Február 12-én a nagy­börzsönyi plébánián úgyneve­zett Nagybörzsönyi Konzíli­umra jöttek össze az érintet­tek. Megállapítást nyert, f A nagybörzsönyi Szent Ist- ván-templom — akár intő ujj is lehetne hogy az alapítvány közvetítő szerepet vállal a templomok tulajdonosa — amely a váci egyházmegye — és az Orszá­gos Műemlékvédelmi Hiva­tal között, megpróbálja meg­teremteni az anyagi és a szak­mai feltételeket, hogy a hely­reállítási munkák elindulhas­sanak. Dragonics Tamás, a váci egyházmegye főépítésze egyetértését elnyertük. Gene­ráltervezőnek Hernuíny Judit építészt kívánják felkérni. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal az 1994-es évre 1 mil­lió forintot szándékozik a két templom megmentésére adni. Ez az összeg a vízelvezetési munkákra lesz elég. Mivel az alapítvány fővédnöke Katona Tamás politikai államtitkár, az ő támogatására is számít­hatunk. Azonkívül, az alapít­vány nyitott, bárki fizethet be a számlájára, s meg is tették ezt már magánszemélyek is. A legközelebbi — elképzelé­sünk szerint — március eleji összejövetelen a helyreállítá­si és rekonstrukciós munkák terveit előkészítő szakembe­rek megbízásáról kell dönte­ni, megbízójuk mint tulajdo­nos a Váci egyházmegye lehet. Mint még megtudtam Né­meth Péter Mikolától, a Szent István király Alapít­vány további célokat is kíván szolgálni: az Ipoly-mente kul­túrkör létrehozását — illetve újrateremtését. Egy népfőiskolára is szükség lenne — A történelmi Hont várme­gye az országhatár beleékelé- se előtt egységes kultúrkör­nek számított. Most Szobtól Drégelypalánkig kulturális vákuumban fuldokolnak az emberek, hiszen nem tartoz­nak igazán sem Vác, sem Ba­lassagyarmat szellemi vonzás­körébe. Szeretnénk, ha az Ipo- lyon innen és túl élők ismét azonos kultúrához tartozónak érezhetnék magukat. Az egy­ségesedéshez, véleményem szerint, szükség lenne egy népfőiskolára, ennek megva­lósítása is feladata a Szent Ist­ván király Alapítványnak. A túloldalon, Ipolyságon műkö­dik a Szondi Alapítvány, Csáky Károly író és történész az elnöke. Tavaly augusztus 19-én volt velük az első talál­kozó. .Aláírtunk egy nyilatko­zatot, melyben kinyilvánítot­tuk együttműködési szándé­kunkat, támogatásukról bizto­sítottak a térség polgármeste­rei az Ipoly mindkét oldalá­ról, valamint a Pest Megyei Művelődési Központ. Mi­előtt a népfőiskola valósággá válhatna, táborokat szerve­zünk. Anyanyelvi táborokat, s nyáron lesz Örökségünk Őrei elnevezéssel tábor. He­lyet Nagybörzsöny ad számá­ra, s a résztvevő 15—20 éves fiatalok majd restaurálási munkákat végeznek a templo­moknál. Visszakanyarodtunk Nagybörzsönyhöz, de én biz­tos vagyok benne, hogy a tér­ség szíve Nagybörzsönyben, e hajdani városban van. Egy régi mondás szerint: az arany­borjúnak — vagyis Hont vár­megyének r— a feje ugyan Selmecbányán van, de a teste a Börzsöny-vidéké. Nádudvari Anna Jubileumi kiállítás Dabason Emlékkönyv életrajzi adatokkal 25 éves a Dél-Pest megyei Nagy István Képzó'- és Ipar- művészeti Csoport. Ebből az alkalomból nyílt kiállítás szombaton délelőtt Dabason a Kossuth Művelődési Köz­pont és a dabasi Galéria Alapítvány rendezésében. Komáromi kiállítások Az elmúlt évi közönségsiker alapján 1994-ben is több közös képzőművészeti kiállítást ren­dez a Duna két oldalán a Komá­rom—Esztergom megyei és a szlovákiai Észak-Komárom ön- kormányzata. A nemrégiben jó­váhagyott megállapodás sze­rint az észak-komáromi alko­tók műveit májusban és június­ban a dömösi Kisgalériában, valamint a budapesti Árkád Ga­lériában mutatják be. Az Eszter­gomi Művészek Céhe kiállítá­sát szeptemberben az észak-ko­máromi Dunamenti Múzeum­ban, majd Dunaszerdahelyen és Párkányban láthatják az ér­deklődők. Április 26-a és május 1 -je között immár harmadszor ke­rül sorra a két városban — az eddigieknél gazdagabb prog­rammal — a Komáromi Na­pok elnevezésű rendezvényso­rozat. A program részét képező Komamo—Komárom közötti nemzetközi utcai futóversenyt ezúttal huszadszor tartják meg. A rövid, színvonalas műsor után, melyet a Sugár Rezső Zeneiskola tanárai és növen­dékei adtak, iff. Pál Mihály szobrászművész nyitotta meg a tárlatot. Elsőként a ga­lériáról szólt néhány szót. El­mondta, hogy az egy éve be­jegyzett alapítvány célja az állandó jellegű bemutatók lét­rehozása, valamint a képző- művészeti iskolák működteté­se és támogatása. A kiállítás létrejöttéhez szükség volt a Kossuth Művelődési Köz­pont együttműködésére, ezért köszönet illeti Tápodi Katalint és Kerekes Lászlót a rendezésért. Az alapítvány alapszabá­lya arról tanúskodik, hogy a csoport a ceglédi, dabasi, mo- nori, nagykátai és ráckevei járásokban, továbbá Cegléd, Nagykőrös városokban dol­gozó alkotókat tömöríti az említett járások járási hivata­lainak támogatásával. Célja, hogy összefogja Dél-Pest me­gye hivatásos és amatőr kép­zőművészeit, s rendszeres be­mutatkozási lehetőséget biz­tosítson számukra, segítse működési területén a képző- művészeti kultúra fejlődését, továbbá rendszeres összejö­veteleken vitassa meg a cso­port tagjait érdeklő művésze­ti, művészpolitikai kérdése­ket. A művészeti csoport tagjai — jelenleg 40-42-en vannak — között találunk festőt, szobrászt, grafikust, tűzzo­mánckészítőt. szőnyegszö­vőt. Mindannyiukról olvasha­tunk abban az emlékkönyv­ben is, mely a kiállítás tiszte­letére látott napvilágot Daba­son, a Kossuth MK. és a Ga­léria Alapítvány gondozásá­ban. A kiadvány a fontosabb életrajzi adatokat, a Nagy Ist­ván Csoport történetét, a fennállásuk során róluk meg­jelent cikkeket, dokumentu­mokat tartalmazza, és részle­tesen bemutatja a tárlaton lát­ható műveket fotókkal, repro­dukciókkal illusztrálva. A jubileumi kiállítás 1994. március 5-ig tekinthe­tő meg a Kossuth Művelődé­si Központban Dabason, a Szent István u. 58.-ban. Simon Andrea Iskola a határon (innen és túl) Nyugalmat, meghittséget áraszt a szigetszentmiklósi Bat­thyány Kázmér Gimnázium és Szakközépiskola modem, vi­lágos épülete. Az. aulában kellemes, zöld környezetben sé­tálnak a tanárok, diákok, az ebédlőben tisztaság, szépen megterített asztalok — az étel, mely az iskolában készül, ki­váló. A gimnáziumtól néhány lépésre a kollégium, mely nemcsak magyarországi, hanem erdélyi, felvidéki, kárpátal­jai, sőt Horvátországból menekült magyar gyerekeknek is szállást ad. Mi több: a kollégium külön szobát biztosít azok­nak a tanároknak, akik amúgy albérletre szorulnának... Dr. Koós Ferenc neveléstörténész, a gimnázium igazga­tója igazi pedagógusi hévvel beszél az iskoláról, főleg az idegennyelv-tanítás területén elért eredményekről. Angliá­ból, Ausztráliából, Kanadából, az Egyesült Államokból ér­keztek ide vendégtanárok (vannak köztük magyar származá­súak is), angol és német nyelvű iskolaújságot jelentetnek meg, diákcseréket bonyolítanak e két nyelvterületre, de máshová is. Dél-Olaszországban, a potenzai gimnázium­ban Horatius-műsort mutattak be, nagy sikerrel. Van olyan diákjuk, Sliwa Tünde, aki Liptai Csilla magyar szakos taná­rával közösen irodalmi giccsparódiát írt — a sziporkázóan szellemes írás a sajtóban meg is jelent, tv-felvétel is készült belőle, sőt az egész anyagnak már kiadója is akadt Buda­pesten —, nemsokára olvashatjuk. A kulturális nyitottságra vall, hogy az évzáró ünnepségen írók tisztelik meg jelenlé­tükkel az iskolát, és dedikált példányt nyújtanak át az arra érdemes diákoknak. Sok minden jót el lehetne még monda­ni erről a gimnáziumról. Zárjuk inkább dr. Koós Ferenc frappáns szavaival: „Szigetszentmiklós Európa szerves ré­sze. .. ” A Batthyány Kázmér nevét viselő iskola mindenképpen az. Balázs Tibor Jókai-napok — másodízben Budaörs az íróra emlékezik Jókai Mór a Svábhegyen lé­vő, általa Fecskefészeknek ne­vezett vidéki házában boldog éveket töltött. Jó barátság fűz­te a közeli Budaörs lakóihoz. Ezt a múltbéli kapcsolatot igyekeznek ápolni ma is az itt élők, az immár hagyomá­nyosnak számító Budaörsi Jó­kai-napok megrendezésével, melynek ünnepélyes megnyi­tóját a hét végén tartották a helyi művelődési házban. Dr. Csathó István, az intéz­mény igazgatója megnyitó be­szédében ismertette az elkö­vetkezendő egy hónap gaz­dag programsorozatát (amely­ről lapunkban később mi is hírt adunk). Reményét fejez­te ki, hogy a Jókai-napok is olyan rangos, közismert ese­mény lesz majd, mint ami­lyen például a zsámbéki na­pok. A szervezők mindent megtesznek annak, ellenére, hogy nem kapnak túl sok se­gítséget. A műsorban hallhattuk az erre az alkalomra készült Jó- kai-himnuszt, melynek szöve­gét dr. Csathó István írta, ze­néjét Kiss Sándor szerezte, és amelyet Ardó Mária, az Ope­raház énekesnője adott elő, utóbbi az est folyamán még két Melinda-áriát énekelt Er­kel Ferenc Bánk Bánkjából. Ezután Beregszászi Olga szín- művésznő a 19. század hangu­latát idéző sanzonokkal szóra­koztatta a csekély számú, ám lelkes közönséget. Zongorán Reményi József kísérte a mű­vésznőt. A Jókai Emlékiállí- tással, melyet ugyanott tekint­hetnek meg az érdeklődők, a rendezők teljes keresztmet­szetet szeretnének adni az író életéről. Többnyire korabeli fotókon láthatók életének színhelyei, szülei, szerelmei. A Jókai-napok zárórendezvé­nyét március 18-án tartják a budaörsi művelődési házban. (juhász) Európai turnén a japán ifjúsági zenekar Budapest, Bécs és München nagy múltú hangversenyterme­iben lép fel második európai turnéja során a tokiói Keio Egyetem ifjúsági zenekara, a Keio Wagner Society Orchest­ra. A Pesti Vigadóban február 27-én, vasárnap este fél nyolc­kor Ravel Daphnis és Chloe című művét, Saint-Saéns Hegedűversenyét és Beethoven V. szimfóniáját adják elő Naohiro Totsuka, a Tokiói Filharmonikusok mes­terének vezényletével és Yasu- ko Ohtani, a Tokioi Filharmo­nikusok koncertmesterének közreműködésével. Az 1901-ben alapított nagy zene­kar tagjai Tokió híres egyete­mének, a Keio Egyetemnek a hallgatói. Többségük nem ze­nei szakon tanul, hanem kedv­telésből, szabadidejében mu­zsikál. Műsorukon Wagner ze­neművei mellett a nagy euró­pai klasszikusok darabjai sze­repelnek, többek között Mah­ler, akinek szerzeményeit már azelőtt rendszeresen játszották hazájukban, mielőtt európai re­neszánsza elkezdődött volna. A hangversenyt a Gala Tours szervezi. Irodájában- (Buda­pest XIII., Pannónia u. 11.) és a Vigadó pénztárában az ér­deklődők korlátozott szám­ban, díjmentesen kaphatnak je­gyet a japán vendégegyüttes koncertjére.

Next

/
Thumbnails
Contents