Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-18 / 41. szám
1 PEST MEGYE1 HÍRLAP INTERJÚ 1994. FEBRUÁR 18., PÉNTEK 9 Megőrizni a magyarságot a Kárpát-medencében Beszélgetés Für Lajos honvédelmi miniszterrel Nemrég szerkesztőségünk vendége volt Für Lajos honvédelmi miniszter, az MDF elnökjelöltje akivel Vödrös Attila főszerkesztő, illetve Bánó Attila és Deregán Gábor főszerkesztő-helyettesek beszélgettek. — A napokban láttunk olyan, MDF-es képviselőjelölteket bemutató szórólapokat, amelyeken semmiféle utalást nem találtunk arra, hogy a jelölteknek bármilyen köze lenne a Demokrata Fórumhoz. A szórólapok készítői még egy aprócska emblémával sem jelezték a jelöltek politikai hovatartozását. Mi lehet ennek az oka? — Nem tudom. Erről most hallok először. — Lehet, hogy emögött valamilyen taktikai megfontolás húzódik? — Szoktuk mondani, hogy kilencvenben az MDF vitte be a jelöltjeit a parlamentbe. Most egy kicsit fordítva kell lennie, mert az MDF neve önmagában nem elég, ezért most a jelöltnek kell bevinnie az MDF-et. De éppen ezért fontos a hovatartozás feltüntetése. — Lehet, hogy egyesek félreértették a dolgot. Azért tettük fel ezt a kérdést, mert úgy gondoljuk, hogy a Magyar Demokrata Fórum túlságosan szerény és visszafogott, holott a nemzet több határozottságot, bátrabb fellépést várna, különösen most, a kampány időszakában. Nem arról van szó, hogy ha eddig ilyen volt a párt, akkor a választások előtt már nem kíván másmilyen lenni és folytatja a régi, nem jól beváltat? — Ellenkezőleg. Azt hangsúlyozzuk, hogy a nemzeti és keresztény elkötelezettségünket nagyon határozottan, markánsan kell képviselnünk, pláne most az elkövetkező hónapokban. Hiszek a harminc százalékban — Az MDF egyes politikusai 18 százalékról beszélnek. Nem értjük, miért sugallják a kevesebbet, amikor az elmúlt közel négy év kormányzati munkája, a tagadhatatlan eredmények ezt nem indokolják. — Igazuk van. Én húsz és harminc százalék közötti várható eredményről szoktam beszélni. Hogy ez a húszhoz lesz-e közelebb, vagy a harminchoz, azt nem tudom, de biztos, hogy nem lesz ennél kevesebb. A tizennyolcat azért mondjuk most, mert egy nagy közvélemény-kutató intézet felmérése szerint decemberben a megkérdezettek körében nyolcról tizennyolc százalékra emelkedett azok aránya, akik az MDF- re adnák a szavazatukat. Nem csak a szívemre hallgatok, amikor azt mondom, hogy ma jobban hiszek a harminc százalékban. — Hajdú János A Hét műsorában Csoóri Sándort fanatikus nacionalistának nevezte. Mi erről a véleménye? — Itt nem csupán a Csoó- rit ért rágalomról van szó. Nem csupán arról, hogy valaki nekimegy a mai magyar szellemi élet talán legkiválóbb képviselőjének, hanem arról is, hogy ma ugyanúgy kezeli a kisebbségi magyarok ügyét, mint ahogyan 1983-ban volt szíves kezelni. Nemcsak Csoóriról írt lesújtó dolgokat abban az emlékezetes cikkben, hanem Duray Miklósról is. Mocskolta azt a kisebbségi vezetőt, aki kiállt három-négymillió magyar ügyéért, és akit ezért börtönbe csuktak. Itthon pedig ez az internacionalista konjunktúra lovag belerúgott abba a Durayba, aki — tudjuk jól — mindmáig állhatatosan, megalkuvás nélkül küzd a kisebbségi sorban élő magyarság jogaiért, megmaradásáért. Tehát nemcsak Csoóriról van szó, hanem jóval többről. Itt a magyarságot pocskondiázza valaki ugyanolyan gátlástalanul, ahogyan annak idején tette. Tönkretették a nemzetet — Félő, hogy Hajdú ezzel a véleményével a társadalom bizonyos köreiben legalább olyan népszerű, mint amilyen népszerűek e körökben Horn Gyuláék azzal, hogy Nagy Sándorékat magukhoz ölelték. Persze valószínűleg el sem távolodtak egymástól. Mindez mintha túl lágyan lenne kezelve a legnagyobb kormányzó párt részéről. — Három hónapja járom az országot és a különféle ösz- szejöveteleken rendre arról beszélek, hogy egy baloldali fordulat veszélye fenyeget bennünket. A Magyar Demokrata Fórumnak és minden nemzeti elkötelezettségű politikai erőnek a demokrácia keretein belül mindent meg kell tennie ennek meg: akadályozásáért. És nem azért mondom ezt, mert bajom lenne a személyekkel, hanem azért, mert az általuk képviselt politikai gondolkodással, mentalitással, a múltból fakadó beidegződésekkel van bajom. Hol találunk ma posztkommunista erőktől mentes tiszta demokráciát a Kelet-európai térségben? Talán csak Csehországban és nálunk. A többi nagyjából posztkommunista rendszer vagy ahhoz közel álló. Ez a környezet óriási esélyt ad arra, hogy létrejöjjön nálunk is egy nagy baloldali blokk, amit esetleg Thürmerék és a liberális vonal balszárnya tovább erősíthet. Nekünk kötelességünk erről beszélni és felhívni rá a választópolgárok figyelmét, mert sokan talán észre sem veszik, hogy olyan eszmeiségnek az erősödéséhez járulhatnak hozzá, amely korábban már tönkretett embert, közösséget, nemzetet. — Nagyon jó, hogy ön igyekszik erre felhívni a figyelmet, ám kérdés, milyen hatásfokkal teheti ezt, hiszen a sajtó nagyobb része éppen a másik oldal befolyása alatt áll. — Szerencsére ez a szerkesztőség nem ilyen, és azért hál’istennek van már néhány lap, amelyik szintén nem. A rádió és a televízió hírműsorai végre a közszolgálat jegyében dolgoznak és több tekintetben valóban tárgyilagosak. Egyébként egyetértek azzal, amit Duray Miklós mondott az említett műsorban, hogy Isten óvjon meg bennünket attól, hogy ilyen politikai erők kerüljenek hatalomra Magyarországon. — Csak nehogy azzal vádolják Durayt, hogy beavatkozik Magyarország belügye- ibe. — No, azért van valami köze hozzá, bár ez a vád bizonyára elhangzik. — Egyre több olyan emberrel találkozunk, aki a kilencvenes választások idején elkötelezett híve, vagy szimpatizánsa volt az SZDSZ- nek, de mára nem csupán eltávolodott ettől a párttól, hanem kifejezetten idegenkedik tőle. Ezek az emberek úgymond bedőltek a szabad demokraták akkori kommunistaellenes propagandájának. Elképzelhető, hogy a mostani kampány során egyes ellenzéki pártok ismét megpróbálkoznak efféle megtévesztéssel a választási siker érdekében? — Ennek van némi valószínűsége, de olyan mértékű megtévesztő propagandára, mint, amilyet a nagy anti- kommunista hevülésével annak idején az SZDSZ produkált, ma nem látok esélyt. Ez még egyszer nem alkalmazható. Az SZDSZ a visszatán- colással, illetve az igazságtétel, a kárpótlás kérdésében tanúsított kiábrándító magatartásával veszítette el táborának egy részét. Tettek is érte valamit — És a Fidesz? — A Fidesz mozgása más. Ők nemzeti elkötelezettségű középpártnak nevezik magukat. Nemcsak abban különböznek az SZDSZ-től, hogy ezt mondják, hanem tettek is valamit azért, hogy azok a párton belüli erők, amelyek közel álltak a szociálliberá- lis, baloldali hajdani mentalitáshoz, kiszoruljanak a Fi- deszből. Tehát nemcsak propagandát, tetteket is látunk. A Fidesz e pillanatban egy érdekes képlet. — Lehet, hogy érdekes, de a kormánykoalíció számára korántsem mindig kellemes. Orbán Viktor néhány napja is élesen támadta a kormányzatot. — Szokta. — Mi a helyzet Csurká- val? Elképzelhető-e valamiféle közeledés közte és az MDF között? — Nyíltan és őszintén mondom, e pillanatban ezt nem tudom elképzelni. Olyan mértékben támadta az MDF-et Csurka — személyesen Csurka — és környezete, hogy emiatt ezt elképzelhetetlennek tartom. A Magyar Fórumban megjelenő cikkei is bizonyítják, hogy szinte nem tud úgy írni, hogy bele ne rúgjon az MDF-be. Nem is szólva arról, hogy Torgyánnal közös nagygyűléseken vesz részt. Ez meg már hova vezet? Bérrendezés a hadseregnél — A Németh-kormány annak idején úgy adta át az államkasszát, hogy volt benne néhány százmillió dollár. Ma a valutatartalékunk úgy hét- nyolcmilliárd dollár körül mozog, ami jó hír, csak hát nem biztos, hogy örömmel tölti el a rosszul fizetett ápolónőket vagy pedagógusokat. Lehet-e a béreket emelni ebből? — A pénzügyi kormányzat még a törvény által előírt béremelések végrehajtásáért sem mindig lelkesedik, mert ez gerjeszti az inflációt. — Ha nem lelkes akkor nem lehetne ezt a pénzügyi kormányzatot kiszorítani a kormányzatból? — Hát ez érdekes lenne, de komolyra fordítva a szót, éppen most született döntés arról, hogy az ápolónők négyezer forintot kapnak a fizetésükhöz. Ami azt illeti, a hadseregnél is szükség van egy globális bérrendezésre. Múlt héten került a kormány elé a katonák jogállásáról szóló törvényjavaslatunk, ami egyszer s mindenkorra rendezné a béreket. Új, megemelt összegű bérkategóriákat állítanánk fel, és olyan, az inflációhoz mért szorzószámot alkalmaznánk, aminek a segítségével hosszú távon rendeződne a helyzet. — Ha az MDF-ben, mint elnök, bizalmat kap, fog-e változtatni a párt működésén, felépítésén ? — Most semmiképpen. Az elkövetkező három hónapban a választásokra koncentrálunk. A legfontosabb cél,, hogy ahol vannak még belső, helyi konfliktusok, azokat szüntessük meg, és minden erőt a .kampányra fordítsunk. Hogy mi lesz később, arról most korai beszélni. Egyelőre csak azt tudom elképzelni, hogy az MDF győzni fog ezen a választáson, de legalábbis kormánykoalíciós partner lesz, és fontos tényező marad. Ebben az esetben a párt szerepe olyanná válhat, mint a kilencvenes választások után, amikor az erők javát a kormányzás, a parlamenti munka és a valóságos cselekvések egyéb területeire kellett átrendezni. Ennek ellenére nem szorulhat háttérbe a párttal való törődés. Meggyőződésem, hogy a következő négy évre olyan pártot kell kialakítani a Magyar Demokrata Fórumból is, amely a jelenleginél szervezettebb, határozott arcélű és a magyar politikai közéletben jó adottságokkal jelen lévő párt legyen. Nem szeretem ezt a kifejezést, de hirtelen nem tudok jobbat, igazi profi pártra gondolok. Olyan pártra, amely a városokban éppúg hallatja a hangját, mint a kis településeken. Ehhez persze megfelelő tagság is kell. Olyan, amelyet nem marcangolnak hiúságból fakadó presztízsügyek, mert így nem lehet jó pártot építeni és szervezni. Fontos, hogy a tagság kulturált, politikailag művelt legyen, és legalább ilyen fontos az utánpótlás, a fiatalítás kérdése. A generációs szálak mintha a negyvenéveseknél elvágódtak volna, és a fiataljaink száma meglehetősen alacsony. Közel állnak a KDNP-hez — Megfigyelhető, hogy egykori MDF-szimpatizánsok egy része mostanában rokonszenvezik a Kereszténydemokrata Néppárttal. — Ez tulajdonképpen természetes, hiszen nem szaggatta őket belső testvérháború. — Hogyan élnék meg önök, ha a KDNP, ez a kistestvér, a választások révén nagy- gyá nőne, s netán uz MDF mellé vagy fölé emelkedne? — Ettől nem esnénk kétségbe és számunkra sokkal elviselhetőbb lenne, mintha az MSZP emelkedne fel. De azért fölé talán ne... A KDNP-hez sok szál köt bennünket, világnézetünket, mentalitásunkat tekintve közel állunk egymáshoz, és ez remélem a választások után is meghatározza a kapcsolatunkat. — Ha a magyar baloldal frontembereit nézzük, akik lényegében a régi garnitúrát testesítik meg, akkor esetleges választási győzelmük esetén jogosan lehet tartani a restaurációtól, ami például Lengyelországban nem következett be. Miniszter úrnak erről mi a véleménye? — A lengyel baloldali blokknak van egy parasztpártja. Ez a párt ugyan meghajolt a kommunista diktatúra előtt, de mégiscsak parasztpárt. Nagy szavazóbázisa van, hiszen ott nem volt kolhozosí- tás, mint nálunk. A parasztság a mienknél jóval nagyobb arányú, ezért ez a bázis -— amely nem posztkommunista — jelentős. Magyar- országon a baloldal szinte kizárólag posztkommunistákból áll. Ez a nagy különbség a két ország baloldali blokkjai között. — Ön optimista a jövőt illetően. Miért? — Azért, mert a társadalom nagyobbik része mindig józan gondolkodású volt, mentes mindenféle radikális, szélsőséges hajlamtól. Másrészt azért, mert a múlt súlyos tanulságai még nem tűntek el teljesen az emberek emlékezetéből, ezért sokan tudják, hogy a szélsőséges fordulatok — akár jobbról, akár balról örvendeztettek meg bennünket — mindig nemzeti katasztrófát idéztek elő. Végül azért, mert az emberek érzik, hogy most egy nagyon veszélyes, képlékeny világban kell megőrizni a magyarságot a Kárpát-medencében és ennek talán lesz akkora súlya a közgondolkodásban, hogy megfékezze a demagógiát, az olcsó propagandát, és sokakat tegyen képessé a bölcs mérlegelésre, a helyes döntésre. Für Lajos: A demokrácia keretein belül meg kell akadályozni a baloldali fordulatot Erdó'si Agnes felvétele
