Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-18 / 41. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. FEBRUAR 18., PENTEK Boross interjú a Le Figaróban Igaztalan támadások Draskovic: Olajat öntenek a tűzre A belgák is távoznak Belgrádból Az AFP francia hírügynökség is ismertette Boross Péter miniszterelnök nyilatkozatát, amelyet a Le Figaro című francia lapnak adott. (Az interjú magyar nyelvű kivonatát a Magyar Nemzet tegnapi száma közölte.) Az interjúból a hírügynökség kiemeli, hogy a magyar kormányfő nyugtalanságának adott hangot a boszniai légicsapások esetleges következményei miatt. — A bombázásnak előre kiszámíthatatlan hatása és kedvezőtlen következménye is lehet az egész térségben. A nemzetközi diplomácia két és fél éves tétovázása a háború kiterjedéséhez vezetett. A tényékhez nem szükséges kommentár — idézi a magyar kormányfőt a lap nyomán a hírügynökség. Egy Magyarország biztonságával kapcsolatos kérdésre válaszolva Boross Péter hangsúlyozta, hogy országa nem érezheti biztonságban magát, amíg nem csatlakozik teljes jogú tagként az atlanti szövetséghez. Ezért ez diplomáciai törekvéseink célja. A békepartnerség jelentette távlatról azonban a kormányfő megállapította, hogy az eléggé bizonytalan. Az AFP idézi az interjú azon részét, amelyben Boross Péter Oroszországgal kapcsolatban megjegyezte: bár meg van arról győződve, hogy a „birodalmi elv” továbbra is az orosz politika tényezője marad, mindazonáltal reményét fejezte ki, hogy a Borisz Jelcin képviselte realista és mérsékelt erőknek sikerül Moszkvában hatalmon maradniuk. A hírügynökségi jelentés is kitér a miniszterelnöknek a szlovákiai és romániai magyarok sorsára vonatkozó megállapítására, amely szerint e két országban nacionalista támadások érik a magyar közösséget, -mondván, hogy Magyarország valójában határmódosításra ácsingózik. Boross Péter kifejtette, hogy ez nem igaz, hiszen hazánk aláírta a párizsi béke- szerződést és a helsinki záróokmányt. Bili Clinton elnök szerda este tagadta, hogy az Egyesült Államok enyhített volna a Szarajevó környékére telepített szerb nehézfegyverek kivonásával vagy beszolgáltatásával kapcsolatos álláspontján. Leszögezte, hogy a nehézfegyvereket vagy el kell távolítani határidőre a húsz kilométeres tilalmi övezetből, vagy ha a kivonás nem lehetséges, az ENSZ-erők fizikai ellenőrzése alá kell helyezni azokat. A boszniai szerbek kezdettől fogva bizalmatlanul fogadRakéta Galileába Izraelben Szíriát tartják felelősnek azért a rakétatámadásért, amely az ország északi részét, Galileát érte szerda délelőtt Libanonból, először tavaly nyár óta. Katonai vezetők szerint a támadók egy, a PFSZ—izraeli békemegállapodással szembehelyezkedő palesztin csoport tagjai voltak. ták a NATO és a nyugati országok fenyegetéseit, mert azok arra biztatják a muzulmánokat, hogy ne fogadják el a békét, hanem harcoljanak tovább. A NATO-nak nem kellene egy 4,5 milliós népet — a szerbet — fenyegetnie, amikor az semmi mást nem tesz, mint a szabadságáért és függetlenségéért küzd — jelentette ki Radovan Karadzic, a boszniai szerbek vezetője a La Libre Belgique című újságnak nyilatkozva. A légicsapások csak olajat II. Erzsébet királynő őszre tervezett oroszországi látogatását bejelentvén a brit kormány az eddigi legerőteljesebb jelet adta arra, hogy bízik Jelcin orosz elnökben és az általa fémjelzett reformirányzatban — írta tegnap vezércikkben a The Times című brit lap. Vannak persze kockázatok, és ezek közül nem is az utolsó, öntenének a boszniai háború tüzére, mert „ennek a háborúnak nem lehet újabb bombákkal véget vetni” — jelentette ki római sajtóértekezletén Vük Draskovic, a szerbiai ellenzék vezére. A belga külügyminisztérium azonnali hatállyal felszólította belgrádi diplomáciai képviseletét, hogy máig — azaz 48 órával a boszniai szerbekhez intézet múlt heti NATO-ultimátum lejárta előtt — intézkedjenek a családtagok hazatelepítéséről. hogy ki tudja, Jelcin vajon hatalmon lesz-e még ősszel? — tette hozzá az újság. Brit megfigyelők régóta időszerűnek tartják a látogatást. II. Erzsébet 22. nemzedékbeli egyenesági leszármazottja Rurik novgorodi nagyhercegnek (862—879), az orosz monarchia megalapítójának. A nagyvilág hírei kf- Csaknem hatvan magyar tollforgató ír és alkot Kárpátalján, ahol az újságírók egy csoportja most úgy döntött, hogy megalakítja a Kárpátaljai Magyar Újságírók Független Szövetségét. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagállamai jelenleg összesen 2,7 milliárd dollárral tartoznak a világ- szervezetnek — olvasható az ENSZ kimutatásában.-V Súlyosan megsérült Kim Dzsong 11, a koreai államfő' és pártvezető, Kim ír Szén 52 éves politikai örökösének tekintett fia — jelentette be tegnap Szöulban az ellenzéki Demokrata Párt vezetője. Országos konfrontációra készül a lengyel kormánnyal a Szolidaritás. A szakszervezet országos bizottsága gdanski ülésén úgy döntött: vezetője, Marian Krzaklews- ki irányításával létrehozza a tiltakozó akciók országos vezérkarát, és a megmozdulásokhoz szükséges pénzalapot. Londoni jel Jelcinnek VÉLEMÉNY Kései sirató a Népszabadságban A kérdés magától értetődik: nem frivol és cinikus népmegalázás-e újra meg újra rendszerváltásról beszélni ott, ahol a .Népszabadság” lehet a legnagyobb példányszámú napilap, sajtó-krőzusi pozícióban? Most már egyre diadalmasabban rasszista és magyarellenes, olyannyira, hogy időnként eléri az egykori nyilas lap, az Összetartás színvonalát abban, ami emennél a zsidófalást, a Népszabadságnál a magyarfalást jelenti. Sőt: most már attól sem riad vissza ez a monopoltőkés-támogatottságú Aczél-örökös szerkesztőség, hogy kiássa a nemrég elhantolt Antall József holttestét és nyilvánosan meg- becstelenítse. Ezzel együtt olyan módon rúg bele a magyar történelembe és a magyar nemzeti önérzetbe (abba a minimálisba, amelyhez minden nemzetnek és minden közös hagyományú emberi közösségnek természet adta joga van), hogy azzal annak az arany végű cigarettát szívó, felcicomázott Szamuely Tibornak egyenes örököseként jelenik meg (1994-ben!), aki a tömeges kéjgyilkosságok politikai divatját honosította meg a XX. századi Magyarországon. Február 11-én, a lap 14. oldalán, alul, tárcaszerű elhelyezésben egy Kopátsy Sándor nevű úr cikkét közli, a név alatt feltüntetve, hogy a szerző közgazdász. A cikk címe: „Egy magyar nemes halálára”. A cím kétértékű. Vonatkozhatik egy minden tiszteletet megérdemlő múlt század eleji közéleti szereplőre, s ugyanakkor pejoratív zöngéjű is, hiszen Petőfinek a magyar nemes egy típusát tollhegyre tűző versét juttatja az ember eszébe. Hanem aztán az, ami a cím alatt olvasható, az ember arcába kergeti a vért. A ..magyar nemes” (ó, nem a nemes magyar!), kit elparen- táltatni Miklós Gábor rovatvezető úrnak 1994. február 11-én jut eszébe egy goromba, tudatlan, műveletlen fickóval, aki az 1960-as évek brosúraszövegeit öklendezi vissza, miközben fogalma sincs nemcsak a magyar történelemről, de még a marxizmus—sztálinizmus szemináriumainak tananyagáról sem, nem más, mint néhai Antall József, Magyarország múlt év decemberében elhunyt és milliók meggyászolta miniszterelnöke. Dr. Antall József, jól fogd fel, magyar: ő az, ki őseinek rozsda marta, immár nem ragyogó véres kardját fogason lógatja, aki nem ír és nem olvas, aki addig él, amíg henyélhet. Ez csak a gondolattársítás a szerző (és a szerkesztő) szándéka szerint. Csakhogy ebből a visszataszító gyalázkodásból még olyan meglepő újdonságok is kiderülnek, hogy a magyar nemesség. 11 (betűkkel kiírva: tizenegy) évszázadon keresztül uralkodott a Kárpát-medence népei felett, vagyis 895-től mind a mai napig. A szerkesztőt (végül is ő felel azért, mit közöl a lapban) nem zavarja, hogy magyar nemességről csak a XIII. század végétől lehet beszélni, hogy 1848-ban ez a fogalom megszűnt, s hogy a Kárpát-medence népei kifejezés csak a XVII. és XVIII. század óta érvényes, amikor is a török háborúk pusztításai után tömeges betelepülések történtek az országba. Ez a melldöngető napilap az Iromány negyedik sorában a magyar nemességet „uralkodó nemzetség”-nek nevezi, tanúságot téve arról, hogy a cikkíró és rovatvezető nagy valószínűség szerint megbukott történelemből és föltehetőleg magyar irodalomból is boldogult úrfikorában. Ezek után talán izgatottan föllapozzák a lexikont és megnézik, mi is a „nemzetség”. Jó lesz, ha mindjárt az „allegória” és „filagória” címszónál is fölütik a lexikont, nehogy legközelebb ezeket is összetévesz- szék. Dr. Antall József történelmi szerepéről még sok vita lesz ebben a hazában, mint minden nagy történelmi alakról (Mátyásról is, Bethlen Gáborról is, Kossuthról és Teleki Pálról is, volt és lesz még vita), de azt mondani róla, hogy ő a magyar nemes képviselője volt, azt is lehetővé teszi, hogy valaki egyszer kimondja: a magyar paraszt képviselője volt. Miért ne? Esetleg a norvég halász vagy a francia clo- chard képviselője volt. Egy olyan sajtóban,'amelyben a nyomdafesték tűréshatára minden képzeletet fölülmúl, minden lehetséges. A valóság ezzel szemben az, hogy ha volt valaha képviselője a magyar polgárnak, akkor dr. Antall József volt az. Az európai formátumú magyar polgár képviselője volt, a maga konzervativizmusával, hiszen minden elképzelhető híresztelés ellenére a klasszikus értelemben vett polgár nem gyűlöletfröcskölő prédikátor. Francia párhuzam: Giscard d’Estaing-t vajon a francia noblesse, esetleg az arisztokrácia képviselőjének tartja a Népszabadság-beli Lenin-ifjak csapata? Visz- szatérve a cikkhez: ha ráfogják Antalira, hogy magyar nemes volt, akkor az XIX. századi image-t követel, tehát kijelentik egy világszínvonalú államférfiról, hogy „lenézte a gazdasági munkát”. így. Mint egy valamikori párttitkári beszámolóban a taggyűlésen. „A gazdasági életben való szereplést úrhoz méltatlannak tartotta.” Az cseppet sem zavarja őket, hogy miniszterelnök volt, tehát nem tudta elkerülni a gazdasági életben való szereplést. Annyi szent, hogy nem volt bróker. Nem volt tőzsdealkusz. „Talán eszével megértette, hogy a gazdaság fellendítése a legfontosabb politikai feladat.” Talán. Mert hát hol is volt az ő esze Kopátsy úrétól! S hogy az ország legkedveltebb napilapja írásművészetéről mindjárt bizonyságot tegyen, azonnal, dr. Antall József eszének taglalása után, bedobja a lényeget, átvezetés nélkül, mint egy Marlboro-cowboy a Las Vegas-i kaszinóban: „Az ország lakossága nem a magyarságának kiélését, hanem a megélhetést, a biztos munkaalkalmat tartja elsődleges választási szempontjának a következő választásokon.” Ez juttatja eszébe a szerzőnek, hogy némi elismerés-alamizsnát is behuilathat az emlékperselybe: „Antall József történelmi hivatást teljesített azzal, hogy az egyik oldalon nem kerültünk a primitív nacionalisták korlátlan hatalmába, másrészt sikerült annyira magyaroknak maradnunk, amennyire ezt a közvélemény elvárja.” Ez nem egyéb, mint dr. Antall József megvádolása azzal, hogy magyar és nemzeti politikai iránya csupán manipuláció volt; szemfényvesztés az elmaradott közvélemény megnyugtatására, amely a legutóbbi időkig a gaz magyar nemesség (képviselője: dr. Antall József) befolyása alatt állt és csak május 8-ára fog végleg lemondani magyar voltáról, mert minek is az. Minek is az, hiszen Kopátsy úr cikke szerint már Trianon után meg kellett volna érteni, hogy sürgősen el kell tűnni a Nap alól. Trianon — „nevesítve”: Benes, Bratianu, Clémenceau, Lloyd-George, Wilson, Millerand — „elvette tőlünk (t. i. az akkor már nem létező magyar nemességtől — S. A.) a szolganépek kétharmadát”. Ez Trianon értékelése a Népszabadság részéről. A több mint hárommillió magyar, akit elvettek „tőlünk” (kiktől is? „a magyar nemességtől”?) ebben a képben nem tűnik föl, hiszen már Aczél elvtárs kivakarta onnan. Ebből következik, hogy a magyarok kilencvenöt százaléka fütyült volna az ország feldarabolására, családok szétszakítására, ha az a magyar nemesség, amelynek nemcsak Antall József volt a képviselője, hanem Szabó Dezső is — második hasáb, felülről 17. sor — el nem bolondítja. Ami Antall újszerű értékelését illeti ebben a vitriolos és egyszersmind ostobaság-világbajnokságra igényt tartó cikkben, decemberben egy ország adta meg a választ. (Igen, egy ország, ismeri el e sorok írója, aki nem tartozott a miniszterelnök feltétel nélkül való hívei közé.) Ami a trianoni (Versailles) világraszóló bűncselekményt illeti, talán eleget teszünk a kötelező szerénységnek, ha nem a saját véleményünket szegezzük szembe a Népszabadságéval, hanem az akkori háborúgyártó békemű munkatársi gárdájából azokét, akik a bacchanália után kijózanodtak és a fejükhöz kaptak. íme. mit mond Nitti, akkori olasz miniszterelnök (Olaszország Ausztria—Magyarország szövetségeseként ugrott át az antant táborába): „Egyeüen néppel sem bántak el gonoszabbul, mint a magyar néppel, egyetlen országot sem kínoztak meg, marcangoltak szét és raboltak ki jobban. Magyarország népének felosztása a modem civilizáció egyik legszégyenteljesebb lapja... Magyarország megcsonkítása oly nagy becstelenség volt, hogy senki sem akaija vállalni érte a felelősséget.” Hallja, Kopátsy közgazdász úr? De Monzie, francia szenátor, külügyi államtitkár: .Micsoda ördögi gondolat szállta meg a határmegállapító szakértőket, amikor a cseheknek adták azt a területet, amely alatt a magyar bányák aknái húzódnak? Milyen szellemi eltévelyedés lett úrrá azokon az államférfiakon, akik — miután telebeszélték a világot a faji és nemzetiségi jogokkal — olyan városokat szakítottak el Magyarországtól, amelyekben nagyon kevés kivételtől eltekintve, az egész lakosság magyarul beszélt, magyar származású volt és magyar volt érzelmeiben és kultúrájában? Miért? Miért?” Hallja, Miklós Gábor szerkesztő úr? , A Curson-beszéd után Viscount Bryce, Anglia washingtoni nagykövete: „Egy ország nagysága népének lelkében rejlik, és a magyar nép lelke nincs megtörve... Ezeket a békeszerződésbe felvett intézkedéseket, mint nagy igazságtalanságokat, állandóan fájón fogják érezni, bántó érzés és elkeseredettség fog rajtuk uralkodni, amely csak az első lehetőséget váija, hogy a békeszerződés okozta igazságtalanságokat megszüntesse.” Hallja, elnök-főszerkesztő úr, aki az Eötvös nevet viseli, miközben a papír fehér marad, a leghalványabb piros elszíneződés nélkül? Ám hogy a Népszabadság-béli triumvirátus se maradjon korabelitanú (a vád tanúja) nélkül, álljon itt egy részlet Harold Nicolsonnak, az angol békedelegáció tagjának naplójából: „Érzelmeim Magyarország iránt kevésbé voltak barátságosak... Be kell vallanom, mindig kifejezett undorral tekintettem és tekintek* erre a turáni törzsre. Mint rokonaik, a törökök, sokat pusztítottak és semmit sem alkottak... A magyarok évszázadokon át elnyomták a nemzetiségeket. Elérkezett a felszabadítás és megtorlás órája.” Micsoda tanú! Szívükből szólt, az Önök szívéből, Kopátsy úr, Miklós úr és Eötvös úr.
