Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-17 / 40. szám
8 PEST MEGYEI H1RIAP KULTÚRA 1994. FEBRUAR 17, CSÜTÖRTÖK Balassi Bálint különb-különbféle énekei Jubileumi tárlat Dobáson Bemutatjuk a Musica Hungarica Együttest A Musica Hungarica Együttes fiatal zenészei különös elkötelezettséget éreztek magukban ahhoz, hogy régi korok muzsikáját szólaltassák meg. Ezért hozták létre „csapatukat” 1988-ban. Az együttes elsősorban középkori reneszánsz és barokk zenét játszik és egyaránt bemutatják Magyarország, Közép- és Nyugat-Európa régi muzsikáját. Mindig az adott kornak megfelelő hangszeren: Csörsz Rumen István (művészeti vezető) énekel, de játszik lanton, kobozon, tekerőlanton, tamburán stb. Sudár Balázs az éneken kívül kobozos is, Szabó Dániel blockflőtén, furulyán, zerge- kürtön, Széplaki Zoltán harántfuvolás és ütőhangszeres. Vető Júlia csellón, hegedűn és az összes régi vonós hangszeren ad elő. Énekes és hangszeres, egyházi és világi művek egyaránt szerepelnek műsoraikon. Fontosnak tartják megszólaltatni, láttatni az egymás mellett élő (és egymással harcban álló népek) kultúrkörök zenei kölcsönhatásait. Feldolgozásaikhoz merítenek az adott korszak ábrázolóművészetéből, (szobrok, miniatú- rák, metszetek), továbbá az európai, balkáni és közel-keleti népzene tapasztalataiból. Fontos kutatási területük a közép-európai népek zenetörténete. A Musica Hungarica Együttes Balassi Bálint kü- lönb-különbféle énekei címmel készített hangfelvételt 1993-ban. Természetesen, az idei Balassi-emlékév ünnepségeinek résztvevői jelentős szerepet vállalnak nagy költőnk méltó megünneplésében. Meglepő hitelességgel tolmácsolják az első magyar nyelvű klasszikusunkat, költőnket. — Mit jelent az önök számára Balassi Bálint? — kérdezem Csörsz Rumen Istvánt a zenekar művészeti vezetőjét: — Balassi portyázó vitéz, Isten katonája, Júlia rabja és lengyel kurtizánok széptevője, reménytelen szerelmében halálát, majd társas mulatozásban örömét kereső férfi. Istenhez menekülő, vezeklő, önkínzó lélek, aki megrázó bűnbánata után ismét csak veszélyes utakon jár. E zűrzavaros élet közepette is ismeri és megénekli az állandóságot, ugyanakkor ő az első hazai költő, aki beszélni tud a hangulatról. Hogy miért érezzük ma is hitelesnek? Talán azért, mert valóban költő: saját lelkének útvesztőjében gyújtott fáklyái voltaképpen nem benne, hanem bennünk világítanak. — A találó dallamot hogyan választották a versekhez? — Ő maga adja meg a nótajelzést. Csaknem minden esetben megjelöli, melyik korabeKönyvszemle Forradalom alulnézetből A népköltészetben külön csoportba szokták sorolni az úgynevezett rabénekeket... A sors által megsértett és emiatt érzékenyebb lelkületű emberek közül ugyanis sokan — akik nem is kimondottan költők — hogyha valamilyen rabságra jutnak (börtönbe, kényszermunkára, hadifogságba) — egyszercsak kényszerítve érzik magukat arra, hogy a világtól való elzártságukat, a sors igazságtalanságait, fájdalmaikat, keserűségeiket rendkívüli módon, tőlük telhetőén művészi, költői formában fejezzék ki. Ez jutott eszembe a napokban, amikor elolvastam egy. most megjelent könyvet — az a címe: A parancsnok... Ezt ugyanis nem költő, nem író írta, hanem egy nagyapakorú olajkutató geológus. De nem erről szól a könyve. Holly Istvánt — így hívják a szerzőt — mindig is és egyre jobban zavarta hogy gyerekei és unokái szinte semmit sem tudnak (és amit tudnak azt is rosszul tudják) az 1956-os magyar szabadságharcról és forradalomról... Fogta hát magát és regényes formában elkezdte írni úgy, ahogy ő látta és ismerte a történteket .......Sosem írt am azelőtt — mondja most írásáról —-, csak arra törekedtem, hogy a fiatalok számára fogyasztható, érdekes, izgal- nuis legyen a történet. ” Az lett... Leginkább talán a „dokumentumregény” megnevezés illik rá. Nem első személyben íródott, mégis úgy érzi az olvasó, hogy hiteles önéletírás van a kezében. Akár átélte valaki ötvenhatot, akár nem —; az alakok, a történetek filmszerűen peregnek le szemei előtt. Már olvasás közben átvillant rajtam a gondolat, hogy ezt a könyvet kötelező olvasmányként kellene a fiatalok kezébe adni. De rögtön eszembe jutott az is, hogy a kötelező olGv. Szabó Béla metszete vasmányokat nem szeretik olvasni a diákok... akkor hát tiltani kellene! — gondoltam félig tréfásan magamban... De komolyan mondom: — ha ezelőtt tíz évvel jelent volna meg, még tiltott írásképpen, biztos, hogy gyorsan elteijedt volna. A betiltását azonban most mégsem javaslom, nem kell javasolnom, mert így is szinte tilalom alatt van. A szerző ugyanis az ötvenhatos szabadságharcos szövetség tagjaként a Pro Patria Et Libertate alapítvány kuratóriumának egyik alapító tagja, amely alapítványt három évvel ezelőtt azzal a céllal hoztak létre, hogy ők, a szabadságharcosok — nem mint a történelem írói, hanem mint a történelem csinálói — a saját, közvetlen tapasztalataik alapján ismertessék az utókorral, a világgal és főképp a magyar ifjúsággal — mi, miképpen is történt akkor... Márpedig e szabadságharcosokat még ma is nagyon sokan legszívesebben elnémítanák. Hogy még rabénekeket se énekelhessenek, és ne szólhassanak egyetlen igaz szót sem ötvenhatról. Kispista István Korabeli versillusztráció li dallamot szánja verséhez éneklésre. Balassi nótautalásai Európa szellemi térképén igen sokfelé mutatnak: magyar, német, olasz, horvát, lengyel, török és román dallamokra írt verset. — Mondana néhány példát? — Mint sík mezőn csak egy szál fa kezdető versét román népdalra énekeljük. A Hogy Júliára talála kezdetűt törökből fordította, török a dallama is. Az 1572-es híres-nevezetes pozsonyi pásztortáncára Erdélyben gyűjtött hajdútáncokkal: lengyelországi éveire pedig lengyel dallamokkal emlékezik. Hogy még inkább érzékeltessük e magával ragadó személyiség hangulatváltozásait, eltértünk a versek kötetsorrendjétől. Egy élő, hozzánk közelálló költőt szerettünk volna bemutatni. S a Balassi-emlékév tavaszi és nyári ünnepségein Szegedtől Salgótarjánig és Esztergomtól Zólyomig — reméljük, sikerül megidézni őt. (dy-va) Történelem képekben Hajtmanszki Zoltán Honvágyók című albumát tegnap mutatta be a Pelikán Kiadó. A fotóművész a magyarországi menekültek helyzetéről ad érzékletes képet. Bacsó Péter, a kiadó nevében arrój beszélt, hogy ez a könyv a világ lelkiismerete: bemutatja mindazt a szörnyűséget, melyet a hazájukból menekülőknek kell átélniük. Thomas Birath, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának budapesti vezetője, az előszó írója, a sajtótájékoztatón leszögezte: a könyv nemcsak azt idézi fel, amit a magyar hatóságok tettek és tesznek menekültügyben, hanem azt is, hogy miként járultak hozzá az egyszerű emberek a gondok enyhítéséhez. Elmondta azt is: bár a fotók jelentős része 1991—92-ben készült, és azóta sokan hazatértek már hazájukba, még ma is 2500-an élnek táborokban, és az ország déli részén több mint 5000 ember él magánszállásokon menekültként. Végül hangsúlyozta: tapasztalatai szerint Magyarország felkészült a menekültek fogadására, és várhatóan egy hónapon belül bekapcsolódhat a nemzetközi menekült- ügyi adattárba is. Huszonöt éves a Dél-Pest megyei Nagy István Képző- és Ipar- művészeti Csoport. Ebből az alkalomból rendez kiállítást a da- basi Kossuth Művelődési Központ és a helyi Galéria Alapítvány szombat délelőtt fél 11 órai kezdettel — a Szent István út 58. szám alatti kultúrházban. Az ünnepi tárlatot ifi. Pál Mihály szobrászművész nyitja meg, közreműködnek a Sugár Rezső Zeneiskola tanárai és diákjai. Kossuth-relikviák a Gaál Imre Galériában Kossuth Lajos életét rendkívül gazdagon, sokrétűen bemutató kiállítás nyílt tegnapelőtt Péstszenterzsébeten, a Gaál Imre Galériában. Az ösz- szegyűjtött anyag — melyet Dohai János váci helytörténésznek köszönhetünk — híven mutatja be a nemzet függetlenségéért, a demokráciáért harcoló Kossuth életét, melyet nyomon követhetünk az ifjúkortól az érett férfi munkásságán, az emigráción át haláláig. A tárlat azt is bemutatja, hogyan élt tovább a nemzet hősének az emléke szobrokban, emlékplakátokon, valamint bélyegeken, melyeket a Bélyegmúzeum bocsátott a kiállítás rendelkezésére. Gyönyörű numizmatikai gyűjteményt is láthatunk, több „Kossuth-bankó” mellett egy Tyroler József által készített ezerforintos ezüstpénz próbanyomatát, amelyből ez az egyetlen darab. Láthatók még a Bozó Gyula éremművész által tervezett, az 1994-es Kossuth-emlékév alkalmából kiadott éremsorozat és emlékplakát. Gavlik István, a • Kossuth Szövetség ügyvezető elnöke — aki a tárlatot is megnyitotta — elmondta, hogy egy centenáriumi emlékbélyeget fognak kiadatni, melynek ünnepélyes útra bocsátása a Bélyegmúzeumban történik ma délelőtt 11 órakor. Több érdekes kordokumentum mellett kuriózumként látható Kossuth Lajos levele, amelyben elbúcsúzott hazájától Orsovánál, amikor száműzetésbe indult; valamint egy sírcsokor a magyar történelem e jelentős alakjának ravataláról. A kiállítás 1994. március 6-ig tekinthető meg a Gaál Imre Galériában (XX. kerület, Kossuth Lajos u. 39.) — hétfő kivételével naponta 10-től 18 óráig. J. K. Csinszkáról a Duna Tv-ben Ady Endre halálának 75. évfordulója kapcsán kerül a Duna Tv műsorára ma este a Csinszka című magyar tévéfilm. Boncza Berta, akit a költőóriás Csinszkának becézett, kereken száz esztendővel ezelőtt, 1894-ben született Csúcsán Boncza Miklós erdélyi földbirtokos ügyvéd lányaként. 1910-ben Svájcban tanuló „nevelőintézetisként” aztán — levelezés útján — ismerkedett meg Ady Endrével, akinek költészetéért rajongott, s akivel végül is 1915-ben kötött házasságot. Házaséletük nem volt mentes a keserű megpróbáltatásoktól... erről meggyőződhetnek a film nézői. (Az egész estet betöltő tévéfilm rendezője Deák Krisztina, operatőre Márk Iván.) Kisfilm Barabás Miklósról A hónap művésze sorozatában a televízió ezúttal Barabás Miklós (1810—1898) festőművész munkásságával ismerteti meg nézőit, 19-én, szombaton (18.40) a tv 2-es programjában. Barabás Miklós, a Székelyföld szülötte, a híres na- gyenyedi kollégiumban tanult, ahol kitűnt rajzkézségével. Megtakarított pénzén Bécsben képezte magát, majd visszatérve, Kolozsvárott a litográfia technikáját sajátította el. A művészeti kisfilm alkotóhármasa — Fitz Péter, Herezeg László és Kálmán János — munkájának köszönhetően reformkori festészetünk sokoldalú művészét, nemzeti festészetünk egyik megteremtőjét ismerhetjük meg a képernyőn — elsősorban történelmi képei, valamint zsánerképei, de legfőképpen portréfestményei révén. Barabás volt az első magyar festőművész, aki meg tudott élni a művészi tevékenységéből. Elsősorban Barabás Miklós: Önarckép megrendelésekre dolgozott. Korának festőkrónikása volt, hiszen Széchenyi és Kossuth, Petőfi és Bem arcvonásait egyaránt megfestette. Jellemábrázoló készségét tükröző remekművei közül láthatjuk a képernyőn Liszt Ferenc és Bittó Istvánné arcképét is. Barabás az elsők között ismerte fel az alföldi táj megkapó szépségét. Tájképei mellett igen sok városképet festett Pestről és Budáról. (bozó)
