Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-17 / 40. szám
$ PEST MEGYEI HÍRLAP INTERJÚ 1994. FEBRUÁR 17., CSÜTÖRTÖK 9 1989: szakszervezet és kommunisták kart karba öltve Beszélgetés Lakos Jánossal, a Magyar Országos Levéltár főigazgatójával Ma sajtótájékoztatón mutatja be Lakos János, az Országos Levéltár főigazgatója azt a kétkötetes forráskiadványt, amely az MSZMP Központi Bizottságának 1989-es jegyzőkönyveit tartalmazza. A főigazgatóval erről a történelmi és politikai szempontból egyaránt izgalmasnak ígérkező' műről beszélgettünk. 39» tx* dokumentum fívjfm'i&t Mini sí*tor K a g y J ú s & t ín t olvlűrunőnok Hilda p t i l . k Magyar Forruílahol Munkái» ós Porunkl Korain? na tó boa ■•gblftoa Ont u Könny ií ipari Ulniftxlériu* idolg- l«wa metéaéval. Dudáját, 19%.no*«»b*r lid ?-én /U.C2 /Apid AnUV/ ‘ijiuiUai iúiUxur <?***£ ‘ To»»p«at ÍIm* Eímas.«-. Ot paftOABUMOMMOfO pAÖOHkftKp«crii*»onoro np*»«*»*ft0T*** W»» Dsu nopyttnaa »pfUfmioro pynoioxcTta UKKBCTapavM airml iqiotaw«o«MotYa. ByA»ne*T, 7. nonőpji 195Ö. r, 'v, , /Appo kutat/ :J / W»H»&Tp ppOM«*»9«»OOTk IMMa OOAXAOO* LATfcli* GY$*«*Nk>y* — Hamarosan kapható lesz az Országos Levéltárban ez a forráskiadvány. Miért pont ennek az esztendőnek a dokumentumait jelentették meg? — Az MSZMP egész műkö- dáse során, tehát az 1957 közepétől keletkezett összes jegyzőkönyvet ki akarjuk adni. A kutatói érdeklődés elsősorban a rendszerváltozást megelőző 1988-as és ’89-es évekre irányult. Az volt a véleményünk, hogy ezeket mihamarabb közkinccsé kell tenni, hogy ne csak néhány kiválasztott kutató, hanem az egész történésztársadalom számára hozzáférhetővé váljanak. Folytatjuk a sorozatot, és még ebben az évben ki akarjuk adni az 1957—59. évi és az 1988. évi szó szerinti jegyzőkönyveket. Összesen húsz vaskos kötettel számolunk, és talán tíz év alatt meg tudjuk jelentetni ezeket, ha az anyagi erőforrásaink is rendelkezésre állnak. — Az 1989-es esztendő nagy változásokat hozott, és még nagyobbakat készített elő. — A rendszerváltozás szempontjából valóban döntő év volt. Úgy fogalmaznék, hogy bizonyos értelemben el is kezdődött a rendszerváltozás, hiszen ekkor dőlt el, hogy komoly esélyei vannak a békés átmenetnek. Ez a jegyzőkönyvekből is kiderül. — Azt hiszem, nem a levéltárosok feladata a dokumentumok történelmi értékelése, mégis azt kérdezem, hogy ez az anyag tartalmaz-e politikai szenzációnak tekinthető elemeket? — Részben nehéz, részben könnyű a válasz, mert mindez megítélés kérdése. Biztos, hogy egyes dokumentumok ma különös politikai színezetet kapnak. 1989-ben a korábbi évek gyakorlatától eltérően a párt Központi Bizottsága valódi döntéshozó fórummá vált, mert a politikai bizottság egyre kevésbé döntött saját hatáskörben és a lényeges politikai kérdéseket a KB elé vitte. Ez tizenkét alkalommal ülésezett úgy, hogy szeptemberben már be is fejezte a működését. Mint ismeretes. Pozsgay Imre január végén jelentette ki, hogy 1956-ban népfelkelés volt. Ezért hívták össze február 10-ére az első KB-ülést, ahol ekörül folyt a vita. Ez a kijelentés a rendszer alapjait ingatta meg, és Pozsgay- nak ekkor vitathatatlan történelmi szerepe volt. Említhetem a szeptember 25-ei jegyzőkönyvet is, amely a SZOT és az MSZMP között folyó tárgyalásokat rögzíti, és amelyre még visz- szatérek. — Ma ez igen tanulságos lehet az MSZOSZ és az MSZP ösz- szefogása idején. — Az is érdeklődésre tarthat számot, hogy miként látta a legfelsőbb vezetés az ország gazdasági helyzetét a hiteles adatok alapján. — Felidézte egy-két tanulságos részletet? — A június 23—24-ei ülésen elhangzottakból említenék néhány részletet. Grósz Károly előadói beszédében hangzottak el például a következők: „Elvtársak! Belpolitikai helyzetünket alapvetően a következő tényezők határozzák meg: A rendkívüli nehézségekkel küszködő gazdaság, illetve az ebből eredően növekvő szociális feszültségek... egy minőségileg merőben más, új helyzettel kell szembenéznünk. Vagyis azzal, hogy az anyagi jólét állandó emelésére épített, közel harminc évig tartó közmegegyezés véglegesen felbomlott, a gazdaság teljesítménye hosszú ideje, lassan már tíz esztendeje stagnál, relatív teljesítményhiány jellemzi, és az évtizedes szocialista, vagy annak hitt értékek iránt megrendült a bizalom. Ami a gazdaságot illeti, mindnyájan tudjuk, hogy Magyarország ma gazdasági értelemben szuverenitása nagyobbik részével már nem rendelkezik. A világ számos, súlyosan eladósodott országához hasonlóan a gazdasági lét vagy összeomlás napi dilemmájával küzd”. Ebben a jegyzőkönyvben az egyik fontos vonulat az ország gazdasági helyzetének a minősítése... — Ami önmagáért beszél. — így van, de folytathatnám a szeptember 12—13-ai ülésen elhangzottakkal, amikor is egy tájékoztatót kapott a bizottság az 1989-es gazdasági folyamatokról, és javaslatot fogalmaztak meg az 1990-es gazdaságpolitikai program irányelveire. Az elő- teijesztés, amely Iványi Pál gazdaságpolitikai titkár vezetésével készült, többek között ezt tartalmazta: „... az 1989. évi gazdasági folyamatok összességében arra utalnak, hogy továbbra is egyidejűleg van veszélyben külső fizetőképességünk, belső elosztási és pénzügyi rendszerünk, vagyis a gazdaság működőképessége. A következő években a gazdaságpolitika mozgásterét a feltorlódott belső gondjaink, a növekvő adósságszolgálat, a külpiaci konjunktúra várható gyengülése, az átalakuló világpiaci környezet, ezen belül a KGST-partnereinkkel való együttműködés bizonytalanságai, valamint a társadalom növekvő elégedetlensége határozzák meg...” Az előteijesztésben szerepel, hogy az adósságszolgálati kötelezettség ‘90-ben még viszonylag mérsékelt, de azután erősen növekszik, ami azzal függ össZe, hogy rövid, illetve középtávra vették fel a kölcsönöket. A törlesztés a leírtak szerint 1990-ben kétmilliárd, ’91-ben két egész három tized milliárd, ’92-ben két egész nyolc tized milliárd dollár. Ehhez jön még a kamatfizetési kötelezettség, ami egy egész három-, egy egész öt tized milliárd dollár. — Tehát az elvtársak 1989-ben már pontosan tisztában voltak azzal, hogy a ’92-re szóló fizetési kötelezettségünk meghaladja a négymilliárd dollárt? — így van. Leírták, hogy adósságszolgálati kötelezettségünk három év alatt összesen körülbelül tizenegymilliárd dollár. — Ezek után senki előtt nem lehet kétséges, miért kényszerültek arra, hogy hátrébb vonuljanak a hatalomból. Van-e a dokumentumok között olyan, amely akár közvetve a hatalomról való lemondás, illet\’e a későbbi visz- szatérés szándékát tükrözi? — Ezekben a jegyzőkönyvekben erre vonatkozó direkt adat vagy utalás nem található, de sok jel utal arra, hogy az MSZMP gondolt a jövőjére is. 1989 kora őszén nem úgy néz ki, hogy a hatalom átengedésével akarna megszabadulni a gondoktól. A jegyzőkönyvek csak az MSZP megalakulása előtti időkről szólnak. Az MSZMP ekkoriban még abban reménykedett. hogy meghatározó hatalmi tényező marad. Ez a pártvagyon körüli vitákból is kiviláglik, hiszen a jegyzőkönyvek jól dokumentálják, hogy a párt a vagyonának minél nagyobb részét kívánta felhasználni a saját céljaira.-— A többpártrendszer lehetősége ekkor már felvetődött. — Február 10-én egy igen fontos elvi határozatot hoztak. Ez kimondta, hogy az MSZMP nem zárkózik el a többpártrendszer elől, és a nyilvánosságra hozott közleményben ez meg is fogalmazódott. De az nem fogalmazódott meg a nyilvánosság számára, ami itt a jegyzőkönyvben olvasható, nevezetesen az, hogy a párt elfogadja a többpártrendszert, ugyanakkor mindent megtesz azért, hogy vezető szerepe az új körülmények között is megmaradjon. Tudjuk, az MSZMP csupán egyes akkortájt ujraalakult történelmi pártok hatalomba való beemelésében gondolkodott, így a Kisgazdapártban, a Magyar Néppártban és a szociáldemokratákban — a Kereszténydemokrata Néppárt akkor még nem állt fel —, és arra számított, hogy nem kell foglalkoznia az MDF-fel, az SZDSZ- szel, a Fidesszel és így tovább, de ez az elképzelés kudarcot vallott. Érdekes az is, ahogy az MSZMP taktikája változott a kerékasztal-tárgyalások során. Ez is nyomon követhető a jegyzőkönyvekből, miként Pozsgay magatartása is, aki nemrég megjelent könyvében például kijelentette, hogy a vagyonátmentési ügyek helyett jobb lett volna a pártnak becsületesen foglalkozni a nagy horderejű kérdésekkel. — Ma ellenzéki részről gyakran hallani azt, miként ment tönkre az ország az utóbbi három-négy évben, tehát az Antall- kormány vezetése alatt. — A jegyzőkönyvek ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítják. — Említette a pártnak a szak- szervezetekhez Jitződő viszonyát is. — Ma már nem sokan akarnak emlékezni rá, de ’89 nyarán komoly konfliktusok voltak a kormány és a szakszervezetek között, mert egyrészt jelentős áremelésekre került sor, másrészt számos nagyüzemet bezártak, illetve bejelentették a bezárásukat. Németh Miklós kormányfő augusztus 20-án Cegléden tartott egy ünnepi beszédet, és kemény szavakkal illette a szak- szervezeti mozgalmat. Ennek nyomán konfliktus támadt a párt és Nagy Sándorék között, akik ki is léptek a Központi Bizottságból, ám szeptemberben mégiscsak megegyeztek egy stratégiai szövetségben. Az utolsó ülés jegyzőkönyveiben olvashatunk erről. — A megegyezésnek mi volt a lényege? — Mivel úgy tűnt, hogy a pártnak ki kell vonulnia a munkahelyekről, a szakszervezet nyújtott volna lehetőséget a bennmaradásra. Nagy Sándor egyik tanulságos kijelentése így hangzott: ,A negyedik oldal utolsó két bekezdésében foglaltakat ebben a pillanatban taktikailag megfontolandónak tartom, hogy maradjon-e a kongresszusi tervezetben és kerüljön-e nyilvánosságra. Tudniillik az az egyébként teljesen természetes törekvés, hogy az MSZMP a jövőben a munkavállalók érdekeit a munkahelyen szakszervezeti keretek között kívánja közvetlenül védeni, ez tovább erősíti valamennyi ellenzéki pártnak azt a szándékát, hogy a szakszervezeteken keresztül legyenek jelen a munkahelyen, és tovább erősíti azt az irányzatot, amely az érdek- képviseletek többszöri szétszedésére és a konfliktusok ezeken keresztüli felerősítésére irányulnak. Ez kézenfekvő. Szerintem ezért nem biztos, hogy ki kellene írni a cégtáblára.” Nyers Rezső ehhez hozzátette, hogy a munkavállalók érdekeit a munkahelyeken a párt szakszervezeti keretek között kívánja közvetlenül védeni, „ez azt hiszem nem maradhat ki a szövegből, Nagy elvtárs sem kifogásolja, csupán csak, hogy ne mondjuk ezt meg.” Az MSZMP állásfoglalása a szakszervezettel való stratégiai szövetségről többek között ezt tartalmazza szó szerint: „... ez képezi politikai tevékenységének egyedüli színterét a munkahelyeken, ebben testesül meg a munkahelyeken a szakszervezeti mozgalommal való stratégiai szövetség gyakorlati tartalma.” Úgy vélem, mindez nem igényel külön kommentárt, s ezekből a jegyzőkönyvekből a történészek és a laikus érdeklődők egyaránt levonhatják a tanulsá- 8°^at- Bánó Attila Un> »tpM. *n • not-«l ««1» »• • IxumM tl»«y*M»alw* • ttot *•■»«61 .*««»■«! I« tavaim u « *** *-» I« «««*»1«, wm »««*»««. Mn Uw f<ry maduifMlyi t«i*4ö***»t - <*•»■* •••»»•• e*nAcao*at. han** *onki»-slk*li»**o>ttl t«*á*«©k \»»**«»> * * »Äwffbais. Kft htljril tftniim. «Irt Mit ■ f*rcicipicié* * tűi*jOoaiiab* **14 1*1*tiAUtt, é BkMáiwfi »ufJcib« nU Wi***4Urt •« •« 1„A*. mkarjik . Itt wi »I MftitX# f4«cAtél .Jogo#n*k immxttik *1, ki*og*tJuk. Kft *•» ♦***•* ftl«*!***« A* **¥*rok «OiákAtiwk» Am» «*»•* *ég * fitl»**» vagyunk. fti » v4l**>4ny *l*kuU U, ntUt*» ár«—« *rr* *«*iu**«rv*t*tl. t,«Ml 4« mm •it * tuipit Aft «llaotéknak. Ur« 1 »aafit «uiitt«» ***** . Tikit ftuutkurtBi kftt a jAVuUm. toff a*» A *wjik*b*lyl ttfilfiMk» voRAtko*« iiSv^riit VMNKT éaftr«V*t«l*U UifMh», * í«mo)»aU»IUm kU«)«iAit ttayl*« )otote ***** Ul »Ikpirf, iMB érhat«. Hogy pento«*a *1, oly*« Ab*«tr*kt a 4*Uf. K**y konkrétan omm árthat«. k&ilkttl 4« a ftt&vAfif letlto»*. stogy a jSvftbaa «. antik*vl.ll*46k éránk«Lt * mmkttdm* l*«k*n, k*.r«*.«k kft*««* k.t*4*$* HtmtUftBi vtt*nl« •a amt hi#«*** *** aarjMiisa’fe kl * *««¥*gk<Sl * K*gy ♦lőtér# #•* kifog*női)«,* c**k, Hogy tm wooAJak #»t **g. to Aft bi»iM, bogy *«m*i ****** mm *k*ft«isk **»*1, h* f*t ftn inkább itt, «*gyax»*s«n fc*k*i*ll* «orÜMtn, a* efy*4fill *fdt tartó* p©ot«ti*na*k, **rt *ft a«* Mato*, bogy *fy*dUiir kSlStéiM nőtt itMMtUtti at ««y*4ai! •« kép*«l politikai t«véfcanység*n«k «»Intarét • ■unkahatyvk**. Kt a* •a«t:*k Itbnt ayyoAttU os«k txmm «Ar)* ki, Hogy
