Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-17 / 40. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP TERMÉSZETBARÁT 1994. FEBRUÁR 17., CSÜTÖRTÖK 7 Fegyvertelen Nimródok A természetfotózással együtt jár, hogy a fotós nemcsak az erdőt-mezőt járja. A sötétben is el kell tölteni hosszabb-rö- videbb időt, ha kinti munkáját igazán a magáénak akarja érezni. Magyarán: ügy az igazi a munkánk, ha azt magunk laboráljuk, láthatjuk esetleges hibáinkat. Dolgozhatunk színes vagy csáré a főtéma, és a fotós nem veszi észre, hogy munkája ugyan szép és jó, csak éppen semmitmondó. Maradjunk a fekete-fehér kidolgozásnál. Ez a legelérhetőbb kidolgozási mód a mai amatőr számárai Egy nagyítógép szükséges hozzá, három hívótál és egy filmhívó tank. Aránylag egyszerű megtanulfekete-fehér nyersanyagra, igényünknek megfelelően. Mindkettőnek megvan az előnye és hátránya. A színes film sokkal érzékenyebb az esetleges hibákra, pontosabban kell megválasztanunk az expozíciós időt. Diapozitív esetén ráadásul a kép komponálására is fokozottabban kell ügyelnünk a felvétel készítésekor, hiszen itt utólagos javításra már nincs lehetőség. Arról nem beszélve, hogy a színes felvételeknél a kezdő elköveti azt az alapvető hibát, hogy tobzódik a színekben. Azaz: olyan tarka a felvétel, mint a cirkuszosló. Többszínű háttér előtt csirini a labormunkát, ráadásul azt a sikerélményünket is elkönyvelhetjük, hogy alfától ómegáig miénk a fotó. Tetszés szerint alakíthatjuk a képkivágást és a képméretet, ha úgy tetszik, kiállítási méretig. Leírni természetesen egyszerűbb ezt, mint megtanulni, mivel alapfokú fizikai és kémiai ismeretek szükségesek hozzá. Mindenképpen megéri eny- nyi új megtanulása. Erre akkor jövünk rá, amikor első sikeres felvételünket kivittük a sötétkamrából, és napvilágnál gyönyörködünk benne. Kép és szöveg: Tóth Sándor Baglyok gyülekezője Heves központjában Eddig nem sikerült magyarázatot találni mi okozza azt, hogy a baglyok tucatjai szállják meg évröl-évre Heves város központjának fáit. Csak találgatnak, hogy a hideg hozza őket a házak közé, vagy a helyi önkormányzat üzemi konyhájáról kikerülő hulladék. Tény, hogy a baglyok jól érzik magukat, egyre többen jönnek s megszokott képévé váltak a városnak H. Szabó Sándor felvétele A természet kalendáriuma Február — télutó A február időjárását elsősorban a hideg és a hó határozza meg. A januárhoz hasonlóan az állatvilág képviselőinek nagy része nyugalmi állapotban van. Ám az egyre hosszabbodó nappalok és a mind erőteljesebben felmelegedő környezet egyre több élőlényt csal elő búvóhelyéről. A rovarvilág képviselői közül sok faj kifejlett állapotban telel át, és csak a megfelelő, enyhe, meleg időre várnak, így fordulhat elő, hogy már az első február végi meleg, napsütéses napokon nappali pávaszemet, kis rókalepkét, esetleg C-betűs lepkét is megfigyelhetünk. A halak nagy része az iszapba húzódva vermel. Érdekes képessége miatt említést érdemel a kárász, amely kisebb mocsarakban és pocsolyákban is megél. Ott is, ahol időnként fenékig befagy a víz. Egyetlen halfajunk, amely rö- videbb ideig azt is elviseli, ha teljesen befagy az iszapba. A csukák ívása február vége és március eleje között zajlik. A kétéltűek és a hüllők vizek iszapjába, a talaj mélyére ássák el magukat, és 6—8 °C-ra lehűlve, dermedt állapotban igyekeznek átvészelni a telet. Az enyhe, napsütéses időjárás már előcsalogatja a legelső békákat, így a mocsári békákat is. Ám ezek az egyedek egy kolyabb hideg hatására elpusztulnak. Február első felében a hazai madárvilág a januárihoz hasonló. A mezőkön kisebb- nagyobb magevő madárcsapatok keresgélik táplálékukat. Az utak menti ezüstfákon, ostorfákon és japán akácokon nagy tömegekben jelennek meg a fenyőrigók (1. ábra). Ezekre a nagyobb termetű rigókra jellemző fejük szürke színe. Hátuk gesztenyebama, míg a farok fekete. A fenyőrigók mellett ritkábban más rigófajokat, így léprigókat is láthatunk. A téli erdő csendes. Ám egyhe napokon egyre több madárdal csendül fel. Egyik legkorábbi dalnok a csuszka. Fémesen csengő, trillázó éneke messzire hangzik. A csuszkák mellett egyre több széncinege, vörösbegy, ökörszem éneke is hallható. Február második felében, ha enyhe az idő, fokozatosan megindul a madárvonulás. A nagyobb tavak környékén felbukkannak a nyári ludak és a kormoránok. A februári reggeleken a jéghártyákkal borított kiöntések között gyakran ott futkosnak a hosszú farkú barázdabillegetők. Nagy tavainkon a nyári ludak párokban keringenek, ahol már engedett a jég szigora, és tiszta víz csillan meg a nádszálak között. Néhány madárfaj, így a dolmányos vaíjú is a fészkét tatarozza. Áz egyik legkorábban költő madárfajunk a holló (2. ábra). Február végén már gyakran teljes fészekaljon kotlik. A denevérek, ürgék, pelék, sünök kivétel nélkül téli, hibernált állapotban vannak. A ragadozók, így a rókák is szinte az utolsó tartalékaikat élik fel. A gyengébbek gyakran elpusztulnak, hasonlóan a beteg, sérült vadállományhoz. A vadgazda kénytelen rendszeresen etetni, mivel a természetes táplálék igen szűkös. A vegetáció nem indult még meg. A gímszarvas bikák a hónap folyamán elveszítik agancsukat, hogy az elkövetkező néhány hónap alatt újabbat, nagyobbat növesszenek. Február végén a mezőkön gyakran láthatunk egymást kergető mezei nyulakat. Régi tapasztalat, hogy az ilyenkor vemhesült nyulak tudják a legtöbb fiat felnevelni. A megszületett kisnyulak felnevelése azonban már csupán a nőstények dolga. Az újszülött nyulakra igen sok veszély leselkedik, közülük csak igen kevesen élik meg a következő tavaszt. Február végén a természet megannyi apró jeléből lehet következtetni a változásokra. Az ébredő természet már a diadalmasan közeledő tavaszt jelzi számunkra. Andrési Pál A kipufogógáz ártalmai Megszoksz vagy megszöksz Szép Budapestünk gyakran fojtogató reggeli bűzében százezrek sietnek, tolonganak munkahelyeik felé. Gondoltak-e már arra, ha egy életen át autók ezrei között rohangáltak, milyen lesz a boldog öregkor? Mert engem foglalkoztatott ez a kérdés. Kísérletet kezdtem 27 egérrel, hogy saját magam győződhessem meg a kipufogógázok oly’ sokat emlegetett ilyen-olyan káros hatásairól. Az állatoknak higany- és ólomsókat adtam be kis koncentrációban és egy hónapon át vártam a hatást. Nem kellett sokat várnom; egereim már az első héten 10 százalékkal híztak, a hónap végére pedig testsúlyuk 20 százalékkal nőtt. Vércukruk a gyógyszertárakban kapható közismert vércukor- mérő papír szerint egy, illetve két értéket esett. Ez igen jelentős változás, ha figyelembe vesszük, hogy hasonló esetekben az embernél már komoly gyógyszeres kezeléseket alkalmaznak. Beavatkozásom következtében ugyanakkor az állatok farán a szőrzet csomókban kihullott, mozgásuk is lelassult. Egészen természetes számunkra, hogy ha egeret vegyünk észre éléskamránk féltett kincsei között, akkor az közeledtünkre nem folytatja békés lakmározását, hanem lehetőségeihez mérten diszkói szemünk elől. Az én egereim azonban egy hónapos kúra után ügyet sem vetettek jelenlétemre, és amikor farkuknál fogva megemeltem. mint valami zsák lógtak. Az ellen természetesen kapálóztak, hogy üvegekbe tegyem őket, reflexük azonban olyan gyenge volt, hogy minduntalan más irányba nyúlkáltak, mint amerre a veszély leselkedett. Az állatok kálváriájának utolsó állomása a boncasztal volt, ahol számos belső szervük elváltozására derült fény. Némelyikük mája 15 százalékkal dagadt meg, mások tüdeje 30 százalékkal zsugorodott. Szívük súlya mintegy 20 százalékkal csökkent. Á szervek zsugorodása legjobb esetben semmiféle szerkezeti változással nem jár, de a szívnek még ebben az esetben is 25 százalékkal nagyobb ütemet kell diktálnia, hogy az állat életben maradhasson. A valóságban nemcsak, hogy zsugorodott a szív, hanem a szívizom egy része el is pusztult, ami szívgyengülést jelent. Sokan állatkínzásnak vélhetik ezeket az állatkísérleteket, melyhez hasonlókat ezrével végeznek világszerte, végső megítélésük azonban attól függ, hogy lesz-e aki eme adatok üzenetét be tudja fogadni. Igen, kedves olvasó, minthogy tulajdonképpen mi is emlősök vagyunk, tudnunk kell ezekről a változásokról, hogy tudatosan védekezhessünk ellenük. Bár a vizsgált állatok sokkal nagyobb adagban kaptak mérget, mint amennyit mi egy nap alatt beszívhatunk, még az egészségtelen környezetben töltött évtizedek során felhalmozódnak bennünk ezek a káros anyagok, és arra, hogy később kipucolódhassanak belőlünk vajmi kevés reményünk van. Tudományosan bizonyított tény, hogy egyes légköri szennyezőanyagok végérvényesen tönkreteszik vérünk oxigénhordozásra szakosodott sejtjeit. Ezek ismeretében azonban nem megrémülnünk kell, hanem a bajt megelőznünk. Hányszor találkozhatunk olyan emberekkel, akik egészségük megőrzése érdekében biciklire pattannak, hogy a reggeli csúcsforgalomban a Nagykörúton szellőztessék tüdejüket. Egy-egy fiatal talán még egy buszt is üldözőbe vesz, hogy annak szélámyékában még több füstöt vihessen haza tüdejében. Csak szmogriadókor hallhatunk arról, milyen egészségtelen a város közepén sportolni, de annál ajánlatosabb a még meglévő erdeinkben testünket felpezsdíteni. Ez a tanács azonban mindenkorra érvényes, nemcsak vészhelyzetben. Másik megfontolandó tanács, hogy ne legyünk restek kisgyermekeinket karjainkba venni, amikor a még minket is fullasztó bűzben kell ügyeinket intéznünk, mert a kipufogógázban lévő nehézfémek gőzei nehezebbek a levegőnél, így azok épp az ő magasságukban halmozódnak fel. Kérem, legyen idejük friss levegőt szívni, ha többször nem, legalább egyszer egy héten, hiszen igen bátor az, aki úgy gondolja, hogy az ő szervezete már megszokta az állandó mérgezést... Márkus Attila a Budapesti Piarista Gimnázium diákja A kipufogógázokban lévő higany- és ólomsók az egerek belső szerveiben rövid időn belül elváltozásokat okoztak.
