Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-16 / 39. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP TÄJOLO 1994. FEBRUAR 16., SZERDA Törtei mindig híres volt a juhtenyésztéséről; Túri László falkájával a vetésen Hancsovszki János felvételei A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata Törtei középkori települése a török uralom utolsó szaka­szában pusztult el és csak a XVIII. században települt új­ra. Temploma, amely 1754-ben már állott (mert akkor az egyházlátogatás már oltárképét is említi) fel­tehetően egy középkori templom helyén és annak anyagából épült. Ezt azon­ban behatóbb ásatás vagy falkutatás még nem igazol­ta. A XVIII. században Tör­tei Nepomuki Szt. János tisz­teletére épült római katoli­kus temploma még Abony leányegyháza volt. Építéstör- ténete kellően nem tisztá­zott, mert több szerződés is maradt fenn a mesterembe­rekkel a XVIII. századi templom bővítésére. Az egyikben hivatkoznak a bé­csi Építő Tanács terveire (1831). Ez nyilván valamifé­Valahol Törtei alatt... Falu, amely a vállalkozókért fejlődik le típusterv lehetett, amelyet később módosítva valósítot­tak meg. Legalább is erre en­ged következtetni egy újabb tervrajz 1859-ből. Énnek ki­vitelezésére 1860-ban került sor. 1930-ban renoválták, de egyben át is alakították a templomot. Nyilván ekkor módosították a torony szép barokkos sisakját is, vala­mint a szentélyt. Az eredeti klasszicista templom az alap­rajzát is tekintve ma megle­hetősen „öszvéralkotás”, amelynek nyugati homlokza­ta a kettős falsávok közé fo­gott bejáratával valamit még megőrzött a klasszicista jelle­géből. A gúlasisakos órato­rony, legfelül a hármas ike­rablakkal azonban végképp megváltoztatta a XIX. szá- zadközepi arculatát az épület­nek. Ugyanez vonatkozik a lóhere alakú új szentélyre is. A csehsüveg boltozatú belső­ben csak a két nyugati bolt­szakasz eredeti. Azonban még így átalakítva is, töme­gében jó hatású az épület, amely védettségi besorolását tekintve műemléki jellegű. Nepomuki Szt. Jánost ábrá­zoló oltárképe 1835-ből való (Pesky József festménye). Pamer Nóra Valahol Törtei alatt, ahol a Berceli dombok felől tekergő­ző Gerje-ér vize kissé megfárad, csobogása csendesebbre vált, ott kezdődnek a Tiszatáj termékeny földjei. Áldott vi­déknek mondják. Hazájuknak nevezték azt már az ava­rok, szittyák, hunok, a kunok, és ki tudja, még hányféle ná­ció. A mai törtelieknek a kunok idejében gyökerezik csa­ládfájuk. így tartja a monda, de bárhogy is volt, ők szíve­sen vállalják a rokonságot. Kun László népének emlékét persze ma már csak néhány régészeti lelet őrzi. No és állat- tenyésztés hagyománya. A falubeliek többségének száza­dok óta a jószágtartás ad megélhetést. E régmúltban gyökerező tradí­cióval magyarázható, hogy az ipari növénytermesztés, a ker­tészeti ágazat háttérbe szorult errefelé. A gyepek, a szántók a hatalmas juh-, sertés- és teje­lő szarvasmarha-állomány fenntartását szolgálták. így A polgármester, aki sokat tett a településért rendezkedett be a háztáji, de nem volt az különbül a nagy­üzemekben. S amikor a jövőre gondolunk, szinte biztosak le­hetünk abban, hogy a törteli gazdák többsége nem képzeli el másként a boldogulást ez­után sem. — Nincs is nagyon más vá­lasztásuk. Mert jóformán csak ezt tanulták elődeiktől, ehhez értenek igazán — hallom Fe­hér Istvántól, a falu jegyzőjé­től. aki maga is neves állattar­tó gazda hírében áll faluszerte. — Különösen a juhászatnak volt errefelé nagy jelentősége, bár az utóbbi évtizedekben a sertéstartás is széles körben el­terjedt. Sajnos, napjaink gazda­sági átalakulása során nálunk is tapasztalható a visszaesés az ágazatokban. Nőttek a ta­karmányköltségek, ugyanak­kor felvásárlási és árproblé­mák jelentkeztek. Korábban nekem is többszázas sertésállo­mányom volt. de utoljára már csak kilenc hízó. Nem mertem utánaszámolni, de biztosan rá­fizettem azokra vagy 20 ezer forintot. Mások is jártak hason­lóan. — Jó dolog a piacgazdaság — folytatja — de azért nem ár­tana, ha az élelmiszertermelés kulcsfolyamatait jobban kéz­ben tartaná az állam. Amúgy lassanként minden más felté­tel teljesül az állattartásban fe­lénk is. A takamánytermő hát­tér adott, a földnek minden tal­palatnyi darabja gazdára lel. Az eddig kiosztott földekből szemernyi nem maradt parla­gon, a falunak még a legidő­sebb lakója is kapált a nyáron. Igaz, komoly gond az, hogy kevés a tőke, de másfelől biz­tató, hogy a törteliekben nagy az akarat. Biztos vagyok ab­ban, hogy egy központilag job­ban koordinált, stabilabb ár­rendszerű piaci háttér mellett rövid időn belül elkezdődhet a fellendülés. Törteién viszonylag jó ütemben halad a földtulajdo­nok rendezése. A kárpótlásra kijelölt részeknek eddig há­romnegyede kelt el az árveré­seken, vagyis legalább 15 ezer aranykorona-érték további sor­sáról már az új tulajdonosok döntenek. Ha helybeli az ille­tő, az szinte biztos, hogy saját maga műveli földjét. Kiket pe­dig elsodort a sors a mezőgaz­daságtól. keresik a bérbeadás lehetőségét, ami Törteién egyelőre nem egykönnyen megoldható dolog. Kevés a gép. Ami van, annak nagy ré­sze magántulajdonba került, a családi gazdaságok szűkös ka­pacitása éppen arra elég, hogy a saját birtokot megszántsák, bevessék, learassák. Sokan hi­szik Törteién is, hogy összefo­gással oldhatóak meg ezek a gondok. A gazdaszerveződé­sek első csírái már kezdenek kibújni, pár év óta pedig a gaz­dakör is működik a faluban. A körülbelül 4800 lelket számláló település másik, ám a mezőgazdasági termelőknél jóval kisebb foglalkoztatási ré­teget a kisiparosok, vállalko­zók alkotják. — Összesen százan lehet­nek, de közülük csak alig har­mincán tagjai az ipartestület­nek — számolgatja az iparoso­kat Fodor Imre nyugdíjas, aki az ügyintézői teendőiket látja el a szervezetben. — Törtel­dent megtesz érdekükben amit csak meg lehet kenni a mai adottságok mellett. Ami fej­lesztés itt történt az elmúlt évek alatt, ahhoz mindig első­sorban az a helybeli mesterem­bereket alkalmazták, így aztán a falu gyarapodásával az ipa­rostársadalom is mindig léleg­zethez jutott... Tóth Ferenc polgármester alapvetően a korszerű községi infrastruktúra megteremtésé­ben látja a törteli kibontako­zást. — A legfontosabb teendője ma egy önkormányzatnak, hogy a vállalkozások működé­séhez létrehozza mindazokat a feltételeket, amelyek híján nincs termelés, nincs piac. Vagyis a közműveket. Ezt a célt tűzte ki a testület már hiva­talba lépésének napján, s úgy Mari Ferenc vetőgépével reménykedve várja a tavaszt Törteiről elsőként egy az 1270—90-es évek táján keletke­zett okirat emlékszik meg. Azonban a régészeti leletek, így többek között az 1870-ben talált felbecsülhetetlen ér­tékű, jelenleg a Nemzeti Múzeumban látható hun áldoza­ti üst bizonyítja, hogy a falu és annak környéke már a honfoglalás előtt is lakott hely volt. Nevét Turtul kun ve­zértől származtatják. Turtul létezéséről az egri líceum könyvtárának birtokában lévő verses leírásból és értesül­hetünk. Ugyanott szerepel Árboz és Kemecse neve is, méghozzá egy történelmi bűnüggyel kapcsolatban. A monda szerint ugyanis e három kun vezér volt az oka Kun László halálának. A népével szembefordulásra kény- szerített királyt Turtul, Árboz és Kemecse tőrbecsalták és a Törtei alatt elterülő hatalmas nádasban megölték. A nagy pestisjárványnak Törtei lakói közül is sokan ál­dozatául estek, a puszták, legelők nagy része gazdátlanul maradt. Fodor Imre törteli helytörténész kutatásai nyo­mán tudjuk, hogy az új telepesek 1475 táján érkeztek meg. Csertő Bálint segédletével, aki Mátyás király enge­délyével Pusztatörtei nevén alapított ott birtokot. A tö­rök hódoltság idején az adószedők 49 kaput tartottak nyilván. Az akkori közigazgatás fogalmai szerint ez a szám egy nagyobbacska települést jelentett. Törtei a hódoltság után indult erőteljes fejlődésnek, de a falu mai arculata csak úgy 1840 táján alakult ki. nek nagy múltú, jó hírű ipartes- tülete volt mindig. 1908-ban alakult, azonban mostanában sokan más településeken kény­telenek munkát vállani, Pes­ten, vagy a Balatonnál, mivel a szolgáltatások iránti keres­let, a beruházások nálunk is csökkentek. De azt meg kell hagyni, az önkormányzat min­gondolom, az elmúlt közel 4 év alatt sok olyan igény telje­sült, amikről korábban csak ál­modni lehetett. Megvalósult Törtei teljes vízellátása, jelen­tős fejlesztés történt a szakor­vosi ellátás technikai feltételei­ben. Rövidesen Törtei is rákap­csolódik a modem üvegszálas telefonhálózatra. Azzal párhu­zamosan elkezdődött a föld- gázhálózat építésének előké­szítése, szervezése. Ezek mind olyan tényezők, amelyek alap­ját teremtik a lehetséges vállal­kozásoknak, kisebb ipari egy­ségek létesítésének. Mi első­sorban mezőgazdasági ter­ményfeldolgozó üzemeket kép­zelünk, de természetesen eszünkben sincs megjelölni a tevékenységeket. Az iparosok, kereskedők tudni fogják, mire van szükségük. Nekik, a falu­nak... Ami a foglalkoztatási gon­dokat illeti, Törteién sem jobb, de nem is rosszabb a helyzet, mint a környező tele­püléseken. Úgy 230 körüli munkanélküli polgárt jegyez­nek mostanában, 90-en pedig már a jövedelempótló támoga­tásban részesülnek. A lakos­ság számához képest nem ma­gas arány, de az önkormány­zat számára kétségkívül ko­moly terhet jelent ellátásuk. Ebből is érthető, hogy a pol­gármester szinte minden gon­dolatának végén miért a mun­kahelyek, a jó munkalehetősé­gek ismétlődnek refrénként. Mert azok által a község min­den baja megoldódna... —- Költségvetésünkből ta­valy 60 milliót fordítottunk az intézmények működtetésé­re, gazdálkodásra, ez most, úgy tűnik, 80 millió körül lesz. Fejlesztésekre 25-30 mil­lió jutott eddig évente, ebből a konkrét beruházásokra 15-16 millió forint ment — készített egy gyors számve­tést Tóth Ferenc. — Nem len­ne ez olyan rossz költségve­tés, csak az a baj, hogy a szo­ciálpolitikai kiadások viszont megnőttek. Tavaly 10, idén várhatóan 11 millióra rúg ez az összeg. Bár az állam 3-3,5 milliót ad, a nem betervezhe­tő segélyek nagyon megterhel­ték a költségvetésünket. Ugyanakkor az általunk meg­előlegezett, állami költségek is csak lassan folynak vissza. Ezek az okai annak, hogy az önkormányzat hitel felvételé­re kényszerült, és nem valami rossz pénzügyi mechanizmus következményeként ahogy azt néhányan feltételezik a fa­luban. Mivel kinnlevőségeink azért csak-csak folydogálnak befelé, remény van arra, hogy a falu hitelterhe nélkül nézhet az új választások elé. S ha már itt tartunk, egy gondola­tot mindenképpen szeretnék megjegyezni. Bár négy év ke­vés idő ahhoz, hogy egy tele­pülés behozhassa több évtize­des elmaradottságát, a jöven­dő önkormányzat már lénye­gesen jobb pozícióból indul­va folytathatja a munkát. Hi­szen mindazok az áldozatok, erőfeszítések amit a lakosság, az önkormányzat tett a falujá­ért, az elkövetkező hónapok­ban érlelik be gyümölcsük legjavát. Miklay Jenő Szűkebb hazánk kincse

Next

/
Thumbnails
Contents