Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-09 / 33. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. FEBRUAR 9.. SZERDA Castro dicsérete Az izraeli főrabbi, Iszrael Lau tegnap a zsidó nép nagy barátjának nevezte Fidel Castról. A főrabbi azután nyilatkozott, hogy Havanná­ban háromórás megbeszé­lést folytatott a kubai elnök­kel. Az AFP jelentése szerint Lau hangsúlyozta: Castro mélyen megveti az antisze­mitizmust, és nagyon jól is­meri a Bibliát. — Elmondta nekem, hogy fiatal korában katolikus nevelést kapott, va­lamint, hogy soha nem hitte: a zsidók kollektív módon fe­lelősek Jézus haláláért — tette hozzá a főrabbi. Castro a maga részéről nagyrabecsülését fejezte ki az izraeli vezetők iránt, „akik elindították a békefo­lyamatot az arabokkal”. NATO-békepartnerség Erősíti a stabilitást (Folytatás az 1. oldalról) Balanzino a maga részéről hangsúlyozta, hogy Magyar- ország „igen jó helyzetben” kezdi meg együttműködését a békepartnerség keretében. Hozzátette: Brüsszelben most arra várnak, hogy ma­gyar részről ismertessék mindazokat a konkrét igé­nyeket és elképzeléseket, amelyekkel e kétoldalú vi­szony keretében Magyaror­szág élni kíván majd. Ez utóbbi kapcsán Je­szenszky Géza magyar újság­íróknak nyilatkozva kifejtet­te, hogy a szorosan vett kato­nai együttműködés — így például a közös tervezés, gyakorlatok folytatása, és ál­talában is a hadsereg korsze­rűsítése — mellett magyar részről nagy jelentőséget tu­lajdonítunk a politikai párbe­széd intézményesülésének is. — Nem csupán a béke­partnerség keretében — konfliktushelyzet esetére — felkínált konzultáció lehető­ségére gondol, amely a maga nemében egyfajta biz­tonsági garanciát is kínál — tette hozzá —, hanem arra, hogy a partneri kapcsolat ter­mészetessé válása és intéz­ményesülése önmagában is olyan tényező, amely egyút­tal erősíti Magyarország biz­tonságát is. A kapcsolatokban való magyar részvétel kapcsán Je­szenszky Géza elmondta, hogy Magyarország nem any- nyira közvetlen katonai rész­vétellel —különösen nem a békefenntartásban való na­gyobb egységekkel —, ha­nem például földrajzi helyze­tével kíván az együttműkö­déshez hozzájárulni. Ennek kapcsán utalt arra, hogy ma­gyar légtérben már ma is missziót teljesítenek NATO- kötelékébe tartozó repülőgé­pek. A legújabb választójogi módosítás folytán a parlamentbe jutás alsó kü­szöbe öt százalék. Mindazok a politi­kai csoportosulások tehát, amelyek nem lehetnek biztosak egy ilyen vá­lasztási eredményben, szövetségesek után néznek. A liberálisoknál négy formáció is összefog, ebből kettőt feltehetőleg az ötszázalékos küszöb fenyegetése mo­tivál, a másik kettőt a hatalom utáni sóvárgás. A szabad demokraták négy évvel ezelőtt majdnem befutottak. Azóta a tekintélyük megtépázódott, de bíznak abban, hogy népszerűségük csökkenését valame­lyest kompenzálja a fiatal demokraták néhány vezetőjének lát­ványos átállása, és az a még látványosabb lépésük, hogy eze­ket az új szerzeményeket a listájuk legelőkelőbb helyein jelö­lik. A fiatal demokraták a négy évvel ezelőtti apacsgalléros if- jakból nyakkendős felnőttek lettek, a korhatárt eltörölték, több és lényeges kérdésben elhatárolták magukat a szabad demokra­táktól, nemzetközi kapcsolatokat építenek ki. Minden külső feltételt megteremtettek tehát ahhoz, hogy kormányzati ténye­zőkké akarjanak válni. Aki politikai pályára lép, politikai ambíciói vannak, s az am­bíciók megvalósulása a politikai hatalom. Érthető, hogy min­den érdekelt keresi e cél megvalósításának módozatait, s ha egymaga nem érez elegendő támogatottságot, szövetséges után néz. A négy formációnál nézetbeli azonosságok vagy kö­zelségek is fennállnak. A teljes vegyülés azonban sem elvi, sem gyakorlati okokból nem lehetséges. A fiatal demokraták bevallottan nemzeti célok szolgálatában kívánják eszméiket ér­vényesíteni. A szabad demokraták e téren is meglehetősen sza­badelvűek. A fiataloknál — koruknál fogva is — kevesebb a múlt tehertétele. Egynémely vidéki vezetőjük családja pár éve még távolról sem minősült volna liberálisnak, ez azonban nem jellemző a pártra. A szabad demokratáknál — az újsütetű vezért és másokat leszámítva — szép ávós csapatot állítha­tunk össze nemcsak az apukákból, de az anyukákból is. Ez je­lentős tehertétel. Ugyanúgy az is, hogy ugyanezen vezérkar­ban találjuk azokat a hajdani egyetemistákat, akik maoista kö­röket szerveztek, s ezért tették ki őket a kommunista pártból. Ez a kétfajta múlt és eredet meghatározza a két párt irányultsá­gát is. A szabad demokraták — mert a hatalom utáni vágy ná­Döntésre várva Hadműveletek Szarajevóban? „Egyelőre nem áll módom­ban bármit előre jelezni, de biztosak lehetünk benne, hogy szerdán az Észak-atlan­ti Tanács ülésén egyértelmű és végleges választ kapnak majd arra, mi legyen a NATO következő lépése a boszniai válságban” — jelen­tette ki Sergio Silvio Balanzi­no NATO-főtitkárhelyettes (Wömer távollétében a szö­vetség megbízott főtitkára), amikor a magyar békepartner­ség aláírása után újságírókkal találkozott. A tagországok nagykövete­inek hétfői ülése még azzal zárult, hogy szerdán csupán azt próbálják eldönteni: pon­tosan mikor és milyen szin­ten üljön össze a tanács — Harcok Angolában Legalább 175 halottja van az Angola középső részén na­pok óta dúló harcoknak. A kormány ellen harcoló UNI- TA-egységek tüzérsége sú­lyos károkat okozott Cuito vá­rosában. Csupán hétfőn 500 tüzérségi találat érte a sokat szenvedett várost. Az áldoza­tok többsége idős ember vagy gyermek, s becsapódá­sok következtében mintegy 350-en megsebesültek. Az angolai kormány felhí­vással fordult az ENSZ-hez és a világ más országainak kormányaihoz: gyakorolja­nak nyomást az UNITA-ra. esetleges szarajevói hadműve­leteknek szentelt — rendkívü­li ülése. Mint egy neve mellő­zését kérő NATO-forrás utóbb elmondta, a fővárosok és a képviseletek közötti egyeztetések nyomán azon­ban immár bizonyosra vehe­tő, hogy a szerdai — nagykö­veti szintű — tanácsülés nem csupán a döntés mikéntjéről határoz, hanem magáról az esetleges katonai válaszlépés­ről is. Brüsszelben ennek kap­csán emlékeztetnek arra, hogy Butrosz Gáli hétfői leve­le többféleképpen is értelmez­hető: tekinthető a légibeveté­sek megkezdéséhez adott zöld jelzésként is, de úgy is, hogy arra ad megbízást a szö­Kína és Tibet között állam­szövetséget kellene létrehoz­ni, ezzel lehetne megterem­teni Lhásza önállóságát — közölte a dalai láma egy ja­pán lapnak adott interjújá­ban. Tibet száműzetésben élő politikai és vallási veze­tője reális lehetőségnek tart­ja e javaslat megvalósítását, mondván, hogy Kína újab­ban érzékenyebb az emberi jogokkal kapcsolatos kérdé­sekre. Bár a buddhista veze­tő most is Tibet teljes önálló­ságának kivívását tartaná a legmegfelelőbb megoldás­nak, „nincs semmi realitá­vetségnek: tegyen meg min­den előkészületet egy végső „tűzparancs” azonnali végre­hajthatóságához. A jelenleg érvényes döntés- hozási mechanizmus értelmé­ben szerb állások ellen — pél­dául a mohamedán települé­sek illetve Szarajevó védel­mében — csupán az ENSZ- főtitkár személyes parancsa és az Észak-atlanti Tanács együttes jóváhagyó döntése alapján hajtható végre légitá­madás. Ez utóbbihoz a január eleji NATO-csúcs elviekben már áldását adta, de a végső utasítást a legfelső operatív döntéshozó testület, a több­nyire nagyköveti szinten ösz- szeülő Észak-atlanti Tanács hozhatja meg. sa” annak, hogy ezt Kína el­fogadná, így a reális cél egy kiterjedt önállósággal rendel­kező, Kínával államszövet­ségben álló Tibet megterem­tése — mondta. A dalai láma már másfél évtizede ja­vasolta Kínának, hogy kezd­jenek el tárgyalásokat, ám Peking előfeltételként azt kötötte ki, hogy Tibet mond­jon le önállósulási törekvé­seiről. A Mainicsi Simbun írja azt, hogy kínai vezetők újabban hajlandók tárgyalni a dalai lámával, jóllehet a fö­derációs javaslat megvalósí­tását „nehéznek” tartják. A nagyvilág hírei ¥ Waldemar Pawlak lengyel kormányfő' teg­nap hivatalosan is elfo­gadta helyettese és pénzügyminisztere, Ma­rek Borowski lemondá­sát. Volker Rühe német védelmi miniszter teg­nap kétnapos látogatást kezdett Pozsonyban. Hi­vatali kollégájával, Im- rich Andrecjákkal két fő témát vitat meg: Bundes­wehr és a szlovák hadse­reg jövőbeni katonai együttműködését a világ válsággócaival kapcsolat­ban, valamint a „Partner­ség a békéért” programot. * Gejdar Alijev azeri elnök tegnapi négyna­pos hivatalos látogatás­ra Ankarába érkezett. Látogatása során a Tö­rökország és Azerbaj­dzsán közötti kétoldalú kapcsolatokról, vala­mint Örményország és Azerbajdzsán Kara- bah-hegyvidék miatti ellentétről tárgyal majd. ¥ Több száz diák tünte­tett kedden reggel a dél­koreai Kvangdzsuban az amerikai kulturális köz­pont épülete előtt az ame­rikai—dél-koreai had­gyakorlatok magatartása ellen. mg, Tibet önállósága VÉLEMÉNY luk a legleplezetlenebb — balfelé kacsintanak. Vagyis, ha nem lesz elég a liberális szavazatok száma, márcsak a belső, tudatalatti reflexek folytán is vonzódnak a reformkommunista baloldalhoz. A fiatal demokraták négy éve még a földbe akar­ták döngölni a múlt felelőseit, azóta lankadt a hév, de most sem rajonganak a baloldalért. Nem mondják ki, de a jelek sze­rint tudomásul veszik, hogy esetleg a közép — a jelenlegi kor­mány — felé kell orientálódniuk. Ez az értelme és értéke is a liberális összefogásnak, s az ezt színező torzsalkodásnak. A csoportosulás nemcsak a liberálisoknál jelentkezik. A bal­oldal úgy ítélte meg, hogy inkább több, mint kevesebb szava­zatot szerez akkor, ha nyílt szövetségre lép a volt pártállami szakszervezetekekel. Ez az állampárt. az egypártrendszer fel­éledését jelenti kicsiben, hiszen a hatalomtól messze vannak. Azonban az a körülmény, hogy a szakszervezeti vezetőket — eredeti feladatuktól eltérítve — a saját politikai céljaik kiszol­gálóivá teszik, s ezért cserébe részeltetik őket a politikai pecse­nyéből is, tipikusan egypártrendszeri gyakorlat. Feltehetőleg rájöttek, hogy számukra jelentős szervezett erőt képvisel az a szakszervezeti apparátus, amelyet nagy vagyonukból ma is fenn tudnak tartani. A nagy kérdőjelek és gondok akkor jönné­nek elő, ha a liberálisok és a reformkommunisták valóban ha­talmi tényezővé válnának: a lecsengőben lévő, jelszavas libe­ralizmust, s a tevékenységében immár leplezetlenül ortodox marxista gyakorlatot átvevő baloldalt nem sok eszmei közös­ség tartaná össze. Legfeljebb a hatalom iránti törekvés. A sza­bad demokratákat és a szocialistákat emellett a hajdani tápláló emlő: a világforradalom ma már kínosan elhallgatott eszméje. Egy vállalkozói ötlet egy asztal mellé kívánja ültetni a mai politikai paletta jobboldalán elhelyezkedő két pártot: az ellen­zéki kisgazdákat és a magyar út képviselőit. Szóhasználatuk­ban, gondolkodásukban egyaránt a parlamenti pártok radikális szárnyát alkotják. Követeléseik java részét alighanem ők ma­guk sem tudták volna megvalósítani, és ez eredményezi a kon­zervatív tömegek irántuk érzett fenntartásait. Ha ma még nem is képzelnek el szövetséget, a körülmé­nyek ez irányba terelik őket. A baloldalon — ideértve a liberá­lisokat is — a szövetkezés gőzerővel folyik. Azok a hatalmon kívül lévő pártok, amelyek négy éve vagy nem léteztek, vagy egy létezőből váltak ki (függetlenül a bíróság névhasználati döntésétől), feltétlen késztetést éreznek arra, hogy ugyanúgy csoportosuljanak, mint ellenlábasaik. Az eddigi felsorolásból kimaradtak a nemzeti demokraták. Vezetőiknek érdemeik vannak, egyik társelnökük egy időben a demokrata fórum megbízott elnöke volt. Jelenleg a politikai élet peremén élnek. Ha nem tudnak szövetkezni, nehéz helyze­tük lesz. A többi politikai párt aligha fogja a parlamenti erővi­szonyokat forradalmian megváltoztatni. A koalícisós pártokat a négyéves töretlen — és térségünk­ben párját ritkító — együttműködés és stabilitás természete­sen szövetségessé teszi. Az 1990-es választások utáni 60 szá­zalékhoz közelítő többségük 50 százalék körülire apadt. Ez be­gyakorlott demokráciákban kiheverhetetlen veszteség lenne, nálunk a kezdeti tisztázatlanság következménye itt is, akár a többi pártnál. Több oka van annak, hogy a népszerűségük megtépázódott, ám ugyanakkor igen sokan változatlanul kitar­tanak, vagy térnek vissza. 1990-ben sokakat a politikai széljá­rás — mint lenge szellő a pelyhes nyárfamagot — sodort ebbe a táborba. Ezek egy része most szétszóródik más irányokba. Ugyanakkor nagy a száma azoknak, akik világnézeti meggyő­ződésből kerültek e pártokhoz, s ott is maradnak. Éppen ezért törekednek a kormányzó pártok minél nagyobb választórétegeket megmozgatni. Emellé még szükséges, hogy ne szemérmeskedjenek. Manapság nemegyszer hallani, hogy azért mégiscsak szeretnének kormányzati tényezők maradni, így győzelmet elérni nehéz lesz. A cél kitűzését, a törekvés megváltását a parlamenti változások során sem kell elhallgat­ni, szégyellni. Ez a szégyenlősség, tétovázás — miközben ezer érv van a meggyőző fellépéshez — csak a nyerés esélyeit csökkenti. Megfordítva: a megvallott cél sohasem jelentett még szavazatvesztést, de a sikerhez vezető úton erős bátorí­tást ad minden érdekeltnek. Szégyenlősek és rámenősek

Next

/
Thumbnails
Contents