Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-09 / 33. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP XXXVIII. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM s Ara Telemagazinnal 19,50 forint 1994. FEBRUAR 9., SZERDA Kordában tartott munkaadók Nagyobb védelem az alkalmazottnak Ez év január elsejétől lépett életbe a munkabiztonsági törvény, amely számos új elemet, szabályt tartalmaz. E változásokról kérdeztük Berta Lászlót, az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség Pest Megyei Felügyelősége igazgatóját. A Göncz Árpád spanyol útja Göncz Árpád, a Magyar Köz­társaság elnöke február 15-e és 18-a között Spanyolország­ba látogat, I. János Károly spanyol király meghívására. Útjára felesége is elkíséri — közölte az elnök szóvivője. Jeszenszky aláírta Békepartnerség „Nagy örömömre szolgál, hogy mintegy Antall József, az elunyt miniszterelnök szellemi örökséget teljesítve, az általa vezetett kormány külügymi­nisztereként írhattam alá azt a dokumentumot, amely szerző­déses kapcsolatot létesít Ma­gyarország és az Észak-atlanti Szövetség között” — jelentet­te ki Jeszenszky Géza külügy­miniszter, miután tegnap Brüsz- szelben aláírta a békepartner­ség keretében formálisan is kétoldalú kapcsolatot létesítő egyezményt. A magyar diplomácia veze­tője a szövetség központjában, a NATO-tagországok nagykö­veteinek jelenlétében írta alá a dokumentumot. Ezt megelőző­en Jeszenszky Géza megbeszé­lést folytatott a nagyköveti ta­nács tagjaival, illetve Sergio Silvio Balanzino ügyvezető NATO-főtitkárral. Az aláírás után a magyar külügyminiszter — Sergio Ba­lanzino társaságában — rövid sajtótájékoztatót tartott, s en­nek során úgy jellemezte a bé­kepartnerséget, amely egyfelől erősíti Kelet- és Közép-Euró- pa stabilitását, de nem helyette­síti a teljes jogú szövetségi tag­ságot, csupán az elő lépés an­nak irányában. (Folytatás a 2. oldalon) — A munkabiztonság ügye eddig nem volt törvénnyel sza­bályozott, számos, különböző szintű rendelet foglalkozott e kérdéssel — emlékeztetett rá az igazgató. — Száz év óta először lépett életbe egy önál­ló, munkabiztonsági törvény, amely egyértelműen megfo­galmazza az állam, a munkál­tató és a munkavállaló ilyen jellegű feladatait. Azt azért ki­emelném, hogy bár elég nagy szabadságot biztosít a törvény a munkáltatóknak, feloldást nem kaptak, a tennivalók vilá­gosak. Csupán abban dönthet­nek, hogyan oldják meg a munkabiztonsággal kapcsola­tos teendőiket. — Mennyiben változtak, törvény hatályba lépését köve­tőén a munkabiztonsági sza­bályok? — Az egyik legfontosabb elem az, hogy tisztázza a tör­vény, kire is vonatkoznak az előírások: eszerint valameny- nyi munkáltatóra, aki alkal­mazottakat foglalkoztat. E té­ren korábban mindig voltak viták, most ez is tisztázódik, minden szervezett munkavég­zést érintenek az előírások. E törvényben fogalmazódik meg először az is, hogy a munkavégzés hatáskörében előforduló egyéb személyekre —- járókelőkre, vásárlókra, és így tovább — is vigyáznia kell a munkáltatónak. (Folytatás a 4. oldalon) Szakértők a mezőgazdaságról Növekedett a vetésterület Az átalakuló magyar mező- gazdaság részére elegendő és jó minőségű vetőrpag állt ren­delkezésre a múlt év őszén, s hiányra idén tavasszal sem kell számítani, sőt, jelentős mennyiség külföldi értékesíté­sére is lehetőség nyílik. Ezt Neszmélyi Károly, az Orszá­gos Mezőgazdasági Minősítő Intézet főigazgatója mondta el tegnap Tatán, az intézet ve­zető szakembereinek négyna­pos évzáró-évindító tanácsko­zását megelőzően újság­íróknak. Hozzátette: a múlt évben már megállt a gabona- növények vetésterületének a korábbi években tapasztalt csökkenése, az őszi búza ve­tésterülete pedig az 1992. évi­hez képest húsz százalékkal nőtt. A gazdaságok jó minő­ségű, úgynevezett fémzárolt vetőmagot juttattak a földbe, s a vetőmagnak szánt gabona­félék alig 3,6 százaléka nem felelt meg csak a szigorú kö­vetelményeknek. Az előrejel­zések szerint a kukorica ve­tésterülete szintén emelkedik 1994-ben. A takarmánynövé­nyek növekedése pedig várha­tóan az állattenyésztésre lesz kedvező hatással. A sertésál­lomány korábbi tízmillióról a jelenlegi hatmillióra történt csökkenése vitathatatlan, de a szakemberek sem tudták ed­dig eldönteni, hogy melyik ál­lománynagyság volt kedve­zőbb a termelőknek és a fo­gyasztóknak. Egy tény azon­ban biztos: a közelmúltban nem volt húshiány az ország­ban — hangsúlyozta a főigaz­gató. Kitért arra is, hogy a volt Szovjetunió utódállamai­val kapcsolatosan is sok men­demonda kering. A Függet­len Államok Közössége or­szágaiban jelenleg akkora — dollárfedezetű — kereslet van például kukorica-vető­magból, hogy akár hazánk tel­jes készletét ott lehetne elad­ni. A közeljövő eseményei kö­zül Neszmélyi Károly kiemel­te: március 1-jén Debrecen­ben, március 3-án pedig Keszthelyen rendeznek szak­mai napot az úgynevezett al­ternatív növényekről, vagyis arról, hogy mely növények­kel lehet helyettesíteni a drá­ga, illetve kényes tavaszi ka­lászosokat, hüvelyeseket, szá­lastakarmányokat. Új mentőállomás Monoron Múlóban a járvány Tegnap ünnepélyes keretek között adták át a monori új mentőállomást. A hat kocsiállá­sos garázsban így minden autó tető alá került. A szolgálati helyiségeket a szomszédos ren­delőintézetben alakították ki Erdó'si Ágnes felvétele Az elmúlt héten nem változott jelentősen az influenzahelyzet. A regisztrált megbetegedések száma az egy héttel korábbival szinte azonos volt: influenzára utaló tünetekkel 114 697-en fordultak orvoshoz — tájékoz­tatta az MTI-t Straub Ilona, az Országos Közegészségügyi In­tézet főorvosa. Borsod-Ábaúj- Zemplén megyében beteged­tek meg a legtöbben, de sok volt a beteg Hajdú-Biharban és Budapesten is. A népesség számarányához képest So­mogy megye volt a legfertőzöt­tebb. Egy hét alatt 393-an ke­rültek kórházba, a fertőzés ez idő alatt tíz emberéletet köve­telt. Ezzel az influenzajárvány halálos áldozatainak száma 21-re emelkedett. A főorvos szerint az adatok arra utalnak, hogy jelenleg már visszahúzó- dóban van az influenzajárvány hazánkban. • • Összehasonlítás Azt mondják, a magyar társadalom egy részében vala­miféle nosztalgia ébredezik a „régi jó idők” iránt. Igen, ha ébreszígetik, s a régi slágert követve, csak a szépre emlékeznek, emlékeztetnek. Pedig olyan „szé­pek” voltak például azok a nyolcvanas évek, hogy ak­koriban ez a vicc járta: Éljen Kádár! — Abból a nyugdíjból, amiből én. Mert bizony az utolsó évtizedben jócskán nekilen­dült az infláció, s a munkanélküliség jelei is mutat­koztak, és nemcsak a kapun belül. 1988. január 2-án az Arhivatal vezetője még azt remélte, hogy az inflá­ció nem haladja meg a 15 százalékot, július végén a miniszterelnök-helyettes szerint az infláció 17 száza­lék körül alakul az év végén, s 1989. január 10-én a napilapok 20-21 százalékos hatósági áremelésről szá­moltak be. Hát igen, ez is hozzátartozott azokhoz a régi szép időkhöz. Meg kell vallanom, engem nem az izgatott, hogy évről évre emelkedtek az árak. Sokkal jobban idegesí­tett az, ahogy a nemzet értékeivel bántak. Gondol­junk csak a bős—nagymarosi vízlépcsőre, mely az egyedülálló szigetközi világ pusztulását okozza. De hogy e régi szép időkben miként herdálták el a nem­zet kincseit, azt egy januári tévéadásból (Ráday Mi­hály műsorából) is megtudhattuk. Engem nem érin­tett meg sem a Kádár-korszak nosztalgiája, sem a Horthy-korszaké. De mindig tudtam, hogy a két hábo­rú közötti időszak nem volt olyan fekete, mint ami­lyenre a kommunista propagandisták festették: össze­hasonlíthatatlanul jobb volt, mint a kommunista kur­zus. Most — visszatérve az említett tévéadáshoz — csak egy esetre hívom fel a figyelmet. A bécsi Traut- son-palotáról van szó, mely Mária Terézia alatt a ma­gyar testó'rség laktanyája volt. Tudjuk, e háznak óriá­si jelentősége volt a magyar felvilágosodás szempont­jából, tehát fontos emlékhelye a magyar művelődés- történetnek. Az országcsonkítással, a menekültekkel, a példátlan inflációval küzdő' magyar állam az 1920-as évek elején mégis megtalálta a módját an­nak, hogy megvásárolja ezt a palotát, mely Bécs leg­szebb épületei közé tartozik. Itt működött aztán 1961-ig a Collegium Hungaricum. Azért csak 1961-ig, mert akkor tatarozni kellett volna, ezért in­kább eladták, s vettek helyette egy kockaházat, mely a bécsi nagykövetünk véleménye szerint alkalmatlan arra, hogy a magyar kultúra és tudomány bécsi ottho­na legyen. Hasonlítsuk csak össze a két kort! A ’20-as évek elején Horthy Miklós volt a kormányzó, a miniszterelnök Bethlen István, a kultuszminiszter pedig Klebelsberg Kunó; 1961-ben Kádár János reg­nált, a miniszterelnök Münnich Ferenc volt, a műve­lődési miniszter pedig Benke Valéria. Az egyik garni­túra gyarapította az országot, a másik pedig szegényí- tette. „Csak”ennyi a különbség a kettő'között. Török Bálint További földalapokat keresnek Konferencia a kárpótlásról Folyamatosan 15—18 milli­árd forint érékű vagyont kell a kárpótlási jegyekkel szem­beni kínálatként fenntartani ahhoz, hogy a papírok árfo­lyama a jelenlegi stabil szin­ten maradjon. Ezt bizonyítja az is, hogy az ÁVÜ ma már a privatizációs díjakon kívül szinte minden fizetési mód­nál elfogadja a kárpótlási je­gyet fizetőeszközként — mondta Pongrátz Tibor, az Állami Vagyonügynökség Igazgatótanácsának elnöke a Magyar Privatizációs Társa­ság szervezésében rendezett kárpótlási konferencián ked­den Budapesten, a Technikai Házában. Az aktuális kérdésekről szólva megemlítette: további földalapokat keresnek a kár­pótoltak igényeinek kielégíté­sére. Eredetileg csupán 80 ezer földet igénylő kárpótolt­tal számoltak, de ez a szám ma már eléri a 350 ezret. Az állami gazdaságok mintegy 900 ezer hektáros földjeiből 300 ezer hektárt ajánlottak fel a kárpótlás számára, de még további 200 ezer hektár­ra lenne szükség. Tovább nö­velhető a terület kisebb erdők­kel, a honvédség tulajdoná­ban lévő bizonyos földekből, a MÓL fúrási területeiből és 'az állami tartalékföldekből. (Folytatás a 7. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents