Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-07 / 5. szám
ü PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. JANUÁR 7., PÉNTEK J3 Van-e Egyesült Kisgazdapárt? * (...) Őszintén hittem yÉi^ és hiszek a kisgazdára njL.v egység fontosságá.......... ban, azért hónapokon ker esztül minden erőmmel dolgoztam, s ma is dolgozom azon, hogy létrejöjjön. Az egyesülés tiszta reményében mentünk november 6-án Budapestre, a ,,F’ pavilonba, ahol én is beszédet mondtam, és hitet tettem a pártegység mellett. Sajnos a nagygyűlésen nem minden úgy történt, ahogy a 31 tagú I. B. korábban elhatározta. Valakik manipulálták, csütörtöktől szombatig megváltoztatták a megbeszélteket, ezért nem jött létre az egyesülés, és több minden utólag derült ki. Nem akarok most a kulisz- szák mögött kutakodni, így csupán a jól látható tényeket sorolom fel. Hála Istennek, 1990 tavaszán a magyar nép egy demokratikus jogállam mellett döntött, ahol az egyesülésnek is törvényes szabályai vannak, A Történelmi Független Kisgazdapárt alkotmánya meghatározza, hogy a párt egyesülését a közgyűlésnek kell kimondani a tagok 2/3-ának egyetértő nyilatkozatával. Sajnos a következő tények csak a nagygyűlés után derültek ki: 1. Az egyesülési folyamatban szereplő úgynevezett Konzerva- ü'v Kisgazdapártot soha nem jegyezték be, ezért jogilag nincs. A nagygyűlés közel négyezer résztvevőjéből 122 vallotta magát odatartozónak. 2. A Nemzeti Kisgazdapártból a szándéknyilatkozatot 28-an írták alá. A párt vezetői korábban négyszáznál több tagról beszéltek. Nem tudom, melyik a valós. 3. A 2 ezer tagot számláló Történelmi Független Kisgazdapártból összesen 491 nyilatkozott az egyesülés mellett, akik között — velem együtt — több mint száz vásárhelyi volt. 4. Az összes aláírók száma nem haladta meg az 1200-at. Miért nem csatlakozott az ott lévő körülbelül négyezerből a többi 2800? Úgy hiszem, nem kell bizonygatni, hogy ezek a számok nem felelnek meg a törvényben előírtnak, s a mindannyiunk által hőn óhajtott egyesülés nem jött létre. Egy demokratikus politikai pártban a vezetők nem tehetik túl magukat a tagok többségének az akaratán. A törvények betartásának mellőzésével — mint néhányan azt a november 6-i események után megteszik — váltogatják egyik pártot a másik után. Bölcsen és becsülettel cselekedett Pártay Tivadar, hogy a pártja működését nem szüntette meg, mert erre a 2 ezer tagból 1509 nem hatalmazta föl. Nyilván azért van, hogy a Nemzeti KgP, melynek Szeghő István az országos elnöke, a mai napig nem szüntette meg önmagát. Ha a nagygyűlést levezetők valóban pártegységet akarnak, erről kellett volna az ottlévőket tájékoztatni, s megkérdezni, hogy akarnak-e még egy újabb kisgazdapártot létrehozni, vagy belépnek a legtöbb tagot számláló Történelmi Független Kisgazdapártba. Ehelyett sajnos kommandósokkal vitették el, farkaskutyákkal körülvéve azt a két baranyai kisgazdavezetőt, akik ezt javasolni akarták. Eny- nyire nem fontos a tagok véleménye és a törvények betartása? Én is aláírtam az egyesülési szándéknyilatkozatot, de mivel az nem jött létre, így ez csupán szándék marad annak megvalósulásáig. A vásárhelyi taggyűlés úgy határozott, hogy az egyesülési szándékunkat és az együttműködési készségünket fönntartjuk, s mindent megteszünk, hogy a kisgazdaegység a tagok többségének az akaratából, a törvénynek megfelelően jöjjön létre. Árulónak tartanám magam, ha ennek ellenére hagynám el azt a zászlót, amit ez év tavaszán Hódmezővásárhelyen bontottunk ki. Tisztelt szegedi „egyesült” kisgazdák! Engem és a vásárhelyi szervezetet a Független Kisgazdapártból kizárták, mert nem voltam hajlandó a kisgazda-demokráciát és a történelmi hagyományait föladni. Pártay Tivadar ennek a pártnak 1930 óta tagja, ezért az eszméért vállalt fasiszta és' kommunista börtönt, recski kényszermunkatábort. Bizonyosan van hibája, nem is kevés, de a börtönökben csak a testét Toppantották meg. 80 éve ellenére szellemében teljesen ép, politikai hitvallásához 1930 óta hű, széles látókörű kisgazda politikus. Azért hívta életre 1992. október 6-án a Történelmi Független Kisgazdapártot, hogy a „békési szellemhez” ragaszkodóknak legyen mibe kapaszkodni, hogy tovább őrizzék a szabadság, a demokrácia és a kisgazdaeszme lángjait. Az úgynevezett Egyesült Történelmi Kisgazda- és Polgári Pártot még nem jegyezték be. Törvényes elismerése lehet, hogy hónapokig is elhúzódik, mert nem egyesülés jött létre, hanem egy új párt alakult, aminek a neve nem fedi a valóságot. Sem a Történelmi Független, sem a Nemzeti KgP nem szüntette meg önmagát, mert ehhez nem elég a vezetők akarata, hanem a tagság hozzájárulása szükséges. Egy nem létező pártnak sem végleges vezetőséget választani, sem nagyválaszt- mányt tartani nem helyes. Ne vegyék rossz néven, nem tudok és nem akarok néhány havonként pártot váltani. Nem fogok egy be nem jegyzett, harmadik pártba átlépni csak azért, hogy ne abban legyek, amit hiteles személyiség vezet, ami őrzi és'képviseli azt az eszmét, aminek a szolgálatába szegődtem. Itt szeretném kivárni, míg a Független Kisgazdapártban mindany- nyian egyesülhetünk. Aki nem így érez, menjen, senkit nem tartok vissza. Az 1990-es választáson sem tülekedtem, hogy pártlistán masírozzak be az Ország- gyűlésbe. Most sem teszem, és sem a becsületem, sem a hitem nem adom el érte. Van az új pártban önjelölt vezér és listára vágyó könyöklő máris éppen elég. Az egység nagyon szép gondolat, de illetéktelenek kezében rendkívül veszélyes és félrevezető. Az elején föltettem a kérdést, vajon miért nem csatlakozott november 6-án a négyezerből két- ezer-nyolcszáz? Egyszerűen azért, mert ők valódi kisgazdaegységet, egyetlen Kisgazdapártot akarnak, nem 28-cal és 122-vel újabb pártot csinálni. Amit sokan, tiszta szándékkal és őszintén akarnak, az biztosan bekövetkezik. Ezen munkálkodjunk most mindannyian. Ne úgy, hogy félrevezetve az embereket újabb és újabb kisgazdapártot hozunk létre, hanem fogjuk meg egymás kezét. Először ki-ki a saját lakóhelyén béküljön meg a másik kisgazdával, azokkal, akikkel együtt nap mint nap meg kell vívni a harcot jövőn- kért, jogainkért, igazságunkért. A választók bizalmát csak olyan párt nyerheti meg, amelyik tiszta eszközökkel — nem kidobólegények és farkaskutyák segítségével — jön létre, s nem önjelölt, hanem a tagság bizalmát bíró, tisztességgel politizáló, hiteles vezetőket választ. A Történelmi Független Kisgazdapárt csak olyan jelölteket állít, akik vállalják az egyéni megmérettetést, és erkölcsi, politikai feddhetetlenségükről nyilatkozatot tesznek. A párt kapui nyitva állnak mindazok előtt, akik ezeket az alapelveket elfogadják. A valósá-. gos egység megteremtésére már most fölajánljuk egy Történelmi Független Kisgazda Szövetség létrehozását. Ennek nemcsak bejegyzett párt, hahem jogi személyiség nélküli társaság is tagja lehet. Ez sokkal célravezetőbb lesz, mint újabb és újabb kisgazdapártok szervezése, bár ez attól függ, kinek mi a célja. Szabó Lajos országgyűlési képviselő Budapest HISTÓRIA A Román Püspöki Kar memoranduma 1879-ból Ily állapotok megelő- • zése tekintetéből is szent hivatásunk követeli, miszerint hasonló állapotok előidézőjének eltávolítására közreműködjünk, ezt pedig megtesszük a fenti legalázatosabb kérésünk által. De még: Másodszor ha megfontoljuk azt, hogy micsoda szellem lengi át a mostan uralkodó liberalismus kezelte, vagy annak szelleme befolyásolta népiskolákból kikerülő fiatalok, leendő családatyák, társadalmi tagok, állampolgárok és egyházak leendő hívei valláserkölcsi nevelését és ezalatt beszívott jobbára keresztényellenes elveiket, valóban kell, hogy azok irányában elborzadjon az ember szíve és minden józan gondolkozó családapa, társadalmi tényező, jel- lemes állampolgár és egyházi hívőtag a legnagyobb aggodalommal telve elcsüggedjen. Ugyan azért mi, mint a katolika anyaszentegyház sáfárjai és a hitélet felelős őrei, a vallásosság és keresztényi erkölcsiség épen- maradása tekintetéből és magának a társadalom- és államnak jól felfogott érdekében is, melynek mindkettőnek amaz a valódi alapja és összetartó kapcsa, még fokozatosb felvirágzása céljából is utalva vagyunk leg- alázatosb kérvényünk megtételére. Továbbá: Harmadszor. A mi jogos aggodalmainkat még inkább növeli, az azon legnagyobb horderejű körülményben fekszik, hogy a mi görög katolikus Hierarchiánk a katolikus Anyaszentegyház hitében görög szertartás szerint a román nyelvvel mint egyházi nyelvvel van megállapítva, amint a Római Apostoli Szentszék 1853-ik évben keletkezett alapítóokmányának (Bulla canonizationalis) idevágó következő szavaiból kiviláglik: „In ecclesiasticam provinciám Graeco-Catholico- rum unitam linguae Rome- nicae... apostolica auctorita- te perpetuo quoque erigi- mus et instituimus”. így tehát a mi egyházi Hierarchiánkra nézve a román nyelv életfeltétel, következéskép mindaz, ami egyházunk nyelvét, a román nyelvet fenyegeti és veszélyezteti, az fenyegeti és veszélyezteti egyszersmind Hierarchiánkat, Egyházunkat, mely veszélynek irányában közönyösnek lennünk annyit tenne, mint Egyházunk árulóivá válnunk, mit csak feltenni is roppant nagy bűn volna, ne mondjuk, szentségtörő merénylet. Ha hajdanában joggal el lehetett mondani az Egyházról, hogy az a népiskolának anyja, mint amely előbbi időkben egyedül szülte és ápolta a népiskolát, jelenleg a népiskoláról méltón lehet állítani, hogy az az Egyháznak előcsarnoka, mint amely saját belsejéből és kebléből adja az Egyháznak leendő híveit. Eme csarnokból lépnek ki és mennek be az Egyházba mai napság a hívek, ha az előcsarnokban a szellemi lég, mi maga a nevelés és oktatás, mely lakóit élteti, egészségtelen és talán megmételyezett, az az akkép sorvasztott lakóit akkor is, ha ezek magába az Egyházba lépnek át, gyötörni és valláserkölcsi életüket fonnyaszta- ni meg nem szűnik. Nehogy mink is hasonló előcsarnokokból kapjuk majd leendő híveinket, szükséges előre gondoskodnunk, hogy ily előcsarnokok számunkra ne keletkezhessenek, mit jelen hódolatteljes folyamodványunkkal is óhajtunk elérni. Midőn jelen legalázatosabb kérésünk legkegyelmesebb meghallgatása és teljesítéséért Felséged trónja előtt borul- tan esedezünk, legmélyebb hódoló tisztelettel öröklünk Felségednek Bécsben, 1879. évi február hó 9-én legalázatosabb és leghűségesebb alattvalói és káplánjai Dr. Vancsa János Érsek és Metropolita Dr. Mihályi Victor Lugosi Püspök. összetartását és az állam érdekeihez való hazafias ragaszkodását könnyen lazult- tá tehetné és magának az illető törvényhozási intézkedésnek kijelentett célját csak hátráltatná, vagy éppen meghiúsíthatná. Mi ugyanis Felséged vallás- és közoktatási magyar miniszterének a képviselőházban alkalmilag tett nyilatkozatából és utóbb a lapok közléseiből annak tudomására jöttünk: hogy említett miniszter úr egy oly törvényjavaslatot szándékozik a törvényhozás elé terjeszteni, mely szerint az alkotandó törvénynek hatályba- léptétől számítandó hat év alatt a magyar nyelv kötelező tantárgy lenne általában minden elemi vagy felsőbb népiskolában, azon célból, hogy ezáltal a magyar nyelvnek mint az állam nyelvének elsajátítására minden állampolgárnak kellő mód nyujtassék, tehát a törvényjavaslat által az szándékoltatik eléretni, hogy a magyar nyelv elsajátítása az elemi népiskolákba^ oktatás által eszközöltessék. Lukinich Imre (Folytatjuk) A Görög Keleti Román Püspöki Kar memoranduma Császári és Apostoli Királyi Felség! Legkegyelmesebb Urunk! A magyarországi és erdélyi gör. kel. román egyház Felséged legmagasabb trónja iránti tántoríthatatlan hűségét s ragaszkodását minden körülmények közt oly fényesen bizonyította be, hogy ezen ősi polgári erénye legmagasabb elismerés- 'sel találkozott mindenkor. Most is, amidőn ezen egyház alólírott püspöki kara és consistoriumainak küldöttségei által, egy oly ügyben, mely nemcsak saját lényeges érdekeit, hanem hazánk jólétének egyik főfeltételét érinti, egyenesen Felséged legmagasabb trónjához bátorkodik járulni, azon meggyőződésben van: hogy ezen a legloyalisabb érzelmektől sugalt eljárása által csak Felséged legmagasabb trónja és szeretett hazánk iránt mélyen érzett kötelességét teljesíti. Az ügy, mely bennünket ezen komolyan megfontolt lépésre kényszerít: egy a közoktatás terén általában, tehát felekezeti népiskoláinkra nézve is behozni szándékolt oly törvényhozási intézkedés, melynek bármenynyire is méltányoltassék kijelentett célja, gyakorlati kivitele a közmívelődésre nézve károsnak, nevelésta- ni szempontból éppen lehetetlennek, egyébiránti eredményeiben pedig olyannak mutatkozik, mely hazánk nemzetiségi viszonyai közt egyrészről a foganatosítás körül túlbuzgó eljárást vonhat maga után, másrészről pedig a természetes és ösztönszerű nemzetiségi érdekek szempontjából féltékenységet, bizalmatlanságot és oly idegenkedést szülhet nemcsak egyházunk híveinél, hanem a többi nem magyar nemzetiségek kebelében is: mely a mindenkor, de különösen a mostani nem eléggé derült általános politikai helyzetben a hazai népeknek any- nyira kívánatos testvéries Wesselényi Ferenc nádor-főispán köszöntése Wesselényi Ferenc 1655-ben jutott pályája csúcsára, ekkor nyerte el a nádori méltóságot Addigra már — a család magyarországi ága képviselőjeként — gróf volt, és Széchy Mária férje. A nádor a szokásjog és a hosszú gy akorlat alapján Pest-Pilis-Solt vármegye főispánja is volt. erre a tisztségre hivatalosan 1659-ben nevezte ki az uralkodó. A vármegye közgyűlése 1660. január 8-án Fiilek várában ülésezett, és miután meghallgatták az országgyűlésről visszatért követeket az új főispánt is köszöntötték. Wesselényi mint főispán nem üres kézzel foglalta el méltóságát. Az ülésen Koháry István, Fülek várának főkapitánya átadta a vármegyének a nádor megbízásából a saját költségén készíttetett színarany pecsétnyomót. „Ennek viszonzásaként a nádornak 20 hízott ökröt küldenek"— olvasható a közgyűlés jegyzőkönyvében. A pecsétnyomó használatát az 1659. évi 76. te. rendelte el, feliratán Wesselényi Ferenc nádor-főispán neve is olvasható volt. Tényleges kezdeményezője tulajdonképpen nem is a nádor volt, hanem a megye, mivel az országgyűlési követeknek. Bent János alispánnak és Pápay János szolgabírának utasításba adta, hogy járják ki az udvarnál a pecsét engedélyezését. Wesselényi ebben segített. Mindenesetre még a januári közgyűlés újabb kéréssel fordult az uralkodóhoz: azt kérték a megye urai, hogy a király „engedélyezze a vörös viaszpecsét használatának jogát". Wesselényi minden bizonnyal közbelépett most is az udvarnál. Pogány György
