Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-03 / 1. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1994. JANUÁR 3.. HÉTFŐ Mosoly a ráncok között Karácsony. Sütés, főzés. Halászlé és rántott hal, beigli és hókifli. A lakásban kellemesen keveredik a fűszerek és a vaníliás cukor illata. Jönnek a gyerekek, boldogan bontogatjuk a kétméteres, gyönyörűen feldíszített fenyő­fa alá rejtett csomagokat — meséli régi jó barátnőm. A második nap is igen mozgalmas. Jönnek a roko­nok. Evés, ivás, nagy beszélgetések. Huszonhatodikán már jólesik a csönd, a pihenés. Ol­vasgatok, a háttérben halkan szól a rádió, Beethoven muzsikája hallatszik. Egyszer csak felrémlik szemem előtt a házban lakó idős hölgy képe. Tudom, amióta a férje — a halk és kedves beszédű Józsi bácsi — meg­halt, egyedül van. Gyermekei nincsenek, mert egy ifjú korában elvégzett műtét lehetetlenné tette megszületésü­ket. Nem hagy nyugodni a gondolat: meg kéne látogat­nom. Nem is vesztegetem sokáig az időt. Összecsoma­golok egy kis kóstolót, a gyerekeket egymás gondjaira bízom, aztán indulás. Csöngetek. Semmi. Aztán egy kis idő eltelte után halk csoszorászás hallatszik a lakásból, majd zárak csö­römpölése. Ezután résnyire nyílik az ajtó. A töpörödött nénike rémült tekintettel kukucskál ki a keskeny nyílá­son. Amikor meglát, mosoly terül el csupa ránc kis arcán és beljebb tessékel. Leülünk és ő mesél, mesél és mesél. Megtudhattam, hogy milyen nehéz is volt az élete. Férje és ő többet voltak börtönben az ötvenhatos események­ben való részvételük miatt, mint szabadon. S mikor kike­rültek sem volt könnyű munkát találniuk. De nem kese­redtek el: örültek, hogy végre együtt lehettek. Igaz, nem vitték sokra, de boldogan, megelégedésben teltek napjaik. Lassan besötétedett. Indulnom kellett. „Látod kedves­kém, milyen egy öregasszony — mondta —, szinte szó­hoz sem hagytalak jutni. De meg kell, hogy bocsásd ezt nekem: magányos vagyok, ezért aztán, ha valaki megláto­gat — ami nem adódik sűrűn —, nem győzöm kibeszélni magam. De azt mondhatom, hogy ez volt számomra az év legboldogabb napja, nagyon jólesett a figyelmessé­ged.” A lépcsőn lefelé baktatva arra gondoltam — fejezi be a történetet a barátnőm —, tán nekem is az volt az ünnep legnagyobb ajándéka, hogy ezt a kis csupa ránc arcot mo­solyogni, a máskor bágyadt szemeket csillogni láthattam. Árpási Mária Nem félnek a hiteltől Nagy fába vágja a fejszéjét az új esztendőben Tápiószent- márton önkormányzata: több nagyberuházást már elkezd­tek, másokat pedig az idén kí­vánnak indítani. A szentmár- toniak nagyobb összegű hitel felvételét tervezik. A nagyközség területén a gázvezeték hatvan százaléka már elkészült, 1994-ben tel­jes lesz a kiépítettség. A tele­font vagy a Tápiótel Rt. kon­cessziós pályázata révén sze­retnék megszerezni, vagy a Matáv által a ceglédi köz­pontra alapozottan. Ebben az esztendőben mindenkép­pen telefonálni szeretnének a falu lakói. Idén augusztus­ban befejezik a sportcent­rum felépítését s hozzálát­nak az új nyolc tantermes is­kola létesítéséhez, amelyet 1995. augusztus végéig át akarnak adni használóinak. Mindennek tetejébe egy szennyvíztisztító elkészítése is szerepel a tervekben. A szippantott szennyvíz számá­ra ugyanis nincs leűrítőhely, a szippantósok szabálytala­nul ürítenek. Az új szenny­víztisztító kivitelezője egy svéd vállalat lesz: a beruhá­zás 36 millióba kerül, mely­nek azonban fele állami cél- támogatás. A szentmártoniak mint­egy 180 millió forint hitelt kívánnak felvenni, s társulás megalakításával lakossági anyagi erőforrásokat szeret­nének megmozgatni. (tóth) Nevettető helytörténet Amit a bugyiak kaptak a tapasztásért Bugyi község a Beleznay család birtoka volt, akik — bár pártolták a felvilágosodás eszméjét — a bécsi Burgba is bejártak a csá­szárnő udvarlására. Egy alkalommal híre jött, hogy a grófot meglátogatja Mária Teré­zia. Nosza lett nagy készülődés a faluban! A legnagyobb gondot az utak állapota okoz­ta, mert mint az egy korabeli írásban fenn­maradt: az utas elvész a végeláthatatlan sár­tengerben, a lovak hasig gázolnak a raga­csos habarcsban. A fenti állapotok miatt Beleznay gróf ki­agyalta, a császárnőnek kijáró tisztelet jelé­ül agyaggal tapasztatja ki a kastélyhoz veze­tő utat. A falu lakói illő fizetség reményé­ben lázasan kenték, simították az agyagot, de alighogy elkészültek, egy kiadós eső tönkretette a munkájukat. Ezt követte a hír: a császárnő látogatása elmarad. Az esemé­nyek ilyetén alakulása csalódást okozott, mindazonáltal a bugyiak igényt tartottak a tapasztás ellenértékére, folyamodványban követelték a fizetséget. A gróf elutasította a kérést, majd elunva a zaklatást, felvilágoso­dás ide, felvilágosodás oda, pénz helyett hu­szonöt botütést méretett a hangoskodókra. A bugyiak fizetségének gyorsan híre ment a környéken, s ettől kezdve a szom­szédos falvak lakói hacsak módját ejthet­ték, ezzel heccelték a pórul járt szomszé­dot. Később szólásmondásként olyankor emlegették — és ma is használják —, ami­kor a becsületesen végzett munka után el­marad a fizetség. Az ilyen esetben feltett kérdésre, hogy mit kaptál a munkádért, a válasz így hangzik: amit a bugyiak a tapasz­tásért! Szoknyás nép papucsokkal Ez az eset is Mária Terézia országlása idején történt, a felekezetek közt dúló viszály kodások korában. A pápisták kérelemmel fordultak a vármegyéhez, az ócsai református templomot követelték vissza. Az urak összedugták a fejü­ket, majd visszaüzentek. — Vasárnap reggel komisszió megy ki a helyszínre, s aszerint fognak dönteni, hogy mi­se, avagy istentisztelet zajlik a templomban. A hír eljutott Beleznay Miklós grófhoz is, Bugyi földesurához, aki azonnal riasztotta az ócsai református papot, valamint a bugyi, né- medi és dabasi híveket. — Minden épkézláb kálvinista napkelte előtt jelenjen meg az ócsai templomban! — hangzott a felhívás. így is tör­tént, már hajnalok hajnalán zsúfolásig megtelt a szentegyház, kiváltképp asszonyokkal. A bu­gyi szoknyás nép a bejárat melletti padokban szorongott, s lesték az ajtót. Sokáig nem kellett várni, jöttek a barátok, szerzetesek zászlókkal, szobrokkal és próbáltak bejutni a templomba misézni. Ám alighogy beléptek, a bugyi asszo­nyok lekapkodták a papucsaikat, és teljes ere­jükkel püfölni kezdték a zsolozsmázó barátok fejét. Ha igaz, rikoltoztak is. Hogy aszongya: csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! Csattogtak a papucsütések, ami kívülről úgy hallatszott, mintha lőnének. Valaki elkiabálta magát az ut­cán: vigyázat, lűnek a templomban! Erre az egész pápista ármádia megijedt, s nyaka közé szedve a lábát észnélkül menekült. Mire a vár­megyei küldöttség hintója begördült, se barát, se mise, csak a zsoltár szárnyalt az utcára. A negyvenhatodik kálvinista zsoltár, mely azóta sem veszett ki az ócsai templomból: Isten a mi reménységünk, midőn reánk tör ellenségünk. Lejegyezte: Matula Gy. O. Közhírré tétetik... Hírcsokrot nyújtunk át olvasóinknak — az új esztendőben is — időről időre a megyénk településein megjelenő helyi la­pokból. Önkormányzatok, pártok, művelődési házak, egy­házi és más helyi közösségek adják ki ezeket a népszerű új­ságokat. Lapozgatva bennük újra és újra bebizonyosodik: rendkívül gazdag, színes Pest megye településeinek élete. MEGALAKULT a község felső részének csatornatársu­lata. Akik úgy gondolták, hogy egy összegben fizetik be a csatornaépítési hozzájá­rulást, a 45 ezer forintot, azok a múlt hónap közepéig tehették meg. MESE- ÉS PRÓZAMON­DÓ versenyt rendeztek az ál­talános iskolában. Harminc­hét lelkes, csillogó szemű gyermek készülődött lázasan a megmérettetésre. Osztá­lyonkénti első Szigeti-Bene- dek Melinda, Nagy Adrienn, Matus Zsuzsanna, Úri Ko­vács Ildikó és Schwäger Haj­nalka lett. A KÉMÉNYSEPRŐK te­vékenységének körébe tarto­zik, kötelező szolgáltatás­ként, a kémények évente két­szeri tisztítása, illetve négyé­venkénti műszaki felülvizsgá­lata. Az önkormányzat e fel­adatok ellátásáért a polgári jog szabályai szerint helytáll­ni tartozik. Minderről a Ma­gyarországi Kéményseprők Országos Ipartestülete és Egyesülete vezetői adtak tájé­koztatást Verőce község lap­jában. REIKISEK VERŐCÉN. Szerda délután 5 óra. A mű­velődési ház előtt megtelik az út széle autókkal... min­den alkalommal 20-30 ember siet ide reikizni. Reiki: a koz­mikus energiakörbe való be­kapcsolódás; a kozmikus energiát az ember mint csator­na képes áramoltatni, átadni, irányítani önmaga és mások számára... VÉRADÁS lesz holnap délelőtt Verőcén, az egészség­házban. JÓ EMBEREK. A Verőcei Tükör októberi számában adott hírt arról, hogy Csikó Tihamémé árván maradt gyermekei javára a Magyar Cigányok Demokratikus Szö­vetsége helyi szervezete gyűj­tést indít. Eddig csaknem 8 ezer forint gyűlt össze az ár­vák javára. albert­irsai hirek Közéleti hírlap Ára: 25 forint 1993. III. évfolyam 3. szám EVANGÉLIKUS óvoda fel­építését határozta el az irsai egyházközség. A leendő óvo­dát — korábbi hírünkkel el­lentétben — a lelkészi hiva­tal mellett lévő telken, a Ma­gyar utca és az Arany János utca sarkán kívánják felépíte­ni. MEDDIG TART a farsang? — ezt közli az Újhartyáni Ha- rangSzó ünnepi száma, a Ka­rácsonyi HarangSzó. E szerint a kereszténység húsvétkor ün­nepli Krisztus feltámadását, ekkor ér véget a 40 napig tar­tó böjt, a hústól való tartózko­dás. Ezt a napot előzi meg 7 héttel farsang vasárnapja. A farsang vízkereszt napjától, te­hát csütörtöktől hamvazó szer­dáig, a böjt kezdetéig tart. BATTAI HOUAP iwuuioiwii aÜHlijttÜfW II«.». HÓHÁNYÓK. Kérem szé­pen, mi felkészültünk — írja az MDF százhalombattai lap­jának szerzője. -— Vettünk ugyan három darab hólapátot, és felfogadtunk két speciális hóhányó szakembert, akik a si­vatag homokdűnéi között kap­tak alapos kiképzést. Most, hogy leesett az első hó, meg­várjuk, míg a gyalogosok kije­lölik számunkra a közlekedési útvonalukat, hisz nem lehet csak úgy, hűbelebalázs módra mindenhonnan ellapátolni a havat... HORVÁTH BÉLA buda­pesti lakost, jelenleg a XII. ke­rület országgyűlési képviselő­jét választotta a 8. sz. választó- kerület MDF-es országgyűlési képviselőjelöltjévé a Pest me­gyei 8. sz. választókerület (Di- ósd—Érd—Százhalombatta) MDF-szervezeteinek javasla­tára a Választási Előkészítő Fórum. HARANG. Lassan, de biz­tosan halad előre a battai ró­mai katolikus templom építé­sének ügye. Ott fog állni a fő­téren Makovecz Imre, az euró­pai hírű építőművész alkotá­sa. De minden templomhoz szükség van harangra is, s erre a célra — személyes kap­csolat révén — egy hollandiai kisváros hívői 500 ezer forin­tot gyűjtöttek össze, illetve ajánlottak fel. A harangot a battaiak Őrbottyánban, a híres Gombos-műhelyben már meg is rendelték. c. /kó>í :“ TÜKÖR A KOREN-DÍJAT második alkalommal adták át a múlt esztendő végén, ezúttal a Pető­fi Sándor Gimnázium és Gé­pészeti Szakközépiskola taná­rának, Bátonyi Lászlónénak. A város képviselő-testülete a múlt században élt nagy tekin­télyű tanárról és segédlelkész­ről: Koren Istvánról nevezte el a díjat.. BARLAI BÉLA tanár urat ünnepelték néhány hete Aszó­don, a Fiúnevelő Intézetben. A tanár úr diplomáját 60 éve szerezte meg, s ebből az alka­lomból a Budapesti Tanító­képző Főiskola egy élet szol­gálatát megbecsülő okiratot, gyémántdiplomát adományo­zott egykori diákjának. Egyéb­ként a tanár úr 1950. novem­ber 1-jén lépte át először a Fi­únevelő Intézet küszöbét. KEREK ÉVFORDULÓ­RA emlékeztek meg az óesz­tendőben Aszódon; 100 esz­tendeje nyitották meg a köz­ségben az első óvodát. AMERIKÁBAN, New Yorkban állított ki december elején az Aszódon élő és alko­tó dr. Rácz Zoltán iparmű­vész-költő. Egy pályázaton nyerte el a lehetőséget, ám mi­vel térplasztikáinak kiszállítá­sa rendkívül bonyolult és költ­séges lett volna, 31 nagy mé­retű fényképen mutatta be mű­veit. Váci Napló MKiJjaUMH VUNDF.N UEfHI'F.'t P^fJTT.KPN' ENYHÜLT, de nem javult kellőképpen a levegő szennye­zettsége Vácott, nem múlt el a szmogveszély. Mint a szak­ember a Váci Naplónak el­mondta: időnként a város bi­zonyos pontjain közel járnak ahhoz, hogy a lakosságot fel kellene hívni, ne hagyja el la­kását. PÉTER PÁL tanár úr szer­vezte meg a váci egészség- ügyi szakközépiskolában a ka­rácsonyi ünnepséget. A mű­sorban nemcsak a diákok, ha­nem a tanárok is felléptek, s az osztályokból alakult kóru­sok magyarul, németül és an­golul is énekeltek dalokat. Utolsóként Balogh Ferenc szülő lépett színpadra, őt a Bergendy Szalonzenekar éne­keseként ismerheti a közön­ség. ELFOGTA a rendőrség azt a csaló nőt, aki hetekig szélhá- moskodott Vácott és környé­kén. Eddig 80 esetről tett beis­merő vallomást, szélhámossá­gai során különböző üzletek­ben a főnökökre hivatkozva vett fel pénzt az alkalmazot­taktól. ÖRKÉNYÉRT elismerő cí­met és díjat alapított tavaly a képviselő-testület. A dekora­tív oklevelet és az Örkény ősi címerével díszített arany pe­csétgyűrűt évente egy szemé­lyiségnek nyújtják át, minden év március 15-én. Először: az idén. * Kérjük kedves kollégáin­kat, a helyi lapok szerkesztó'- it, hogy újságjuk legfrissebb számából juttassanak el egy-egy példányt rovatunk­hoz. Készséggel adunk hírt létezésükről, szemlézünk írá­saikból a jövőben is. Összeállította: Deregán Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents