Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-31 / 25. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. JANUÁR 31., HÉTFŐ Mulatságok a Rákos patak mentén Az Erdélyből „érkezett” bál... „ A bú sírjon a fagyon, Bánat Hitessék agyon, Ma öröm napja vagyon, Mi es örvendjünk azon!” E Köszöntő olvasható a péceli Szemere Pál Művelődési Ház Ráday klubja esztendőnként megrendezett lőrincrévei báljának idei plakátján. A pénteken este Pécelen vigadni összegyűlök Karsai Zsigmondnak, festőművész-népitáncos-énekesnek, a népművészet mesterének lehettek vendégei, s a muzsikát számukra a Méta hagyományőrző együttes szolgáltatta. Karsai Zsigmonddal beszélgettünk arról, hogyan alakult ki itt ez az újabb kori hagyomány? — A Ráday klub tagjai 6-7 évvel ezelőtt felvetették, hogy valami hangulatos, vidám dolognak is kéne lennie a rendezvényeik sorában. Legyen ez farsangi bál. Ifjúkoromra emlékezve, mely a Nagyenyed környéke, Maros mente egyik falujában, Lőrincrévén telt, kapta a lőrincrévei bál nevet. — Milyenek voltak a lőrincrévei bálok? — Összekapcsolódtak valamilyen előadással. Csak a tánc maga nem volt bál, az kellett, hogy megelőzze, mondjuk egy egy- felvonásos színjáték. Ott az egész környék nagyon egységes volt, mezőgazdasággal foglalkozó református magyarok lakták a környék tizenhárom faluját, melyek úgy sorakoznak a Maros partján, mint a fecskefészkek az eresz alatt. Kicsi faluk, 6-700 lelkesek, mindenki ismert ■ bennük majdnem mindenkit, átjártunk egymás báljaira, táncaira. A bál ritka dolog volt, egy faluban általában egyszer egy évben került rá sor, de tánc volt Szent Györgytől Szent Mi- hályig minden vasárnap. — Hol rendezték ezeket a mulatságokat? Kocsmában? — Nem, kocsmák nem nagyon voltak arra, mindenkinek volt szőleje, a saját borát itta és kínálta. Csűrben táncoltunk, udvaron. Kivételt képezett a karácsony három napja és az újesztendő két napja,' akkor olyantól, akinek nagyobb szobája volt, s hajlandó volt kiadni, kibéreltük arra az öt napra. Fizettünk érte munkával — például learattuk 2-3 hold búzáját — vagy terménynyel, de pénzzel is. — Milyen táncokat táncoltak? — Kétféle tánca volt a fiataloknak, a le- gényes vagy pontozó és a csárdás. Az előbbinél a lányok csak néztek, nézték ki az ügyesebb. Ä csárdás háromféle lehetett, az öreges csárdás — ezt lassúbb dallamra járták —, a középgyors és a szapora. Nem volt lánycsere, akit felkért az ember, azzal láncolt végig, kivéve, ha szomszéd falusi fiú érkezett. Annak átadták a lányt. — Kik zenéltek? — Cigány muzsikusok, akik jártak faluról falura. Ők tudták a mi táncunk zenéjét is, meg a románokét is, mert egyszerre volt a faluban lakó románok tánca a magyarokéval. Körülbelül egy-egy órát tartott egyik is, másik is. Amíg a magyarok táncoltak, addig a románok nézelődtek, beszélgettek, amíg ők táncoltak meg mi foglaltuk el csendesen magunkat. Hagyományt lehet teremteni A péceli mulatság talán átnyúlt szombatra is, mikor — délután — Gödöllőn a Petőfi Sándor Művelő- jési Központban gyűltek össze sokan. Ünnepségre adott okott: egyéves lett a Gödöllő Táncegyüttes. A zsúfolásig megGödöllőiek ropják a kalotaszegit Balázs Gusztáv felvétele telt színházteremben Gémesi György polgármester vezette be az ez alkalomból bemutatott Kerek egy esztendő című műsort. Visszaemlékezett, mennyien ellenezték, hogy népitáncegyüttese legyen Gödöllőnek. Más, fontosabb helye lenne az erre költött pénznek, érveltek, meg azzal: városban, ahol nem élnek népi hagyományok, ahová sokfelől költözött a lakosság, nincsenek meg a létfeltételei ilyen együttesnek. Az ellenkezésre hathatós választ ad, amit most majd látunk. Bebizonyítja, hogy helye, s jövője van Gödöllőn a népitáncnak. A gödöllői gyerekek élete új színnel lett gazdagabb. Az is bebizonyosodott: nem az számít, van-e régi hagyománya valaminek egy településen, hanem hogy akad-e olyan egyéniség, aki képes meggyökereztetni, s felnevelni ott a hagyományt. Ilyen egyéniséget találtunk Iglói Évában, a népitáncegyüttes művészeti vezetőjében — mondta végezetül Gémesi György. Három korosztályban alkotnak csoportot a Gödöllő Táncegyüttes tagjai. A legkisebbek, az alsós tánccsoport gyerekjátékokat mutatott be Iglói Éva Hévízgyörk és Zsámbok népi játékaiból merítő koreográfiája szerint. A felsős tánccsoportnak erre az alkalomra sárközi táncokat és Galga menti táncokat tanított be Iglói Éva, az ifjúsági tánccsoportnak pedig szatmári táncokat Gémesi Zoltán. Vendégként magyarózdi táncokkal és farsangi fonóval szerepeltek a nagy hagyományú bagi Muharay Elemér Népi Együttes táncosai. Kalotaszegi táncokat adott elő Gémesi Zoltán és Kókai Erika kettőse. Kísérőként is, önálló műsorszámmal is fellépett a Fix Stimm zenekar, s közreműködött tanáruk, Rónai Lajos (az aszódi zeneiskolából), most először színpadra bocsátva gödöllői növendékeit, a Chopin Zeneiskola népzenével ismerkedő fiataljait is. A műsor után pedig táncház következett. A művelődési központ előcsarnokában pihenőt sem tartva felállt a Fix Stimm zenekar, s kezdték a táncot a színházteremben a záró műsorszámban látott bagi táncosok. Hamarosan bekapcsolódtak a Gödöllő Tánccsoport tagjai, a fiatalok, a gyerekek járták a csárdást, a körtáncot, az ugróst. Énekeltek — népdalt. Nézve őket, örömüket, valóban bebizonyítva érezhettük: a pénzt, amit tanításukra fordítottak, jobb helyre nem tehették volna. Hogy fiataljaink, gyerekeink csárdást táncolnak, népdalra gyújtanak jókedvükben, az felbecsülhetetlen érték. Nádudvari Anna Történeti játszóház Református könyvesbolt Történeti játszóházi tanfolyamot indít a Magyar Nemzeti Múzeum februárban. A gyűjtemény azonos című, évek óta nagy sikert arató sorozata ösztökélte az intézmény munkatársait arra, hogy tapasztalataikat, ötleteiket megosszák az érdeklődő pedagógusokkal, népművelőkkel, klubvezetőkkel. A tanfolyam tizenhét összejövetelt — előadásokat, gyakorlati foglalkozásokat, bemutatókat — foglal magába, részvételi díja: nyolcezer forint. A játékos kedvű és ügyes kezű felnőttek elsajátíthatják: miként és hogyan érdemes az egyes történelmi korokat a konkrét tanulmányokhoz igazítva, színesen, élményszerűen feldolgozni, a taglalt időszakra jellemző tárgyakat is készíteni. Az érdeklődők részletes felvilágosítást kaphatnak a Magyar Nemzeti Múzeum Közönségkapcsolatok Osztályán (1088 Budapest, Múzeum krt. 14—16.), illetőleg a 138-2122/68 as telefonszámon. A jelentkezési határidő: 1994. február 7. „Legyen e könyvesbolt centruma a Tiszántúlnak, ahova mindenki eljöhet, aki evangéliumi irodalmat keres” — e szavakkal adta át tegnap Debrecenben a Nagytemplomi Református Egyházközség könyvesboltját Kocsis Elemér, a tiszántúli egyházkerület püspöke. A könyvesboltavató kapcsán Kocsis Elemér elmondta: a Tiszántúli Református Egyházkerület egykori hagyományait éleszti újra, amikor könyvet jelentet meg, s könyvesboltot nyit. Néhány nappal ezelőtt jelentették meg ugyanis Tóth-Máté Miklósnak Méliusz Juhász Péter egykori debrceni püspökről írt drámáját. A Tisznátúli Református Egyházkerület még ebben az évben saját könyvkiadót létesít — hangzott el az átadási ünnepségen. Tarr Kálmán, a Kálvin János Kiadó igazgatója a debreceni református könyvesbolt felszentelése alkalmából bejelentette: az idén — hazánkban első alkalommal — úgynevezett „magyarázatos bibliát” adnak ki. Balaton Fesztivál A Magyar Televízió a Közép-európai Kezdeményzés II. Balaton Fesztiválját június 20. és 25. között rendezi meg Keszthelyen, a Festetics-kas- télyban — jelentette be Dö- mölki János fesztiváligazgató szombaton. Nyolc európai ország közszolgálati televíziójának produkciói hat kategóriában versenyeznek: tévéjáték, . aktuális dokumentumműsor, kulturális dokumentumműsor, szórakoztató műsor, kísérleti mű, kortárs zenei interpretáció. A nemzetközi zsűri tagjai nem a részt vevő országok képviselői lesznek. Szőnyi-centenárium Zebegényben A Dunakanyar meghatározta művészetét Szőnyi István: Zebegény (részlet) (Folytatás az 1. oldalról) Szőnyi és a falu kölcsönösen sokat jelentett egymásnak — mondta a sírnál Krebsz Ferenc polgármester. A táj, a tájba illeszkedő építkezés, az azzal harmonikus életforma szépsége ihlette a legszebb alkotásait. Szőnyi felfedezte és megfogalmazta mindazt a szépséget, amely mellett az „egyszerű emberek” elmentek. Ezzel megőrizte az örök emlékezetnek a régi Zebegényt és lakóinak életét. Hírnevet szerzett Zebegény- nek: tisztelők és érdeklődők sokaságát vonzotta ide életében •és vonzza emlékháza halála után is, amely jellem- és ízlésformáló marad mindörökké. A hála és emlékezés koszorúinak elhelyezése után a résztvevők a Szőnyi nevét viselő meredek utcácskán a temetőhöz közel eső egykori lakóházba — a mai emlékházba — sétáltak, hogy a művész akvarell- jeiből és gouache-ibői rendezett kiállítás megnyitásán részt , vegyenek. Ezek a kis gyöngyszemek Szőnyi István hangulatainak, benyomásainak lírai rögzítései, amelyeket a Duna, a Duna menti gyönyörű táj, a dimbes- dombos falu házai és az emberek mindennapjai keltettek benne a különböző évszakokban. S egyben a nagy alkotások vázlatai, amelyek e képek egy-egy részletében visszaköszönnek ránk. Az egyszerű eszközökkel megfestett formákat és alkokat valami meghitt, intim hangulat veszi körül, mintha a színek és fények ködfátylon át ragyognának — átlelkesítve a témát, elmosva a körvonalakat és megfosztva embert,»állatot és tárgyat testi valójuktól. A benyomásnak, a mondanivalónak ezt az őszinteségét emelte ki Passuth Krisztina művészettörténész is megnyitóbeszédében, amely a futólagosán, nagy lendülettel felvázolt vízfestményekben a tájnak és a tájban élő embernek elményszerű megfogalmazásában jelentkeznek. Szőnyi egyéniségében is ez a saját belső hangjához való ragaszkodás a legmegragadóbb sajátosság, és egyben a legfontosabb üzenet a mindenkori utódok számára. Erről az alkotói üzenetről vallottak a kiállítás megnyitását követő emlékülésen a szakemberek: Passuth Krisztina, Végvári Lajos, Szabó Júlia és Zwikl András művészettörténészek, elemezve Szőnyi műveinek a magyar, illetve az európai művészettel való kapcsolatát, fiatalkori önarcképeit, valamint a színvilág változását tájképein. D. Veszelszky Sára Passuth Krisztina és Szőnyi Zsuzsa a zebegényi emlékkiállítás megnyitóján Erdősi Agnes felvétele
