Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-31 / 25. szám

6 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. JANUÁR 31., HÉTFŐ Él 1 1____________________________________________I—1 Történelmünk drágakövei Áll még, de porlik a drégeli rom Féltve őrzik nemzeti örökségünket Diósdi gáztolvajok Újgazdagok passziója „Felhőbe hanyatlott a drégeli rom, / Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja: / Szemközt vele nyá­jas, szép zöld hegy-orom, / Tete­jén lobogós hadi kapja. ” Arany János gyönyörű költe­ménye, a Szondi két apródja, is­kolai olvasmányaink közé tarto­zott. Szóról szóra kellett tud­nunk. Ezért nem éreztük annyi­ra szépségét, mint a történelmi emlékhelyen megállva, Drégely- palánk fölött, Pest megye hatá­rán, az ősi vár romjai tövében. Szondi György és hős vitézei három napig állták a török túle­rő ostromát 1552 nyarán, példát adva hősiességből, hazaszeretet­ből. Eger, Szigetvár, Palánk neve aranybetűkkel ragyog tör­ténelmünk írott fejezetei között. Áll még, de porlik már a rom, s félő, hogy pár évtized múltán egyetlen köve sem marad. Pe­dig nemzeti örökségünk részévé szeretnénk hivatalosan is nyilvá­nítani, s ezzel együtt irodalmi emlékhellyé. Az Országos Mű­emléki Hivatal és a Drégelyvár Alapítvány kezdeményezésére 1991 óta sokan segítik adomá­nyokkal, önkéntes munkával a falmaradványok megóvását, konzerválását. — Hogy haladnak, mi újság a hegytetőn? — kérdeztük meg a közelmúltban Teszári Károly- tól, a Börzsöny Tájvédelmi Kör­zet vezetőjétől. A világkiállítási programbizott­ság főként a különböző régiók településeinek összehangolt te­vékenységére helyezi a hang­súlyt, Nagykőrös még tavaly­előtt aláírt egy kulturális együtt­működési szerződést az Európa Jövője Egyesülettel Kecskemé­ten, s ennek keretében a két szomszédvár megállapodott az expóra való közös felkészülés­ben is. Később csatlakozott hoz­zájuk Cegléd, Csemő, Nyárs­apát, Kocsér, Kőröstetétlen és Törtei, a már véglegesítésre — A Természetvédelmi Hiva­tal 1991-ben állt az élére ezek­nek a törekvéseknek — vála­szolta. Korábban is igyekeztek már segíteni a bajon többen, köztük a Soproni Erdészeti Egyetem diákjai, a helyi önkor­mányzatok, az Ipolyvidéki Álla­mi Erdőgazdaság, a honvédség nagyoroszi alakulata, de egy­mástól elszigetelten, s éppen ezért kevésre juthattak. Drégely­vár történelmi múltjához méltat­lan, ahogy most kinéz. Meg akarjuk menteni. Ezért tettünk alapítványt. A számlára fizetett adományokból végeztetjük a munkálatokat. Nem újjáépítjük a várat, hanem azt szeretnénk el­érni, hogy az építmény régi kon­túrjai rajzolódjanak ki. A műem­lékvédelemmel egyeztetve, le­zárjuk valahogy a régi falakat, konzerváljuk az állapotát, hogy a későbbi időkben is lehessen látni. — Mennyi pénz érkezett a számlájukra, s az mire volt, vagy lesz elég? — Mindig felhasználjuk, ami összegyűlik. Eddig közel 3 mil­lió forintot költöttünk el. Az idén előre láthatólag, még egy­millió forintot tudunk majd fel­használni a munkálatokra. Ha nem kapunk több támogatást, akkor sajnos meg kell állnunk a helyreállítással. — Egyáltalán mennyi pénz váró tervezetben pedig szerepel Szolnok is.-Az önálló nagykőrösi expóe­semények középpontjában négy kiemelkedő rendezvény szere­pel. A kárpát-medencei és nyu­gat-európai népművészeti talál­kozó az amatőr zenekarok és fú­vósok Európa-fesztiválja, a me­zőgazdasági, ipari-kereskedel­mi és szolgáltatási szakkiállítá­sok és bemutatók, szintén nem­zetközi részvétellel. Az 1996 májusától őszig tartó programso­rozatnak talán legvonzóbb szín­kellene ahhoz, hogy valamennyi­re is megőrizzék az időnek Szon­di és vitézei hősi emlékét? — Amíg nem gyűlik össze legalább félmillió forint, addig sohasem szabad munkába kez­deni, mert többe kerül a felvonu­lási költség, mint az érdemi munka. Tehát, ha ennyi ismét összegyűlik, akkor folytatjuk a kivitelezést. A hatodik kivitele­ző vállalat állja itt a próbát, mert nagyon nehéz, mondhatni középkori körülmények közt kell dolgozni. Csak korhű építé­si módon, nagy kövekkel, a be­ton itt nem jelenhet meg. Ez a cég az Érsekvadkerti Építőipari Szövetkezel. Rajtuk kívül meg­próbáljuk az önzetlen segítők tá­foltja a lovasbandériumok nem­zetközi találkozója lesz. Az ide­genforgalom szakemberei min­denesetre nagy reményeket fűz­nek hozzá, ők ugyanis minde­nekelőtt a huszárhagyományok felélesztésében találták meg Nagykőrös legeredetibb idegen- forgalmi vonzerejét. Annál is in­kább, mert a világkiállítás idejé­re befejeződik az Arany János Múzeum történelmi-nemzeti em­lékhelynek az építése is, amely honfoglalási emlékművével, a hat nagykőrösi akadémikusnak, Károlyi István Pest megye egy­kori főispánjának, valamint Len- key Jánosnak szobrával egy­szersmind az államalapításnak, az ezeréves magyar oktatásnak és a ’48-as huszároknak állít örök emléket és nyújt fontos ide­genforgalmi látványosságot. Sándor Judit, a Dél-Pest me­gyei expótervek menedzsere el­mondta, szakma) körökben álta­lános az a vélemény, hogy Nagykőrösben sokkal több tu­risztikai érték rejtőzik, mint borát is gyarapítani. Nyári idő­ben például, minden kiránduló felviszi a maga egy-két kövét. — Hol jelentkezhetnek, hová küldhetnek pénzt, akik ezt a jó ügyet munkával, vagy adomá­nyokkal szeretnék segíteni? — A Budapesti Természetvé­delmi Igazgatóság címe: XII. ke­rület, Költő utca 21. A tájvédel­mi körzet irodája Diósjenőn van. Az alapítvány bankszámlá­ja: Budapest Bank Rt. 317-17276 Drégelyvár Alapít­vány Kuratóriuma. Az idézett vers második sorá­nak első üteme jusson eszünk­be: „Rá visszasüt a nap... ” Sze­retnénk remélni, hogy még so­káig. Kovács T. István amennyit mutat. Éppen ezért na­gyon fontosnak tartja, hogy már jóval az expó kapunyitása előtt élénk propagandával hívják fel az ország figyelmét e régióra. Közel félszáz újság adta már azóta hírül az Arany János és kortársai vetélkedősorozatra szóló pályázati felhívást. A ’96-os év tavaszán kezdődő or­szágos vetélkedő döntője Kőrö­sön lesz. Terveznek még nem­zetközi bélyegkiállítást, vala­mint a harmadik nemzetközi if­júsági zenekari találkozó is olyan eseménynek ígérkezik, amely az ország közepére irá­nyítja a honiak, a külföldiek fi­gyelmét. A körösi világkiállítási ter­vek megvalósulásának legfőbb garanciáját azok a helyi kulturá­lis intézmények, gazdasági és társadalmi szervezetek jelentik, amelyek anyagi, szakmai támo­gatásukról biztosították az ön­kormányzatot, hosszú távon be­folyásolhatják a város életét, fej­lődését. M. J. A rendszerváltással a nagy öröm mellett sokk is érte a lakosságot. Az, hogy az áru­kat az árán kell megfizetni, igen sok családot nehéz helyzet elé állít, hiszen bár a fizetések nem is maradtak a régiek, de nem nőttek olyan mértékben, mint az árak. Sokunknak kellett szo­rosabbra húzni a nadrágszí­jat. Legtöbbünk takarékos­kodik: nem veszi kilószám­ra a húst, hanem csak any- nyit, amire éppen szüksége van; figyel arra, hogy csak akkor égjenek a lámpák, amikor kell; a túlfűtés mele­gét sem engedi ki az utcára, inkább lejjebb tekeri a gom­bot, tehát megfontoltabb. Többségünk, ha nehezen is, de előteremti a közüzemi szolgáltatások költségeit is. Vannak azonban, akik csa­lással igyekeznek könnyíteni sorsukon. Számos esetben hallani, hogy „megbuherál- ják” víz- és villanyórát. Leg­utóbb azonban arról szerez­tem tudomást, hogy a gáz­mérővel is mesterkednek Di- ósdon (ez sem egyedi eset, hallhattunk ilyesmiről már számtalanszor). Természetesen nem he­lyeslem a vízzel és az elekt­romos árammal való mester­kedést sem — kezdte a be­szélgetést Bíró György, a TI- GÁZ Gödöllői Üzemigazga­tóság Diósdi Kirendeltségé­nek műszaki vezetője. —- De amíg azok nem veszé­lyeztetik az ott lakók épsé­gét, a gázzal és berendezése­ivel való manipuláció sokuk életébe kerülhet. Volt is már erre számos szomorú példa. — El sem tudja képzelni — mondta Fejér István ki­rendeltségvezető —, hogy az emberek mi mindennel próbálkoznak. Visszájára fordítják az órát — ez még a jobbik eset (persze nem számunkra) —, az akkor nem jelzi a fogyasztást, de ez a módszer legalább nem veszélyes. De nézze meg — mutat a mellettünk lévő kis asztalkára —, milyen vad dolgokra is képesek. A szomszéd felfigyelt a szivárgásra Láthattam olyan szerkeze­tet, amelyet a mosógép lefo­lyócsövéből alakítottak ki. Egy szerencséje a család­nak, hogy távollétükben a szomszéd felfigyelt a gázszi­várgásra és kihívta a szere­lőiket. Az egyáltalán nem ilyen célokra készült cső ugyanis porózussá vált, sőt el is repedt és dőlt belőle a gáz. De számos hasonló szerkezetet is láthattam. Olyanokat, hogy még én, a laikus is elszömyedtem ek­kora felelőtlenség láttán. — Csak azt ne gondolja — folytatta a kirendeltségve­zető —, hogy mindez a kis- pénzűekre: a kevés nyugdíj­jal rendelkezőkre, a nagycsa­ládosokra és alacsony bérű- ekre jellemző. Ellenkező­leg. Többségük jól szituált. Olyan is előfordul nemegy­szer, hogy a garázsban nyu­gati autó, a kertben úszóme­dence, a szobában video­magnó található. Tehát nem kenyérre kell a pénz. Tippet adó kisiparosok — Azt is nemegyszer tapasz­taljuk, hogy a belső kivitele­zést végző kisiparosok hagy­nak a lakóknál olyan „szer­kentyűket”, amellyel mani­pulálni tudják a fogyasztás mérését. Ha erre az ellenőr­zéseink során rájövünk — pl. próbafűtés címén fél évig nem fizetnek, mert a műszaki átadást nem kérték —, a szabálytalankodó kis­iparos munkáit nem fogad­juk el, sőt igyekszünk min­denkit legbeszélni arról, hogy vele dolgoztasson. — Megszaporodott egyéb­ként azoknak a száma is — mondta Bíró György —, akik nem egyenlítik ki a számlát. A jövőben sokkal szigorúbban járunk el ezek­kel szemben is. Ha a két fi­gyelmeztető levelet követő­en sem rendezik tartozásu­kat, előfordulhat, hogy le­kapcsoljuk őket a hálózatról és ha más mód nincs, bírósá­gi úton rendezzük az ügyet. Egyébként nagyon nehéz dolguk van a díjbeszedők­nek, mert sokan amikor meglátják őket, ki sem nyit­ják az ajtót. A figyelmezte­tő leveleket sem veszik át a postástól. Megkérdik: „A TI- GÁZ-tól jött? Akkor nem vagyunk itthon.” A szegények becsületesen fizetnek — Az egészben az a fur­csa — mint már említettem — veszi át a szót Fejér Ist­ván —, hogy a fenti szabály­talankodók korántsem a sze­gényebb rétegből kerülnek ki. Ők már a fizetés, vagy a nyugdíj kézbesítésének nap­ján félreteszik a szükséges összeget, inkább máson igyekeznek spórolni. Természetesen mi is igyekszünk elkerülni a fen­tebb említett keményebb módszereket, s ha lehet, va­lami más megoldást kere­sünk. Nem egyszer előfor­dult, hogy kivonult a stáb a gáz kikapcsolásához, s mi­kor meglátta a lakásban ural­kodó körülményeket — ko­pott bútorok, öt-hat szegé­nyes viszonyok között élő gyerek —, elálltunk elhatá­rozásunktól. Csak azt nem értjük: évek óta működik a Héra Alapít­vány, amelyre az egyes tele­pülések pályázhatnak (eb­ből támogathatnák a rászoru­lók fűtési kiadásait), de ezt a lehetőséget csak egy-két önkormányzat vette igény­be. Pedig mi minden hoz­zánk tartozó község és vá­ros vezetőit tájékoztattunk erről a lehetőségről, sőt fel­ajánlottuk azt is, hogy el­küldjük azok listáját, akik nem tudnak fizetni. Árpási Mária Felhőbe hanyatlott a drégeli rom Egyetemisták szállítják a hegyre Drégelyvár köveit Teszári Károly felvételei Expólátványosság lesz a körösi huszárnap A budapesti expó programbizottsága színvonalasnak, kul­turális és turisztikai szempontból értékesnek minősítette Nagykőrös világkiállítási pályázatát, amelynek rendezvé­nyei, a magas szakmai zsűri véleménye szerint, jól illeszt­hetők a nagyszabású nemzetközi esemény fővárosi részlete­ihez. Minden remény megvan tehát arra, hogy formai, szakmai szempontokból még finomításra szoruló tervezet jóváhagyása után a város megkösse a világkiállítási tanács­csal azt a szerződést, amely zöld utat nyit nemcsak Nagy­kőrös, de a Dél-Pest megyei térség expóterveinek megvaló­sításához — hallottuk azon a találkozón, amelyen Kiss Já­nos polgármester tájékoztatta a település gazdasági és kul­turális szervezeteit és a sajtó képviselőit.

Next

/
Thumbnails
Contents