Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-28 / 23. szám
Pálforduló éjjelén... Pálforduló éjszaká- (J) ján, vélhetően szer- vezett akció kereté- 'nerlj lakosom ablakára jótékony kezek festékszóró spray-vel horogkeresztet mázoltak. „Épületes” tevékenységük eredményeképpen az utcánkban már kora reggeltől iskolákba igyekvő diákok sokasága csodálhatta meg a náci jelképet... Az elkövetők személyéről, illetve politikai hovatartozásukról természetesen vannak feltételező elképzeléseim, de még nemtelen eszközökkel próbálkozó politikai ellenlábasainkat sem vagyok hajlandó megnevesítéssel „címkézni”! Jól tudom, hogy a közbiztonsági helyzet sem teszi lehetővé, hogy minden ház előtt egy-egy rendőr posztodon, azért bízom abban, hogy az ilyen durva provokációk elkövetői előbb- utóbb találkoznak a társadalmi erkölcsi elmarasztalással. (...) A jelekből ítélve, mocskos kampányra számíthatunk, egyes irányzatok .jóvoltából”. Mert, ugyan hogyan, mi okból kaphattam ezt (a szó szoros értelmében: alig lemosható!) jelzést az ablakomra? Vélhetően azért, mert a MIÉP tagja, sőt városi aktivistája vagyok. Egy parlamenti frakcióval bíró, bejegyzett magyar pártnak! Egy biztos: soha nem voltam, nem vagyok és soha nem leszek bolsevista. Sőt, még „libe- rál-kozmopolita” sem! Ezen „főbűnökért” ékesítették fel ablakomat tehát vandál kezek, a vonalvezetésből ítélve valóságosan is „bal kézzel” tették. Méltán döbbentem meg, háborodtam fel — csodálkozni viszont nem tudtam. Ugyanis azok után, hogy a német ZDF televízió adásában nagy kozmopolita írónk és koszorús költőnk szájából elhangozva, nemzetközi publicitást, s ezzel polgárjogot nyert e „varázsige”: „Horthy-fasizmus” ... (?), apró, helyi politikai-primitivizmusokon már nem szabad meglepődni. Brezovich Károly Vác Honnan van pénzük? É Amíg egy pesti ember az otthonában ül, és csak szükebb kör- — nyezetében mozog, addig még elképzelni sem tudja, hogy milyen rafinált, mennyire gazdag és egyáltalán milyen erős a baloldal. Már persze az a baloldal, amelyet a volt kommunisták és utódpártjaik, meg az álcázott nevű, de lényegében kőkemény baloldali pártjaik képviselnek. (...) Pesten sem lehet olvasni, hallani másról, mint a baloldal biztosan várható választási sikeréről, no meg „aktivistáik” magamutogatásáról. De hogy felülve egy távolsági autóbuszra, mást se lássak az úton végig — akár több száz kilométeren át —, mint a Népszabadság monumentális reklámját, hát ez felháborító! Majd célhoz érve, 80 éves édesanyám kérésére vettem helyben egy 1994. évi Kincses Kalendáriumot, úgy a parasztember okulására, tájékoztatására. Belelapozva, a döbbenettől legszívesebben eldobtam volna a „nagy kincset”. De hát édesanyám vár- ta! Egy politikai szennylapot (könyvet) vettem a kezembe. Kormánymocskolót, szépfiúkat futtatót, aljas hazugságokkal és megtévesztésekkel telitűzdelt könyvet. Hiába, mélyek a gyökerek! Hazudtak éjjel, hazudtak nappal, hazudtak minden hullámhosszon... Hazánk „kiemelkedő” nagyságait, a „legnépszerűbb” politikusokat kénytelen olvasni a szegény paraszt- ember, azok önéletrajzával együtt. Mert ugyan szegény Julis nénit, vagy János bácsit ott távol a világ zajától, szegényes kis parasztházában mi más is érdekelheti jobban, mint a „nagyfalu” főpolgármesterének élete, meg Horn elvtárs mosolya, no és az ifjak nagy „ászának” élettörténete. (...) Arról persze nem szólva, hogy a főpolgármester úr úgy elintézte Budapestet, hogy nemcsak Julis néni, de még az őslakosok sem ismernek már rá. És mondjuk meg őszintén: ebben az új, nyugatmajmoló városban a parasztemberre már nincs is szükség! (...) A puccos világ már nem neki való! HISTÓRIA Az altaji népek ősvallása, különös tekintettel a magyar ősvallásra X TTTT Azok után, \J III amiket főleg V XXX «az előbbi cikkelyben előadtam, úgy hiszem, senki sem fog megütközni, ha egyenesen kimondom, hogy az összes altaji népek ős vallása azon természetkultusz volt, melyet legalsó fokán sámánizmusnak neveznek. Alapjában, eredetileg, a magyarok ősvallása sem lehetett más, mint ezen népeké, melyek közt — a nyelvrokonság ujj- mutatása szerint —- nemzetünk legősibb történetei szükségképp lefolytak, s amely népek egy részéhez, nemzeti hagyományainknál fogva is, rokonság kötelékei fűznek. Nincs talán nyelv, amelyben az érintett kultusz emlékezete annyi szóban maradt volna fönt. A bűvölés, bájolás (baive vagy paive a finnben), igé- zés (incantatio) iralás, rova- lás mind ide vonatkoznak. A nyelvünkben fönnmaradt pogány papok és bűvös papnők nevei szintén arra utalnak. Míg a tátos vagy táltos név ős jelentését is csak a finn nyelv segélyével magyarázhatjuk meg: mint már fönnebb is megjegyeztem, a mitológiai ösmeretek jelen állásában senki sem fogja többé a zend nép mágusaival egybezavarni (ösz- szekeverni) a varázslókat s még kevésbé azon varázslónőket, akik krónikáink szerint Vata pogány vezér körül gyülekeztek. Az altaji népek ősvallásában azonban már többnyire előtérbe lépett egy főisten eszméje. Isteneik nem nyers természeti tárgyak immár; de nem is annyira kiváló, személyes istenek, mint a görög és római politeiz- mus istenei, akiket, amint hatáskörüket elkülönzi, saját egyéni jellemmel és külsővel tüntet föl az alkotó képzelem. Politeizmusról a műveltség ezen fokán szin- toly kevéssé lehet szó, mint monoteizmusról. Csalódik mindazáltal, aki az említett két kategóriába nem sorozhatván a vallásos fejlődés ezen fokozatát, sötét babo- naságnál egyebet nem lát abban; s a dolog mélyebb vizsgálása nélkül mondja el Ammianus Marcellinusszal a hunokról, hogy „vallásuk nem volt”, vagy az avarokról Thierry Amadéval, hogy a „varázslat” kultuszát követték, „ha ugyan ezt vallásnak lehet mondani”. Hasonló tévedésben lehetett azon vatikáni kézirat szerzője, melyet Deseritzky adott ki, s amelyben azt olvassuk az őseinktől hátramaradt magyarokról: „Pogányok, semmiféle istenképzetük nincs.” „Azon körülményből, úgymond Castrén, hogy a sámánok hatalommal bírnak lelkeket idézni, könnyen következtetik, hogy az altaji népek táltosaik varázserejénél fensőbb hatalmat nem is ösmernek, s isteni lényt sajátképp nem tisztelnek.” E felfogás alaptalanságát, úgy hiszem, eléggé kimutattam ez értekezés folytán. Láttuk, hogy már a sámánizmus is fensőbb fokozat a nyers természeti mádás és a fetisizmus fölött. Nincs ugyan még rendszerbe öntve, mint azon népek vallásos szemlélete, melyeknél külön papi rend és vallásos irodalom állott elő — hanem kitűnőleg népvallás, homályosabb, zavartabb teológiával: a teogónia mindazonáltal már folytonos alakulásban van, a fejlődés természetes folyama szerint — a politeizmusba. Hasonlítsuk össze a szamojéd hit fogalmait a finni mitológiával, s látni fogjuk, mi széles tér azon vallásos fokozat, melyen a velünk rokon népeket találjuk, s amelyeket legalsó fokozatán a „varázslat” kultuszának neveznek. Látjuk az egyik és a másik pólust; amott töredékek, emitt már fejlődő rendszer, alakuló egész. Az isteninek fogalma mindinkább szellemibbé válik; a démonológia mindinkább háttérbe szorul, mint a görög vallásban, s a fensőbb isteni hatalmak lépnek előtérbe, a varázslók jósokká, a sámánok papokká lesznek, elkülönözvén a szent és profánus dolgokat a térben (templomok) és időben (ünnepek), szóval szabályozván a kultuszt. A finneknél, mint Castrén útmutatásaiból látjuk, leginkább a skandináv mítosz befolyása mozdítá elő ezen fejlődést. Annak tulajdonítja Castrén a finn koz- mogónia kifej lését is. A sámánizmus azonban nemcsak a politeizmus elő- lépcsője, mint a finneknél. Az altaji népek összes történetei mutatják, hogy amint a monoteizmussal érintkezett e vallásos fokozat: azonnal megszakadt a poli- teisztikus képződés. E körülménynek tulajdonítom én egyrészben, hogy a finn mitológia alakjai oly plasztikaiig nem tudtak kiemelkedni, mint a görög mítosz istenalakjai. Valószínűleg a hellén politeizmus sem fejlődik ki oly teljesen, ha például a judaizmussal Homérosz előtt egypár századdal jő vala közel érintkezésbe. A kereszténység jótékony befolyását a vallásos öntudat fejlesztésére már a szamojédoknál is észrevettük. Még inkább feltünteti ezt Castrén a finn istenfogalom emelkedésében, tisztulásában. S míg a finn és észt kozmogónia eredetét a skandináv mítosszal hozza összeköttetésbe: hozzáteszi, hogy a finnekkel rokon többi népek közt jóval későbbi eredetű s keresztény és mohamedán befolyásra vezethető vissza a világalakulás képzete. A kozmogónia egy főbb, teremtő isten fogalmára vezet — mely fogalom ismét lépcső a monoteizmushoz. Ezt az állapotot írja le Theo- phülaktosz, midőn a turkok- ról — amint nevezték a bizánci írók őseinket is — azt mondja: „tisztelték a tüzet, a leget és a vizet, himnuszokat énekeltek a földnek, és imádták, istennek nevezték azt, aki a világegyetemet létrehozta”. Innen van, hogy a törökök oly könnyen tértek az iszlámra; s a monoteizmus, minden alakban oly köny- nyűszerrel tőn hódítást a mongolok közt. Az iszlám Lapozzunk hát a könyvecskében! Jönnek sorban a „nagyágyúk”; Demszky Gábor, Fodor Gábor, Göncz Árpád, Hóm Gyula, Király Zoltán, Kuncze Gábor, Orbán Viktor, Palotás János, Pető Iván, Nagy Tamás. Ezek a „díszpéldányok” bölcselkednek, kinyilatkoztatásokat tesznek, leszólnak, megszólnak és üzennek. Horn elvtárs azt mondja: „Felrémlik előttünk azoknak az arca, neve is, akik bizony ahelyett, hogy megköny- nyítenék, gyakran megnehezítik a dolgunkat.” (Á baloldal önkritikát gyakorol?! ) A Fi- desz-vezér például így okoskodik: ,,Az MDF vezette kormány eltékozolta a választók bizalmát, elfecsérelte a rendelkezésre álló időt... A kormány az örökül hagyott romokból csak újabb romokat tudott építeni.” Bravó! Mit mond erre az egyszerű szókimondó parasztember? Ejnye Fidesz, belerúgsz a régi rezsimbe, meg az újba is! (...) Két parasztgazdát is látunk a 109. oldalon. A pártgazdát meg a tévé-Ablak gazdáját. Ők is okosat szólnak, így: a jó előkészítés fontos a talajnak, mielőtt tavasszal a vetés indul. így van ez a politikában is. Hát való igaz: vetés, agyakba való beveretés van ám minden mennyiségben. S bár itt nem mondták, de aratni is szeretnének! Miből az a rengeteg pénz, amivel gyúiják, dolgozzák az egész népet? Véleményem szerint azokból a ki nem fizetett munkabérekből, amelyeket 45 éven át lecsaltak a dolgozók béréből, kiagyalva ily módon azt is, hogy a nyugdíj is csak nyögdíj lehessen. És most éppen azok ordítoznak a kis nyugdíjak meg a szegény nép miatt, akiknek mindez köszönhető. Arról szó sem esik, hogy ez az induló kis nyugdíj az elmúlt három évben egyeseknek megduplázódott, sőt van olyan is, akinek már megháromszorozódott! Csak arról beszélnek, ami most rossz, mert minél rosszabb, nekik annál jobb. ők mindenáron győzni akarnak! A múltban lecsalt és elrabolt pénzekből telik most nekik hatalmas reklámokra, újságokra, könyvekre, brossúrák- ra. Úgy gondolják, ilyen kiadványokban kell rátelepedni most az egyszerű emberek fejére és gondolkodására. (...) Vedres Józsefné Budapest és kereszténység egyaránt terjedt a kazárok közt is; s néhány zsidó, az üldözés elől menekülvén közéjük, elfogadtató velők a judaizmust ist. Azon fogékonyság, mellyel Attila utódai szinte fölvették a kereszténységet, a nagy hódítóban is nyilatkozott. A türel- messÓg'a más vallásúak, főleg a keresztények iránt, melyet Dzsingisz kán is törvénykönyvébe iktatott, oly jellemvonás Attilában, melyet többször kiemelnek életírói. Ha e türelem a vallásos öntudat gyöngeségén alapszik kezdetben: utóbb bizonyára az istenség eszméje emelkedésének, tisztulásának eredménye. S ha Theophülaktosz idézett szavai őseinkre vonatkoznak: nem csudálhatjuk, hogy apáink oly könnyen fölvették a kereszténységet, miután a monoteizmussal, mint a kazárok szomszédjai és bajtársai is, minden alakban érintkeztek. Ez érintkezés szükségképp fejlesztőleg hatott vallásos öntudatukra; s midőn a Tisza partjain megjelentek: már elő voltak készülve arra, ami, ha békés időket élnek, Géza koránál kétségkívül előbb is be fogott volna következni. (Vége) Csengery Antal Pomáz az oklevelekben Pomáz a 12. században, tehát meglehetősen korán bukkan fel az okleveles gyakorlatban. //. Béla 1138 szeptemberében erősítette meg az apja, Álmos herceg által alapított dömösi egyház javait, ebben az oklevélben fordul elő első alkalommal Pomáz neve: a község területén 9 szőlőt 6 munkással adományozott Döntősnek. Maga a Pomáz név egyébként feltehetően személynévből származik, egyes feltevések szerint szláv eredetű. A következő században a község birtokosai között találjuk János ispán fiait, Miklóst és Jánost. Mikor ők utódok nélkül meghaltak, /V. László itteni birtokukat a budaszigeti apácáknak adományozta. IV. László uralkodása alatt a község legnagyobb része az apácák tulajdonába került, részben vásárlások révén — Péter comes 164 hold földet 20 , finom ezüst márkáért” adott el nekik —, részben pedig adományok révén: Uza fia Péter 1278 körül adta pomázi földjeit az apácáknak. Hogy miért, ma már nem lehet megállapítani. Az adományról — a korabeli gyakorlatnak megfelelően — határbejárás is készült, erre utal IV. László oklevele, melyben meghagyja a budai káptalannak, hogy Pomáz határait állapítsa meg. A nyugtalan vérű IV. László uralkodása alatt bizonytalan állapotok voltak az országban, az is elképzelhető, hogy az apácák birtokrészét is fenyegették hatalmaskodó nagyurak. Mindenesetre utódjához, az utolsó Árpád-házi királyhoz, III. Andráshoz fordultak 1298. január 28-án pomázi birtokjoguk megerősítését kérve, melynek a király eleget is tett. Pogány György PEST MEGYEI HÍRLAP 1994. JANUÁR 28., PÉNTEK LEVELÜNK JÖTT
