Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-28 / 23. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG 1994. JANUAR 28., PENTEK Nyelvtanulás külföldön is Hagyd dagadni a vitorlát! Az iskolánk minden évben választ egy jelmondatot, melyben egy megvalósítandó, kiemelt pedagógiai célkitűzéseinket fejezzük ki. Az elmúlt években az iskolai rend és fegyelem az elsődleges célunk, a múlt évben a hátrányos helyzetű tanulóink felzárkóztatása. Az idei év legfontosabb feladatának tekintjük a tehetséges növendékeinkkel történő elmélyültebb pedagógiai munkát. Ezért erre az évre a „Hagyd lobogni a lobogónkat, hagyd dagadni a vitorlát!” jelmondatot választottuk. Ezt és a következőt kollégáimmal együtt valljuk: „Csodálatos, milyen eredeti tud lenni egy gyerek, ha hagyják!” (Kosztolányi). Ezért az iskola bemutatását inkább a gyerekekre bízzuk, olvassák el az ő véleményüket, szórakoztassák önöket tanulóink alkotásai. Színesebb képet alkothatnak így az iskolában folyó életünkről, mintha csak saját véleményünket mondhatnánk el arról. Néhány szóban azonban mégis szükséges bemutatnunk az intézményt. Nagymaroson általános iskola és szakiskola működik 430 tanulóval. A szakiskolai osztályban két szaktanár vezetésével 10 növendék tanul. Őket nem vették fel semmilyen középfokú képzésre sem, ezért itt készítjük fel őket a továbbtanulásra, vagy betanított szakmunkára. A 9. speciális német nyelvi osztályban tanulják heti 20 órában a német nyelvet kimagaslóan tehetséges gyerekek. Ok május hónapban Baden- Württemberg tartományba tartózkodnak 6 héten át, hogy a középfokú nyelvvizsgát sikeresen letehessék. Az alsó tagozaton, az osztályból kiemelve gyógypedagógus foglalkozik a lassabban fejlődő növendékeinkkel. Logopédusunk az óvodától — s ha kell — a 8. osztály végéig követi és korrigálja gyermekeink beszédfejlődését. A felső tagozaton működik két gyógy- pedagósus közreműködésével egy kis létszámú fejlesztőcsoport. A tanév végét vizsgákkal zárjuk, melynek pedagógiai eredményességéről az utóbbi két év meggyőzően tanúskodik. A tanulmányi és sportversenyeken növendékeink a tavalyi évben szépen szerepeltek. A Vác és környéke területi vetélkedőkön magyar és német nyelvből első, a „Ki tud többet Petőfiről?” című versenyen első, földrajzból megyei negyedik helyezést, helyesírási versenyen harmadik helyezést értek el. A tanulóink a téli síszünetben Szlovákiába járnak síelni. A nyári szünetben szaktáborokat indítunk (rajz, német nyelv, történelem, környezetvédelem). Iskolában a következő szakkörök működnek: matematika, kémia, rajz, turisztika, gyermekszínkör, diákfilmklub, varró szakkör, báb szakkör. Diáksport keretében atlétikai és kosárlabdaedzések folynak. Ez évben lépéseket tettünk az iskolaszék megalakítására is. A „Nagymarosi Iskoláért Alapítvány” nagy segítséget nyújt pedagógiai céljaink megvalósításában. Az alapítvány két éve működik, és pályázatok elnyeréséből, valamint egyéni befizetésekből hozzávetőlegesen 3 millió forinttal gazdálkodott. Az alapítvány támogatja a tehetséges növendékek utaztatását, alkalmas a jutalmazások kiegészítésére, nevezési díjak és továbbképzések finanszírozására. Segíti továbbá a hátrányos és veszélyeztetett helyzetben élő tanulókat (96 tanulót tartunk számon). Az alapítvány minden évben jótékony célú bált szervez, mely jó alkalom a szülők és nevelők kötetlen együttlété- re. Az önkormányzatunk nagymértékben támogatja elképzeléseinket és enyhíti a szülők anyagi terheit, amikor minden évben ingyenessé teszi a tankönyveket. Komoly gondot jelent iskolánk működésében, hogy a helyünk kicsi, nincs tornatermünk, a tanítás négy különféle helyen történik. Éppen ezért aggaszt bennünket az utóbbi hetekben kirobbant vita, amely a Pest megyei önkormányzattal folyik, nevezetesen arról, hogy a készenléti lakótelepre 140 állami gondozott gyermek költözne. Elsődleges célunk, hogy növendékeink alkotóképes felnőttekké válhassanak, minden pedagógiai tevékenységünk ez irányba mutat. Szilágyi Erzsébet igazgató Az én kedvenc versem Petőfi Sándortól az Anyám tyúkja. Azért tetszik nekem ez a vers, mert szinte a szemem előtt látom a tyúkot, aki a család kedvence. Úgy szeretik, mintha családtag lenne. Bármekkora lármát is csap, akkor se szólnak rá. A ház őrzőjét, és a kedvenc tyúkot kéri meg a költő, hogy viselkedjenek úgy, hogy az édesanya mindkét jószágban örömét lelje. Hamar Attila 2. b. Az én kedvenc mesém: Jancsika és Juliska. Azért szeretem ezt a mesét, mert egy bátor kislányról és egy félénk kisfiúról szól. Én a helyzetükbe bele tudom élni magam a kisöcsémmel. Virág Andrea 2. b. Az oldalt a Nagymarosi Általános Iskola és Szakiskola igazgatójának és diákjainak munkáiból állítottuk ösz- sze. Ez a mi iskolánk Én elsőtől ebbe az iskolába járok. Az iskolánknak két része van: alsós és felsős épület. A felsőben több tanár tanít, az udvara füves. Az alsóban betonos az udvar és itt van a tornaterem is. Itt szokták a bajnokságokat megrendezni (zsámolyfoci. kosárlabda). Összemérjük a tudásunkat még futásból, magasugrásból, biciklizésben és néha elvisz úszni minket Maloviczki tanár úr Vácra. Az iskolának van egy Nebuló című újsága és egy irodalmi színpada. Vannak hittanórák, amiket Hernádi László atya tart. Flamich Tibor, 5. osztályos tanuló Hétfő kivételével mindennap van edzésünk, ami általában elég kemény. Nyáron kajakozunk és versenyekre járunk, télen focizunk, kondizunk, futunk és uszodában úszunk. Hétvégén mindig felfutunk Nagymaros legmagasabb hegyére, a Hegyestetőre (481 méter magas). Á legjobb edzőnk (Nieberl Károly) nemrég ment el. Az új edzőnkkel, Gyimesi Lászlóval január 24-én kéthetes sítáborba me“ Zoller László, 5. osztályos tanuló A nagymarosi felső iskola kívülről szép lenne, ha bevakolnák a falait. Ez nem zavar, mert jó tanulni benne. Tavaly még az alsó iskolába jártunk, és most felkerültünk a sok nagy közé. Itt már vannak klubdélutánok. Én sokkal jobban érzem magam itt a felsőben. Az év elején még szokatlan volt, hogy minden tantárgyat más-más tanár tanít. Az ebédlőben a szakácsnők jól főznek. Az év elején jött hozzánk egy pesti lány, aki azt mondta, hogy jobb a nagymarosi .iskolába járni. Sajnos pénteken hat óránk van, a fiúk ezen a napon előbb elmehetnek. Örülök, hogy ebbe az iskolába járhatok. Müller Nóra, 5. osztályos tanuló Az iskolánktól nem messze van egy templom és kissé távolabb az ebédlő. A tanáraink kedvesek és szigorúak is. Rájöttünk, hogy a felső kicsit nehezebb, mint az alsó tagozat volt. Iiangrád Gábor és Margai István, 5. osztályos tanulók „Én a nagy iskolát jónak találom. A lányokkal kijövök, de a fiúkkal nem nagyon. Az igazat megvallva nem vagyok jó tanuló. Nehezen megy a környezet, remélem nem bukom meg semmiből. Azért örülök az új osztálynak. Balázs Ildikó, 5. osztályos tanuló A nagymarosi iskolában a szokásos osztályokon kívül még van két kilencedik osztály is. Szakkörök is működnek (rajz szakkör, zenei órák, irodalmi színpad, edzések, filmklub). Az iskolánkban nagy súlyt fektetnek a németnyelv-tanulásra. Sajnos kevés pénz van az épület rendben tartására és számítógépre sincs pénz. Az iskola alapítványának jóvoltából ez évben már voltunk három színházban és egyszer egy moziban. Matas László és Raszler Tibor, 5. osztályos tanulók A z „élet játéka”, amit Eleanor H. Porter írt, egy kislányról szól. Mikor szülei meghalnak, a szigorú, de kötelességtudó nagynénjéhez kerül. Kezdetben nem nagyon szívleli Polly annát az asszony. Hideg és bántó. Közben a lány megismerkedik csupa olyan emberrel, akiket az élet sok örömtől fosztott meg. Látva ezt, megtanítja nekik az „élet játékát”, amit édesapja mutatott meg neki. Lényege: minden rosszban van valami, aminek örülni kell! Aztán megtörténik a baj. Pollyan- nát elüti egy autó, aminek Miért szép? következtében lebénul. Az egész város sajnálja. Aki csak tud, elmegy meglátogatni őt. A nagynénje ápolja, aki eközben nagyon megszereti. Próbálják felvidítani, de ő már semminek sem örül. Polly néninek sikerül visszaadni a kislány életkedvét. A szigorú és hideg asszonyból kedves, szelíd nő lesz. Végül kórházba viszik, ahol megpróbálják újra lábra állítani. Ez a kis történet nagyon tetszett. Sok olyan dolgot mond el, ami sajnos a mai világban is gondot okoz. Látszólag egy család életét meséli el, de mondanivalója: „Tudat alatt mindnyájunkban ott él még a hajdani gyermek, hacsak a nevelés, a világ elszürkítő hatása máris ki nem ölte belőlünk.” Ebben az esetben egy kislány varázsa hódítja meg a felnőtteket vidám természetével, pajkosságával. Megtanítja nekik, hogy örülni kell, hiszen örömre születtünk. Sokaknak ajánlom e vidám és egyben megható regényt. Dudás Hajnalka 8. b. osztályos tanuló Második osztályosok véleménye Én ilyennek látom az anyukámat Az én anyukám magas, fiatal, barna hajú. Szép, barna szemű. Karcsú. Kedves, nem sokszor vidám, szigorú, rendes, szorgalmas, dolgos. Szereti a virágot és szeret autózni. Azért szeretem, mert olyan jó hozzám. Szili Klára Az édesanyám magas, fekete hajú, barna szemű. Kedves, szép, szorgalmas, dolgos, 39 éves. Nem mindig vidám. Szeret kocsikázni. Azért szeretem, mert kedves az anyukára Szobonya Agnes Az édesanyám fiatal, fekete hajú. Barna szeme van. Kedves és valamikor vidám. Dolgos és szorgalmas. Azért szeretem, mert kedves és aranyos. Hollik András Az én édesanyám barna hajú és kék szemű. Nem is magas, nem is alacsony. Nagyon kedves, sokszor vidám. Nagyon szeret levelezni. Rendes, szorgalmas és dolgos. Én azért szeretem, mert az én anyukám. Hortoványi Piroska Rácz Maja 8. osztályos tanuló rajza Az én anyukám magas, fiatal, szőke, szép, és kék szemű. Kedves, vidám és ■ szorgalmas. Azért szeretem, mert jó hozzám. Szilágyi Ádám Az én anyukám magas, fiatal, a haja vörös, a szeme zöld. Szép karcsú. Az én anyukám vidám, rendes, szorgalmas és dolgos. Esténként könyvet olvas, egészen éjfélig. Azért szeretem, mert nem kiabál velem. Gábor Ivett Az én édesanyám magas, fiatal, barna haja van és barna szeme. Kedves, néha szigorú, rendes és dolgos. Azért szeretem, mert az anyám. Szomráky Júlia Az én anyukám magas, fiatal, szépen öltözködik. Szép barna 'szemű, barna hajú és karcsú. Az anyukám szorgalmas, vidám és kedves. Szeret könyvet olvasni. Azért szeretem, mert olyan kedves hozzánk. Fuchs Dóra Az édesanyám alacsony, a haja fekete. Kedves, vidám és rendes. Hobbija a porszívózás. Azért szeretem, mert mindig kienged sokáig játszani. Marafkó Béla Mit tennék a békéért? Lapunk — a [Nagymarosi Hírek] — felkérésére a nagymarosi diákok válaszolnak. Most Cservári Gá- borné 5. b. osztályának írásaiból adunk közre kettőt. Békét úgy csinálnék, hogy minden ország játszana egymással focimeccset. A vesztes csapat többet nem háborúzhatna, a győztes meg követné példáját. Oláh Attila A mi egészségünk is függ a környzet szennyezésétől. Az autókat megszüntetném, a kórházakba tetetném a modern gépeket, hogy ne haljon meg annyi fiatal és gyerek, mert ők a jövő emberei. Nonn Kati A két veszekedő' kiskutya Egyszer volt, hol nem volt két kutya Nevenincs városban. Az egyik Samu névre hallgatott, a másikat Robinak hívták. Jó barátságban éltek. Egy szép napsütéses délután volt, vidáman kergetőz- tek egy parkban. Az úton egy nagy darab csont feküdt. Samu felkiáltott: — Odanézz! — Én láttam meg előbb — morgott Robi. — Enyém a csont — ugatott Samu. Pillanatok alatt összeverekedtek. Morogtak, vicsorogtak, tépték egymás bundáját. Óriási port kevertek maguk körül. Arra ment az öreg utcaseprő bácsi. Meglátta az úton heverő csontot, és elsöpörte a szemétbe. Nagy seprűvel odasuhintott a verekedők felé. Azok ijedten néztek körül: Sehol a csont! Akkor minek verekedtünk? Nini, ott van az utcaseprő bácsi lapátján! Azt már nem tudjuk elvenni. Bánatosan néztek utána. Kibékültek, és tovább játszottak. Megfogadták, hogy többé nem verekednek. Járik Gergely 3. osztályos tanuló
