Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-25 / 20. szám
$ PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. JANUÁR 25., KEDD _ 5 Gondolatok egy monográfia kapcsán Előrejelzés a munkaerőpiacról Rogosz tanár úr harminc éve Jött egy ember a községbe. Vékonypénzű, de teli ambícióval. Azzal a fajta konok akarással, ami csak azokra jellemző, akik a tanítást hivatásuknak tekintik. Ezzel a kis visszaemlékezéssel kezdődött az Örkényi irodalmi est, melyen a volt tanítvány, Kulcsár István köszöntötte egykori tanárát, Rogosz Jánost. Egyrészt abból az alkalomból, hogy kerek harminc évvel ezelőtt telepedett le Örkényben, másrészt mert ezen az összejövetelen került bemutatásra az általa írt és kiadott 100 éves az Örkényi Pálóczi Horváth István kastély című monográfia. Rogosz János az első perctől eljegyezte magát a helytörténettel, tanári munkáján kívül csak ennek élt. Felkutatta a még létező tárgyi emlékeket, s a huszonnegyedik órában jegyezte le olyan emberek visszaemlékezéseit, akik nélküle magukkal vitték volna a sírba a hatvan, nyolcvan évvel előbbi események hiteles történeteit. E feljegyzésekből húsz szakdolgozat készült, melyeket a Pest Megyei Levéltárban őriznek. A tárgyi bizonyítékok pedig az Örkényi falumúzeumban és Rogosz tanár úr házában emlékeztetik az utókort: íme, így éltek eleink. A tanítás a hivatása A gyűjtőszenvedély pénzbe került, mint ahogy az utazgatás is Pestre, a levéltárakba. A gyűjtőt sokan megszólták, bolondnak tartották. Inkább venne egy rendes ruhát magának, vagy játékot, csokoládét a fiának. Rogosz János élete így volt teljes, így volt boldog. Garabonciásként járva a falut, s a környező tanyákat. Padlások, pincék félhomályban kutatva, kimentve az enyészetre ítélt százéves tárgyakat. A most megjelent könyvecske az életmű nagy kenyerének egy vékony szelete, de szerves része Örkény történetének. Pálóczi Horváth István ugyanis meghatározó egyénisége volt a község fejlődésének, általa és a vele azonos lelki beállítottságú feleség, Katona Ilona jóvoltából Örkényen olyan változások mentek végbe, mely példátlan a térségben. Templomot építettek, paplakot és iskolát. Munkahelyteremtő gyárat és szeszfőzdét. Később már egyedül — felesége 1913-ban hunyt el — az ő költségén emeltek szobrot az első világháborúban elesettek emlékére, s még ugyanabban az évben, 1926-ban, megnyitja kapuját az általa alapított Vitéziszék Gazdaképző Iskola, melynek tanévnyitóján Horthy Miklós is megjelent. A kormányzó ekkor adta át az aranykulcsos felsőházi tagságról szóló okiratot. Pálóczi országépítő munkájának elismeréseként. Pálóczi Horváth István huszonkét évvel élte túl feleségét, 1935-ben helyezték örök nyugalomba az általa épített református templom alatti kriptába. Egy virágzó birodalmat hagyott maga után, melyet gyermekei továbbfejlesztettek. 1945-ben az átvonuló front — értsd: a dicsőséges szovjetek — a kastélyt feldúlták, a berendezést eltüzelték. így veszett el a kastély teljes könyvtára, az irattár és sok értékes műemlék jellegű bútorzat. A vandalizmus a kriptát sem kímélte, a kincs után kutató harcosok ide is betörtek, s a koporsókat összeborogatták. Pálóczi Horváth István és a család néhány tagjának megbolygatott hamvai ma a községi temetőben pihennek. Mindez megtalálható Rogosz tanár úr könyvében, melyről így ír az előszóban Szőke Lajosné, Pálóczi Horváth Zsuzsanna: Hálásan köszönöm Rogosz tanár úr fáradhatatlan, lelkes, odaadó munkáját, melyben ilyen szép emléket állított szüleim, Pálóczi Horváth István és Katona Ilona, e két nemes lelkű ember emlékének. Rogosz János valóban rászolgált nemcsak a Pálóczi család, de az egész község elismerésére. Mert mint Kulcsár István mondta, a múlt értékeinek becsülésével a jövőt építjük. Rogosz János pallérkodása újabb téglát rakott a múlt megismerésének falába. Befejezésül talán még any- nyit, a szerző a monográfia teljes bevételéről lemondott a Szív Őr Alapítvány javára, ami egy drága egészségügyi készülék megvásárlását tűzte ki célul. Matula Gy. Oszkár A falusi turizmus fellendítése A településnek önálló arculata legyen Hegyvidéki szelek hajlítják az erdő fáit, szarvasok bukkannak elő a sűrű bozótból. Az este sötétjét különös muzsikával tölti be az apró köveken bukdácsoló Kemence-patak csobogása. Fölötte világít a Kőrózsa panzió néhány ablaka, melyben a múlt hét végén háromnapos tanfolyamot fejeztek be a falusi turizmus Pest megyei településeinek szorgalmazni. — Kik voltak, honnét jöttek a hallgatók, mi volt a tanfolyam célja? — érdeklődtünk Bene Máriától, a Váci Turinform Iroda vezetőjétől, a kurzus szervezőjétől. Jövedelmi forrás —Irodánk működési területe Dunakeszitől egészen idáig, tehát Kemence—Bemecebará- ti határáig terjed. A kemencei völgy a legszebb, szinte legérdekesebb körzet, melyet meg akartunk mutatni az önkormányzatok által tanfolyamunkra küldött munkatársaknak. Ők foglalkoznak lakóhelyükön a falusi turizmus szervezésével — válszolta az irodavezető. A tanfolyam céljairól szólva így fogalmazott: A falusi turizmus alapkérdéseit szeretnénk megismertetni. Egyebek között foglalkozunk a vendéglátással és a vele kapcsolatos szervezési módszerekkel. Előadások hangzottak el erről, és nagy túrát tettünk a környéken, ennek alapján a hallgatók leírják, milyen adottságokat, idegénforgalmi értékeket fedeztek fel sétájuk alkalmával. A tanfolyam két szakoktatója dr. Tasnádi József, a közgazdaságtudomány kandidátusa, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Alkalmazott Gazdaságtan tanszékének docense és dr. Horváth Attila, a Szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Idegen- forgalmi Tanszékének tanára volt. — A jövedemi források bővítése miatt is nagyon hasznos lenne egy ilyen foglalkozási ág kifejlődése — említettem meg a két szakértőnek. — Csakhogy kérdés, mi nevezhető falusi turizmusnak egyáltalán? Hisz a legtöbb túrát valameny- nyien vidéken, hegyek közt, festői tájak falvaiban bonyolítjuk. Vajon igaz lenne, hogy a város komfortos világából falura kívánkoznak a pihenni szándékozók? A második világháború előtt már kibontakozó fejlődési folyamatot a világégés törte meg. Sági Ernő Miklós már 1934-ben megírta: A falusi vendéglátás mestersége című kiskönyvét, melyet azóta is a szak- irodalom alapművei közt tartunk számon. Az idő tájt a Balaton, az Őrség, a Pécs—Mecsek, a Mátra—Bükk és a Tisza mente környékén alakult ki ez a mostanság lassan feltámadó foglalkozás. — Különös, hogy éppen ezen a vidéken, Perőcsényben hallottam a nyáron, hogy az emberek nem szívesen fogadnak idegent a házukba. — Ez csak addig tart, amíg valaki meg nem töri a jeget — válaszolta erre Tasnádi tanár úr, aki tovább sorolta a három nap alatt is tanított alapkövetelményeket. Barátságos környezet így például: legyen a ház körül nagyobb, szabad terület, ahol mozoghatnak, napozhatnak a vendégek, futkároz- hatnak a gyerekek. Legyen kéznél egy kerékpár, ha valaki rá akarna pattanni. A házigazda gondoskodjék a táj, a növényzet, az állatok megismertetéséről. A vendég szereti megismerni a konyha helyi specialitásait. Ezzel kedveskedjenek neki, de összhangot kell teremteni a korszerű táplálkozás igényével is. A házanként, a családonként külön-külön kialakuló falusi vendéglátásnak közösségi feltételei is vannak. Többek közt az, hogy a településnek önálló arculata legyen. Váljék barátságossá, előzékennyé a környezet. Legyen hol, mivel eltölteni a szabadidőt. Ez a követelmény szükségessé teszi több érdekelt együttműködését. Lambing István, Kemence község önkormányzati képviselője szerint, ezen a vidéken fontos szerepe lehetne, s bízvást lesz is ennek a foglalkozásnak. Pálvölgyi Rita, a nagy- börzsönyi művelődési ház igazgatója, mint a tanfolyam résztvevője, sokat gondolkodik azon, hogyan segíthetné a ház programjaival is azokat a családokat, akik már gyakran fogadnak városiakat.— Szívesen teszik ezt — folytatta —, ám nem járatosak a reklám terén. Azt várják: valaki hozza oda a vendéget. Petrovics Lajosné, a veresegyházi Ifjúsági és Gyógyüdülő munkatársa, Oláh Károly né, a fóti Vörösmarty Művelődési Ház népművelője is azt gondolja: — Mindenütt megvannak azok a sajátosságok, amikre alapozva kifejlődhet a ma még csak bimbódzó falusi turizmus. Ehhez sok muníciót kapott itt a Rád község polgármesteri hivatalának munkatársa, Vácrátót jegyzője, s mindaz a tizennyolc résztvevő, aki az alapinformációkkal felvértezve, lesz ezután szószólója a jó ügynek. Sok mondanivalójuk lett volna még az újságírónak, de egymást követték a három napba sűrített események. Teszári Károly, a Börzsöny Tájvédelmi Körzet vezetője csodálatos diafelvételek sorával mutatta be a Börzsöny hegység növény-, madár- és állatvilágát, legszebb, legféltettebb zugait. Elfogadták a pályázatot Dr. Gyaraki F. Frigyes, Nagymaros alpolgármestere arról szólt, hogy elfogadták a tájegység községeinek közös expópályázatát, s ebben is nagy szerepe lesz a falusi turizmusnak. Kifejlesztésében már csak azért is bízik, mert Nagymaros történetében, ugyancsak a háború előtt, ennek meghatározó, gazdasági szerepe volt. Kovács T. István Havonta négyezren találnak állást Napjainkban életünk szinte minden mozzanatát átszövi a prognosztika. Elemzés és előrejelzés közli a várható időjárást, az ország jövő évi termését, az infláció növekedését, a forintleértékelést, sőt még a költségvetés várható deficitjét is, hogy csak néhány példát említsek. Természetesen nem kerülte el a prognóziskészítés a munkaerőpiacot sem. De vajon hogyan készül egy ilyen nagy jelentőségű előrejelzés? És mit mondanak az egymás mellé sorakozó számok? Erről beszélgettünk Holota Imrével, a Pest Megyei Munkaügyi Központ statisztikai és elemzési osztályának vezetőjével.-—A Pest megyei munkaerőpiac helyzetét rendszeresen felmérik, elemzik, és annak következtetéseit közzéteszik. Miért van erre szükség? — Azért, mert a pontos és gyors információ nélkül ma már lépni sem lehet. Az előrejelzés pedig mindenekelőtt információ. A munkanélkülinek jelzi a várható lehetőségeket, hasznos adatokkal látja el a munkáltatókat is, akik éppen ennek segítségével látnak túl saját tevékenységük határain, de hasznos az általánosítás a munkaügyi szervezeteknek is. — Hogyan készül egy ilyen felmérés? — Mint minden hasonló. Kiválasztunk a megye munkaadói köréből egy lehetőleg minden kategóriát reprezentáló csoportot, és kérdéseket teszünk fel nekik. Természetesen mindenkinek ugyanazokat a kérdéseket. A válaszok csoportosítása, az előzőekkel való összehasonlítása és statisztikai elemzése már tendenciákat, mozgási irányokat mutat. A mostani felmérésnél 301 megyei munkáltatót kérdeztünk. — Miről? — Szinte mindenről, amely a foglalkoztatáspolitikát befolyásolja. Mondok néhány példát. Milyen a termelés kapacitása? Mit szándékoznak tenni a feleslegessé vált termelőeszközökkel? Terveznek-e szerkezetváltást vagy beruházást? Létszámcsökkentésre, szinten tartásra vagy növekedésre számítanak? A sort persze még sokáig folytathatnám. A lényeg az, hogy választ tudjunk adni a munkanélkülinek, mire számíthat. Milyen lesz az elhelyezkedési esélye, kap-e a korábbi szakképzettségének megfelelő munkát vagy új szakismereteket kell szereznie? — És választ adnak a számok? — Igen, sok mindenre választ adnak. Nagyon jellemző, amikor 301 azonos kérdésre kapott választ elemez az ember. A termelési kapacitást például igen jónak mondták 136-an, és kimondottan rossznak 64-en. A további elemzés azonban azt is megmutatta, hogy a többségi megelégedés mögött a kevés embert foglalkoztató vállalkozások állnak, míg az alacsony kapacitás ott található, ahol sok ember dolgozik. Ezek között volt öt olyan munkáltató, ahol ezer feletti a munkáslétszám. Nyilvánvaló, hogy ezek ráhatása nagyobb a munkaerőpiacra, mint a többieké. De választ ad a felmérés arra is, hogy a jelenleg felesleges termelőeszközöket a nagy többség (74%) nem adja el. Bíznak abban, hogy rövidesen sor kerül ezek használatára is. Ez azért is érdekes, mert ehhez nem csatlakozik a beruházási kedv. A megkérdezettek kétharmada nem tervez ilyen tevékenységet. Úgyszintén felemás a helyzet a létszámgazdálkodásnál is. Leépítést ugyan csak kevesen terveznek, de a többség sem akar több embert foglalkoztatni. Sokan még a természetes fogyás útján felszabaduló munkakörökre sem vesznek fel újakat. — Mindezek ismeretében milyen az összkép? — Eléggé ellentmondásos. Látványos változás nem várható, de bizonyos pozitív tendencia már észrevehető. A regisztrált munkanélküliek száma tovább csökken — havonta átlagban 4000 munkanélküli talál munkát —, a nyilvántartottak száma 42 ezer körül fog mozogni az év felénél. Sajnos ugyanakkor nő azoknak a száma, akik a nyilvántartásunkból kikerülnek, de elhelyezkedni nem tudnak. A prognózis végül azt is megerősítette, hogy az ország gazdasági helyzetére jellemző problémák szinte mind megtalálhatók itt is. Mint cseppben a tenger. Sok ugyanis a pénzügyi kintlevőség. A megkérdezettek 78%-ának tartoznak. De a mezőgazdaság területén ez a szám már 92%. Javulásra majd akkor kerül sor, ha az országos adatok is jobbak lesznek. Gelléri Miklós Helyi ünnepségekkel a család évében A családra mindenkinek szüksége van, a család mindenkire számít. Ezt a mondatot választotta mottójául az a nemzeti program, mely a családok nemzetközi éve kapcsán a hazai események összhangba hozásáért felelős. Az 1994-es év programjainak a középpontjában a család értékteremtő-, formáló és -megőrző képességei, valamint annak emberi közösség és életforma formáló szerepe kell hogy a fő hangsúlyt kapja. A hazai fő rendezvények sorából kiemelkedik egy gödöllői esemény: szűkebb hazánk ezen városában a Nagycsaládosok Országos Egyesülete szervezi meg nyáron a Nemzetközi Nagycsaládos Találkozót. (mé)
