Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-25 / 20. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASAG 1994. JANUAR 25., KEDD Áremelés a termelők háta mögött „Drágább a tej és a szesz” adtuk hírül január 4-i számunk­ban a soros áremeléseket. Az MTI-tdl átvett cikkben leírtuk azt is, hogy „Az árak-növelését a szállítók és a gyártók a költ­ségek, illetve az adótartalom emelkedésével magyarázták. A tej- és tejtermékek esetében a felvásárlási árak növekedése szerepel indokként...” Ez a cikk késztette Ványi Gábor dán- szentmiklósi egyéni gazdálkodót, tehéntartót arra, hogy tollat ragadjon, s megírja szerkesztó'ségünknek: „a dánszentmiklósi termelők nem emelték az áraikat. Azért írom le mindezt, hogy az újságolvasó, mint vásárló, ne a termelőt átkozza, hisz az nem tehet a háta mögött rendezett áremelésről, ami egyéb­ként sincs összhangban a felvásárlási árral.” Ez a levél indított arra, hogy felkeressem Ványi Gábort a dánszentmiklós határában fekvő tanyáján, s megkér­jem, részletezze: ő, mint ter­melő, miként vélekedik a tej árának alakulásáról. Alig ülünk le beszélgetni, Ványi Gábor és a gyesen lévő felesége nem győz pa­naszkodni a mezőgazdaság­ban általuk tapasztalt visszá- ságokról. — Arra biztatott egy-két évvel ezelőtt bennünket a kormány — fejtegette a gaz­da némi indulattal a hangjá­ban —, hogy adjunk le tehe­net, a felvásárlási árán felül kapunk még tízezer forintot is. Leadtam egyet, de a meg­ígért pénzre ugyan várhat­tam, a mai napig sem érke­zett meg. De nem is ez az igazán érdekes, hanem az, hogy a dánszentmiklósi gaz­dáktól addig 800—1000 liter tej össze is gyűlt naponta a csarnokban, ma alig 350. Le is csökkentették a begyűjtő fizetését a felére, úgy 5 ezer forintra. Azt mondták neki, ha több lesz a tej, ő is többet fog kapni. Dehát miért tehet arról az a szerencsétlen, hogy kevesebbet viszünk? — S ki a csarnok tulajdo­nosa? — szakítom meg a pa­naszáradatot. — A Ceglédi Tejipari Részvénytársaság bérli az ön- kormányzattól. Azelőtt a Kö­zép-Magyarországi Tejipari Vállalaté volt. de az fölaján­lotta a falunak, mondván, hogy neki ugyan nem kell. A Ványi családnak még csak tizennégy szarvasmarhája van, de szeretné megtartani a szaporulatot is Hancsovszki János felvételei Jön a lézerfax Bővül a Port-csoport Újabb vállalkozással, az E. C.-Port Irodarendszer Kft.- vel bővült Magyarország egyik legnagyobb kereskedel­mi hálózta a teljesen magyar tulajdonban lévő Port-cso­port. A japán—német koope­rációban készülő Develop gyártmányú fénymásolók és telefaxok magyarországi érté­kesítésére szakosodott kft. a közelmúltban kezdte meg mű­ködését. Fő tulajdonosa a Port-csoport és néhány ma­gánszemély. Alapvetően iro­dai berendezéseket értékesít. Arra számít, hogy nem egé­szen két éven belül a hazai fénymásoló és telefax piaci forgalmánál legalább 12 szá­zalékkal részesedik. A kínála­ton szerepel a lézerfax, amely már papírra is képes át­másolni a kívánt szöveget, számítógépes kapcsolat meg­teremtésére is használható. A kft. részben azért lett a Port­csoport tagja, mert tőkére van szüksége, másrészt lénye­ges az a segítség, melyet az egész országra kiterjedő háló­zattal rendelkező csoport a fénymásolók és telefaxok el­adásánál biztosítani tud. Az értékesítésbe ugyanis a kft. mellett várhatóan a Port-cso­port többi tagvállalata is be­kapcsolódik. Mint ismeretes, a Port-cso­port tavaly januárban ala­kult, tagvállalatai közé tarto­zik az időközben összeol­vadt Royal Bútor és Trial Ke­reskedelmi Vállalat, a Dél- ker, a Pécsi Agroker. Meg­alakulása óta három vas-mű­szaki kereskedéssel foglalko­zó kft.-vei, egy utazási irodá­val a Port-Travellel, a Port Informatika számítástechni­kai vállalkozással bővült a hálózat és tagja lett a Port- Real Kft., amely ingatlan ke­zelésével foglalkozik. A cso­port várhatóan márciusban Budapesten a Hangár utcá­ban nyitja meg legújabb álta­lános rendeltetésű áruházát. Múlt évi forgalma meghalad­ta a 12 milliárd forintot. Gazdákon gazdagodó tejipar — S végül is mennyit kap egy liter tejért? Ványi Gábor elém tesz egy részletes fizetési kimuta­tást. Erről olvasom le, hogy decemberben 421 és fél liter tejért összesen 7 729 forintot fizettek ki neki. Ebből 7 257 forintot kapott magáért a te­jért, 508 forintot pedig kom­penzációs felárként. 36 forin­tot viszont levontak állatte­nyésztési hozzájárulásként. Vagyis az összbevétel fél százalékát. — Állattenyésztési hozzá­járulás? — nézek rá. — Ez mit jelent, ez a pénz hová ke­rül? — Fogalmam sincs róla — tárja szét a karját a gaz­da. — Kiszámíthatja tehát — mutat a papírra —, azért a tejért, amit több mint 40 fo­rintért lehet kapni a boltban, decemberben 18 forint 33 fil­lért adtak. Januárban 3 forin­tos emelést ajánlott a rész­vénytársaság a kereskedők­nek, de ebből csak egyet ad­tak a termelőnek. Azaz, ne­kem csak adtak volna... — Miért csak „ volna ” ? Ványi Gábor indulata mintha kezdene elpárologni. — Azért, mert ebben a hó­napban nem viszek tejet a csarnokba. Most egy kis alakú karton­papírt mutat, amelyen a hét napjai vannak fölírva egy­más mellé, s minden nap alá jó néhány néC a nevek mel­lett pedig az, hogy az illető mennyi tejet igényel. — Ebben a hónapban keve­sebb a tejem, mert mind a hét tehenem vemhes, s közü­lük már csak ötöt fejek — magyarázza. — Ezért aztán az egészet el tudom adni ház­nál. Körülbelül napi 30-35 li­tert. — S mennyiért adja? — Harminc forintért liter­Ványi Gábor gazdálkodó harminc családot lát el tejjel jét — mosolyodik el. — Megmondom őszintén, én is emelten az árat 5 forinttal. Erre először ketten lemond­ták, de aztán meggondolták magukat. Nálam még így is vagy tíz forinttal olcsóbb a tej, mint a boltban. — Dehát akkor mi az aka­dálya annak, hogy nem az ösz- szes tejet háznál adja el? — nézek rá csodálkozva. — Az — válaszolja —, hogy a tehenek nem mindig ugyanannyi tejet adnak. Ami­kor vemhesek, illetve télen alacsonyabb a hozam, nyá­ron magasabb. S mit csinál­jak akkor a fölösleges tejjel? — 5 hányán tartanak Dán- szentmiklóson tehenet? — Hát úgy körülbelül tí­zen. — Akkor talán haszno­sabb volna, ha egyikük sem a tejcsarnokba vinné a tejet, hanem inkább ellátnák a fa­lut. — Talán el se tudnánk lát­ni, annyi tehén ugyanis azért nincs Dánszentmiklóson — mondja elgondolkodva. — De nem is biztos, hogy mind­egyikük vállalná, hogy ki­hordja házhoz a tejet. Sokan a kényelmesebb megoldást választják, elviszik a tejcsar­nokba, s le van tudva a gond­ja. — Akkor most már csak egy dolgot nem értek — né­zek föl a jegyzetelésből. — Miért nem maguk bérelik a tejcsarnokot, miért hagyják meg ezt a lehetőséget a Ceg­lédi Tejipari Részvénytársa­ságnak? Esetleg alakíthatná­nak egy értékesítési szövetke­zetét, s akik nem vinnék ház­hoz a tejet, azok megbízná­nak valakit evvel a munká­val, illetve a csarnokban árulnák a tejet. Jól járna a vásárló is, mert jobb minősé­gű tejet kapna mint az rt-től. Ványi Gábor elgondolkoz­va néz rám. — Alaposan át kellene gondolni azt, amit mond. Mi- kebudán most épül egy sajt­üzem, amikor elkészül, oda­hordjuk, ha többet adnak ér­te. Arra is gondoltunk, hogy valamiféle kis feldolgozóüze­met vásárolunk. Nem tudom azonban, hogy ennyi tehén­nel bele szabad-e vágni. Egy biztos: sokáig már nem hagy­juk. hogy a Ceglédi Tejipari Részvénytársaság a mi mun­kánkból tartsa el magát. Búcsúzóul Ványi Gábor megmutatja a „birodalmát”. Két ólban tartja a teheneit, il­letve az üszőit, összesen 14 ál­latot. A tehenek az apjáé vol­tak, a tanyát pedig a felesége örökölte. Ő maga — mielőtt 1988-ban a tehéntartásra adta volna a fejét — kereskedő­ként kereste a kenyerét, felesé­ge pedig laboráns volt Buda­pesten, ahová mindennap föl­járt. Azt tervezik, hogy nem megy vissza dolgozni, amikor lejár a gyese, inkább a férjé­nek segít. Mert. bár nem köny- nyű az életük, sok a munka, jövőjüket mégis gazdálkodók­ként képzelik el. Hardi Péter Rugalmas statisztika Amerikaiaké a többségi tulajdon Tizennégymilliárdos alumíniumipari fejlesztés Csaknem 15 milliárd dolláros kereskedelmi többletet köny­velt el a tavalyi évre Oroszor­szágban, egyharmaddal töb­bet, mint 1992-re vonatkozó­an. A Reuter megjegyzi, hogy nyugati elelmzők szerint, az összeg feltehetően erősen túl­zott. A tegnap közzétett orosz adatok alapján tavaly az im­port 4 milliárd dollárral, 31,23 milliárdra csökkent, míg az ex­port 5,3 milliárddal, 45,91 mil- lárdra nőtt. Az aktívum így 14,68 milliárd dollár. Nyugati becslések szerint, 5-7 milliárd dollár közötti összegre teszik az 1993-as orosz kereskedel­mi többletet. Az orosz kor­mány egyébként korábban 20 milliárd dolláros aktívumot jö­vendölt. Nyugati vélemények sze­rint, az import mindenképpen nagyobb lehetett, mert a beho­zatalra kivetett adó miatt sok amatőr igyekezett „papíro- nyom” nélkül bevinni az áru­kat, amit a határok gyenge fel­ügyelete nem tesz túl nehézzé. Az Alcoa-Köfém Rt. jelenleg 50,1 százalékban az Alumíni­um Company of America, 49,9 százalékban pedig a Hungalu Rt. tulajdonában van. A társaság magánosítása tavaly január 1 -jén fejeződött be, törzstőkéje 8,33 milliárd forint, tartalék vagyona pedig mintegy 6 milliárd forint. Az Alcoa tőkeemeléses konstrukcióval 50 millió dol­lárért jutott tulajdonrészéhez, miután a Hungalu-Rt. az Álla­mi Vagyonügynökség segítsé­gével 2,5 milliárd forint érték­ben mentesítette hitelétől a társaságot. Az Alcoa-Köfém Magyar- ország egyetlen és Közép-Eu- rópa legnagyobb alumínium félgyártmány-előállító gyára, ahol sajtolási és hengerlési tuskókat, hengerelt terméke­ket, sajtolt termékeket és ké­szárut állítanak elő. Két tulajdonos közötti meg­állapodás alapján az Alcoa fel­ügyeli közvetlenül a társaság managmentjét. A magánosítást követően a társaságot jelentő­sen átszervezték, melynek ered­ményeként egy üzletági bontá­sú szervezet jött létre. A társaságnál ma növekvő termelés figyelhető meg, így az évi árbevétele megközelíti a 16 milliárd forintot. Az amerikai befektető kötelezett­séget vállalt a munkavállalók teljes átképzésére több éven keresztül. A társaság működésének első öt évére összesen 145 millió dollár beruházást irá­nyoztak elő az üzleti tervben, ebből 80 millió dollárra ugyancsak az Alcoa vállalt kötelezettséget. A társaság első évében 1,2 milliárd fo­rint értékű beruházást indítot­tak el, amely alapvetően a cég infrastruktúrájának fej­lesztését szolgálja. Forintos hírek A közlekedési tárca elké­szítette a minisztérium­hoz tartozó regionális víz­művek vízdíjának módo­sításáról szóló tervezetét. A módosítást tartalma­zó, várhatóan február el­sején hatályba lépő kor­mányrendeletet hamaro­san aláírják. Az önkormányzati tu­lajdonban lévő vízműből szolgáltatott ivóvíz díjá­ról az 1994. január elsejé­től hatályba lépő törvény- módosítás szerint az ön- kormányzatok döntenek. A KHVM számukra, csu­pán szakmai segítséget nyújt az ármegállapítás­hoz. Az Informix nemzetközi szoftver adatbang cég március harmadikán és negyedikén szoftverbe­mutatót tart a magyar szakembereknek a Rama- da Grand Hotelben. Tegnap forgalomba bo­csátották a szuperdínárt, amelynek hivatalos állítá­sok szerint aranyfedezete van, s amely jelenleg 13 millió régi dinárt ér. Az árfolyamot a márkához kötik — egy márka egy új szuperdínárért váltha­tó be. A szuperdínárt 1—5—10 dínáros bankje­gyekben bocsátották ki, létezik tíz párás váltó­pénz is. Mintegy 170 millió fo­rint értékű szerződést kö­tött meg, illetve köt meg a közeljövőben a Kincstá­ri Vagyonkezelő Szerve­zet a múlt év végi értéke­sítési akcióinak eredmé­nyeként. A múlt év utolsó ne­gyedében 223 ingatlant hirdetett meg eladásra a KVSZ egy árverés és két pályázat keretében.

Next

/
Thumbnails
Contents