Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-20 / 16. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASAG 1994. JANUAR 20.. CSÜTÖRTÖK Vonzóbb környezetet az iparfejlesztéshez Beszélgetés Latorcai János miniszterrel Szerkesztőségünkbe látogatott a napokban Latorcai János ipari és kereskedelmi miniszter, akivel Vödrös Attila fő- szerkesztő, valamint Bánó Attila és Deregán Gábor főszer­kesztő-helyettesek beszélgettek. A beszélgetés első részét la­punk tegnapi számában közöltük, ezúttal a befejező részt adjuk közre. — Tavaly, hosszú évek után először, csaknem öt százalék­kal nőtt az ipar termelése. Kér­jük, említsen meg néhány ered­ményes iparágat! — Bizonyos fokig meglepe­tésként hatott, különös tekin­tettel a nemzetközi recesszió­ra, hogy a válságágazatként számon tartott acélipar többle­tet tudott produkálni az előző évhez képest. A Dunai Vasmű több mint egymilliárd, a diós­győri kohászati üzemek több mint félmilliárd forint veszte­séget szenvedett a szerbiai em­bargó miatt, és év végi mérle­gük mégis pozitív. Ebben je­lentős kormányzati szerepvál­lalás is fellelhető; azonkívül, hogy a kohászat válságáról sem beszélhetünk múlt idő­ben, de a tavalyi tény az tény. Sikeres ágazat a járműgépé­szet, a járműipar is. Az Ika­rus, a Rába előző évi eredmé­nyét pár százalékkal növelte, s megfelelt a várakozásoknak a személygépkocsi-ipar. Ez utóbbival kapcsolatban hang­súlyoznám, hogy megteremtő­dött egy új magyar beszállítói háttéripar. Komoly többletet produkált tavaly az építő­anyag- és az építőipar, annak ellenéie, hogy csökkent a la­kásépítés üteme. Az előbbi ex­portpiacokat hódított meg, az utóbbi pedig komoly megren­deléseket kapott átépítéseknél, felújításoknál. Ebben döntő ré­sze volt a kereskedelem és a szolgáltatóipar megélénkülésé­nek. Értékelni, de nem túlértékelni — Egészében véve: beszélhe­tünk tehát ipari fejlődésről? — Egyértelműen igen, de rögtön hozzátenném, értékel­jük, de még véletlenül se érté­keljük túl a mai helyzetet. Az egyensúly — törékeny na­gyon. Hogy miért? Például azért, mert a tulajdonosváltás teljes egészében még nem ment végbe. Az államnak mint tulajdonosnak még arány­talanul nagy része van az ipar­ban, márpedig köztudott, hogy nem az állam a legjobb tulajdonos. Rendszerint az ál­lami szektorban a legkedvezőt­lenebb a hatékonyság és a fe­gyelem, még akkor is így van ez, ha a tulajdonosi szerkeze­tet a lehető legjobban igyekez­nek működtetni. Törékeny a magyar ipari egyensúly azért is, mert az ipar még nem ju­tott el a belső fejlődésnek arra a fokára, hogy a piac minden rezdülésére azonnal tudjon kel­lően reagálni. S ami talán a legfontosabb: főleg pénzhiány miatt elmaradtak olyan beruhá­zások, melyek versenyképes áruk sokaságával árasztanák el elsősorban a külhoni piaco­kat. Az iparnak lendületet adó hazai piaci keresletre ugyanis egyelőre sajnos nem számítha­tunk. — Ismert egyáltalán a mai piaci kereslet, igény? — A statisztikák sok min­denre választ adnak, az úgyne­vezett feketekereskedelem nagyságát és az általa kielégí­tett keresletet azonban csak becsülni lehet. Láttam és kap­tam már ötszázalékosra be­csült adatot, és negyvenszáza­lékost is. Egy bizonyos: van feketekereskedelem, annak el­lenére, hogy a tárca komoly erőfeszítéseket tett a vissza­szorítására. Ezt szolgálja az a két új rendelet is, amelyik feb­ruár 1-jén, illetve bizonyos tü­relmi idő után lép hatályba. Az egyik az Egyes kereskedel­mi tevékenységek szabályozá­sa címet viseli, s az a lénye­ge, hogy nyilvántartásba vétel­hez, illetve különböző norma­tív feltételekhez kötjük bizo­nyos kereskedelmi tevékeny­ségek gyakorlását. Szigorít­juk például a csomagküldő szolgálatok működésének a feltételeit; a jövőben ilyen te­vékenységet csak az folytat­hat, akinek üzlethelyisége is van, pontos címmel és nyil­vántartási számmal is rendel­kezik. Mindezt hirdetésein is fel kell tüntetnie. Ebben a ren­deletben szabályozzuk a hulla­dékkereskedéssel kapcsolatos minden tevékenységet, s re­méljük. gátat tudunk állítani annak a folyamatnak, amely például a színesfém piacát, il­letve a hulladék feketekeres­kedelmét jellemezte. A gépko­csi-kereskedelemben is újabb szigorítások lépnek életbe, a többi között például bizonyos szakképesítést írunk elő a használtautó-kereskedők szá­mára, azonkívül például mű- szakiállapot-lappal adható el a jármű... Szabályoztuk a közraktározási tevékenységet. Itt megjegyzem: ezt a nagyon fontos területet utoljára 1875-ben egy minisztériumi törvény rendezte, s az is csak annak a pénzügyi részét. Ed­dig még soha senki nem hatá­rozta meg, hogy ki folytathat például ilyen tevékenységet, s milyen garanciákkal. A másik rendelkezés az üzletek műkö­déséről szóló rendeletmódosí­tás, amely a többi között ki­mondja, hogy utcán csak üz­lettel rendelkező kereskedő árusíthat. Kivétel persze né­hány sajátos árucikk, mint pél­dául a hírlap, a léggömb, a pattogatott kukorica s néhány hasonló cikk. A közelmúltban jelent meg a kormányrendelet a házaló kereskedelemről, az ügynökösködésről... Mind­ezek egy úgynevezett csomag­terv részei, s mindenekelőtt a feketekereskedelem visszaszo­rítását szolgálják. Európai színvonalú jogszabályok — Miniszter úr szavaiból a rendteremtés szándékát hall­juk ki, amellyel — olvasói le­velek alapján is mondhatjuk ■— messzemenően egyetér­tünk. Mégis: nem áll-e fenn a túlszabályozás veszélye ? Másképpen: eléggé liberáli­sak-e ezek a jogszabályok? — Megfelelnek az euró­pai normáknak. Olyan ren­delkezéseket nem is hozha­tunk, amelyek nem veszik fi­gyelembe az Európai Közös­ségek előírásait, s más nem­zetközi kötelezettségvállalá­sainkat. Ezen egyébként meglehetősen éberen őrkö­dik az Igazságügyi Miniszté­rium is. — A beszélgetés során többször érintettük az „ál­lam”, konkrétebben a kor­mány, a minisztérium he­lyét, szerepét az iparpolitiká­ban, iparfejlesztésben. De miként veszik ki a részüket a munkanélküliség megállítá­sában, a munkahelyteremtés­ben?! Az állampolgár na­ponta megkérdezi ezt... — A közgazdaságtudo­mányban is vitatott kérdés, hogy — különösen egy ilyen átmeneti időszakban — bent szabad-e lennie az államnak a gazdaságban, szabad-e, kell-e szerepet vál­lalnia, vagy hagyni kell, hogy a folyamatok a piac drasztikus értékítélete sze­rint alakuljanak. Nyilvánva­ló, hogy valahol a kettő kö­zött kell keresni a kiutat. Az nem engedhető meg, hogy a társadalomra mintegy rázú­duljon a szociális bizonyta­lanság, az államnak nagyon sok esetben komolyan be kell avatkoznia még akkor is, ha ez gátolhatja a tiszta gazdasági ésszerűség érvé­nyesülését. A komoly be­avatkozás rendszerint jelen­tős pénzt, milliókat, milliár- dokat jelent, s ilyenek fölött az Ipari Minisztérium köz­vetlenül nem rendelkezik. Érdemi beleszólása van azonban a kormányzati szin­ten mégiscsak rendelkezésre álló milliárdok felhasználá­sában. Gondolok például a Munkaügyi Minisztérium Foglalkoztatáspolitikai Alap­jára, a területfejlesztési alap­ra, áttételesen a befektetés­ösztönzési alapra... Döntő szerepünk van az olyan tör­vények előkészítésében, amelyek a külföldi és hazai tőkebefektetők, vállalkozók, s így egyben új munkahelye­ket teremtők számára kedve­ző környezetet garantálnak. Persze pontosan tudjuk, több kedvezmény még von­zóbbá tenné az országot, de ez az ország gazdasági, pénzügyi helyzetének is a függvénye. — Hogyan látja a minisz­ter az önkormányzatok fele­lősségét — és lehetőségeiket — a munkahelyteremtésben? — Nagyon sokat tudnak tenni. Okos önkormányzati fejlesztési stratégiához ma igen komoly központi támo­gatásokat lehet szerezni. El­sősorban az infrastruktúrá­ra gondolok, mert enélkül iparfejlesztésről beszélni aligha lehet. Érdemes körül­nézni az ország legelmara­Latorcai János: A pénzes vállalkozó Gyöngyösig lelkesedik dottabb körzeteként számon tartott Szabolcs-Szatmár- ban, hogy micsoda fejlődés ment végbe az utóbbi né­hány évben út-, telefon-, gázhálózat-építésben. Az ot­tani önkormányzatok remek pályázatokat nyújtottak be a különböző „alapokra”, és te­temes pénzeket nyertek el. Másrészt: tudnék említeni olyan országrészeket, ahon­nan pályázat évek óta alig ér­kezett be a főhatóságokhoz. Persze a sikerek, az eredmé­nyek okos gondolkodást, cél­szerű helyi erőfeszítéseket is feltételeznek. Ismétlem te­hát: a kiindulópont az infra­struktúra. ■ A pénzes nyugati vállalkozó míg az M3-on ha­lad, lelkesedik, Gyöngyös után azonban, beszorulva egy teherautó mögé, gondol­kodóba esik. A telefonról nem is szólva. A működötö­ké számára — talán szokatla­nul hangzik — egy-egy tele­pülésen a vízvezeték- és a csatornahálózat is nagyobb jelentőségű, mint felülete­sen gondolnánk. Mindemel­lett az önkormányzatok ren­delkezésére állnak a saját „hagyományos” eszközeik, a kedvezményes telek, a he- lyiadó-kedvezmény s hason­lók. Ipari jelenlét a szomszédoknál — Van már bizonyos ma­gyar működőtőke is, amely szintén külföldön, északi és keleti szomszédainknál, nem utolsósorban a magyarlakta területeken lát fantáziát a befektetésben. Hogyan ítéli meg ezt miniszter úr? — Bizonyos, hogy ezek­nél a szomszédainknál a munkaerő ára és annak a já­rulékos költségei lényege­sen kedvezőbbek, mint ná­lunk, így érthető az érdeklő­dés az ottani befektetések iránt, ha még különböző okokból kellően nem is ki­használt az a terület. Ez a le­hetőség nemcsak az olcsóbb munkaerő miatt lehet előnyös, hanem lehetővé te­szi közös vállalkozások és más gazdasági formációk ré­vén a technológia exportját is. Világszerte ismert jelen­ség, hogy egyes munkaigé­nyesebb, a munkabér miatt drágábban előállítható ter­mékeket a cégek „olcsóbb” országokban készíttetnek el. Hancsovszki János felvétele ilyen szempontból egy idő­ben nagyon vonzó volt Ma­gyarország is nyugati vállal­kozók, vállalatok számára. Időközben nálunk drágult a munkaerő, így ez a tenden­cia tőlünk keletebbre toló­dott el. A magyar vállalko­zók külföldi terjeszkedésé­hez most kedvezőek a körül­mények. Éppen a napokban kaptam meg egy nemzetközi felmérés eredményét, amely a különböző országok ipari órabérátlagát hasonlítja ösz- sze. E szerint, mint koráb­ban, tavaly is Németország állt a lista élén, megközelítő­en 25 dolláros órabérrel. Csaknem 20 dollár a hol­land órabér, 18 dollár 30 cent a svéd, s megközelítően 17 dollár a japán órabér. Magyarország az 1 dollár 82 centes órabérrel a táblázat utolsó harmadában foglal he­lyet, viszont az egykori NDK kivételével megelőzi az összes volt szocialista or­szágot. Mintegy 40 centtel Lengyelországot, és körülbe­lül 60 centtel a cseh területe­ket. Megjegyzem, azzal, hogy Csehországban lénye­gében befagyasztották a bé­reket, a nyugati befektetők számára változatlanul elég­gé vonzó maradt az ország, némileg vonzóbbá is vált, ez­zel is magyarázható a külföl­di beruházások ütemének bi­zonyos növekedése. Ez azt bizonyítja, hogy egyértelmű összefüggés mutatható ki a beruházások mennyisége és a munkabérek nagysága kö­zött. Hatvancentes különb­ség is érdemleges vonzerő lehet, s ha Magyarország vonzerejének csökkenéséről beszélünk, akkor ezt minden­féleképpen figyelembe kell vennünk. Mindehhez hozzá­teszem, hogy nálunk nem el­sősorban a munkabér nagy­sága az, ami elgondolkoztat­hatja a külföldi befektetőt, hanem ami még rárakódik arra, a társadalombiztosítási és egyéb járulék. Ez hálunk nemzetközi összehasonlítás­ban is magas. Persze, e vo­natkozásban csak a beruhá­zások ütemének változásáról lehet beszélni, mert azt azért ne feledjük el, hogy az utóbbi néhány évben tíz és fél milliárd dollár áramlott be ebbe a térségbe, s ebből egyedül Magyarországra több mint öt és fél milliárd jött. Forintos hírek Megalakult a Magyar Áru­küldők Egyesülete. Az ön­kéntes szakmai szövetsé­get kilenc csomagküldés­sel foglalkozó vállalkozás és egy adatbázis-szakértő hozta létre. Hazánkban je­lenleg már csaknem 100 vállalkozás foglalkozik csomagküldéssel. Együtte­sen több milliárd forint for­galmat bonyolítanak le. Az eddigi kirendeltség he­lyett az idén már önálló le­ányvállalattal képviselteti magát Magyarországon a világ első 10 vegyipari vál­lalata közé tartozó ICI. Az elmúlt évben az ICI két részre szakadt, s így ketté­vált a vegyszerek, vala­mint a gyógyszerek és ag­rokémiai termékek forgal­mazása is. Az ICI az ipari célú vegyszerek gyártója maradt, és ennek kapcsán alakult meg 45 millió fo­rintos törzstőkével a ma­gyar piac ellátásáért fele­lős budapesti leányvállalat. A képviseletként tavaly összesen 14,5 millió font értékű vegyszert, gyógy­szert és agrokémiai termé­keket forgalmazott Ma­gyarországon. Az idén ez vélhetően csak 6,5—1 mil­lió font lesz, hiszen a gyógyszer- és agrokémiai termékek a forgalom 55 százalékát tették ki. El­hangzott még, hogy az ICI megkezdte az ózonkárosí­tó anyagok helyettesítését, és tárgyalásokat folytat több magyar mosószer- gyártóval a talajszennyező anyagok helyett környezet­barát komponensek fel- használásáról. Keveslik munkabérüket és a bér jellegű jutalékokat a Magyar Suzuki Részvény- társaság esztergomi autó­gyárának dolgozói. Elége­detlenségüket és egyben követeléseiket szerdán, a reggeli munkakezdéskor tiltakozó gyűlésen fogal­mazták meg, s utána felvet­ték a munkát. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum olyan, megbízásos jogviszonyban alkalmazandó belső ellenőrt keres, aki járatos a költségvetési intézmények gazdálkodásában. Bérezés: megegyezés szerint. A jelentkezést kizárólag írásban, szak­mai önéletrajzzal, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatójának lehet elküldeni (Szentendre, Pf.: 63.2001). ___________ T ÁMOGASD A MAGYAR IPART! Vásárolj hazai terméket!

Next

/
Thumbnails
Contents