Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-14 / 11. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. JANUÁR 14., PÉNTEK 5 Az első díj ötvenezer forint Etesd a piros elefántot Ideje volna komolyan vennünk a kör- ; nyezetvédők erőfeszítéseit. Mint azt a gyakorlatban tapasztalhatjuk, sokszor hangzik pusztába kiáltott szóként a felhívásuk. Amíg nem érzékeljük a bajt, nem védekezünk ellene. Ezért fordulnak az ökológia szakemberei időnként a propaganda eszközeihez, a játékos, anyagi ösztönzés módszeréhez. Vác igen aktív környezetvédelmi vezetője, a váci Környezetvédelemért Alapítvány kurtaóriumának titkára. Bíró György, ő, ha kell, a hegyoldal takarításához szervez kirándulást, máskor vetélkedőt rendez, grafikus tehetségét felhasználva, behízelgően kedves vakond figurái jelennek meg a város utcáira kiragasztott plakátokon. Ő adta közre most az újabb felhívást, jóval a Föld napja előtt kezdődő elemgyűjtő versenyre. Az önkormányzat még tavaly, nagy piros kukákat hegyezett el az iskolák területén és néhány állami intézményben. Azt kérték, hogy az elhasznált ceruzaelemeket- senki ne dobja el az utcán, téren, ligetben, ahol az éppen kimerül a rádiójában, magnójában. Mivel ezek is veszélyesek a környezetre, dobálják inkább a kihelyezett kukákba. Ezek ürítését, cseréjét a Környezet- védelmi Minisztérium vállalta el, mondta Bíró György. — Ez nagyon nagy segítséget jelent nekünk — közölte —, mert különben drága pénzért. speciális csomagolásban kellene elszállíttatnunk az aszódi veszélyeshulladék-táro- lóba. — A közgazdasági szakközépiskolában már megtelt egy kuka — folytatta Bíró György. — Az lenne az ideális, ha a szándékunkat megértené az ifjúság. Az alapítvány és a Váci Kommunális Kft. versenyt hirdet az iskolákban. Az első forduló április 10-éig tart. A legtöbb használt elemet gyűjtő iskola közül az első 50 ezer forint értékű díjat kap a Kommunális Kft.- től. A második és harmadik díjat a Környezetvédelmi Alapítvány adja. Az átadási ünnepégre április 22-én, a Föld napján kerül sor, egy vidám, környezetvédelmi műsor keretében. Gyűjtés és versenyzés közben is minden kérdésre válaszolnak a 315-066-os telefonszámon. A környezetvédő versenybizottság felhívása: „Ha kimerült az elem, a Wolkman- ban, ne dobd el, Vidd be az iskolába és etesd meg vele a nagy piros elefántot!” K. T. I. Megsértett vácdukai vezetők A falu sorsa ránk tartozik A magaslatra épült Vácduká- ról jól rá lehet látni a közeli Vácra, a DCM kimagasló kéményeire. Sőt, a Naszály-hegy- lecsupaszított oldala is ide virít, de még a Börzsöny hulám- zó vonulata is közelinek tűnik. Pedig pár éve még fél napokba került, amíg az emberek megjárták a várost, csak a munkába indulók járatai voltak közvetlenebbek innét, a 800 lelkes, nagyon szép kis településről. Manapság még Vác és Újpest között is itt haladnak át a buszjáratok. Van, aki váci általános iskokába járatja nebulóit. A kisközség egyik híressége a kastély, amely a herényi grófok és a Bottlik-kúria korszaka előtt a Brunszvik családé volt. Bár a Magyar Életrajzi Lexikon szerint Brunszvik Teréz, a magyar óvodaügy úttörője Martonvásáron született. s Pozsonyban hunyt el, Vácdukán azt tartják: ebben a kastélyban hunyta le a szemét, a váchartyáni községházán jegyezték be halálát. Az ősparkban sétálgatott a vendégként itt járt Beethoven. Látványos fejlesztés Nemcsak a közlekedés változott az önállóság visszanyerése óta, hanem az orvosi rendelőt is felszerelte már az egykor társközségi sorsra szorított falu önkormányzata. Mert amint mondják, 1990 előtt ott még egy injekciós tűt sem lehetett volna találni. Most már saját és nem kijáró orvos kellene, olyan, aki itt lakik — mondogatják a polgármesteri hivatalban, ahol sok intéznivalót okoz a gázvezeték építésének előkészítése is, mert a fővezetéknek idén kell a faluig érnie. Van szép óvodájuk, az önkormányzat gondoskodott már hatmillió forint költséggel az iskola bővítéséről. Olyan körülmények között, hogy az éves költségvetés itt alig haladja meg a huszonnégymillió forintot. A bevételi forrás kevés, mert a lakosság 40 százaléka nyugdíjas. Otthon minden fillér számít. A szadi szövetkezet ide telepített üzeme a gazdaság egészével együtt hervadozik. Pedig mennyi minden rendeznivaló lenne még itt — sorolta Siken- táncz Ferenc polgármester a községházán a közelmúlt örökségének számító gondokat. Összevont osztályok? — Voltak itt régen úgynevezett jegyzőföldek, kántorföldek, amiket most visszaadhatnának a községnek, hogy gazdálkodjon vele. Az Áfész épületeket tulajdonított el — magyarázta a polgármester. Aztán hosszú és a kívülálló számára képtelennek látszó történettel folytatta. A kömyék- szerte elismert, nagy faluk csapatait is sorra verő, a helybeliek által kedvelt labdarúgócsapatnak hamarosan nem lesz hol mérkőznie. A községháza mögé épített pálya ugyanis először a megyei tanács hatáskörébe került a bürokrácia útvesztőin. Utóda, a megyei ön- kormányzat valahogy a nevelő- otthonhoz csatolta, majd a privatizáció révén az Állami Vagyonügynökséghez került. így aztán meg kell értenem, miért hívattak engem a vácdukai képviselők, akikben ugyanaz a sértettség munkál, ami Sikentáncz Ferencben. Aki szerint: — Mindent a fejünk fölött intéz a megye, a mi véleményünket nem hallgatják meg. Ezt mondta Csepreginé Hagy Ildikó tanárnő-képviselő és tanártársa, Törtei Sándor is, akikkel akkor találkoztam az iskolában Novák Lászlóné igazgatónő társaságában, mielőtt még a polgármesterhez indultunk volna. Azt kérték, hogy a nevelőotthonok Nagymarosra helyezésével kapcsolatos vitában hozhassák nyilvánosságra a véleményüket. Erre több okuk, úgymond joguk is van. Az egyik: A vácdukai nevelőotthon elhelyezése azért sem lenne szerencsés, mert az iskolabővítés annak idejáró növendékei miatt is történt, s most kárba vesznének a költségek. Ráadásul a nevelőotthoni gyerekek távozása miatt lecsökkenne a létszám. Az ittma- radók osztályait össze kellene vonni. Az általános iskolában és a nevelőotthonban egyaránt munkanélkülivé válna a személyzet egy része, akik közül lakhelyet is nehezen tudnának változtatni azok, akik szolgálati lakásban élnek. Ám a felnőttek érdekénél is fontosabb a jövő emberpalántáinak sorsa, személyiségének alakulása. A fiúotthon jövője A pedagógiai kérdésekben azért tartja magát illetékesnek a polgármester, mert 1957-től a nyugdíjazásig ott volt diplomás nevelőtanár. Több évet töltött az intézetben Csepreginé is, Törtei tanár úr mellékállásban dolgozik ott. Ezekről a kérdésekről az iskolában kezdtünk hosszú és érzelmektől sem mentes beszélgetést, majd a községházán folytattuk. A falu három vezetőjének és az iskola igazgatójának a véleménye tömören így foglalható össze: A Duna ártere mellett fekvő nagymarosi épületek a folyó közelsége miatt veszélyt jelentenek a gyerekekre. Nem szerencsés a fiúk és a lányok közös épülettömbben való elhelyezése, amit a gyakorlatban megszerzett keserű tapasztalatok és veszélyek ismerete mondat velük. Nagymaros általános iskolája zsúfolt, oda nem fémek be a gyerekek. Vácduka népével is voltak súrlódások, de a falu már elfogadta őket. Am kérdés, hogy ezek a veszélyeztetett családokból idekerült, többen neurotikus alkatú, sok drámát megélt növendékek hogy tudnának egy idegen helyen beilleszkedni? Hogy fogadná őket a lakosság? Végül, ahogy Sikentáncz Ferenc megfogalmazta: —- Ismeretes, hogy a megoldást tulajdonképpen a szobi leánynevelő intézet elhelyezése miatt kell sürgetni. Pedig ezt a kérdést átcsoportosításokkal, Nagymaros nélkül is megoldhatták volna már a megye területén. Vácduka most nem tudna az itt élő 70 gyereknél többet befogadni. Lányokat semmi esetre sem. Ha viszont két családi házat felépítenének még a kastélyparkban, akkor talán a nevelőotthonokban takó többi fiú is otthonra találhatna Vácdukán. Elengedhetetlen, hogy minket is meghallgassanak. Ez a kérdés ránk is tartozik — hangoztatta a polgármester. Az ő és társainak véleménye, a megyei közgyűlés január hetediki ülése után sqm változott. Kovács T. István Kerékpárút, nemcsak biciklistáknak Amikor még álmodni sem lehetett arról, hogy az állam anyagilag támogatja a településeket a helyi kerékpárutak építésében, a kartali önkormányzat — ahogyan mondani szokás: a maga kárán tanulva — belefogott az építkezésbe. Mint Urbán Imre polgármester elmondta: valóban szomorú események ösztönözték a hivatalt arra, hogy belefogjanak. Évről évre nőtt ugyanis a közlekedési balestek száma Kartalon. S az áldozatok, a halált, illetve a maradandó testi károsodást elszenvedettek többsége kerékpározó volt. Olyan nagy a forgalom a főutcánkon — mondta szavai alátámasztásául a polgármester —, mintha a fővárosi nagykörúton lennénk. Nos, a kartaliak döntöttek: nem sajnálják a négymillió forintot — ennyibe került nekik a négy kilométer hosszú, 2,5 méter széles kerékpárút, mely végighalad a főúton, kísérve az autósok számára fenntartott fő közlekedési utat —, melyhez később, a megváltozott állami felfogás révén, közponú pénzek is hozzáadódtak. Ma már ismeretlen fogalom Kartalon az ilyen közlekedési baleset, sőt a kismamák, az iskolából hazatartó gyermekek is szívesen veszik igénybe ezt a jó minőségű aszfaltozott útcsíkot. (mé) Hancsovszki János felvétele Megégett a tulajdonos Nyolc óra 26 perckor Vácott volt egy riasztás: egy Kosdi úti garázstűzhöz hívták a tűzoltókat. Gyors munkájuknak köszönhetően a tűz ugyan nem harapózott el túlságosan, ám így is teljesen kiégett a garázsban álló Volkswagen típusú személygépkocsi. A tűzeset során két polgári személy szenvedett sérülést. A mentők mindkettőjüknél elsőfokú égési sérülést állapítottak meg — kezdte a tegnapi tűzeset-krónika ismertetését Balogh Sándor százados, a Tűzoltóság Pest Megyei Parancsnokságának ügyeletese. A vácin kívül Isasze- gen, Pomázon és Cegléden volt riasztás. (Az utóbbi tévesnek bizonyult.) Pomázon vízlépcsőrepedésnél akadt dolguk a tűzoltóknak, Isasze- gen pedig egy lakás gyulladt ki. Utóbbi esetben személyi sérülés is történt: a lakás tulajdonosát kellett másod-harmadfokú sérülésekkel kórházba szállítani. Dabasi Regio Kalendárium Régi adósságot törlesztettek Piacra került az 1994-es Régió Kalendárium, amit a Dabas környéki önkormányzatok támogatásával a Schulz Bt. Kiadó jelentetett meg. Régi értelemben vett kalendáriumra több évtizede igény volt a térségben. Ennek a felmérése után tavaly jelent meg az első' ilyen jellegű kiadvány, s ennek sikere nyomán került sor az idei folytatásra. Tavaly tizenhét község hely- történeti évfordulóit, helynévmagyarázatait, történelmi személyiségeit, valamint az önkormányzatok és vállalkozók adatait adták közre a szerkesztők. Most viszont a település- rendszerek kialakulásáról és annak korszakairól közölnek ismereteket, melyek iskolai oktatásra is alkalmasak. Ugyancsak újdonságnak számít az egyházi ünnepek időrendi, pontos felsorolása, mely része az általános műveltségnek is. Negyven év alatt sokan elfelejtették — vagy meg sem tanulták —, milyen bibliai eseményhez fűződik a pünkösd, a vízkereszt, vagy a Sarlós Nagyboldogasz- szony megünneplése. Ennek pótlására a tizenkét hónap valamennyi egyházi ünnepét felsorolták, kibővítve az ünnepek miértjével is. Ami úgyszintén régi adósság, végre megjelent egy képekkel illusztrált teljes értékű „leltár” a régió templomairól és kápolnáiról. Az irodalomkedvelők különleges csemegét kaptak. A gyóni születésű, majd gyakran ott tartózkodó Vay Sarolta írónő írásaiból tíz karcolatot válogattak össze. Ezekben a térség XVIII. és XIX. századi társasági eseményeit eleveníti é fel a szerző, aki a század elején szerzett érdemeket extravagáns írásaival. Mint már utaltunk rá, a Régió Kalendárium hiánypótló ki- davány, a régi kalendáriumszerkesztés hagyományait eleveníti fel korszerű formában. A történelmi írások hitelességét Cza- gányi László garantálja, aki Pest megye egyik legkiválóbb helytörténésze, s lakóhelye szerint is kötődik a térséghez. A szép nyomdatechnika a Schulcz cég munkáját dicséri, s Czagányi tanár úr szerkesztőként is kiváló teljesítményt nyújtott. (matula) Bíró György garafikája
