Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-04 / 283. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KICSIKNEK — NAGYOKNAK 1993. DECEMBER 4.. SZOMBAT Jeles napok Miklós (December 6.) Az ünnep névadója, Szent Miklós püspök a IV. század­ban élt. Jótékonyságáról, cso­dáiról volt nevezetes. A legen­da szerint egy alkalommal há­rom szegény leány ablakába három zacskó aranyat dobott, hogy tisztességesen féijhez mehessenek. Talán innen ered, hogy éjszaka, titokban, az ajándékot az ablakba he­lyezve lepik meg a gyereke­ket. A Mikulás név a Miklós szlovák megfelelője, s csak a múlt század végén került a nyelvünkbe, akárcsak a kram­pusz, mely német eredetű szó. A Dunántúlon szinte a közel­múltig élt egy ősi szokás. „Lán­cos Miklósok”-nak nevezték azokat a legényeket, férfiakat, akik bekormozott arccal, lán­cot csörgetve ijesztgették a gye­rekeket és a lányokat. Egy mai gyereknek számta­lan lehetősége van a Mikulással való találkozásra akár az iskolá­ban, akár a szülők munkahe­lyén, de az utcán sem kerülheti el. A Mikulást ábrázoló csokolá­défigurák már hetek óta sora­koznak a polcokon, most már nemcsak a piros ruhások, ha­nem a püspököltözetűek is. Tátrai Zsuzsanna Szabó Lőrinc Esik Szárnya van, de nem madár, repülőgép, amin jár, szél röpíti, az a gépe, így ül a ház tetejére. Ház tetején sok a drót, megnézi a rádiót, belebúj a telefonba, lisztet rendel a malomban. Lisztjét szórja égre-földre, fehér lesz a világ tőle, lisztet prüszköl hegyre- völgyre, fehér már a város tőle: fehér már az utca, fehér már a muszka, pepita a néger, a hó nincs Fekete Péter, sehol, de sehol nincs, más fekete, csak a Bodri kutyának az orra hegye — és reggel az utca, a muszka, a néger, a taxi, a Maxi, a Bodri, a Pé­ter és ráadásul a rádió mind azt kiabálja, hogy esik a hó! Aforizmák Ne vágjunk fel! A tudósok kiderítették: volt olyan ősünk, aki még a fáról sem tudott lejönni. * A legtöbb helyen a közvetlen főnök is a munkahelyi ártal­mak közé tartozik. * A mezőgazdaságban is hódít a munkamegosztás. Egyesek szántanak és vetnek, míg mások kizárólag csak aratnak. * Ez a gyerek pontosan az apjára ütött... De mekkorákat! * Az emberek nem egyformák... Van aki a száját tartja, van aki a markát. * Gyakorlatlan munkaerő... A könyökét már tudja használni, a fejét meg nem. * Háziorvosunk megszállott numizmatikus... Persze a papír­pénzt is elfogadja. * Nincs nagy különbség köztünk... Neki villája van, nekem csak kanalam. * Csak mese az, hogy a jó elnyeri jutalmát... Nálunk már rég elfogyott a jutalomkeret. K. Gy. M. Ajándék Szentendrének — Deim Pál képeslapmontázsa Jóska, a rossz gyerek Jóska rossz gyerek volt. Meghúzta a macskák farkát, megdobálta a kutyákat, cibál- ta a lányok haját, az öreg né­nikre pedig nyelvet öltött. Az iskolában verekedett, el­gáncsolta a kisebbeket, még óra alatt is, ha a tanító néni nem nézett oda, galádabbnál galádabb dolgokkal szórako­zott. Nem volt tőle nyugta senkinek. Megkérdezték számtalan­szor: — Kisfiam, miért vagy rossz, miért nem vagy in­kább jó? S ő újra meg újra így fe­lelt: — Mert jónak lenni olyan rossz... A feleletnek ebbe a részé­be beleborzongott, de máris gyönyörteljes mosoly ömlött el az arcán, mert így folytat­ta: — ...és rossznak lenni olyan jó! Az iskolai padszomszéd- ja, Jancsi bezzeg jó volt. Ő, ha egy macskával találko­zott, megsimogatta, a ku­tyáknak odaadta az uzsonná­ja felét, segített a lányoknak a táskájukat cipelni, ha pe­dig meglátta, hogy egy öreg néni át akar menni az úttes­ten, de fél a nagy forgalom­tól, máris odafutott és átve­zette. Jancsit mindenki dicsérte. Telt-múlt az idő. Egyre hi­degebb és hidegebb lett. Már nagykabátban jártak is­kolába. Aztán leesett a hó is. Vastag, puha hótakaró fedte a földet, amerre pedig sokan jártak rajta, jegessé tapos­ták. Ez kellett Jóskának! A puha hóból kemény hógolyó­kat gyúrt, s nagyokat neve­tett, ha eltalált velük valakit. A jégen csúszkálva igyeke­zett másokat fellökni. Akik csak észrevették, már mene­kültek előle. Egyszer lyukasórájuk volt. Jóska felfigyelt rá, hogy noha nem utasította ilyesmire senki, Jancsi még­is buzgón körmöl valamit. — Hát te mit írsz? — kér­dezte tőle. — Levelet. — Micsoda levelet? — A Mikulás bácsinak. — A Mikulás bácsinak? Miért? — Mert nagyon szeretnék egy repülőgépet. Távirányí­tósat. Megkérem rá a Miku­lás bácsit, hogy ha lehetsé­ges, ilyet hozzon nekem. Távirányítós repülőgép! Hűha! Jóskának szöget ütött fejébe a dolog. Egy távirá­nyítós repülőgép, az jó le­het. Száll, csak száll fenn a levegőben, s amerre ő akar­ja, arra veszi az irányt. Mi lenne, ha ő is levelet írna a Mikulás bácsinak égy távirá­nyítós repülőgépért? Hiszen a Mikulás bácsi hoz minden­félét, tavaly is hozott kérés nélkül, teljesen magától... Igenám, de Jancsi jó, ő meg rossz. S apuka tavaly azt mondta, hogy a Mikulás bá­csi csak a jó gyerekeket sze­reti, hozzájuk biztosan csak azért jött, mert eltévesztette a lakáscímet. Azonban a táv­irányítós repülőgépre olyan nagyon elkezdett sóvárogni, hogy noha tudta, reménye alig lehet kérése teljesítésé­re, mégis megírta miatta a le­velet a Mikulás bácsinak. Sokat forgolódott azon az éjszakán, amelyen a Miku­lás bácsi járt házról házra. Mikor felébredt, úgy érezte, álmosabb, mint amikor lefe­küdt. Nem akaródzott felkel­ni. Anyuka nyitott be a szo­bába: — Jóska! Nem tudod, mi­lyen nap van ma? Meg .se né­zed, mit hozott a Mikulás bá­csi? — Nem érdekel! — morog­ta. Már előre szomorú volt a csalódástól. De egyszer csak... meglátott valamit az ablakánál! A repülőgép! A távirányítós repülőgép! — Anyuka! Anyuka! Hát ez hogy lehet?! Hát én rossz vagyok! És... És akkor most... Hát miért...? Miért kapok én repülőgépet? — Nem örülsz neki? Ó! Hogy nem örül-e? Hát a szíve mindjárt kiugrik az örötől! — A Mikulás bácsi azt akarta, hogy örülj — mondta anyuka, s azzal kiment regge­lit készíteni. Azt akarta, hogy örüljön... A Mikulás bácsi azt akarta, hogy ő örüljön. De hát miért? Mikor az iskola felé bakta­tott, még akkor is ezen gon­dolkodott. S egyszer csak egy kicsi fiút látott, amint áll egy kerítés tövében és sír ke­servesen.- Máskor meghúzta volna a fülét, hadd sírjon még jobban. De most vala­hogy nem volt kedve a fülhú­záshoz. Megkérdezte: — Miért síílf0 —■- Mert elveszett a kesz­tyűm! Jóska sóhajtott, s megfogta a tökmag kezét: — Na gyere^ megkeressük! Meg is találták hamarosan egy bokor alatt": A kisfiú hálá­san, csillog» gémmel kö­szönte meg Jőjlpínák a segít­séget. Sugárzott az örömtől. Jóska csak ámult-bámult: ő is tud örömet okozni. Akár a Mikulás bácsi. Majdnem úgy­Nádudvari Anna A Mikulás teája Gyermekrejtvény Valahol a kékhegy te­tején, a fenyőfák kö­zött a fenyőtündérek hét pej lovat kötöttek a Mikulás ajándékokkal megra­kott hatalmas szánkója elé. A Mikulás hátára vette puttonyát, felült a szánkóra és elindult ajándékosztó kőrútjára. A fe­nyőfák közötti kanyargós úton szinte repült a szán. Tudta, hogy a gyerekek már nagyon váiják. Sietett, hogy mire a nap kibukik a keleti égbolton — maga mögött hagyva az éjsza­ka sötétjét — az ablakokba ki­tett csizmák megteljenek aján­dékaival. Aki szeretné meglátni, hogy csizmájába mikor rejti ajándé­kát a Mikulás, megláthatja, ha meghallja a lovak nyakába kö­tött csengő finom csilingelősét. Ha az ablakod alatt szól a csen­gő, nálad jár a Mikulás. Ági is erre a csengőszóra várt, s közben meglepetést ké­szített a Mikulásnak. Az ablaka előtti kiskertet vastag hótakaró fedte. Ide, a kerti pad mellé épí­tett egy hatalmas hóembert. Ka­lapot rakott a fejére és meleg sálat csavart a nyaka köré. — így ni, most már nem fogsz fázni — nyugtatta meg emberét, aki nagy érdeklődés­sel nézte Ági sürgölődését. De bárhogy is törte a fejét, nem tudta kitalálni, hogy mire ké­szül. Ági végül egy termoszba for­ró teát öntött, és a padra egy ko­sárba tette. Most már jöhet a Mikulás — gondolta —, majd a forró tea felmelegíti. Közben beesteledett, csilla­gok gyúltak az égen. Ági elkö­szönt a hóembertől, kitisztította a csizmáját és kitette az ablak­ba. Hideg volt, az ablaküvegre már jégvirágokat rajzolt a tél. Ági lefeküdt aludni, de nem jött álom a szemére. Igazából nem is akart aludni, a Mikulás­sal szeretett volna találkozni. Egyszer csak a távolból finom csengőszót hallott. Gyorsan fel­öltözött és kiszaladt az udvar­ra. Nem akart hinni a szemé­nek. A hóember mellett a pá­don ült a Mikulás és teát ivott. Amikor észrevette Ágit, oda­ment hozzá és megköszönte a finom teát. — Úgy hallottam, nagyon jó kislány vagy. Megérdemled, hogy a csizmádba ajándék ke­rüljön. De most már el kell mennem, mert sok helyen vár­nak még rám — mondta a Mi­kulás. Ági ahogy reggel felébredt, az ablakhoz sietett. Csizmájá­ban sok-sok ajándék volt. Az éjjel ébren voltam vagy álmod­tam? — tűnődött. Kiment a hó­emberhez — és micsoda megle­petés! A hóember csizmája is tele volt ajándékokkal, és mel­lette a termosz... üres. Polgár Jutka Bag i i s— b P---­i * t 1 t o U & ti lí i» u 1*1 to u u a IA t?" u >* u «, » 11 0. á ik ur 34 h U WO ki E“ vs i __ «»4 I Mai rejtvényünk a Mikulásról szól. Vízszintes: 1. Szent Mik­lósnak az egyházban betöltött szerepe. 13. Német kikötővá­ros. 15. Afrikai főváros lakója. 16. Létező. 17. Mikor élt Szent Miklós? 19. Nem fontos. 21. Eljátszató. 23. Csurgó. 24. Arra. 25. Női név. 27. D.G. 28. Angol idő. 30. Indíték. 32. Tor. 33. Ez idő. 35. N. R. A. D. 36. Sajnáló. 39. Az okból. 40. Hol élt Szent Miklós? 44. Felkiáltószó. 45. Magasra tesz. 46. Vanádium jele. 47. Mutatószó. Függőleges: 1. Alvilági folyó. 2. Határozórag fordítva. 3. Ittrium jele. 4. Nem lesz. 5. Érd vége! 6. Egyik szülő. 7. Föld­művelő eszköz. 8. Régi kínzóeszköz. 9. Erbium jele. 10. Felfo­gom belőle. 11. A feszültség jele. 12. Kifent. 14. Izom. 16. Díszei. 18. Legjobb. 20. Első. 22. Duplán: afrikai dobféle. 25. Eltemet-e? 26. Vissza: panasz szava. 29. Nem hajlik. 31. Fél­sziget a Fekete-tengerben. 34. Alul. 37. Á.I.A. 38. Vízinö­vény. 40. Kicsinyítő képző. 4L Talmi. 42. Kettős betű. 43. Pá­ra! Kedves Gyerekek! A vastag betűkkel szedett sorok megfejté­sét — a többi decemberi megfejtéssel együtt — január 10-ig egy levelezőlapon küldjétek be szerkesztőségünk címére. Ne fe­ledjétek, már egyetlen helyes megfejtéssel is lehet nyerni!

Next

/
Thumbnails
Contents