Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-04 / 283. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KICSIKNEK — NAGYOKNAK 1993. DECEMBER 4.. SZOMBAT Jeles napok Miklós (December 6.) Az ünnep névadója, Szent Miklós püspök a IV. században élt. Jótékonyságáról, csodáiról volt nevezetes. A legenda szerint egy alkalommal három szegény leány ablakába három zacskó aranyat dobott, hogy tisztességesen féijhez mehessenek. Talán innen ered, hogy éjszaka, titokban, az ajándékot az ablakba helyezve lepik meg a gyerekeket. A Mikulás név a Miklós szlovák megfelelője, s csak a múlt század végén került a nyelvünkbe, akárcsak a krampusz, mely német eredetű szó. A Dunántúlon szinte a közelmúltig élt egy ősi szokás. „Láncos Miklósok”-nak nevezték azokat a legényeket, férfiakat, akik bekormozott arccal, láncot csörgetve ijesztgették a gyerekeket és a lányokat. Egy mai gyereknek számtalan lehetősége van a Mikulással való találkozásra akár az iskolában, akár a szülők munkahelyén, de az utcán sem kerülheti el. A Mikulást ábrázoló csokoládéfigurák már hetek óta sorakoznak a polcokon, most már nemcsak a piros ruhások, hanem a püspököltözetűek is. Tátrai Zsuzsanna Szabó Lőrinc Esik Szárnya van, de nem madár, repülőgép, amin jár, szél röpíti, az a gépe, így ül a ház tetejére. Ház tetején sok a drót, megnézi a rádiót, belebúj a telefonba, lisztet rendel a malomban. Lisztjét szórja égre-földre, fehér lesz a világ tőle, lisztet prüszköl hegyre- völgyre, fehér már a város tőle: fehér már az utca, fehér már a muszka, pepita a néger, a hó nincs Fekete Péter, sehol, de sehol nincs, más fekete, csak a Bodri kutyának az orra hegye — és reggel az utca, a muszka, a néger, a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter és ráadásul a rádió mind azt kiabálja, hogy esik a hó! Aforizmák Ne vágjunk fel! A tudósok kiderítették: volt olyan ősünk, aki még a fáról sem tudott lejönni. * A legtöbb helyen a közvetlen főnök is a munkahelyi ártalmak közé tartozik. * A mezőgazdaságban is hódít a munkamegosztás. Egyesek szántanak és vetnek, míg mások kizárólag csak aratnak. * Ez a gyerek pontosan az apjára ütött... De mekkorákat! * Az emberek nem egyformák... Van aki a száját tartja, van aki a markát. * Gyakorlatlan munkaerő... A könyökét már tudja használni, a fejét meg nem. * Háziorvosunk megszállott numizmatikus... Persze a papírpénzt is elfogadja. * Nincs nagy különbség köztünk... Neki villája van, nekem csak kanalam. * Csak mese az, hogy a jó elnyeri jutalmát... Nálunk már rég elfogyott a jutalomkeret. K. Gy. M. Ajándék Szentendrének — Deim Pál képeslapmontázsa Jóska, a rossz gyerek Jóska rossz gyerek volt. Meghúzta a macskák farkát, megdobálta a kutyákat, cibál- ta a lányok haját, az öreg nénikre pedig nyelvet öltött. Az iskolában verekedett, elgáncsolta a kisebbeket, még óra alatt is, ha a tanító néni nem nézett oda, galádabbnál galádabb dolgokkal szórakozott. Nem volt tőle nyugta senkinek. Megkérdezték számtalanszor: — Kisfiam, miért vagy rossz, miért nem vagy inkább jó? S ő újra meg újra így felelt: — Mert jónak lenni olyan rossz... A feleletnek ebbe a részébe beleborzongott, de máris gyönyörteljes mosoly ömlött el az arcán, mert így folytatta: — ...és rossznak lenni olyan jó! Az iskolai padszomszéd- ja, Jancsi bezzeg jó volt. Ő, ha egy macskával találkozott, megsimogatta, a kutyáknak odaadta az uzsonnája felét, segített a lányoknak a táskájukat cipelni, ha pedig meglátta, hogy egy öreg néni át akar menni az úttesten, de fél a nagy forgalomtól, máris odafutott és átvezette. Jancsit mindenki dicsérte. Telt-múlt az idő. Egyre hidegebb és hidegebb lett. Már nagykabátban jártak iskolába. Aztán leesett a hó is. Vastag, puha hótakaró fedte a földet, amerre pedig sokan jártak rajta, jegessé taposták. Ez kellett Jóskának! A puha hóból kemény hógolyókat gyúrt, s nagyokat nevetett, ha eltalált velük valakit. A jégen csúszkálva igyekezett másokat fellökni. Akik csak észrevették, már menekültek előle. Egyszer lyukasórájuk volt. Jóska felfigyelt rá, hogy noha nem utasította ilyesmire senki, Jancsi mégis buzgón körmöl valamit. — Hát te mit írsz? — kérdezte tőle. — Levelet. — Micsoda levelet? — A Mikulás bácsinak. — A Mikulás bácsinak? Miért? — Mert nagyon szeretnék egy repülőgépet. Távirányítósat. Megkérem rá a Mikulás bácsit, hogy ha lehetséges, ilyet hozzon nekem. Távirányítós repülőgép! Hűha! Jóskának szöget ütött fejébe a dolog. Egy távirányítós repülőgép, az jó lehet. Száll, csak száll fenn a levegőben, s amerre ő akarja, arra veszi az irányt. Mi lenne, ha ő is levelet írna a Mikulás bácsinak égy távirányítós repülőgépért? Hiszen a Mikulás bácsi hoz mindenfélét, tavaly is hozott kérés nélkül, teljesen magától... Igenám, de Jancsi jó, ő meg rossz. S apuka tavaly azt mondta, hogy a Mikulás bácsi csak a jó gyerekeket szereti, hozzájuk biztosan csak azért jött, mert eltévesztette a lakáscímet. Azonban a távirányítós repülőgépre olyan nagyon elkezdett sóvárogni, hogy noha tudta, reménye alig lehet kérése teljesítésére, mégis megírta miatta a levelet a Mikulás bácsinak. Sokat forgolódott azon az éjszakán, amelyen a Mikulás bácsi járt házról házra. Mikor felébredt, úgy érezte, álmosabb, mint amikor lefeküdt. Nem akaródzott felkelni. Anyuka nyitott be a szobába: — Jóska! Nem tudod, milyen nap van ma? Meg .se nézed, mit hozott a Mikulás bácsi? — Nem érdekel! — morogta. Már előre szomorú volt a csalódástól. De egyszer csak... meglátott valamit az ablakánál! A repülőgép! A távirányítós repülőgép! — Anyuka! Anyuka! Hát ez hogy lehet?! Hát én rossz vagyok! És... És akkor most... Hát miért...? Miért kapok én repülőgépet? — Nem örülsz neki? Ó! Hogy nem örül-e? Hát a szíve mindjárt kiugrik az örötől! — A Mikulás bácsi azt akarta, hogy örülj — mondta anyuka, s azzal kiment reggelit készíteni. Azt akarta, hogy örüljön... A Mikulás bácsi azt akarta, hogy ő örüljön. De hát miért? Mikor az iskola felé baktatott, még akkor is ezen gondolkodott. S egyszer csak egy kicsi fiút látott, amint áll egy kerítés tövében és sír keservesen.- Máskor meghúzta volna a fülét, hadd sírjon még jobban. De most valahogy nem volt kedve a fülhúzáshoz. Megkérdezte: — Miért síílf0 —■- Mert elveszett a kesztyűm! Jóska sóhajtott, s megfogta a tökmag kezét: — Na gyere^ megkeressük! Meg is találták hamarosan egy bokor alatt": A kisfiú hálásan, csillog» gémmel köszönte meg Jőjlpínák a segítséget. Sugárzott az örömtől. Jóska csak ámult-bámult: ő is tud örömet okozni. Akár a Mikulás bácsi. Majdnem úgyNádudvari Anna A Mikulás teája Gyermekrejtvény Valahol a kékhegy tetején, a fenyőfák között a fenyőtündérek hét pej lovat kötöttek a Mikulás ajándékokkal megrakott hatalmas szánkója elé. A Mikulás hátára vette puttonyát, felült a szánkóra és elindult ajándékosztó kőrútjára. A fenyőfák közötti kanyargós úton szinte repült a szán. Tudta, hogy a gyerekek már nagyon váiják. Sietett, hogy mire a nap kibukik a keleti égbolton — maga mögött hagyva az éjszaka sötétjét — az ablakokba kitett csizmák megteljenek ajándékaival. Aki szeretné meglátni, hogy csizmájába mikor rejti ajándékát a Mikulás, megláthatja, ha meghallja a lovak nyakába kötött csengő finom csilingelősét. Ha az ablakod alatt szól a csengő, nálad jár a Mikulás. Ági is erre a csengőszóra várt, s közben meglepetést készített a Mikulásnak. Az ablaka előtti kiskertet vastag hótakaró fedte. Ide, a kerti pad mellé épített egy hatalmas hóembert. Kalapot rakott a fejére és meleg sálat csavart a nyaka köré. — így ni, most már nem fogsz fázni — nyugtatta meg emberét, aki nagy érdeklődéssel nézte Ági sürgölődését. De bárhogy is törte a fejét, nem tudta kitalálni, hogy mire készül. Ági végül egy termoszba forró teát öntött, és a padra egy kosárba tette. Most már jöhet a Mikulás — gondolta —, majd a forró tea felmelegíti. Közben beesteledett, csillagok gyúltak az égen. Ági elköszönt a hóembertől, kitisztította a csizmáját és kitette az ablakba. Hideg volt, az ablaküvegre már jégvirágokat rajzolt a tél. Ági lefeküdt aludni, de nem jött álom a szemére. Igazából nem is akart aludni, a Mikulással szeretett volna találkozni. Egyszer csak a távolból finom csengőszót hallott. Gyorsan felöltözött és kiszaladt az udvarra. Nem akart hinni a szemének. A hóember mellett a pádon ült a Mikulás és teát ivott. Amikor észrevette Ágit, odament hozzá és megköszönte a finom teát. — Úgy hallottam, nagyon jó kislány vagy. Megérdemled, hogy a csizmádba ajándék kerüljön. De most már el kell mennem, mert sok helyen várnak még rám — mondta a Mikulás. Ági ahogy reggel felébredt, az ablakhoz sietett. Csizmájában sok-sok ajándék volt. Az éjjel ébren voltam vagy álmodtam? — tűnődött. Kiment a hóemberhez — és micsoda meglepetés! A hóember csizmája is tele volt ajándékokkal, és mellette a termosz... üres. Polgár Jutka Bag i i s— b P---i * t 1 t o U & ti lí i» u 1*1 to u u a IA t?" u >* u «, » 11 0. á ik ur 34 h U WO ki E“ vs i __ «»4 I Mai rejtvényünk a Mikulásról szól. Vízszintes: 1. Szent Miklósnak az egyházban betöltött szerepe. 13. Német kikötőváros. 15. Afrikai főváros lakója. 16. Létező. 17. Mikor élt Szent Miklós? 19. Nem fontos. 21. Eljátszató. 23. Csurgó. 24. Arra. 25. Női név. 27. D.G. 28. Angol idő. 30. Indíték. 32. Tor. 33. Ez idő. 35. N. R. A. D. 36. Sajnáló. 39. Az okból. 40. Hol élt Szent Miklós? 44. Felkiáltószó. 45. Magasra tesz. 46. Vanádium jele. 47. Mutatószó. Függőleges: 1. Alvilági folyó. 2. Határozórag fordítva. 3. Ittrium jele. 4. Nem lesz. 5. Érd vége! 6. Egyik szülő. 7. Földművelő eszköz. 8. Régi kínzóeszköz. 9. Erbium jele. 10. Felfogom belőle. 11. A feszültség jele. 12. Kifent. 14. Izom. 16. Díszei. 18. Legjobb. 20. Első. 22. Duplán: afrikai dobféle. 25. Eltemet-e? 26. Vissza: panasz szava. 29. Nem hajlik. 31. Félsziget a Fekete-tengerben. 34. Alul. 37. Á.I.A. 38. Vízinövény. 40. Kicsinyítő képző. 4L Talmi. 42. Kettős betű. 43. Pára! Kedves Gyerekek! A vastag betűkkel szedett sorok megfejtését — a többi decemberi megfejtéssel együtt — január 10-ig egy levelezőlapon küldjétek be szerkesztőségünk címére. Ne feledjétek, már egyetlen helyes megfejtéssel is lehet nyerni!
