Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-31 / 305. szám

Vendégeink voltak 1993-ban Neves politikusok, közéleti személyiségek látogattak el a búcsú­zó esztendőben szerkesztőségünkbe. Megtisztelték a Pest Me­gyei Hírlapot azzal, hogy elfogadták meghívásunkat és kifejtet­ték gondolataikat; a beszélgetéseket a nyár közepétől rendsze­resen közöltük lapunkban. Célunk, s ezt minden esetben hang­súlyoztuk, nem az volt, hogy össztüzet zúdítsunk rájuk, ellenke­zőleg, olyan fórumot kívántunk nyújtani, ahol vendégeink hite­lesen, tartalmi korlátozás nélkül mondhatják el véleményüket. Ezúttal — a megjelenés sorrendjében — egy-egy, úgy véljük, jellemző gondolatot idézünk fel a nyilatkozatokból. POZSGAY IMRE országgyűlési képviselő, a Nemzeti Demokrata Szövetség elnöke: — Ma egyesek fanyalogva, vagy fölényeskedve beszélnek arról, aki közösséget emleget, avagy vad naci­onalizmussal gyanúsítják. Erre az a válaszom: ha nemzeti közösség nem létezik, hiányzik az a hazafiságra, nemzeti elkötelezettségre, a jó tulaj­donságaink megőrzésére épülő érték­rend, amely a közösséget összetart­ja, akkor miben különbözünk a világ­ban szerteszét élő bérrabszolgáktól... f / PONGRÁTZ GERGELY, az '56-os Magyarok Világszövetségé­nek elnöke: — Sokan szememre vetik, hogy időnként meghatódom és sírok. Igen. de csak akkor, ha a bajtársaim­ról vagy a hazámról van szó. Aki­kért én a könnyeimet ejtem, azok megérdemlik az egész nemzet köny- nyeit. És senki ne értse félre ezeket a könnyeket, mert nem a gyengesé­gemet, hanem éppen ellenkezőleg, a keménységemet jelentik. Kemény vagyok, és az elveimért hajlandó lennék meghalni is. KÓNYA IMRE Pest megyei or­szággyűlési képviselő: — Csakis felelős politizálás hitele­síti a nemzeti erőket, és nem a még­oly szép elgondolások a nemzeti ösz- szefogásról. Lehet, hogy az MDF né­mileg megkopott a kormányzásban, de nem hiszem, hogy hitelesebbek lennének azok, akik részt vállaltak az elmúlt évtizedek egyáltalán nem nemzeti politizálásában és nevüket adták egy olyan időszakhoz, amely 1990-ben, hála Istennek, egyértelmű­en lejárt. GYURKÓ JÁNOS környezetvé­delmi és területfejlesztési mi­niszter: — A szocializmus évtizedei­ben ebben az országban ott lett baj, ahol csináltak valamit, és ott, ahol nem csináltak semmit. Válságtérségek alakultak ki ott, környezetvédelmi szempontból is, ahol — a vas és az acél orszá­ga jegyében — megvalósultak a gigantikus beruházások, és ott is, ahol semmit nem fejlesztettek, ahol nincs vízvezeték, csatorna- hálózat. CSURKA ISTVÁN író-politikus, országgyűlési képviselő: — Mi magyarok soha nem le­szünk egyetértő nemzet. Létele­münk az egymás iránti bizalmatlan­ság, a kritikus szemmel való figye­lés, a pártoskodás. És mert ilyenek vagyunk, időnként arra vágyunk, hogy valami nagyot és közöset al­kossunk. Voltak a történelmünknek olyan pillanatai, amikor ez sikerült, anélkül, hogy valaki ezt szorgalmaz­ta volna. Példa erre az ötvenhatos forradalmunk is. ' ßf * f\ SURJÁN LÁSZLÓ népjóléti mi­niszter, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke: — Szárszón többek között arról beszéltem, hogy a nemzeti kultúra ápolása és terjesztése előfeltétele az egyetemes kultúrához való kötődé­sünknek. Károsnak tartom az olyan modernizációt, amely kizárja a nem­zeti értékeket, mert az egyetemes kultúra értékeit is csak akkor tud­juk befogadni, ha van hová. El­mondtam, hogy minden ország, minden társadalom legfőbb talpkö­ve a tiszta erkölcs. JESZENSZKY GÉZA külügymi­niszter: — A nemzet az elmúlt három évben példás türelemmel viselte — talán öntudatlanul is — a ne­héz, népszerűtlen intézkedéseket. Egyfajta hallgatólagos támogatást adott. Remélem, a teljesítményt is mérlegelve meglepetést fog okoz­ni a választáson, s a nagyon sok­szor leírt, a külföldi sajtóban is szerény népszerűségre ítélt MDF rácáfol a közvéleménykutatás kö­vetkeztetéseire. SZŰRÖS MÁTYÁS, az Ország- gyűlés alelnöke: — Jómagam rendre azt tapasz­talom, a magam példáján is, hogy ha ma valaki Magyarorszá­gon megvallja hazafias érzéseit, bizonyos körökben megütközést vált ki. Holott: joga van ehhez bárkinek. Engedtessék már meg ez annak is, aki úgy ítéli meg: igenis, a magyarság önazonossá­gát erősíteni kell, a szülőföld iránti elkötelezettséget, szerete- tet tudatosítani kell. SZENDREI LÁSZLÓ, a Hon­védelmi Minisztérium politikai államtitkára: — Ha minden fiatal tisztában lenne a demokrácia, a haza és a hatalom fogalmával, többet mon­dana számára a nép, a nemzet, a hazaszeretet kifejezés is. Ennyi „politikát” meg kell engedni, sőt, meg kell követelni a magyar honvédségben, mert nem vakon kell a hazát szeretni és védeni, hanem elkötelezetten, tudatosan. fi 1lmm ^ SCHAMSCHULA GYÖRGY közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: , — A gazdasági fölény megőrzé­se és növelése célunk kell legyen, mert ezáltal lehetőségünk nyílik ar­ra, hogy a magyarság érdekeit hatá­rainkon innen és túl érvényesítsük. A pénzügyi műveletek ugyanazok New York-ban, Londonban, Tokió­ban és Budapesten, vagyis mondhat­juk, hogy nemzetköziek, de a gazda­ságpolitikánknak, amelynek a pénz­ügyeink csak egy részét jelentik, igenis nemzetinek kell lenni. BALSAI ISTVÁN igazságügy-mi­niszter: — ...eddig egyetlen bűnös sem kért bocsánatot. Egyedül az orosz elnök, Borisz Jelcin követte meg a magyarokat, pedig a legnagyobb vé­rengzések elkövetői nem az oro­szok voltak, és az sem valószínű, hogy a terror hazai irányítói min­den esetben szovjet nyomásra csele­kedtek... A politikai felelősséget viselők bű­nösségét sokkal nehezebb bizonyíta­ni, mint a végrehajtókét. KESZTHELYI FERENC váci megyés püspök: — Mi azt mondjuk: figyeljétek, hogy az elmúlt három-négy év alatt kik voltak azok, akik hitetekkel, az egyház céljaival összhangban sza­vaztak, tevékenykedtek, s őt jelöljé­tek, támogassátok, rá szavazzatok. Aki pedig ellenkezőképpen cseleke­dett, ne kapjon egy katolikus hívő­től sem szavazatot... Kétségtelen: súlyos bűnt követ el az, aki a haza sorsával nem törődve passzív ezek­kel a dolgokkal kapcsolatban. CSÉPE BÉLA, a Keresztényde­mokrata Néppárt parlamenti képviselőcsoportjának vezetője: — A lelkekre leginkább az egy­házi tanítás képes hatni, és csak ezen az úton lehet erősíteni a két nemes alapeszmény, a szeretet és a szolidaritás tudatát. Ha ez sike­rül, akkor a gazdaságban is keve­sebb lesz a harácsolás, az adócsa­lás, a szerződésszegés, vagyis mér­séklődnek a gazdaságot, végső so­ron a társadalmat sújtó anyagi ká­rok. INCZÉDY JÁNOS, a Pest Me­gyei Közgyűlés elnöke: — Nemcsak történelmi hagyo­mányaink szólnak a megyerend­szer mellett, a közigazgatás közép­szintje, a területi önkormányzatok mindenütt megtalálhatók a fejlett nyugati országokban is. Csakhogy azokban nem felülről szabják meg a feladatokat, s adják hozzá a pénzt, hanem maguk a polgárok, a települések szövetkeznek egy-egy erejüket, hatáskörüket meghaladó feladatra. SKULTÉTY SÁNDOR köztár­sasági megbízott, címzetes ál­lamtitkár: — Olyan csodálatos a magyar nyelv, igazán nem okozhat gon­dot a szavak értelmezése. A képvi­selő olyan személyt jelent, aki képvisel valakit, vagy valakiket. Ha egy képviselő nem jár el a kép­viselő-testület üléseire, akkor va­jon képviselőnek nevezhető? Alig­ha. (Erdúsi Ágnes és Vimola Károly felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents