Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-31 / 305. szám
PEST Ára: 13,50 forint 1993. DECEMBER 31., PENTEK XXXVII. ÉVFOLYAM, 305. SZÁM A kommunisták a birtok közösségének védelmére az első keresztyénekre hivatkoznak. — A különbség e kettő' között csak abban fekszik, hogy az első' keresztyének vagyonukat azért osztották meg, mert magasabb czél után törekedve azt megvetették, míg a kommunisták a közösséget azért követelik, mert az anyagi élvezetet mindenek felébe tévén, az egyenlőségnek csak annyiban tulajdonítanak fontosságot, mennyiben az a vagyonra és anyagi élvezetre is kiterjed. Báró Eötvös József gondolatai a 9. oldalon Kormányszóvivői tájékoztató Döntés a Gödöllői Tangazdaságról Számos döntés, határozat született tegnap az évzáró kormányülésen. A kabinet napirendjéről beszámolva Juhász Judit szóvivő elmondta. hogy a többi között a családjogi törvényt érintő módosító javaslatokat fogalmaztak meg. Erre azért volt szükség, mert hazánk is kötelezettséget vállalt arra, hogy családjogi szabályozását összhangba hozza a gyermekek jogállásáról szóló ENSZ-egyezménnyel, amelyhez Magyarország 1990-ben csatlakozott. A módosítások nyomán fontos szemléletbeli változás lesz, hogy a gyermek, mint autonóm személyiség, aktívan részt vehet a sorsát érintő kérdések eldöntésében. (A módosításról lapunk 4. oldalán részletesen tájékoztatunk.) Határozat született számos gazdasági jellegű kérdésben is. így például a kabinet módosította a részben vagy teljesen tartósan állami tulajdonban maradó gazdálkodó szervezetekről szóló korábbi kormányrendeletet. A döntés értelmében néhány országos jelentőségű köz- szolgáltató szervezet tulajdonosi jogát az AV Rt.-tői az érintett szaktárcák vezetői veszik át. Így például a regionális vízművek tulajdonosi joga a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumhoz, a geodéziai és térképészeti cégeké pedig a földművelésügyi miniszterhez kerül. Ezzel egyidejűleg a kormány döntött arról is, hogy néhány esetben indokolatlan az állami tulajdoni többség fenntartása. Ez érinti egyebek mellett a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt.-t, a Gödöllői Tangazdaságot, a Dél-Pest megyei Mezőgazdasági Rt.-t. * Borisz Jelcin, az Orosz Föderáció elnöke és Viktor Csemomirgyin kormányfő üzenetben köszöntötték Bo- ross Pétert, miniszterelnökké történt választása alkalmából. Six to Durán-Ballén, az Ecuadori Köztársaság elnöke szintén üzenetet küldött. Látogatás a pezsgőbirodalomban Amikor 1668-ban Dom Pérignon, francia apátsági pincemester a maradék cukrot tartalmazó bort vastagfalú palackba töltötte, s parafadugóval jól ledugaszolta, majd a pince mélyére rejtette, s ezzel egy új, nemes italt készített, még nem sejthette, hogy néhány száz év múlva a pezsgő' lesz a szilveszteri koccintások főszereplője. Törley József, a magyar pezsgőgyártás elindítója viszont már világosan látta száztíz évvel ezelőtt, hogy a pezsgő az ünnepségek fénypontja lesz. Különösen, ha készítői tudják, hogy előállítása már maga is művészet — hallottuk a Törley pezsgőgyárban, a magyar pezsgőgyártás birodalmában. Riportunk a 4. oldalon olvasható. A madzag végén ott a A fogfájásnál gyötrőbb dolog kevés létezik. Talán az embert — legalábbis úgy veszem észre ellenzéki megnyilvánulásokból — a politikai sikertelenség gyötörheti jobban, mint egy odvas bal alsó hatos. A fájdalomtól pedig így vagy úgy, de szeretünk szabadulni. Idó's barátom mesélt a minap egy régi, gyermekkorából származó történetet. A nagyapjának szörnyű fogfájása volt, miért is az öregúr rászánta magát a művi beavatkozásra. Ez úgy történt — a kor szokásainak megfelelően —, hogy vastag zsineget kötöttek a fájós fogra, a zsineg végét pedig az ajtókilincshez erősítették. Öreg barátomra hárult ezek után a feladat, hogy az ajtót jókora erővel — ami máskor tilos volt a gyermek számára — csapja be. A gyermek feladata teljes tudatában hatalmasat taszított a nyílászárón, s a hatás nem is maradt el. Nagypapa ugyanis a földre zuhant, a kilincs pedig kiszakadt az egyébként vastag tölgyfaajtóból. Csak a fog maradt a helyén makacsul. Körülbelül így járhattak azok az ellenzéki politikusok is, akik sajgó fájdalmuktól (amit az okozott számukra, hogy a hatalomból kiszorultak, s a demokratikus választások után sem miniszterek, sem államtitkárok nem lettek) úgy próbáltak megszabadulni, hogy madzagot kötöttek fájó testrészükre, lelkűkre, szívükre, s a madzag végét jósok — „szakemberek”— kezébe adták. Ezek jósoltak elszabaduló inflációt, nevezetesen háromszámjegyűt, jósoltak húszszázalékos munkanélküliséget, benzináremelések idején jósoltak elnéptelenedő utakat és jósoltak időnként éhínséget, a vérme- sebbje ránk törő kannibalizmust, míg más „táltosok”nem a jövőnket, hanem a múltunkat kezdték boncolgatni, s állapították meg bölcsen, amint az egy jó rabbihoz illik, hogy a magyar kultúrából ha kivonjuk azt a részt, amelyet a magyarországi zsidóság tett hozzá, számunkra nem marad más, mint a bő gatya és a fütyülős barack. Az ilyen jellegű ajtócsapkodások következtében a földre zuhantak, mert a vak is tudja, benzináremelés ide, benzináremelés oda, nem vághat csak úgy neki az útkereszteződésnek, hiszen jönnek-mennek ott a járművek, aki meg nem vak, még azJ is látja, hogy az úgynevezett keleti autók helyett zömében más típusok száguldoznak ma Magyarországon. Az infláció nemhogy nem szabadult el, hanem ellenkezőleg, csökkent, sőt 1993-ban a munkanélküliség növekedésének üteme sem nőtt, hanem lanyhult. Az ellenzéki jóslatok rendre meghiúsultak, s ezek tudatában tán azt is kijelenthetjük, hogy a közvéleménykutató intézetek is ott szerettek kutatgat- ni, ahol nem kunszt olyan eredményekre jutni, amilyenekre jutottak. Ellenzéki köröknek szinte természetes, hogy időnként a Pest Megyei Hírlap sajtó is komoly fájdalmakat okozott. Elmondták, hogy előfizetőink csökkenése miatt látható, mennyire nincs szükség Magyarországon nemzeti és keresztény hangvételű lapra. Magam nem egy olvasó—újságíró-találkozón hangsúlyoztam nézeteimet, melyek erre vonatkozó része azt igyekezett megvilágítani, hogy példányszámunk csökkenése nem kifejezetten nemzeti és keresztény elkötelezettségünkből fakad, hanem inkább azoktól a kiadónkon belüli odvas testrészektől, amelyekre madzagot kéne kötni, s egy hirtelen mozdulattal kirántani őket az épületből. Most ez is megtörtént, ugyanis a Pest Megyei Hírlap terjesztésével megbízott tótumfaktumot a minap gyors mozdulattal a Népszabadság című nagy példányszámú rántotta magához, azaz a jövő esztendőben már ott is dolgozik, ahová eleddig csak érzelmileg kötődött. A Pest Megyei Hírlappal kacsolatban még nagyon sok ellenzéki felfogás látott napvilágot, legutóbb például a Magyar Narancs című lapban, amely bennünket egyenesen náci felfogásúnak minősített, valami olyan ügyből kifolyólag, amit mi nem is értünk, s ami egy olyan zsidó származású hajdani újságíróval kapcsolatos, akit mi állítólag nem steretünk. Én a magam részéről a Magyar Narancsot és a korábban emlegetett Népszabadságot nem szeretem, de ahogy nem tartom fajüldözőnek azokat, akik bennünket nem szeretnek, ugyanúgy az előbbi két lappal (és a sort még hosszasan folytathatnám) kapcsolatos érzelmeim miatt tán magam sem vagyok antiszemitának minősíthető. Ezt bizonyítandó, töredelmesen ígéretet teszek arra, hogy szilveszter éjszakáján a Himnusz meghallgatása után mindazok egészségére és boldogulására fogom emelni pezsgőspoharamat (s remélem, ellenzéki lapok sem fogják azt állítani, hogy 1993-ban húsz százalékkal kevesebben engedhették meg maguknak, hogy szilveszter éjszakáján pezsgőspoharat emeljenek, mint az utolsó békeévekben, 1989-ben), felekezeti hovatartozás nélkül, tartsa bár magát románnak, szlováknak, szerbnek, németnek vagy magyarnak, akik nem sajognak úgy, mint egy odvas bal alsó hatos. De a sajgóknak is ígérem, én a következő esztendőben sem kívánok rájuk madzagot kötni. S remélem, nekik sem áll szándékukban ilyen eszközzel kirántani kezemből a poharat, hanem megelégednek annyival, hogy poharamba néhány keserű cseppet próbálnak cseppenteni. Ha csak ezt tapasztalom, akkor örömmel fogom megállapítani: 1994-ben is minden a helyén maradt. Helyén a pezsgőspoharam ugyanúgy, mint a kormány, s az igen tisztelt ellenzék, s az ő igen tisztelt (csak éppen kezelésre szoruló) sajgó sajtókörei. Vödrös Attila
