Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-30 / 304. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. DECEMBER 30.. CSÜTÖRTÖK Dunaharaszti túljutott az első körön Az árverés reggelig tartott Megyénkben az elsők között Dunaharasztiban fejez­ték be a kárpótlásra kijelölt földek árverezését. Dr. Surányi János, a település földrendező bizottságának elnöke számolt be arról, hogy miként zajlott le decem­ber elején a községben az első körbe tartozó harma­dik földárverés. — Dunaharasztin a kár­pótlásra kijelölt valameny- nyi föld elkelt. Akik az első körben nem jutottak terület­hez, illetve még maradt kár­pótlási jegyük, azok a jövő­ben mire számíthatnak? — A második körben korlátozás nélkül bárki vá­sárolhat földet. Bár Duna­harasztin egyetlen koroná- nyi állami földterület sincs, ha a volt kertészeti egyetemi tangazdaság föld­jeit kijelölik, akkor a hely­béli lakosok is elmehetnek majd a Péteri- majorba, vagy a Taksony-erőspusz- tai földekre licitálni. Attól függően, hogy a település melyik részén laknak, hi­szen mindkét terület tőlünk egyenlő távolságban: hat kilométerre fekszik. — Körültekintően készí­tették-e elő az árverést, és tájékoztatták-e előtte a la­kosságot? — A földrendező bizott­ság a földkiadó bizottság­gal,iUetve a Kis-Duna szö­vetkezettel egyetértésben tisztázta az előző árverésen tapasztalt rendezetlensége­ket. Az árverés kihirdetése pontos volt, időben megje­lent. Előtte bizottsági ülést és lakossági fórumot is tar­tottunk. A bizottsági ülé­sen egyébként meglepetés ért bennünket, a soroksári árverés résztvevői közül né- hányan ugyanis halasztást akartak kicsikarni. A bizott­ság azonban az árverés megtartása mellett döntött. A következmény az lett, hogy a Soroksáron megkez­dett árverést szakították fél­be. Teljesült tehát azon nem helybéliek kívánsága, akik mindkét helyen föld­höz akartak jutni. Meg kell említenem azt is, hogy az árverés reggelén betörtek a művelődési ház büféjébe, nyilván azzal a szándék­kal, hogy ha másképp nem megy: így provokálják ki az árverés elhalasztását. Az akció sikertelen volt, néhány órás késéssel ugyan, de az árverést még­is megkezdtük. Ezer tárcsát osztottak ki — Hányán vettek részt az eseményen ? — Sejtettük, hogy jóval többen lesznek, mint az elő­ző két árverésen. Több mint ezer tárcsa került ki­osztásra, s ez az áprilisi tár­csaszámnak a tízszerese, a szeptemberinek pedig a két­szerese volt. Ez persze nem azt jelentette, hogy az árverésen ezer ember je­lent meg, a meghatalmazá­sok révén ugyanis néme­lyek húsz tárcsával is ren­delkezhettek. — Meddig tartott, és ho­gyan zajlott le az árverés? Volt-e komolyabb összetű­zés ? — Az árverés hetvenkét órán át tartott, s az adatok felvétele csak a harmadik napon dél körül fejeződött be. Mi — földrendező bi­zottság — azt ajánlottuk, hogy a három nagyobb táb­lát egyezséggel osszuk meg a helybéliek és a nem helybéliek között, valamint mindkét érdekcsoportnak tartsunk fenn nyílt licitre is területeket. A helyiek kö­zött úgy akartuk létrehozni az egyezséget, hogy a kis összeggel rendelkezők egyenlő arányban kapjanak a földből, a nagy összegű értékpapírok tulajdonosai pedig értékarányosan osz­tozzanak. A felkínálható 1216 aranykoronából a helybéliek részére 674 aranykoronát tartottunk fenn egyezségre. A nem helyben lakók képviselői csak a harmadik napon, dél felé érkeztek még, akkor ül­hettünk le velük tárgyalni. Ők ugyanis részt vettek az egy időben zajló pesterzsé­beti és soroksári árverése­ken is. Az alku eredménye­ként végül is a helyiek ré­szére 760 aranykoronát tart­hattunk meg, s ez a kijelölt mennyiség mintegy kéthar­mada volt. Ennek az alku­nak az volt az ára, hogy fel kellett adnunk a nyílt licit­re kijelölt részt, és le kel­lett mondanunk a csatorna partvonalának kétharmadá­ról. Sürgetett az idő A megegyezés késése, és az előzetes tervek módosu­lása a földrendező bizott­ságnak rendkívüli nehézsé­geket okozott, a nem hely­ben lakók felkészületlensé­ge bizonytalanságban tar­tott mindannyiunkat. Az ár­verés vezetője természete­sen egyre inkább sürgette az árverés megkezdését, ám erre csak este nyolc óra­kor kerülhetett sor. Az első nagy tábla árverése az egyezség megtartásával zaj­lott le. A kiadási sorrend­ben azonban a nem hely­ben lakóknak nem sikerült megegyezniük. A követke­ző táblák árverezése emiatt veszélybe került. Ezt köve­tően választottam az erede­ti elképzelésen, és felcserél­tem az árverés sorrendjét. Az erdő felkínálására tet­tem javaslatot. A 115 aranykoronás, egészen fia­tal, telepített akácosra vé­gül százfős tulajdonközös­ség jött létre. ;— Egy aranykoronáért mennyit adtak az árverésen — Az erdőből csak 20 koronányi kelt el nyílt licit­tel. Mivel az árverésen nem nyílt licitálással adtuk el a földek jelentős részét, az egyezség nyomán egy aranykoronáért a névér­téket: ezer forintot adtak. Az 1216 aranykoronából összesen huszonnyolc koro­nányi kelt el magasabb áron: 7, 9, 15, illetve 30 ezer forintot adtak értük. Az előző árverésből kima­radt egy 7 korona 6 filléres ipari terület, s mivel ez a földrészlet a vételi ár sok­szorosáért is értékesíthető, ezért valakinek megérte, hogy 30 ezer forintot adjon érte aranykora, "oként. Tu lajdonsza. ladásra várva — Hogyan zárult az árve­rés ? — Az árverést csak reg­gelre sikerült befejezni, rendkívül feszült, idegőrlő állapotban telt az éjszaka. A teljesen szabályosan lezárt árverés után, a nem helyben lakók egy csoportja váratla­nul még visszajött, a jegyző­könyvet ezért nem tudtuk időben lezárni. Ez az inci­dens hátrányosan érintette a helybélieket, ugyanis ami­kor a résztvevők még na­gyobb számban voltak je­len, kihirdettem, hogy az el­számolás pénteken lesz. Bár sokan eljöttek aznap, még­sem számolhattak el, mert a nem helyben lakók között a kiadási sorrend egyezsége nem akart létre'önni. Az ár­verési csoport végül is a kö­vetkező hét elején számolt el az értékpapírokkal, úgy, hogy a pesterzsébeti árvere­zésre igyekvők soron kívül kapták meg a papírjaikat. A földrendezőbizottság mun­kája ezzel még mindig nem ért véget, most következik a tulajdonbaadási eljárás, vala­mint a parcellázás: az útnyí- tások, illetve a kiadás irá­nyának meghatározása. A bi­zottság feladata lesz az is, hogy ellenőrizze: gondoz- zák-e a földeket új tulajdo­nosaik. T. Á. A könyv, amiből nem lett ajándék Már csak néhány nap volt karácsonyig, amikor eszem­be jutott, hogy kis barátomnak, ismerőseim tízéves Robi fiának elfelejtettem ajándékot vásárolni. Nyakam­ba vettem hát a várost. A feladat nem volt egyszerű, a lázasan vásárló tömeg szinte sodort magával. Megörültem hát, amikor az egyik könyvsátorban megpillantottam May Károly két kötetét: az Olajki­rályt és a Bosszút. Emlékeztem rá, milyen élvezettel ol­vastam kislánykoromban a padláson, az édesapám ka­tonaládájában megtalált — a még az. ő gyerekkorából származó — papírkötésű könyveket. Nem tudtam betelni Winnetou és Old Shatterhand hőstetteivel, s arra gondoltam, így lesz ezzel Robi bar­átom is. Megvásároltam hát a köteteket, s miközben hazafelé bumliztam, arra gondoltam: milyen jó, hogy a Fátum-Ars Kiadónak eszébe jutott e műveket megje­lentetni. Most, hogy a gyerekek nagy része már szinte teljesen leszokott az olvasásról — a televíziót és a vi­deót bámulják egész nap —, talán az ilyen, vagy ha­sonlóan kalandos történetek a könyv mellé ültetik őket. Alig vártam, hogy hazaérjek, hogy bele-belenézzek szerzeményeimbe, s felidézzem a régi hangulatot. Örö­mem azonban nem tartott soká. Éppen ahol kinyitot­tam, mindjárt találtam egy szarvashibát: „megelége­detteb” (egy ,,b”-vel). A nyomda ördöge, gondoltam, és olvastam tovább. A későbbiekben azonban rá kellett jönnöm, hogy mindez nem lehet véletlen. Egyszer ugyan előfordulhat, hogy lemarad a második „p" betű az épp („ép” akkor) szóból, de amikor ez már rend­szerré válik...? Egyre kedvetlenebbül olvastam tovább az időnként a magyar szórendtől teljesen eltérő mondatokat és arra gondoltam, hogy ezek a könyvek éppen annak a korosztálynak az olvasmányai, amelynek még kialaku­latlan a helyesírása. Ebből fognak tanulni ? Ezt még el­gondolni is rossz. Azt hiszem, nem is kell mondanom, hogy vettem a kabátom és elindultam újabb ajándékszerző körút­ra. Á. M. Megkérdeztük Milyen feltételek mellett lehet nevezni a monori autóversenyre? A szokásosnál sokkal nagyobb a forgalom a napokban, egy Pest megyei útszakaszon, egészen pontosan Monor és Va­sad között Érdeklődésünkre a megállított autósok elmond­ták, tulajdonképpen ismerkednek a tereppel és a környék­kel, hiszen autóverseny helyszíne lesz a monori szakasz. A Majsai Autósiskola és a Draiver Közlekedésbiztonsági Ala­pítvány rendezésében zajló viadalról kérdeztük Majsai Lászlót: milyen feltételekkel lehet nevezni a versenyre? — Szilveszter Rali ’93 néven idén is, az év utolsó előtti nap­ján megrendezzük a mindenki számára nyitott autóversenyt, Monor és Vasad között. Az el­sődleges cél, hogy a beneve­zett autósok olyan körülmé­nyek között mérjék össze tudá­sukat, melyek ritkábban adód­nak a hétköznapok során. Egy megközelítőleg 10 kilométe­res körpályát kell teljesíteniük a versenyzőknek, mégpedig kétszer, s természetesen a job­bik köridőt vesszük figyelem­be a helyezéseknél. A pálya egyáltalán nem mondható ne­héznek, ám a terepviszonyok okozhatnak meglepetéseket, s mint említettem, éppen az a cél, hogy az autósok hozzá­szokjanak a váratlan helyze­tekhez, s meggyőződésem: egy ilyen verseny után sokkal magabiztosabbak lesznek a közúti közlekedésben is. Min­denki nevezhet, aki kedvet érez egy szilveszter előtti „au- tókázáshoz”. Ahhoz, hogy egyenlő feltételeket teremt­sünk, külön kategóriákat alakí­tottunk ki, így indulhatnak a teljesen amatőrök, a hivatásos gépkocsioktatók és a licences versenyzők is. Gondoltunk a hölgyekre is, no és az újság­írókra; ők szintén külön kate­góriában dönthetik el, hogy az­nap ki a legjobb. Feltétel még természetesen az érvényes for­galmi engedéllyel rendelkező gépkocsi, valamint a jogosít­vány. Az autókkal kapcsolat­ban ki merem jelenteni, nem a márka számít. Sokszor a Tra­bant vagy a Lada jobban alkal­mazkodik a terephez, mint egy „szuper kocsi”. Egyéb­ként a verseny előtt minden résztvevő járművét műszaki­lag ellenőrizzük, s ha nem me­rül fel probléma, már „csak” az 1000 forintos nevezési díj­nak kell kéznél lennie. Ma még lehet nevezni Monoron reggel, a 9.30 órakor kezdődő viadal előtt. O. GY. A megyeháza hírei Angol—magyar együttműködés Korábban már hírt adtunk ar­ról, hogy Essex, Ludwigs­burg és Cemnitz megye veze­tői és hivatalnokai látogatást tettek Pest megyében. Akkor állapodtak meg abban, hogy szociálpolitikai, kommunális hulladékelhelyezési és kör­nyezetvédelmi kérdésekben együttműködlsi megállapo­dást írnak alá. A közös munka első lépése­ként szociális szemináriumot rendeznek január 14—17. kö­zött Budapesten. A tanácsko­záson a következő előadások hangzanak majd el: A szoci­ális közigazgatás szervezete helyi szinten, ugyanez angol módon; A szociális igazgatás felépítésének megyei szintű bemutatása; Tapasztalatcsere az országok szociális rendsze­réről és megoldási javaslatok számukra; Otthonok; Az öreg­kornak megfelelő gondozás la­kásokon; Napi és időszaki gon­doskodás, rehabilitáció; A szo­ciális otthonok különböző for­mái. A szemináriumon tíz-tíz szakember képviselteti magát mindegyik megyéből. Mivel ez az első tanácskozás Ma­gyarországon lesz, lehetőség nyílik arra, hogy a pest me­gyeiek részéről többen is részt vehessenek. A tervek szerint meghívják a szociális intézmények vezetőit és az ott dolgozókat, valamint mindazokat, akik hasonló té­mával foglalkoznak. (á. m.) Az év végén még sok taxis használja ki a 30 ezer forinttal olcsóbb adattárolós és kiírós taxaméter vásárlási lehetősé­gét. A hazai Elektro Soft Kft. gyártmányát a Vilcomp Kft. 11 ezer forintért adta az év végéig, de január elseje után a szerelési költséget is a gyártó fizeti Vimola Károly felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents