Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-30 / 304. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. DECEMBER 30., CSÜTÖRTÖK Horvát hetilap Antall örökségéről Kiszámítható külpolitika ■ i A Nedjelna Dalmacija című horvát hetilapban Krsto Cvi- ic megállapítja, hogy Antall József korai halála nemcsak Magyarország, de Európa számára is nagy veszteség. Kormányzása alatt Magyar- ország a bel- és a külpolitiká­ban egyaránt sok mindent megvalósított. A külpolitika területén mindamellett Ma­gyarország és szomszédai számára az új, bizonytalan oroszországi helyzet miatt a dolgok neheze még csak most kezdődik. Antall kormányzása ide­jén Magyarország határozott lépést tett a szabadpiaci rend­szer felé, de ezt fokozatosan tette, így elkerülhette a na­gyobb ellentéteket. Természetesen szintén so­kat számított, hogy már a kommunista uralom utolsó éveiben a kommunizmus utá­ni időszakban is szerepelni kívánó némely tisztségvise­lők támogatásával előkészü­letek történtek a piaci rend­szer bevezetésére. Politikailag Antalinak nagy érdeme, hogy átvágta a Magyarországot a régi rend­szerhez kötő köldökzsinórt, és mérsékelten konzervatív ' kormányát nem kommunis­ta, sőt kifejezetten keresz­tény beállítottságú szemé­lyekből állította össze. Ám nem számolta fel a kommu­nistákat politikai erőként; több más volt kommunista országhoz hasonlóan itt is át­szerveződtek, és újra megje­lentek a politikai színpadon. Sokan szemére vetették An­talinak, hogy pártjában hosz- szú ideig megtűrte a szélső­séges nacionalista, populista elemeket, például Csurka Ist­ván írót. A publicista mindazonál­tal úgy látja, hogy az MDF a három és fél éves kormány­zásban elhasználódott és so­kat veszített népszerűségé­ből; vonatkozik ez az Antall vezette koalíciós kormányra is. Ám mégis pozitívuma, hogy ezekben az években megteremtette a helyzet szi­lárdságát, a folyamatossá­got, s előmozdította a fiatal magyai demokrácia bejáratá­sát. A publicista Magyaror­szág környezete szempontjá­ból szintén nagy jelentősé­get tulajdonít annak a tény­nek, hogy az Antall-kor- mányzás idején külpolitikai stabilitást és kontinuitást ala­kítottak ki. Magyarország­nak három és fél év után még mindig ugyanaz a férfi a külügyminisztere. A horvát szerző szüksé­gesnek tartja megállapítani: Emlékeztetni kell a Horvát­ország számára katonailag és pszichológiailag perdöntő fontosságú, de Magyaror­szág számára diplomáciailag és politikailag kockázatos húszezer Kalasnyikov- és lő­szereladásra 1990 őszén; emiatt Magyarországnak és személyesen Jeszenszky Gé­zának sokat „kellett nyel­nie" képmutató nyugati kor­mányok részéről. Emlékez­tetni kell arra is, hogy a ma­gyarok nagylelkűen befogad­ták a horvátországi háború nagy számú menekültjét. Az ilyen barátokat meg kell be­csülni; oda kell figyelni rá­juk, s a barátságot őszintén ápolni kell — így a szerző. Goebbels mester és a kommunista propagandisták vezérelve, hogy ha egy hazugságot (ferdítést, csúszta­tást stb.) sokszor ismételünk, az igazságként marad meg a manipu­lálható tömegben. Sajnos, ez igaz, s ezzel az „igazsággal” ma is talál­kozhatunk a posztnáci és posztkom­munista Európában. Mit lehet ez el­len tenni? Csak egyet: a valótlan­sággal szemben fel kell mutatni az igazságot. Mindig. Ahogy az Ige alkalmatlan időben”. Mert, ha nem tesszük, akkor az igazság helyét a hamisság foglalja el az emberek tudatában. S hogy ez mit jelent, azt éppen száza­dunkban tapasztalhattuk meg a két gonosz birodalom euró­pai térhódításának éveiben. A minap két kormánypárti politikus vitatkozott, inkább beszélgetett egy újságíróval a képernyő előtt. Nem volt itt össztűz, még tűz sem lobogott, s a kulturált csevej bizony elandalította a két képviselőt, s szépen besétáltak a csapdá­ba, amely pedig alig volt álcázva. Áz ügyesnek mondott új­ságíró a vége felé valahogy így tette föl a kérdést: „Nem gondolják, hogy a médiumokban tett adminisztratív intéz­kedések miatt sok értelmiségi fordult el az MDF-től?” A szelíden feltett kérdésre szép egymásutánban szelíd szóval tagadó választ adott a két politikus. Vagyis kifejtették, hogy ettől a negatív hatástól nem kell tartani. S ha jól em­lékszem, még azt is mondták, hogy lassan, de biztosan nő az MDF-szimpatizánsok tábora. Az újságíró megelégedet­ten fogadta a választ, én meg megdöbbenve bámultam a ké­pernyőre. A résztvevők pedig a jól végzett munka tudatá­ban távoztak. Min döbbentem meg? A kérdés átlátszóan ravasz volt. Mi volt benne a ravaszság? Az, hogy olyasmit kérdezett, amit — választások előtt — csak cáfolni lehetett. Persze, mondja: „alkalmas és / Állami Robin Hood, avagy: éhhalálra ítélte saját nemzetét Kis-Jugoszlávia kormánya? Amikor hivatalosan is kide­rült, hogy Szerbia Szocialis­ta Pártja toronymagas ered­ménnyel megnyerte az előre­hozott köztársasági parla­menti választásokat, Kis-Ju­goszlávia kormánya, amely egyértelműen Belgrád, és nem a „társbérlő” Podgorica érdekeit szolgálja ki, olyan döntést hozott, amely a nem­zetközi gazdasági zárlat vi­szonylatában felér egy igen erélyes belső embargóval. Mivel az államkassza telje­sen kiürült, úgy döntött, hogy ismét a teljesen elsze­gényedett népe zsebébe nyúl. Legújabb döntése ér­telmében ugyanis a szinte senki által el nem ismert or­szág polgárai a határon való kilépéskor 10 márkát kötele­sek fizetni. Amennyiben ezt gépkocsival teszik meg, újabb 30 márkás tarifával kénytelenek számolni. Normális körülmények között a 600, illetve 1800 fo­Fóvárosa: Cetinje Ismét Cetinje, Montenegro történelmi fővárosa lett a kis jugoszláv utódköztársa­ság kormányszékhelye. Er­ről a köztársaság parla­mentje az eddigi főváros­ban, Podgoricében kedd este hozta meg a döntést. Cetinje egy évszázadon át volt Montenegro főváro­sa. A győztes kommunis­ták 1947-ben helyezték át a kormány székhelyét Pod- goricába, amelyet később Titogradnak is elneveztek. rintot kitevő összeg aligha rendíthetné meg a környező országokban élő rokonok, a vérzivatar elől elmenekült gyerekek meglátogatásába vetett szándékot, Szerbiá­ban és Montenegróban azon­ban aligha lehet „normális” helyzetről beszélni. A lakos­ság túlnyomó része főleg Magyarország felé vándo­rol, hogy a korábbi években megtakarított devizájából élelmet vásároljon, s ezzel elsősorban kiskorú gyerekei számára lehetővé tegye a fi­zikai értelemben vett túlé­lést. Persze, ezt most, ponto­sabban ezután is megteheti, ha előzőleg leszurkolja az ál­lamnak a fentebb említett ösz- szegű sápot. A szóban forgó döntést in­dokló közlemény sorai kö­zött ugyan a csempészés le­törésére lehet következtetni, de egyértelmű, hogy a csen- cselőket érinti a parancsszó legkevésbé, hiszek ők egy­A Szaddám Húszéin elleni merényletkísérlet kivizsgá­lásakor gyanúba kevere­dett az iraki elnök több közvetlen munkatársa, köz­tük családtagok is. Szeptember 24-én a me­rénylők egy traktorba rej­tett bombát robbantottak fel Bagdad külvárosában, amint Szaddám Húszéin és kíséretének hét autóból álló konvoja elhaladt mel­lettük — emlékeztetett az AP. A robbanáskor megse­szerűen rászámolják a hen­tesáru, a fogkrém, a szap­pan és a WC-papír árára a Robin Hóödot játszó állam által kirótt illetéket, ugyan­akkor ez a belső embargó el­sősorban azokat a kisembe­reket sújtja, akik szinte csak ily módon képesek beszerez­ni a Dunától délre fekvő te­rületeken immár megfizethe­tetlenül méregdrága élelmi­szert. Ugyanis egyáltalán nem titok, hogy a büszke Monte­negro népe jórészt Albániá­ban, a kelet-szerbiaiak Bul­gáriában, a többiek, főleg a vajdaságiak Magyarorszá­gon shoppingolnak, főleg élelmiszert. Mindezekkel kapcsolato­san egy sor kérdés vetődik fel, de ezek között is a leglé­nyegesebb: valóban éhhalál­ra ítélte saját népét Kis-Ju­goszlávia csúcsvezetése? besült az iraki elnök egyik testőre, Szaddám Huszein- nek azonban nem esett ba­ja­A merényletkísérlet óta csaknem 60 magas rangú katona- és rendőrtisztet hallgattak ki. A kihallgatá­sokat Szaddám Húszéin legkisebb fia, Kuszái irá­nyítja, aki egyben a titkos- szolgálat főnöke. Meg nem erősített jelentések szerint eddig 20 tisztet vé­geztek ki. A nagyvilág hírei ★ Az autonómia megte­remtése érdekében áll-e a szlovákiai magyaroknak, azt a nemzeti kisebbség ál­tal a parlamentbe bejutta­tott pártoknak kell felis­merniük. Az autonómiát ugyanakkor csakis a több­ségi nemzettel együttmű­ködve lehet kialakítani, hi­szen demokratikus álla­mokban ez törvényi meg­erősítést igényel — jelen­tette ki Orbán Viktor, a Fi­desz elnöke, a Cesky De- nik című prágai lap tegna­pi számában megjelent nyilatkozatában, ík Sorozatos robbanások tör­téntek kedd éjszaka New York államban: pokolgépek másfél óra alatt öt embert öl­tek meg Rochesterben és Buffalóban. Két másik elrej­tett robbanószerkezetet a szakemberek megtaláltak és hatástalanítottak. Egyelőre nem tudni, hogy ki áll a me­rényletek mögött. ^ Nem kapott német be­utazó vízumot Vlagyimir Zsirinovszkij, a szélsősé­ges nacionalista orosz pártvezető — közölte teg­nap a német külügyminisz­térium. Szoros barátságról, külön­leges kínai—pakisztáni vi­szonyról beszélt tegnap a kí­nai fővárosban Benazir Bhutto pakisztáni kormány­fő. Háromnapos pekingi lá­togatását lezáró sajtóértekez­letén kitűnt szavaiból, hogy kormánya elsősorban India ellenében remél támogatást Kínától. Azt is világossá tet­te, hogy a barátság másik pillérét a fejlett országok „hegemonizmusával” való közös szembeszállásban lát­ja. VÉLEMÉNY B. M. Húszéin megtorolja a merényletet Ne hallgassunk az igazságról! hogy nem csökken a népszerűség, éppen hogy nő. Ezt a kérdező mosolyogva tudomásul vette. S azért mosolyogva, mert a kérdésben nem ez volt a lényeg, de a politikusok még a cáfolatukat is elmulasztották alátámasztani. Egy vi­tában a kérdés lóghat a levegőben, a választ azonban té­nyekkel jól megtámogatva kell megfogalmazni. Cáfolatuk ugyanis nem ezres mintavételen alapult volna, mint a köz­vélemény-kutatási eredmények, hanem 250-300 ezer em­ber demonstrációján. Vagy tán az Antall József előtti tisz­telgésen, illetve a temetésen azok vettek részt, akik — nem egy ötperces válaszadást, hanem ötórás fáradalmat vállalva — „eltántorodtak” az MDF-től? De nem ez volt a legnagyobb hiba, hiszen a — most va­lóban objektív tényeket közvetítő — televízió jóvoltából még él az emberek lelkében e népszavazás értékű tömeg- megmozdulás emléke. Politikusaink azonban nem vették észre a kérdés mögött lévő, de jól látható csapdát. Mi volt ez? A kérdés bevezetője, vagyis az, hogy a médiumokban adminisztratív intézkedéseket tettek. A kommunista kurzus utolsó szakaszában, amikor az egyre gyorsuló eladósodás következtében az elvtársak kénytelenek voltak a liberalizálás látszatát kelteni, sok szó esett az úgynevezett szocialista demokráciáról. (Ami ugye fából vaskarika, mert — mint tanultuk — a szocializmus a proletárdiktatúrával egyenlő, tehát itt csak diktatórikus „de­mokráciáról” lehetett szó.) A liberalizálódás jegyében gyakran kárhoztatták — szóban — az adminisztratív intéz­kedéseket. Ez ugyanis a kurzus lexikona szerint „az állam- igazgatási szervek olyan határozata, amely állami kényszer alkalmazásával is végrehajtható”. Ezek szerint az admi­nisztratív intézkedések emlegetésekor a néző eleve kény­szerre gondol. S ez volt a cél. íme, a kormány rátelepszik a médiumokra. A két interjúalany pedig szó nélkül hagyta ezt az egész kérdést meghatározó állítást. Mit mulasztot­tak? Meg kellett volna mondaniuk, hogy az áthelyezés, a fel­mentés, az. átszervezés egy intézményben nem kényszerin­tézkedés, hanem vezetői jog és kötelesség. Persze ennek is megvannak a jogi korlátái. Ékes példa erre Pálfy G. István és Chrudinák Alajos esete. Hiába mozdította el őket az elő­ző elnök, a bíróság jogszerűtlennek és megalapozatlannak ítélte a vezetői intézkedést. Az újabb „adminisztratív intéz­kedésekkel” kapcsolatban pedig csupán a tényeket kellett volna felsorolni: külföldi szakértő által megállapított hami­sítás, munkamegtagadás stb. Vagyis nem volt miért elfor­dulni az MDF-től. Mert aki ezeket a törvényes és indokolt vezetői döntéseket „adminisztratív intézkedésinek látta, az sosem volt az 1990-es választás győztesének a híve. Ilyen — az alapokat megsemmisítő — érveléssel akár a vá­laszt is feleslegessé lehetett volna tenni. Az újságíró azt kérdez, amit akar, úgy láthatja a dolgo­kat, ahogy akarja, még csapdát is állíthat beszélgetőtársá­nak. A kérdezettnek viszont elemi kötelessége, hogy egyet­len hazug állítást se hagyjon szó nélkül. A hallgatás ugyan­is beleegyezés. Ha igaz a goebbelsi tétel, ahogy az embe­rek a sokszor hallott hazugságot is igaznak gondolják, meny­nyivel inkább feladata az igazság birtokosának, hogy min­den alkalommal szóljon igazáról. Mert e manipulált világ­ban, a hazugság üvöltő kórusa mellett, csak úgy, magától még az igazság sem tud érvényesülni. Áj \u~k­(Török Bálint)

Next

/
Thumbnails
Contents