Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-24 / 300. szám
Negyvenöt esztendeje történt... Mindszenty József bíboros letartóztatása Mint hírül adtuk, e hó 16-án befejeződött a Magyar Katolikus Püspöki Kar téli konferenciája, ezen a püspökök egyhangú határozattal támogatták Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek boldoggá avatásának — az Apostoli Szentszék felé történő — hivatalos megindítását. A püspöki kar örvendetes indítványozása kapcsán, úgyszólván felidézésre késztet bennünket, ama negyvenöt esztendővel ezelőtti karácsony ünnepe, amelyet mélyen beárnyékolt a diktatúra gonoszsága... Amikor, 1948. december 26-án letartóztatták Mindszenty József bíborost, esztergomi érseket, Magyarország hercegprímását! Mi is történt valójában négy és fél évtizeddel ezelőtt? A magyarországi egyházak történetében is az 1948-as esztendő, miként azt gyakorta felhozzák, a „fordulat éve” volt. Azon esztendő januárjában Rákosi Mátyás beszédében bejelentette, hogy az egyházi reakcióval az év végéig — végezni kell! És itt elsősorban Mind- szentyt és a katolikus egyházat értette. Majd 1948 nyarán a kiprovokált kirakatperek a katolikus püspöki kar megfélemlítését, Mindszenty hercegprímás elszigetelését és letartóztatását készítette elő. Ahogyan az év november végén a kommunista párt vezetőségi ülésén Rákosi és Révay József bejelentették, hogy kész a Mindszentyvel szembeni eljárás menetrendje, és eltávolításának ideje elérkezett. Viszont a prímás november 18-án a nemzethez intézett szózatában válaszolt a hivatalos támadásokra többek között: „Állok Istenért, Egyházért, Hazáért, mert ezt a kötelességet rója rám a nagyvilágon legárvább népem történelmi szolgálata. Nemzetem szenvedése melleit a magam sorsa nem fontos.” Mindszenty világosan látta előre a „kirakatper” lefolyását, ismervén a bolsevisták szándékát, embertelen vallatási módszereit... Az el- fogatását megelőzően írott, mindössze négysoros levelét úgyszólván minden világlap közzétette! „Nem vettem részt semmiféle összeesküvésben. Nem mondok le érseki tisztemről. Nincs vallani- valóm és semmit nem írok alá. Ha mégis megtenném, az csak az emberi test gyengeségének következménye, s azt eleve semmisnek nyilvánítom.” A végzetes napot megelőző hetekben a bíboros munkatársai közül többeket letartóztattak, köztük volt Zakar András prímási titkár, akit az utcán raboltak el! Az esztergomi prímási palotában december 23-án házkutatást tartott a politikai rendőrség. A prímást 26-án, karácsony másnapján, Szent István vértanú ünnepén tartóztatták le, és a hírhedt ÁVH-s központba, az Andrássy út 60-ba hurcolták el! Előtte még búcsút vett idős édesanyjától, aki a karácsonyi ünnepekre látogatott a fiához Esztergomba... Mindszenty József breviáriummal kezében szállt be a rettegett politikai rendőrség gépkocsijába. Másnap a belügyminisztérium sajtóosztálya jelentette: „Mindszenty esztergomi érseket a köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekmény, hazaárulás, kémkedés és valutaüzérkedés gyanúja miatt a rendőrhatóság őrizetbe vette.” A főpap látnoki lelkülettel előre tudta sorsát! Ám, még a hivatalos sajtóközlemény megjelenésének napján, azon az estén a nyugati rádióállomások már ismertették a hercegprímásnak papjaihoz intézett utolsó üzenetét, ebben szólt: „Egyházunk szabadságáért, szenvedő népünk és ifjúságunk megőrzéséért, a több békéért, (ethát) tehát lelki, magasabb érdekekért törMindszenty József (1892—1975) bíboros, esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása ténik minden, és nem azért, egymásutánja várt, a lelki és amit esetleg ránk fognak.” testi megaláztatások sorozata Mindszenty József bíbo- a vértanúsága, a számkive- rosra Magyarország herceg- tettsége idején! prímására a kihallgatások Bozó Emil Karácsony másnapja Győr városának egykori címere Általában így nevezzük — népies pontatlansággal — december 26-át, Szt. István vértanú (protomártír) ünnepét, mivel közvetlenül Jézus születése utáni napra esik. Ez a közvetlen időbeli szomszédság a naptárban azt eredményezte, hogy az utóbbi száz év elpolgáriasodott karácsonyainak családiasán érzelmes ünneplése háttérbe szorította Szt. István vértanú ősi ünnepének a jelentőségét. Pedig a középkorban nagy tisztelete volt hazánkban is a kereszténység első vértanújának, a jeruzsálemi első keresztény közösség diakónusának, akit hamis vádakkal állítottak a főtanács elé, majd megköveztek. Minderről már a Bibliában is olvashatunk az Apostolok Cselekedetei könyvében. Szt. István vértanú tisztelete feltehetően már az V. század végén általános volt, miptán a század elején tetemeit megtalálták és előbb Konstantiná- polyba, majd Rómába vitték, ahol S. Lorenzo városfaladon kívül álló bazilikájában eltemették. Róma egyik legrégebbi, V. századi ókeresztény templomát, a kör alakú, hatalmas Santo Stefano Rotondobazilikát is az ő emlékének szentelték. (Itt csak zárójelben jegyezzük meg, hogy V. Miklós pápa 1454-ben a magyar pálosokra bízta az akkor már csaknem ezeréves, meglehetősen rossz állagú Santo Stefano Rotondo liturgikus ellátását; VI. Pius pápa rendeletére pedig 1776 körül kápolnát építettek e templomban Szt. István magyar király emlékezetére. A Santo Stefano ■ Rotondo a mai napig is a magyarok nemzeti temploma Rómában.) Az Alpoktól északra Pas- sau lett Szt. István protomártír kultuszának egyik központja. Innen jutott el Bécsen keresztül (lásd Stephansdom) Magyarországra, mert hazánk a X. században missziós területe volt a passaui püspökségnek. I. István királyunk névválasztása is bizonyítja a Szt. István vértanú általános tiszteletét. Ennek nyomai különösen az ország nyugati felében találhatók. Győr városának védőszentje is a protomártír volt, a szent pálmaágat tartó alakja ott látható a város egykori címerében. De még számos más helyen is megtaláljuk kultuszának nyomát és mint templomok névadó szentjét, jóllehet ezt később István király tisztelete háttérbe szorította, de gyakran mindkettő együtt is előfordul. A protomártír tisztelete azonban nálunk a keresztség felvételének időszakára nyúlik vissza és így emléknapjához számos olyan népszokás kapcsolódik, ami még pogány kori hiedelemre utal. Ezek kisebb-nagyobb eltéréssel megtalálhatók minden keresztény népnél. A nagy térítések idején ugyanis az ősegyház bölcs előrelátással olyan napokat jelölt ki ünneplésre, amelyek a pogányok mági■ - j A római Santo Stefano Rotondo mai képe kus hiedelmében is fontos szerepet töltöttek be. így az egyháznak alkalma nyílt új tartalmat adni az ünnepeknek és ellenőrizhetővé is váltak. Ilyenek voltak a téli napforduló bőségvarázsló ünnepei, amelyek közé számított a protomártír napja is. Ez volt a re- gölés, a termékenység-idéző ráolvasások napja, amit az egyház a termés és az istálló megáldásával szelídített kekat az északi államok ősi templomaiban ma is találunk (pl. Svédországban). Az ilyen, Heródes és Szt. István kapcsolataira utaló mondái elemek az ősi regölésben nálunk is kimutathatók, és végső soron az István-napi lójáratás is ilyen hiedelemre vezethető vissza. Burgenlandban a lójáratás szinte lóversennyé fejlődött a falusi legények között, akik lóra ülve egy hajlíSzt. István mint Heródes lovásza egy svédországi templom famennyezetén (Dädesjö, XIII. század) reszténnyé. Burgenlandban és általában a magyar—osztrák határ mentén még a századunk elején is szokás volt Ist- ván-napkor a lovak járatása, hogy egész évben egészségesek legyenek. Szt. István vértanút ugyanis a lovak patrónu- sának tartották, mert egy XI. századi mondakör, az ún. Vita fabulosa szerint Szt. István Heródes lovásza volt, aki maga is látta a betlehemi csillagot. Erre utaló ábrázolásotott kalácsot, ún. Beugelx. (be- ugen=hajlítani) kaptak a lányoktól, amit a lovuk nyakába akasztottak és a versenyzés után ettek meg a kocsmában. István-napi szokáshoz kapcsolódik tehát a karácsonyi bejgli „ősi” eredete is, amelyet Ausztrián és hazánkon kívül máshol nem ismernek — legalábbis nem ezen a néven és nem mint jellegzetes karácsonyi süteményt. Pamer Nóra
