Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-22 / 298. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. DECEMBER 22., SZERDA 5 Galántai Gyöngyvér „édes”világhíre Vecsésről indult, a Gerbeaud-ba érkezett Az otthoni tűzhely körül az anyu a fűnök — mosolyodik el minden sajnálkozás nélkül Galántai Gyöngyvér. S ezen csak mi lepődhetünk meg a nyájas olvasóval, hiszen a 21 éves csinos kisasszony, akinek nevét olyan nehezen tudták kiejteni Baselben, nem más, mint az idei, Svájcban megrendezett cukrász-világbajnokság egyik ezüstérmese. Természetesen a felnőttek között. Galántai Gyöngyvér jól tudja, hogy a modern cukrászatban is a díszek ugyanolyan fontosak, mint az ízek Gyöngyvér vecsési, akár ezen is elámulhatunk, hiszen ezúttal nem a savanyítás tiszteletre méltó mestersége öregbítette a település hírét. De a kisasszony ismét pontosít: egy világversenyen — de a kevésbé jelentős megmérettetéseken is — nem az íz, az édes a mérce, hanem a szépség. Tehát kizárólag ehető anyagok felhasználásával ugyan, de esztétikailag szépet és bizonyos gasztronómiai rendbe illőt kell alkotni. A hagyományokból merít És az alkotás szón van a hangsúly. Faggatom is Gyöngyvért, bizonyára régi keletű a vonzalma a képző- művészethez. Inkább erősödőben van, tudom meg. A realista művészetet kedveli, de a legfőbb ihletője a természet. Innen veszi a formákat és a színeket. No, meg a hagyományokból. Baselben az úgynevezett díszmunka kategóriában egy olyan szüretelő magyar kislány marcipánszobrát állította ki, amelynek mintája a régmúlt és a ma újraéledő vecsési szüreti mulatságból fakadt. Legfontosabb a figyelem, mondja, s lehet, nem is tudja, hogy ezzel a legnagyobb művészek hitvallását követi. Egy növény levelének erezete, egy kedves állat vagy mesefigura, egy ellesett mozdulat jelenik meg így az ünnepi asztalra szánt édességen. De gyakran előfordul az is, hogy fénykép szolgál mintául. Gyöngyvér elhivatottságát bizonyítja, hogy régóta töri azon a fejét: igazi üvegfúvóktól akarja eltanulni mesterségüket. Rajtunk pedig ismét a csodálkozás: az ő cukorbutéliái ugyanis hasonló mozdulatokat követelnek, mint az öblösüvegy- gyár mestereinek portékái. Hogy miként került a nem túl népes csapattal a svájci világbajnokságra? A bizonyító erejű előzmények után. Fiatal kora ellenére Gyöngyvér már sokat letett a cukrászat keserédes asztalára. (A „ke- ser” jelző a későbbiekben megmagyaráztatik.) Élete első versenyén, még ’90-ben tanulóként elnyert első helyével osztálytársai előtt hónapokkal korábban „felszabadult”. Jeles rendű bizonyítványa szinte késztette a továbbtanulásra, így ez év tavaszán, három év múltán megszerezte az érettségit. De ekkor sem állt meg, ma a vendéglátó-ipari főiskola cukrász szakoktatói karának hallgatója. Négy éven keresztül hetente két délelőtt ismét diák. Egyébként pedig reggel hattól a Gerbeaud ínycsiklandó illatú műhelye várja. A munkaidő vége pedig, attól függ... Félbehagyva nem maradhat semmi. Bakiztak a zsűritagok Miként a siker sem marad el: márciusban a BNV nemzetközi szakkiállításakor megrendezett országos cukrászverseny aranyérme. Nem sokat kellett izgulnia. Hamar a nyakába került az ezüstérem Hancsovszki János felvételei Tehát november 16-án este érkeztek meg a svájci városba. Másnap, reggel héttől készítették a versenymunkákat. Javarészt Magyarországról hozott nyersanyagokat (karamell, marcipán, csokoládé) használt fel. Mint Gyöngyvér megjegyezte: ki szereti ilyenkor a váratlan meglepetéseket? A sok csomagnyi finomság mind fel- használásra került. A verseny napján — tizennyolcadi- kán — az egyéni II. kategória hozta meg a magyar cukrászkisasszony számára a sikert. Hat különböző tányérdesszert, négyszemélyes ünnepi (ő a farsangot választotta bohócfigurával, kora tavaszi virágokkal) desszert és nyolcszemélyes, hatféléből álló Petite fours, amit mi leginkább bonbonnak hívunk, sorakozott művészi rendben a versenyasztalon. Kis táblácskán a kiállító és országa nevével. Vélhetően úgy elgyönyörködhetett a zsűri, hogy a díjkiosztás izgalmas pillanatakor derült ki, megoldhatatlan számára az ezüstérmes nevének kiejtése. Hogy újabb baki ne legyen, Gyöngyvér maga segítette ki őket. A legjobb sosem torkos? Megkapta az érmet, a saját és a Gerbeaud nevére kiállított emléklapot. Megemlíti még, hogy főleg a távol-keleti mesterek munkái hatottak rá, tőlük ellesett fogások, ötletek munkálnak még ma is benne. A hogyan tovább még több dologtól is függ. A főiskolát be kell fejezni, a gyakorlati, szakmai ismereteket még mindig maga is tanulja, tökéletesíti. Jól tudja, hogy egy forgalmas helyen, egy nyári üdülőfaluban porfagylaltot árulva több csörrenne a pénztárcájában. A Gerbea- ud-ban dolgozni nemcsak rang és elismerés, hanem állandó szakmai kihívás, megmérettetés. (Magától nem jutna eszébe például, Forma—1-es versenyautót formázni.) Nem panaszkodik, de a jövedelme kevesebb, mint amennyit a híres cukrászda árlapjára pillantva gondolnánk. Saját műhely egykor? Talán. És tanítani is szeretne. Végezetül egy apróság: Gyöngyvér így éppen túl a húszon jobb szeret táncolni, nem jellemzője a torkosság. Azért, ha nyáron igazi gyümölcsfagylaltra akad, nem számolgatja a gombócokat. Németh Zsolt Múltidéző falak Az aszódi PetóTi Múzeum a közelmúltban kapott közel 1 millió forintot a megyei önkormányzattól felújításra, bővítésre. Képünkön a honfoglaláskori bemutatóterem bejárata látható Vimola Károly felvétele Gazdag siker — szegényes elismerés A közel hétezer lélekszámú Maglódon alig százan jöttek el a hét végén megtartott falugyűlésre, a négyszáz ember befogadására alkalmas terem kongott az ürességtől. Az érdektelenség mindig elszomorít, kivált, ha egy olyan fórummal kapcsolatban tapasztalom, mely közügyét szolgál. Az év végi közmeghallgatások feltétlen ide tartoznak, az ember joggal feltételezi, hogy az adott település lakosainak nem közömbös az önkormányzat egész éves munkája, ezzel kapcsolatban van észrevétele, javaslata, mely irányadó lehet a jövőre nézve is. A jó előre meghirdetett gyűlés félórás késéssel kezdődött, ez alkalommal egy szomorú aktussal. Bezzegh István polgármester javaslatára megemlékezés hangzott el az elhunyt miniszterelnökről, majd egyperces néma csönddel adóztak Antall József emlékének. Olcsóbb fűtés A szokásos évi beszámoló elmaradt, illetve csak pontonként sorolta fel a polgármester. A részletek benne vannak a MAGLÓD című helyi lapban, melyet időben eljuttattak a lakossághoz, tételesen kimutatva a különböző beruházások költségeinek alakulását. Ezek közül a leglényegesebb a gázprogram idő előtti befejezése, melynek során 46 704 méter csövet fektettek le, 2145 porta elé telepítettek gázcsonkot, s jelenleg 1100 lakásban valósult meg a gázfűtésre való átállás. (Az eddigi visszajelzések szerint van olyan család, ahol egyharma- dára csökkent a fűtési költség.) Az összberuházás 92 millió forintba került, amiből 20 milliót az önkormányzat vállalt át, míg a főgerinchez való csatlakozás fejében a Rákos Mezeje Tsz 7,2; Mende és Péteri 4,5 millió forinttal járult hozzá a költséghez. Szintén jelentős előrelépés, hogy — december 31. helyett — november 19-én Maglódot bekapcsolták a nemzetközi távhívó hálózatba, s ezzel egyszer és mindenkorra megszűnt az az áldatlan állapot, hogy a látóközeiben lévő Pestre hamarabb lehet bejutni, mint telefonon elérni valakit. Ez évi siker az egészség- ügyi központ és a gyógyszer- tár átadása. Az 1200 négyzet- méter alapterületű létesítmény 34 millió forintjába került az önkormányzatnak, plusz nyolcmilliót fizettek ki bútorra és műszerekre. Az intézmény felavatását Surján László népjóléti miniszter, míg az — úgyszintén önkormányzati pénzből épült — új rendőrőrs átadását Komáromi István megyei rendőrfőkapitány jelenléte tette emlékezetessé. Ami a jövőt illeti, 20 millió forint elkülönítve, letétben vár, tornaterem-építés céljára, ehhez járult a központi költségvetés még tízmillióval. Folyamatban van a Maglód— Gyömrő regionális szennyvízcsatorna-rendszer kidolgozása, melyből Maglódra 7500 folyóméter csatorna jut 142 millió forint értékben. Az önkormányzat céltámogatási pályázatot nyújtott be a kormánynak, s ennek alapján az összköltség 60 százalékát az állam magára vállalta. Furcsa számonkérés A lakossági hozzászólások egy furcsa számonkéréssel kezdődtek: milyen szervezés előzte meg a falugyűlést, hogy csak ilyen kevesen jöttek el? — kérdezték többen is. A szervezést illetőleg az önkormányzatot aligha terheli felelősség, hangzott a válasz. Az már kevésbé érthető, hogy néhány képviselő hiányzott, vagy hogy nem jöttek el a létfontosságú intézmények képviselői: a rendőrség, a BKV, a Volánbusz, a Gázművek stb. — jóllehet elhangzott több olyan kérdés, melyre csak az érintettek adhattak volna mértékadó választ a lakosságnak. Egy felszólaló azt is furcsállta, hogy a körzet országgyűlési képviselőjét nem látja a teremben. (Az más kérdés, vajon kapott-e meghívót?) Nincs közmunkás Vádként fogalmazták meg, hogy a különböző községi beruházásokat, munkákat — például a szemétszállítást — nem helyi vállalkozókkal végezteti az önkormányzat. Bezzegh István konkrét tényekkel igazolta, hogy a szabályosan meghirdetett pályázatokra pont a maglódiak nem jelentkeztek, vagy az útkarbantartásnál foglalkoztatott öt közmunkás közül mindössze kettő dolgozik, amire aligha lehet alapozni mint munkaerőre. Nagy általánosságban a munkanélküliek nem hajlandók közmunkát vállalni — állapította meg a polgármester. — Miért is vállalnának, ha egyszer úgyis eltartja őket a társada- Jom — szólt valaki közbe. Ehhez kapcsolódik a másik megjegyzés: egyre nő a szociális támogatás iránti igény, az e célra elkülönített pénzösszeg viszont már novemberben elfogyott. Matula Gy. Oszkár
